Rendszerbűn a hitelcsapda (is!)

Dr. Léhmann György <lehmann@invitel.hu>

Fenti címen jelent meg az alábbi írás

https://alfahir.hu/2017/07/14/devizahitelesek_lehmann_gyorgy_darak_peter_z_karpat_daniel

legutóbbi írásaim tökéletes összegzéseként

Léhmann György

Siófokon 2017. július 15. napján

A devizaperes ügyvéd levelet írt a Kúria elnökének.

‘); $(‘#’+zoneId).width(width).height(height); })(); }); //

A Kúria elnöke még magát a Kúriát is hajlandó befeketíteni, csakhogy mentse a kormányzat adósokat nyomorba döntő, uniós jogot sértő, a bankok érdekeit szolgáló rendelkezéseit a devizahitelekről – ezt Léhmann György Darák Péternek, a Kúria elnökének címzett levelében írja.

A siófoki devizaperes ügyvédet – aki ezekben a napokban is sorra gyártja az őt felkereső egykori devizaadósok számára a végrehajtás megszüntetését kérő kereseteket, lévén,hogy nemcsak a turisztikai, hanem a kilakoltatási szezon is dúl éppen – Darák Péter minapi sajtónyilatkozata ösztönözte levélírásra. A legfőbb bírói testület elnöke ugyanis arra emlékeztetett: több magyar devizaadós ügyében is várható európai bírósági döntés és az egyik fő kérdés az, hogy az árfolyamkockázatot az adósok kénytelenek-e teljes egészében viselni úgy, ahogyan a 2014-es magyar, Léhmann szerint „adósmentőnek hazudott, valójában bankmentő, uniós jogot sértő” forintosítási törvény rendelkezik. Akár pénz is járhat vissza az adósoknak – helyezte kilátásba Darák, aki arról is beszélt: a parlamentben majdnem egyhangúlag elfogadott forintosítási törvény megalkotásakor „a kormányzat nagy mértékben támaszkodott a Kúria megállapításaira, érveire. Ezek között – sok más mellett – az is szerepelt, hogy az árfolyamkockázatot az adósok kénytelenek viselni”.

– Csakhogy ez nem így történt – állítja a devizapereiről elhíresült ügyvéd. –  2014. július 4-e, a forintosítási törvény elfogadása előtt nem sokkal a Kúria jogegységi határozatot hozott, amiben valóban az állt, hogy az árfolyamkockázat viselésének tisztességtelensége bírsági eljárásban nem vizsgálható, ám leírta azt is, hogy akkor viszont vizsgálható, ha a hitelt felvevő adós nem tudta felmérni a pénzintézet tájékoztatásából azt, hogy mekkora árfolyamváltozás, s ebből fakadó törlesztőrészlet-növekedés várható a törlesztés évei, évtizedei alatt. Ismerve a banki tájékoztatásokat, aligha akad olyan fogyasztó, aki annak a tudatában vágott a svájcifrankhitelbe, hogy néhány év alatt duplájára nőhet a havi fizetni valója.  Ez esetben aligha terjedt volna így el a devizahitel. Arról nem is beszélve: az autóhitelesek közül (sokuknak a forintosításkor nemhogy csökkent volna, hanem nőtt a havonkénti törlesztőrészlete) a legtöbb még csak banki ügyintézővel sem találkozott, elintézte a hitelügyletet az autókereskedés alkalmazottja.

Léhmann szerint tehát a Kúria igenis leírta, hogy mely esetekben kell vizsgálni az árfolyamkockázat adósra hárításának jogosságát, ennek ellenére Trócsányi László igazságügy-miniszter – azt követően, hogy a kormányzat a Kúria állásfoglalása és a törvény megszavazása között sürgősséggel tárgyalt a Bankszövetséggel, ahol megszülethetett az adósokat nyomorba döntő paktum – a jogszabály preambulumában azt írta: „A Kúria határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása”.

– Ez nem igaz, a bankok érdekei lettek itt csak figyelembe véve, és ezt Darák elnök úr is jól tudja, ezért is érthetetlen, hogyan képes még saját szervezetét is befeketítve a kormányzatot védeni – így a siófoki jogász. – A elnök úr szerint nem Magyarország szégyene ez a jogszabály, amit az uniós bíróság el fog meszelni? Hát hogy van ez mifelénk, a kormányzat parancsol a jognak, Darák elnök úr? És ez még jogállam? Hogyan lehetséges, hogy Európa egyetlen országában sem tapasztalható jogtiprás áldozatai a magyar devizaadósok? Míg nálunk az árfolyamkockázatot teljes egészében az adósokra hárították, Lengyelországban a java részét a bankokkal „nyelették le”, míg Romániában az eredeti, vagyis a felvételkori árfolyamon kötelesek visszaváltani a svájcifrankalapú hiteleket a bankok…

