Ismét, újból, vagy még mindig szólíthattok Terroristának

Az ügyészség hetedszer is nekifut.

Közel négy év alatt hat bíróság mondta ki, hogy Póka Laci nem fenyegetett terrorcselekmény elkövetésével, és más bűncselekményt sem követett el.

Azt rótták a terhemre, hogy 2013-ban azt mondta, hogy betör egy banki kirakatot, és írt pár levelet orbánnak, répásinak, és a többi hazudozó politikusnak.

2016. szeptember 29-én, három évvel az események után, az ítélőtábla jogerősen felmentett. Gyakorlatilag helyben hagyta a törvényszék remek indoklással alátámasztott végzését.

Az ügyészség nem bír magával. Hetedszerre is nekifut. A jogerős ítélet után hat hónappal felülvizsgálati kérelmet adott be a Kúriára. Lehet, hogy ez bosszú a jogászbál miatt?

Legalább lesz miért odamenni. Most nem mondhatják, hogy nem mehetünk be a Kúria épületébe.

Az ügyészség iratai, a törvényszék, és az ítélőtábla ítélete itt érhető el: https://www.facebook.com/Nemadomahazamat/posts/1945012628858006

Hajrá!
PL

„Tárgy: Észrevételek Bfv.III.553/2017. számú ügyben

 Tisztelt Kúria!

Kérdezték, hogy mi a véleményem a fellebbviteli és legfőbb ügyészségek irományaira.

Amit először gondoltam, azt nem írom le. Még az is előfordulhat, hogy az ülésen sem mondom el. Na, nem azért mert egy szégyenlős fazon lennék. Inkább az miatt, mert ez a terroros ügy, és az abban született bírósági ítéletek, végzések, és különösen azok indoklása megérdemel annyi tiszteletet, hogy magamat megtartóztatva úrrá legyek az első gondolataim kimondásán.

 Eddig összesen hat bíróság (többen három fős tanácsban eljárva) mondták ki a tárgyi ügyben, hogy nem követtem el a terrorcselekménnyel fenyegetés bűncselekményét. Két bíróság egyértelműen azt is kimondta, hogy a levelekkel, és a videóval közveszéllyel fenyegetés bűncselekményét sem  követtem el, és más bűncselekményeket sem.

Mindjárt az elején, ha jól emlékszem, 2013. szeptember 18. napján a nyomozási bíró állapította, meg, hogy nem kell előzetesbe kerülnöm. Na nem azért tette, mert olyan szociális körülményeim vannak, vagy hogy nem áll fenn a szökés, elrejtőzés veszélye, meg ilyenek.

Kerek perec kimondta, hogy amit teszek, az belefér a véleménynyilvánítás szabadságába.

Remek végzés volt alapos indoklással.

Még azt sem mondhatja az ügyészség, hogy a nyomozási bírók döntését ne vegyük figyelembe, mert mindenkit felmentenek. Azóta találkoztam ugyan azon a bíróságon más szellemiséggel dolgozó nyomozási bírókkal, akik gyakorlatilag indoklás nélkül rendeltek el távoltartást, és lakhelyelhagyási tilalmat az esetemben. Hamarosan ezekkel az ügyekkel is fog találkozni a Kúria.

Azt a végzést a Törvényszék tanácsa helyben hagyta.

Még jó, hogy így tett, hiszen különben három évig ülhettem volna sitten egy olyan ügy miatt, amiben az ügyészség felfüggesztett börtön kiszabását kérte rám az állítólag nagyon veszélyes terrorcselekménnyel fenyegetés ügyében.

Ezt követően a Törvényszék már a büntető ügy elbírálása kapcsán zárt ülésen kimondta, hogy nem követtem el a terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűncselekményét.

Az ítélőtábla másodfokon – szintén zárt ülésen – nem mondta, hogy elkövettem volna, csupán az miatt dobta vissza első fokra, hogy a törvényszék mondja ki azt is, hogy más bűncselekményeket sem követtem el, különösen a közveszéllyel fenyegetés bűncselekményét.

Következtek a nyilvános ülések. Első fokon több tárgyalás és részletes bizonyítás alapján a törvényszéki tanács szintén megállapította, hogy amit tettem, nem veszélyes a társadalomra, azon kívül amúgy is alkalmatlan lett volna a cselekmény arra, hogy kimerítse a bűncselekmény törvényi tényállását.

Az ítélőtábla tanácsa másodfokon teljesen egyetértett az első fokú bíróság megállapításaival.

Már miért ne tette volna, hiszen egyértelműen észlelték, hogy amit tettem, az célját, és megvalósulását tekintve is véleménynyilvánítás volt. Igaz, hogy kicsit különleges eszközökkel, különleges módon, de mégis csak alapvető jogommal éltem. Hiszen maga az ügyészség is hivatkozott arra, hogy a cselekvések nem voltak kiragadhatók az akkori társadalmi helyzetből, a SeVizás üggyel kapcsolatos közhangulatból.

