Ma fölöttébb gazdag „magyar kínálattal” jelentkezett a kommunistaellenességgel éppen nem vádolható orosznyelvű hírportál, a Rusvesna.
Венгрия: как убивали коммунистов (ФОТО 18+)-Magyarország: hogyan gyilkolták a kommunistákat” címmel, fényképekkel gazdagon illusztrált cikket közöl az ’56-os Majdanról a rusvesna.su http://rusvesna.su/news/1497678887
Némi történelmi áttekintést ad a cikk Magyarország II. világháborús dicstelen szerepéről, és az ’56-os itteni Majdan vad történéseiről.
Egy másik-ugyancsak mai cikkében-a portál a döbrögisztáni Soros-féle „civil szervezetek” megzabolázásával foglalkozik. http://rusvesna.su/news/1497690842
A cikk eléggé korrektnek mondható, és van a végén egy általunk ezidáig nem hallott Döbrögi idézet. Eszerint a vajda beigérte, hogy ez év végéig lerendezi a Soros-féle társulásokat.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
A cikk elégé korrektnak mondható….. Sok szerecsét Orbánnak, hogy sikerüljön felszámolnia a Soros féle társulásokat. Az még jobb lenne ha hamaráb is sikerülne neki felszámolnia.
„TE AZ UNIÓBAN AKARSZ MARADNI? ITT A EU VALÓDI TERVE”
Az írásból kiderül, hogy az Európai Uniót megszálló migránsokkal az Uniós politikusoknak a valódi célja az, hogy elősegítsék az arab, muszlim és más fajok keveredését az Európai népekkel.”
Európai nemzetek népei felett akarnak a halálos ítéletet mondani Wolfgang Schäuble, Frans Timmermans és globalista fajtársai a világ népei fölötti totális uralom megszerzéséért.Még nem tudják, de ez nem fog menni, egy európai népek forradalma vagy világforradalom fogja őket lesöpörni a térképről.
http://www.netextra.hu/te-az-unioban-akarsz-maradni-itt-a-eu-valodi-terve/
http://www.netextra.hu/a-bilderberg-csoport-igaz-tortenete/
Sajnos nem értek oroszul. Nem lehetne lefordítani a cikket? Próbálkoztam nyersfordítással de úgy számomra érthetetlen.
Nem vagy egyedül!
Gondolom google forditóval próbálkozott, t. stefi ! El is hiszem magának, hogy érthetetlen volt. A google „forditóval” a zagyvaléknál is zagyvábbá válik a szöveg, még érthetetlenebbé mintha a magyar szöveg Tibeti, vagy Jappán nyelvvé válna. Kérje meg Fergeteget, ő szivesen leforditja, persze, elég sok időt vesz igénybe neki is, elégé terjedelmes a cikk, habár a cikk legnagyobb részét képek foglalják, el. Elégé borzalmasak, de még mindig tekintettel vannak az emberek psychikájára. Vannak ettől borzalmasab képek is az 56-os Budapesti vérengzésekről, pld. amikor az embernek a két lábait két autó után kötik,és az autó két külőmböző irányban indul el, szétszakitva az embert, az ilyesfajta kivégzési módszer nem csak egy emberen hajtotta végre a „tömeg” . Különös kegyetlenséggel kinozták, végezték ki az ÁVH (akkoriban ÁVO)-sokat. A cikk messze nem közölte azokat a brutalitásokat, amiket a primitiv csőcselék úgymond, mostani olvasásban „hősök” akkkoriban elkövettek. Én személy szerint az 56-os tömeggyilkolásokat a 2014, május 2-ki Ogyesszai vérengzéshez hasolitom, csak az eszközök voltak külömbözőek. Új hír,a fősodratuból : Budapesten SZOBROT FOGNAK EMELNI HORTHY MIKLÓSNAK !
A két autó közé kötés Königsberg mellett történt, a II. világháborúban, elkövetői szovjet katonák voltak.
“Königsberg melletti Metgehen falut visszafoglaló német katonák 60 megcsonkított idős és fiatal nő holttestetét találták meg az utcán, az életben maradt szemtanúk szerint sokukat 60-70 (hatvan, hetven) orosz katona is megerőszakolta, a kisgyerekeket és a csecsemőket a lábuknál fogva a falhoz vágták, amelyik nem halt meg, annak csizmás lábbal ugrottak a fejére…… sok fiatal nőt a csoportos megerőszakolásuk után két teherautóhoz kötöztek és a két irányba induló gépjárművek széttépték őket…… a vonat állomáson veszteglő hét vasúti kocsinak minden utasfülkéjében 7-10 vérbe fagyott és megcsonkított női holttestet találtak.”