Léhmann György amondó: a svájci frank hitelek anno nemcsak látszólagos értékállóságot jelentettek, de a bankok számára kezdettől sajátos csalási magatartást is lehetővé tettek. 2009. januártól a svájci frank jegybanki alapkamata 2,2-ről 0,1-0,2 százalékra zuhant – jelenleg is ott tart – és a törvénytisztelő Lengyelországban ettől a pillanattól kezdve a törlesztő részletek megfeleződtek. „Gyurcsány, Orbán, Csányi országában ellenben a törlesztő részletek a bankok hasraütés szerű ötletei alapján 2009. után is tovább nőttek. A bankok és a velük szövetkezők fájdalmára azonban 2014-től kezdődően elkezdett rendkívüli jelentőséget tulajdonítani az Európai Unió bírósága a banki kötelező tájékoztatás elmaradásának, a nem világos és nem érthető szerződési fogalmazásnak, s ilyen esetekben az árfolyamváltozás terheit elkezdte áthárítgatni a bankokra. Erre jött a Kúria 2014. júniusi állásfoglalása, majd erre válaszul a kormány és a bankok közötti paktum, végül az uniós joggal még csak köszönőviszonyban sem álló forintosítási törvény. Amit a parlamentben egy kivétellel mindenki megszavazott… Kire számíthatnak ezek után a magyar devizaadósok száz- és százezrei, akik közül ezrek veszítették már otthonukat, néhányan az életüket is? Saját magukra, maximum – ó, borzalom – az uniós bíróságra…”

„A kormányzat folytatólagos árulásban van, avagy kit szolgál a miniszter?”

„A kormányzat folytatólagos árulásban van” – mondta minapi sajtótájékoztatóján Z. Kárpát Dániel, a Jobbik szóvivője. Azokra a sajtóhírekre emlékeztetett, melyek szerint Trócsányi László igazságügy-miniszter céges érdekeltségei bankokat védenek devizahiteles perekben. Z. Kárpát szerint egyrészt felmerül a kérdés, hogy valójában kinek az érdekében készültek az „adósmentő” jogszabályok, másrészt „a Jobbik már akkor verte az asztalt, amikor 156 forintos svájcifrank-árfolyamon felvett hiteleket 256 forintos árfolyamon forintosítottak”.

Bal-Rad komm: El kell mondjuk, hogy valami oknál fogva mostanság dőlnek a balrad.ru-hoz az ilyen vízgereblyézős e-mailek, tudósítások. Nem egy közülük a bajba jutott deviza-és forinthitelesek körében reményt – HAMIS REMÉNYT – keltve!

Merthogy a törekvések bár dícsérendők és elismerésre méltók – CSAK ILLÚZIÓKAT KELTENEK AZ ADÓSOKBAN! HAMIS ILLÚZIÓKAT! A történések főszereplói – politikusok és jogászok – egy állapotot kavargatnak, amit megpróbálnak renoválni. Ahelyett, hogy fölmérnék az állapotot, és megállapítanák: a probléma az maga a rendszer, ami nem javítható.

Menjünk sorba!

Kezdjük is mindjárt az elején, a rendszerváltásnál. Amikoris szabadon választott parlamentünk EGYIK ELSŐ INTÉZKEDÉSÉVEL PIACOSÍTOTTA a szocializmus MÁIG HATÓ szociálpolitikai intézkedésének eredményeként magyarok millióit otthonhoz juttató hosszúlejáratú, kedvezményes kamatozású, lakáscélú hiteleket.

Miután a hitelek “tulajdonosát” az OTP-t magánosították! INGYEN-BÉRMENTVE CSÁNYI SÁNDORNAK adta az állam! (Most ne taglaljuk hogy ez micsoda vagyongyarapodást jelentett Csányinak!)

“AKKOR” az intézkedés nyomán az ADDIG STABIL HAVI TÖRLESZTÓRÉSZLETEK hirtelen többszörösükre növekedtek! Azoknak, akik nem tudtak élni a tartozásuk egyösszegben való megfizetés “LEHETŐSÉGÉVEL”! Viszont – hála a szocializmus időszakának – ekkor viszonylag sokan tudtak élni a végtörlesztés lehetőségével. Akik nem tudtak végtörleszteni, még azok sem vesztek el, hiszen VOLTAK TARTALÉKAIK AZ ADÓSOKNAK, ÉS AKKOR MÉG VOLTAK MUNKAHELYEK! Volt munkajövedelem! Birkózgattak a helyzettel!

DE MÁR AKKOR GYÜLEKEZTEK A VIHARFELHŐK!

Qrmányaink a pénzügyi szektor konszolidálásával (értsd: magánosításával és közpénzből való kistafírozásával) egyidejűleg megkezdte a MAGYAR GAZDASÁG SZÉTVERÉSÉT, KIRABLÁSÁT, MEGSZÜNTETÉSÉT!

Még ekkor sem volt NAGYON SÚLYOS a helyzet, mert bár már volt másfél millió munkanélküli, még mindig voltak valamicske tartalékok, és hát jöttek az összereldék is. Meg a feketemunka valamelyest csökkentette a nagy nyomást.

ÉS HÁT JÖTTEK A BANKOK “KEDVEZŐBBNÉL-KEDVEZŐBB” HITELEI!