 Így alakult, hogy egymással szinte teljesen megegyező módon hat különböző bíróság mondta ki, hogy Póka Laci nem terrorista.

Számomra úgy tűnik az ügyészségek irataiból, hogy ennek a hat bíróságnak a hozzáértését vonja kétségbe az ügyészség.

Én nem hiszem, hogy a hat felmentés az iratok között lévő indoklásokkal véletlenek, vagy tévedések lettek volna.

Az sem valószínű, hogy csupán azért mentettek volna fel, mert én olyan szimpatikus figura lennék. Tudom magamról, hogy nem vagyok a bírók álma. Nem vagyok egy puncsolós ember. Időnként bőven okozok többletmunkát az eljáró tanácsoknak azzal, hogy még az ügyvédeimre sem hallgatok feltétel nélkül, és olyanokat is felhozok védelmemben, amikről ők lebeszélnének. Ráadásul minden eljárás minden megnyilvánulási lehetőségét felhasználom arra, hogy a SeVizás ügyről, a társadalmat ért jogsértésekről, a szabadságjogok elvonásáról beszéljek, vagy éppen véleményt nyilvánítsak.

Mindezek mellett, vagy pont ezek miatt nem valószínűsíthető az sem, hogy a politikai, vagy pénzügyi hatalom olyan kegyeltje lennék, akinek a felmentése érdekében szívességeket kérnének a bíróságoktól.

Véleményem szerint a személyem, a politikai szerepvállalásom, bíróságokon tanúsított magatartásom, de legfőképpen az eljáró bíróságok alapos munkája teszi egyértelművé, hogy megalapozott, szakmailag is kifogásolhatatlan döntések születtek.

Az iratok tartalmáról is írok röviden pár gondolatot, amit majd bővebben az ülésen kifejtek.

A fellebbviteli ügyészség bár 7 oldalon keresztül betűket vet a papírra, de gyakorlatilag semmi mondanivalója nincs. Pont azt teszi, amit eddig az ügyben bármikor az ügyészség tett. 6 oldalon keresztül a bíróságok által az indoklásokba írtakat idézi.

A 6. oldal közepétől ismerhetjük meg az álláspontjukat, miszerint tévedett az ítélőtábla.

Most sem írta le az ügyészség, hogy mely cselekvésem, a törvényi tényállás mely pontját érinti.

Azt sem tudjuk meg, hogy melyik vádjukat tartják fenn: Terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés, vagy közveszéllyel fenyegetés.

Csak találgatni tudunk, – de ugye ez nem szerencsejáték, így jobb lett volna, ha leírják – hogy talán a terroros körben gondolkodnak, mert többször hivatkoznak állami szerv befolyásolására.

A pontos megfogalmazás helyett felhívják a Btk. 459. § -át. Azt viszont megint nem írják le, hogy ez hogyan függ össze jelen ügyel.

Ennél már csak az szebb, hogy a fellebbviteli ügyészség a másik iratban kifejezetten tiltakozik a Btk. 459. §-ának jelen ügyre történő alkalmazásától. Úgy gondolom, hogy így négy év után, már nem lenne baj, ha eldöntenék, hogy melyik törvényhelyeket alkalmazzuk az eljárásban. Ez egy kicsit olyan vergődésnek tűnik számomra.

Tovább bonyolítják, és ezzel elbizonytalanítják az olvasót azzal, hogy a fenyegetés körében a címzettek cselekvésének elmaradásáról írnak, de a fenyegetés komolyságának tekintetében már megemlítik, hogy a bankok feljelentést tettek. Ami nyomán rendőri intézkedésre került sor.

Most akkor az a kérdés, hogy a bankokat állami szerveknek tekintjük-e.

Mert, hogy a feltárt tényállásból kiderül, hogy a levelek címzettjei megkapták a leveleket.  Fenyegetést egyáltalán nem észleltek. De a bankok, akik nem kaptak levelet, azok úgy megijedtek, hogy feljelentést tettek.

Ez ugye jól mutatja azokat a társadalmi viszonyokat, hogy a politikusok csak akkor veszik észre, hogy egy állampolgár írt nekik levelet a hivatalos címükre, amikor a bankok feljelentései nyomán a rendőrök lefoglalják a kormányzati számítógépeket.

A 7. oldalon írják, hogy téves a bíróság azon hosszasan indokolt álláspontja, hogy nem volt alkalmas a cselekmény állami szerv befolyásolására. De azt már nem írják, hogy mivel tudják ezt alátámasztani. Pl. hogy hogyan volt alkalmas rá.

A 7. oldal 3. bekezdésében írja az ügyészség, hogy a kirakat betörése „dolog elleni erőszakos” magatartást foglal magában.

Azt már én teszem hozzá, hogy a Btk. 314. §. 1. bekezdése kifejezetten személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó, vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekmények esetén ad lehetőséget a bűncselekmény elkövetésének megállapítására.

Úgy látom, hogy az ügyészség keveri a levelek megírását és a videóban elhangzottakat, valamint a terrorcselekmény elkövetésével, illetve a közveszéllyel fenyegetés törvényi tényállásait.

