Péntekről-szombatra virradóan a szaúdi határőrség tüzet nyitott két iráni halászhajóra, egy halász halálát okozva – közölte tegnap délután az iráni Tasznim hírügynökség. A jelentés szerint a két hajó a Perzsa (Arab)-öböl vizein halászott, és a hullámzás elsodorta őket eredeti útvonaluktól, mielőtt az incidens bekövetkezett.
“Vizsgáljuk az ügyet, tisztázandó, hogy az iráni hajók átlépték-e a szaúdi határvonalat (a parti tengerét) vagy sem, a szaúdiak akciója azonban nem összeegyeztethető a humanitárius és navigációs elvekkel” – jelentette ki Madzsid Akababaj, az iráni határügyek minisztériumának főigazgatója a Tasznim hírügynökség beszámolója szerint.
Szíriában is beindult ám a kártyalapok keverése! A kurd kártyával.
Raqqánál/ban igen jól állnak a kurdok. Viszont a szír kormánycsapatok is ijesztően közel vannak már. Csak sejteni lehet, hogy egyedül a szír kormányerőknek nem jó az, ha a kalifátusisták kivonulnak Raqqaból Deir ez-Zor irányába. Márpedig ez történik.
Ezzel viszont tehermentesülnek a főként kurdokból álló SDF (Szíriai Demokratikus Erők) a harc alól Raqqaban, és bevonulhatnak a környékbeli olajmezőkre, amit viszont Damaszkusz nagyon magának szeretne. Már haladnak is a térség központja Ruszáfa felé. Ahhoz viszont a kormánycsapatok vannak már nagyon közel. Találkozásaik komoly összecsapásokat eredményezhet. Raqqanál ezt idáig sikerült elkerülni.
Ráadásul tegnap a kormánycsapatok könnyítettek is az SDF-en a környéken. Elég szépen meggyérítették a kalifátusistákat.
A szír kormányhadsereg és a Hezbollah erői tegnap elfoglalták a Deir ez-Zor felé vezető út mentén lévő Talilah települést, és most a T3 jelő légibázis ellen készülődnek. Ha a rémkalifátus ezt a bázist is elbukja-amire jó esélyük van-már nincs több fészeklehetőségük a 120 kilométerre lévő Deir ez-Zorig.
A legújabb hírek szerint a szír-jordán-iraki határtérségbe, az elhíresült Al-Tanf környékére a kurd YPG milíciái akarnak települni. Az ok egyelőre ismeretlen. A szír kormányzati szervek az elgondolásról ezidáig nem hallottak, pedig az orosz felet a kurdoknak minden akcióról értesíteniük kellene, és csak azok beleegyezésével történhet bármi.
Daraaban tart a hadsereg által elrendelt csend. Mégis vezérmartalócot vesztettek a “szabad szírek”! Abd Allah Hussein Al-Shareef latorvezér nem akarta haszontalanul tölteni a hirtelen rászakadt két napnyi szabadidőt. Bombabarkácsolásba fogott. De a jelek szerint nem volt szavatott mestere a bombacsinálásnak. Már el is földelték.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Szerintem Szíriában igencsak sokájra lesz béke. Ha netán, tán végeznek a kalifátusitákkal, egymás torkának fognak esni a mostani szövetségesek halálos ellenségekké fognak válni, aminek csak a Jenkik fognak örülni . Szíria már sohasem lesz az a biztonságos fejlett ország,mint ami volt. A torzsalkodások országáváfog válni, szerintem. Azt kivánom, hogy nagyot távedjek ebben.
Péntekről szombatra viradóan a Szaudi hatátőrség tüzet nyitott két iráni halászhajóra,egy halász halálát okozva……. Szerintem ez szándékos provokáció volt a Szaudiak oldaláról közvetlenül az Iráni iszlám álam ellen. Ne feledjük nem régen járt ottan Donald Tramp. Azótától történt a Perzsa öböl térségben egy s, más. Szerintem megfognak szaporodni az ilyen “incidensek”,mindig gyakrabban,és fokozatosan keményeb formában, hogy ne legyen túl feltünő, egyenlőre . Majd besegitenek a Katarban álomásozó amerikaiak Szaudi Arábiának háborut kirobbantani Irán ellen. Szerintem a Teheráni terror támadás sem volt véletlen. Előszele volt az Irán ellen inditandó harcnak, egy Szaudi tesztelés lehetett, szerintem.