Amit bizony sok-sok magyar a munkanélküliség elől menekülve SAJÁT VÁLLALKOZÁSA BEINDÍTÁSÁRA, “FEJLESZTÉSÉRE” fordított. Mindenféle piaci ismeret és gyakorlat nélkül. Csakhogy a vállalkozások közterheiis szépen kezdtek növögetni! A hitelek pedig egyre vonzóbbak és vonzóbbak lettek, egyre szélesebb kör juthatott hozzá. Nem kellett más hozzá, csak fedezet. Mondjuk a Kádár-kockák!

Aztán jöttek a “devizahitelek”! Hogy volt-e mögöttük deviza vagy sem, nincs lényege, hiszen a hitel fölvevői ITT ÉLTEK, ITT HASZNÁLTÁK FEL (költötték el) a “devizahitelt”, amit FORINTBAN KÉRTEK FOLYÓSÍTANI! (Ha devizában kérték volna, az sk. átváltás forintra már egy meredek veszteség lett volna!)

Erre a gazdaságtalanított országra, erre a kiszolgáltatott adóstömegre zúdult rá a 2008-as pénzügyi világválság! Amiből kikerekedett egy szép globális gazdasági válság!

Az összereldék direktíváknak engedve az anyaországok gazdaságának túlélésében kellett hogy részt vegyenek, nem pedig a gyarmatok munkahelyeinek megtartásában.

Beütött a krach a gyarmatokon. Nyilvánvaló, hogy egy SAJÁT GAZDASÁG NÉLKÜLI ország fizetőeszköze mindössze csak spekulációs célokat szolgálhat, hiszen nincs mögötte teljesítmény. Pontosan ez történt hazánkban. A magyar forint vergődött, a stabil valuták ára az egekbe szökött! Így a devizahitelek törlesztőrészletei is, amit pedig a munkahelyüket és munkajövedelmüket elvesztő adósok képtelenek voltak fizetni!

DOBRA KERÜLTEK A KÁDÁR-KOCKÁK!

Folytassuk tovább a történetet? Csak fölsorolással folytathatnánk, aminek sok értelme már nincs!

A hiteleskatasztrófa egy BŰNÖS RENDSZER BŰNÖS TÁRSADALOM-ÉS GAZDASÁGPOLITIKA HOZADÉKA! Ami immáron 28 esztendeje dúl!

A politikusok egymásra mutogatnak, ám az okokat nem hajlandók megnevezni! Érthető, hiszen ŐK ENNEK A BŰNÖS RENDSZERNEK A MŰKÖDTETŐI ÉS HASZONÉLVEZŐI! Bolondok lennének saját szerepüket nevesíteni a bűnelkövetők között.

Ezért is nem állt elő ezidáig egyetlen politusbűnöző, vagy politikai bűnbanda ŐSZINTE, MEGOLDÁST JAVASLÓ ELKÉPZELÉSSEL! NEM IS FOGNAK!

A jogászok pedig? Hát ők abból főznek, amilyen alapanyagot a politikusok eléjük raknak. De politikus és jogász…-egy táborban…-sok jóval nem kecsegtet! Hiszen majd mindegyik jogász bir valamilyen politus bűnbandához köthető szimpátiával.

Ennél fogva keltik az adósokban a hamis illúziót, hogy MAJD ŐK AZ X-PÁRTTAL KARÖLTVE…

Egy fenét! Amíg ez a bűnös rendszer működhet, addig nem lesz megoldás. Márpedig SENKITŐL NEM HALLANI, HOGY BŰNÖS A RENDSZER, MEG KELL DÖNTENI, LE KELL VÁLTANI!

Persze hogy nem mondják! Ebből a rendszerből élnek! Talán nem is rosszul! Keltve az a látszatot, hogy “senkit sem hagyunk az út szélén!”

De ezt a történetet egyszer már eljátszotta a magyarokkal valaki! Ráadásul úgy, hogy tudtuk – és egyre többen veszik észre: ZSÁKUTCA AZ AMELYNEK A SZÉLÉN… (Bár szerintünk inkább Keresztút!)

Na azt kellene kimondani politikusnak és jogásznak: ZSÁKUTCA EZ KÉREM AMIN A MAGYAROK BOLYONGANAK! Ebből még a Strasbourgi Bíróság sem fog bennünket kivezetni!

“…felmerül a kérdés, hogy valójában kinek az érdekében készültek az „adósmentő” jogszabályok…”

-A válasz itt van a Bal-Rad kommentben!

NEM AZ EGYSZERŰ – A “KISMAGYAROK” – ÉRDEKÉBEN! “A KEZDETEKTŐL” FOGVA NEM!

Amíg pedig föl nem bukkan a döbrögisztáni politikai palettán egy valóban őszinte, az egylnek boldogulását segíteni akaró, népben és nemzetben gondolkodó hiteles politikai erő, csak egy elhíresedett otthonvédő szlogenjét ismételhetjük:

“CSAK MAGADRA SZÁMÍTHATSZ!” (Póka László)