Különben tényleg hatalmas brutalitással töltötte ki az Ávósokon a bosszúszomját a tömeg. Volt akinek élve tépték ki a szívét.
Az Ávó a működése alatt nem válogatott az eszközökben. pszichopata vallatótisztjei még ezen is túl tettek! A tömegben tombolt a bosszúvágy.
Tévedésben van Sub Zero ! Amikor leverték a lázadást, véget vetettek a B.P.-i őrjöngéseknek nyilvánosságra hoztak az ottani történtekről képeket, bizony hogy ilyenek is szép számmal előfordultak. Talán még azt is képes letagadni, hogy utcai lámpa vasakra akasztottak fel embereket, magyar feliratu táblákkal ? Vagy talán königsbergbe vitték az ÁVH-okat és ottan akasztották fel őket ? Azokon a képeken a háttérben a budai vár is látszot. Vagy talán Königsbergben van a budi vár ??? Külömben az Ungvári rokonom,aki abban az időbet személyes résztvevője volt a közvetlen harcoknak elmonta, hogy mit tapasztalt az akkori B.P-i eseményekről. Ő a lázadás leverésében vett részt !!
Az ÁVH-sokban is !Többségének zsidó származású hozzátartozóit,apját,anyját,hugát vágták haza a nyilasok,csendőrök.Akik ugye magyarok voltak.Egyre világosabb az 1956 a bosszúálló zsidók különböző csoportja i közötti leszámolás volt.Egy kis fasiszta beütéssel.Bár ők maguk mint cionisták tulajdonképpen zsidó fasiszták voltak.Nincs különbség a német náci és a cionista zsidó között.Mindegyik a nép ellensége.
Értem. 🙂 Ha valaki meg nem előz, meglesz a jövő hét második felében, egyik nap.
+1
A Fehér Könyv!
Nyersford.
———
Magyarország: hogyan ölj kommunistákat (fotókkal, 18+)
1956 októberében-novemberében Magyarországon igazi fasiszta felkelés volt. A második világháború alatt az ország Hitler oldalán harcolt. Csak a keleti fronton mintegy másfélmillió magyar állampolgárnak kellett küzdenie, ebből kb. a harmaduk meghalt, egy másik harmaduk fogságba esett.
(Pontosabb adatokért lásd –
magyarokra: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/74.html
ill. https://web.archive.org/web/20141221174602/http://www.kortarsonline.hu/regiweb/0202/stark.htm
zsidókra: http://epa.oszk.hu/00000/00036/00015/pdf/09.pdf – a ford.)
A háború alatt a magyarok nem bizonyítottak annyit a fronton, mint a Brjanszk, Voronyezs és Csernyigov civil lakossága elleni erőszakban. Ezeken a területeken a „magyarra” ma sem emlékeznek kellemesen. Mindezeken túl a magyarok szörnyűségeket követtek el a jugoszláv Vojvodinában.
1944-ben a németek megszállták Magyarországot, és egy hatalomváltás Szálasi Ferencet juttatta az élre. Egy őszinte nácit (hungaristát – a ford.) – a magyar zsidókat azonnal elkezdték deportálni a haláltáborokba.
A háború végén a szovjet hadsereg bevette Budapestet, annak ellenére, hogy a német és magyar fasiszták hosszabb ideig védték, mint Berlint. Ugyanazon a röviddel „későbbi” Magyarországon, 11 évvel a második világháború befejezése után, még sok volt ilyenekből, ezeknek az embereknek nagyon egyedi szokásaik voltak.
1956 októberében Magyarország fővárosában kijátszották a „színes” forgatókönyvet. Az egyetemisták tüntetéseivel kezdődött, de néhány napon belül hihetetlen attrocitásokba torkollott.
Kommunistákat, állami hivatalnokokat, egyszerű nézelődőket öltek a lehető legbrutálisabb módon. A fegyvereket szabadon kiadták az utcákon bárkinek.
[képek]
A nyugati magyar felkelés igazi okai részletezve vannak a „Hadviselés kliens által” c. könyvemben, ahol egy egész fejezet van szentelve ezen esemény részletes tanulmányára.
Tehát most csak EGY epizódjára fogunk koncentrálni ennek a tragédiának. A szovjet katonák kétszer léptek be Budapestre. 1956 október 30-án nem voltak a városban, visszavonták őket. A „tűzszönet” megkezdődött. [ez 28-án, 13 óra 20 perctől elméletben már életben volt – a ford.]
Nagyon hasonló ez ahhoz, ami most látunk Donbasszban. A fasiszták sosem tartják be az egyezséget.