Igen, többen egyetértenek abban, hogy ez nem a DAIS (Iszlám Állam) munkája volt, csak magára vállalta, mint már oly sok mindent. Két (sőt több) érdekes írást is találtam a témában, bár csak találgatnak. Az első szerint – állítólag jól informált, de természetesen fel nem fedett források alapján – a MEK (Mojahedin-e Khalq) tervezte, és az Ansar al-Islamnak az al-Kaidához hű, iráni szunnita kurdokból álló maradéka hajtotta végre, amelyek Szíriában közös parancsnokság (a déli MOC – Military Operations Command – Jordániában) alatt vannak, de az iraki és iráni kurdok fölötti iráni ellenőrzés fokozódása miatt hagyták, hogy a DAIS jelentse be, mint sikert.
https://www.almasdarnews.com/article/dont-know-tehrans-terrorist-attacks/
Egy másik vélemény az EurAsia Daily-n jelent meg, címe: Iranian debut of “Roger”: terror attack in Tehran as prologue of a big war. Ez az írás a teheráni támadás mögött szintén nem a DAIS-t, hanem az iráni CIA-műveletek élére frissen kinevezett, “Roger” ragadványnevű vezető által jelentett változásokat, valamint a Moszad és a szaúdi GIP tevékenységét véli.
—
Mivel sejtjük, hogy az elsősorban Jordánián és Törökországon keresztül irányított szíriai műveletek többek közt a három érintett ország (USA, Izrael, Szaúd-Arábia) szoros együttműködése mellett folynak, a titkosszolgálataik kapcsolata egy al-Tanfban már állítólag jelen lévő radikális iszlamista szervezettel (az Ansar al-Islam al-Kaidához hű maradékával) és egy vele kapcsolatban lévő, Irán felforgatásában érdekelttel (MEK) szinte adja magát, ahogyan a Szíriában gyengülő, de a világon egyre jobban szétterülő bűnbak is (a DAIS). Miért? Jelenleg a Barzani-féle iraki kurd kormány függetlenedni akar Iraktól, és erre, ha csak a kurdokon múlik, minden esélye meg is van (papíron legalábbis). Kulcsfontosságú a kérdésben Törökország, amelyen keresztül a gazdasági érdekeltségeik nagy része áramlik, valamint Irán, és maga Irak. A háromból legalább kettő vörös vonalként kezeli a lérdést, amit nem szabad átlépni: Irán és Irak. Törökország nem annyira elzárkózó, mindazonáltal kockázatot jelentene számára egy független kurd entitás, és a PKK (PKK: az anarcho-szocialista, nézeteiben egyre inkább “Európa”-kompatibilis Kurdisztáni Munkáspárt) ellen harcolva Iránnal részben közösek az érdekeik. Maszúd Barzani, Iraki Kurdisztán elnöke szerint a PKK és a PYD (Demokratikus Egyesülés Pártja) gyakorlatilag egy és ugyanaz, és minden támogatás a PYD-nek egyúttal támogatás a PKK-nak is. Az USA pedig jól tudja ezt, csak nem akarja mondani, hogy tudja – mondta még korábban Barzani. A PYD föderális rendszert kiáltott ki Észak-Szíriában (Haszake, Afrin és Kobani régiók), de ebben muszáj konszenzusnak lenni a szíriaiak között, tette hozzá. Ez azonban, látjuk, jelenleg lehetetlennek tűnik. A helyzet a következő. A legitim szír kormány valamennyire kénytelen együttműködni a többek közt amerikaiak támogatta YPG-vel (rajta keresztül pedig a PYD-vel), ám ez korántsem mindig van így. Bagdad a PKK-t és a hozzá közeli, szindzsári jazidi ellenállókat támogatja Törökország ellenében (ami Iraki Kurdisztánnak sem jó), Törökország a Barzani-féle