Amikor már azt hinnék, hogy büntetőjog-szakmailag nincs lentebb a fellebbviteli ügyészség iratánál, akkor tévedésünkre kell ráébredni, amikor elolvassuk a legfőbb ügyészség irományát.

Előbb helyesen foglalja össze a bíróságok megállapításait, miszerint a cselekvések:

–          Alkalmatlanok voltak állami szervek befolyásolására

–          Figyelemfelkeltések, véleménynyilvánítások voltak

–          Nem voltak veszélyesek a társadalomra.

A társadalomra veszélyesség körében érdemes lenen az ügyészségeknek értőn elolvasni a Btk. III. fejezet. 4. §. 1, és 2. bekezdését.

Ebben az áll, hogy csak akkor büntetendő egy cselekmény, ha veszélyes a társadalomra, és a Btk. büntetni rendeli.

„(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.”

Mivel az én cselekvéseim nem veszélyeztették sem mások személyét vagy jogait, sem Magyarország társadalmi, gazdasági, állami rendjét, így helyesen állapították meg a bíróságok, hogy ezek nem voltak veszélyesek a társadalomra.

Az első oldal 4. bekezdésében az ügyészség tényállás összefoglalása nem pontos. A bíróságok nem így állapították meg a tényállást.

Mivel az eljárás jelen szakaszában nem lehet a tényállást módosítani, így a legfőbb ügyészség iratának ezen része nem foghat helyt a felülvizsgálati eljárásban.

Érdekes, hogy ebben az iratban is hivatkoznak a Bt. 314. §. 1. bekezdésére, de addig a részig már nem jutnak el, hogy „személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó…” cselekménynek kell lennie, hogy alkalmas legyen a törvényi tényállás kimerítésére.

Az is fontos, hogy a cselekvés céljának is terrorcselekvéssel fenyegetésnek kell lennie ahhoz, hogy megállapítható legyen a bűncselekmény elkövetése.

Itt a cél véleménynyilvánítás volt.

A 2. oldal tetején száll vitába a két ügyészség egymással a Btk. 459. § tekintetében. Én megvárnám, amíg eldöntik, hogy melyik állítást vegyük alapul a felülvizsgálati kérelmükben.

A 2. oldal 2. bekezdésében „megfelelően konkrét, és reális” jelzőket használ az ügyészség. Ez azért aggályos, hiszen a bíróságok kimondták, hogy nem volt konkrét és reális.

A 3. bekezdésben ismét felmerül, hogy az ügyészségnek fogalma sincs arról, hogy az ügyben ki számít megfenyegetettnek, vagy sértettnek, és ki tett feljelentést, valamint hogy mely szervezetek számítanak állami szervnek.

A 4. bekezdés szintén téves következtetést von le a bíróságok által feltárt tényállásból. Térben és időben nem voltak pontosan meghatározva a cselekvések.

Az oldal 5. bekezdése is alaptalan. Hiszen a bíróságok nem azt állapították meg, hogy általában egy nem állami tulajdon megrongálása alkalmatlan lehet állami szerv befolyásolására, hanem, hogy egy kirakat betörése alkalmatlan. Ezen kívül a törvényi tényállás csak akkor merül ki, ha a rongálás személy elleni erőszakos cselekmény.

A 6. bekezdésből az látszik, hogy a legfőbb ügyészség még csak el sem olvasta a bírósági ítéleteket. Ugyanis olyan tényállás nem került felderítésre, hogy bárki csatlakozott volna a felhívásomhoz, vagy másokat bűncselekmény elkövetésére bíztattam volna.

 Én úgy értelmezem a Be. rendelkezéseit, hogy nem az ügyészség óhajától függ a nyilvános ülés megtartása, hanem az ebben az esetben teljesen normális eljárási forma.

Éppen ezért kérem, hogy nagyobb méretű termet szíveskedjenek az eseményre biztosítani. Ha az ülés a választások előtt lesz megtartva, úgy minden bizonnyal nagyobb sajtóérdeklődésre és nagyobb számú hallgatóságra is számíthatunk. Még akkor is, ha a kormány már nem akar SeVizás ügyben semmit tenni, és ígérni sem szándékozik.

Ettől még a cirkusz része lesz ez az ügy is.

Bízom abban is, hogy a Be. szerint a vádat a legfőbb ügyész fogja képviselni. Lesz hozzá bátorsága, és nem él a helyettesítés lehetőségével.

A megküldött iratokból nem derül ki, hogy a fellebbviteli ügyészség határidőben beadta-e az indítványát. Kérem, hogy ennek igazolását valamint a másodfokú ítélet óta keletkezett valamennyi iratot részemre szíveskedjenek megküldeni. (Az iraton 2017. április 11. az érkeztetés dátuma. Ha ez a beadás időpontja, akkor elkésett az ügyészség.)

Tököl, 2017. július 3.

 Tisztelettel: Póka László”

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!