Ami a „tűzszünet” után Budapesten történt, azt egy szemtanú a következőképp írja le:
„… Az állambiztonság egykori főhadnagyát az udvar közepére vonszolták. Szadista módon kínozták meg. Először a lábát ütötték, majd verték, amíg el nem esett, s aztán a lábánál fogva felakasztották az udvar lámpaoszlopára.
Ezután a hadsereg egy főhadnagya (egy férfi kabátban) elővett egy harminc-negyven centiméteres kést, és elkezdte szurkálni a háta alsó részét és a hasát. Ezután levágta az áldozat jobb fülét, és átvágta a lábak inait a bokák fölött.
A megkínzott elvtárs még életben volt, amikor tucatnyi felkelő személy egy 28 éves nőt hozott az udvarra. Látva a megkínzott elvtársat, a nő sírva könyörgött a lázadóknak, hogy ne öljék meg, mert három gyermek anyja, és senki sem érdemel halált. A főhadnagy közelítette meg… megszúrta a nőt a késsel. A nő elesett. Ezután egy rabruhába öltözött férfi ment oda hozzá, megragadta a hajánál fogva, megfordította. A főhadnagy újra belevágta a kést a nő testébe. Úgy gondolom, akkor már halott volt. Ezután levittek minket az alagsorba.”
A fő esemény 1956 október 30-án a fővárosi pártszékház védőinek lerohanása volt.
A támadók nem alkalmi tömeg, vagy összegyűlt gengszterek voltak – az ostromban részt vett három tank [több is, de részben tévedésből – a ford.]. A pártszékházban az állambiztonság alakulata, kommunisták és katonák tartózkodtak.
Részlet Иштвана Томна [ford. megj.: elírás, itt Tompa Károlyra gondolnak, főleg az ő visszaemlékezéseiből ismerjük, mi történt a pártszékház belsejében] hadnagy, a városi pártbizottság állambiztonsági alakulata parancsnokának […] jelentéséből:
„1956 otóber 23-án 18 órakor, Várkonyi alhadnaggyal és 45 emberrel az állambiztonsági erőktől, megérkeztünk a pártbizottság épületéhez a Köztársaság térre. A katonák 20-22 éves fiúk voltak, akiket 1955-ben hívtak be katonai szolgálatra.
Én voltam a biztonsági alakulat vezetője. Feladatom volt, hogy nekifogjak a pártbizottság védelmének, és megtegyek mindent az épület és a személyzet megóvásáért. Az október 23-ai események előtt a bejáratot csak a rendőrség három altisztje őrizte.
Érkezéskor azonnal jelentést tettem a pártbizottság titkárainak, Mező Imre és Nagy Mária elvtársaknak, és a megbeszélés alapján elkezdtük az őrség és a csoportok szervezését. Az embereim fegyveresek voltak, mint általában..Volt közelharci fegyver, a csapatvezetőknél automata, és a parancsnokoknál pisztoly.
Én a második emeleten voltam, Várkonyi elvtárs a harmadikon… A következő nap reggelén, október 24-én, megérkezett az erősítés – három szovjet tank egy százados parancsnoksága alatt, és egy páncélozott jármű vegyes kísérettel, szovjet katonákkal és magyar tiszti iskolás növendékekkel egy tüzérhadnagy alatt, aki egyben a tolmács volt. A katonák és a tankok is vasárnapig maradtak… [A témával foglalkozó magyar ismertetők itt gyakran eltérnek. Például az egyik [https://shop.wk.hu/1956/koztarsasagter.html] szerint valóban 28-án, vasárnap távoztak a tankok, még aznap reggel érkeztek a tisztiiskolások, akik „amilyen váratlanul érkeztek, olyan gyorsan el is távoztak”, s jött 28-án még egy páncélozott szállítójármű 2-3 magyar, 1-2 szovjet katonával, ennek személyzete fogott el 29-én a téren három főt, akik közül kettőt később elengedtek. Egy másik [http://epa.oszk.hu/00000/00003/00005/048-080.html] szerint azonban, amely egyébként bizonyítékok bemutatása nélkül orosz machinációt sejtet a visszavonások hátterében, a tankok Kutikov századossal a szovjet csapatok visszavonása miatt hétfőig, október 29-e délutánjáig, a tisztiiskolások estig, a páncélozott szállító pedig október 30-a hajnaláig maradt. Egy harmadik [http://beszelo.c3.hu/node/445/print].alapján a tisztiiskolásokat szintén 29-én este, a páncélozott jármű személyzetét 30-án hajnalban rendelték vissza – a ford.]…
…Az őrség hangulata ezekben az órákban rosszabb lett. Nem értették meg a rádióüzenetben kapott parancsot az államvédelem feloszlatásról. Elmagyaráztam nekik, hogy az operatív szervekre, különösen a fegyveres erőkre, most nagyobb szükség van, mint valaha. Ezután a katonák elhatározták magukat a pártbizottság védelme mellett, bármi áron, az életüket sem kímélve.