kormányt, és harcol a PKK, valamint az YPG ellen, Teherán viszont Kurdisztán Hazafias Unióját (PUK) és a Gorrant segíti, pozíciói egyre erősödnek Észak-Irak keleti, Silêmanî (Sulaymaniyah) kormányzóságában. A Kurdisztáni Regionális Kormány Irakban egyszerre élvezi a jó izraeli, és a kielégítő török kapcsolatait, illetve kénytelen elszenvedni az amerikai “aggodalmakat” is Barzani kevésbé “demokratikus” rendszere miatt (Barzani köreinek Kurdisztáni Demokratikus Pártja – a KDP, vagy eredeti rövidítéssel PDK – az elnöki rendszer híve, míg az iránbarát iraki kurdok – PUK, Gorran – a könnyebben eltéríthető parlamentáris rendszert szeretnék). A térség érdeke a stabilitás lenne, ez viszont az eltérő érdekek miatt most lehetetlen. A kaotikus szíriai és iraki állapotokat, Katar gyengülő pozícióit, az Iszlám Állam visszaszorulását, Törökország kudarcait, bel- és külpolitikai lekötöttségét, valamint a kurdok frusztráltságát kihasználva egyesek talán elérkezettnek látták az időt, hogy az al-Kaida a kurd frakciókon keresztül új támogatókat és új célpontot kapjon az eddigiek mellé, vagy helyett, s szintúgy a déli front is az al-Tanfba küldendő YPG harcosokkal, akik a DAIS keleti, Eufrátesz völgyébe terelt maradékával, illetve a déli kitartottak segítségével fenyegethetik a szír-iraki kapcsolatokat, gátolva a síita milíciák és a szír határőrök mozgását. S közben a megdönteni kívánt Erdoğan sem érezheti magát biztonságban a “barátai” között, egy percig sem. Aszad sem bízhat már meg a kurdokban, még annyira sem, mint korábban, hiszen ha Iránban sikeres volt egy terrorakció, akkor majd következhet Szíria is, amikor a kurdok “beizzítása” egy újabb fejezetet nyit majd a Közel-Keleten, részben az iszlamista szélsőségesek újabb csoportjaival, részben a Barzaniékon felbátorodott, velük akár konfliktusba is keveredő, tehát elterelendő PKK-PYD kettőssel (ami Barzani szerint valójában egy). Iránban ezen kívül ott van még a beludzs szeparatizmus kérdése, illetve a pakisztáni (pastu) törzsi kapcsolatokkal bíró, DAIS-hoz vagy al-Kaidához közeledő terrorszervezetek fenyegetései). Trump folytathatja Obama hibrid háborúját azáltal, hogy előmozdítja a beludzs szeparatizmust Pakisztánban és Iránban. Az Egyesült Államok és India ugyanis egyesítette erőit, hogy meggátolja a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosót (CPEC), és ennek egyik módja, ha támogatják a szeparatista csoportokat a pakisztáni Beludzsisztánban, amely destabilizálhatja a projekt szélső kikötőjét Gwadarban. Ez nemcsak Pakisztán és Kína számára veszélyes, hanem Iránra nézve is, hiszen “Beludzsisztán” tekintélyes része fekszik Délkelet-Irán két tartományában (Szisztán, Beludzsisztán), ami újabb elkerülhetetlen, leküzdendő aszimmetrikus fenyegetés. Szóval a kurdok (PKK, Ansar al-Islam egy része), a MEK, a beludzsok és a DAIS együttesen nagyon kockázatos helyzetet teremtenek, nem is szólva egy színes forradalom veszélyéről. Utóbbira hajtottak rá az amerikaiak Obama alatt (indirekt rávezetéssel, társadalomszerkezeti előfeltételek kialakítása által), most viszont Trump alatt alighanem az erőszakosabb megoldások kerülnek előtérbe.