Október 30-án, 9 óra körül, fegyveres emberek gyülekezését jelentették. Valamivel később néhány fegyveres az állambiztonságiakról kérdezte az épületet kívül védő rendőröket a régi őrségből. Betörtek az épületbe és megpróbálták átvizsgálni a biztonsági dokumentumokat, de kiszorítottuk őket, a vezetőjüket lefogattam és Mező elvtárshoz vitettem, aki kikérdezte és elrendelte a letartóztatását.
Még egyetlen lövés sem lett leadva [megj.: egy kézigránát biztosan robbant az épületben, védekezés közben – a ford.], de a tér hangulata semmi jót nem ígért. Egyre több és több fegyveres ember gyűlt össze, akik mind hangosabbak lettek.
A támadás katonai kézifegyverekből leadott sorozattal kezdődött. Véleményem szerint jól szervezett volt. Kétségtelen, hogy a lázadók közt katonatisztek is voltak, akik különleges katonai kiképzést kaphattak. Délelőtt az épület előtti »front« változatlan maradt. A lázadók nem tudták megközelíteni.
A pártszékházban tartózkodó Asztalos ezredes azt mondta nekem, hogy a Honvédelmi Minisztérium megígérte, segítséget küld, tehát ki kell tartanunk, amíg az erősítés megérkezik. Azt is megígérték, hogy segítséget küldenek a Szamuely laktanyából. De senki sem jött.
Dél körül megkezdődött az ágyúzás. Először egy tank tüzelt, aztán a városi pártbizottság épülete három tank koncentrált tüzét szenvedte el. Ekkorra már sok sebesültünk volt. A téren a tömeg tovább nőtt. A lázadók elfoglalták a környező épületek tetejét, és onnan tüzeltek.” [Galó István őrnagy harckocsioszlopa, valamint egy „ismeretlen” tank adta le a lövéseket, utóbbi állítólag a piliscsabai ezred állományából – a ford.]
Az eseményekről, amelyek feltárják az azt követő támadást, Tompa a következőket mondja:
„Fegyveres lázadók törtek be az épületbe. Leírhatatlan káosz és felfordulás kezdődött. Romboltak, törtek-zúztak, durván inzultálták a nőket, vadul ordibáltak, brutálisan verték az elfogott pártmunkásokat.
A lázadókkal együtt egy idősebb, őszhajú férfi is belépett az épületbe, és amikor a gazemberek meg akartak minket támadni, leállította őket. Civil ruhákat hozott nekünk, és ez segített megszökni az őrség néhány tagjának. A pártszékház előtti téren rettenetes zűrzavar volt: az emberek céltalanul lődöztek különböző irányokba, instrukciók és irányítás nélkül, arra hallgatva, aki hangosabban kiabált a többieknél. A tankok elmentek, a helyükön elegáns autók jelentek meg.”
Az ezeken az autókon érkező emberek egész idő alatt fényképeztek. Lefényképezték Papp ezredes kivégzését, akit a lehető legbrutálisabb módon öltek meg. Az arcát és a felsőtestét benzinnel locsolták le, felakasztották a lábainál fogva, és felgyújtották [ez érdekes, hiszen a korabeli vád egy nem kevésbé brutális, de más jellegű tettről szólt, a szív kivágásáról, miközben az ezredes állítólag még élt a lövések után – a ford.].
Amikor a támadás napjának éjszakáján civil viseletben elhagytam a pártbizottság székházának épületét, a téren még mindig égő hús szaga érződött, folytatódtak a fosztogatások, meggyilkolt elvtársaink holttestei szétszórva [hevertek], és a fegyveres »forradalmárok« leköpdösték őket.
Az őrség hű maradt a fogadalmához: kitartóan harcolt, a vérét hullatta. Csak néhány ember maradt életben [megj.: az államvédelmi különítményből – a ford.], Várkonyi alhadnagyot és a legtöbb közkatonát megölték.”
A gyilkosságok és attrocitások gondosan le lettek fényképezve. Most látni fogod őket. Még most is, miután annyi évtized eltelt azóta, a vér meghűl az erekben…
Az erőviszonyok nem voltak egyenlőek. A pártszékház épületének védői úgy döntöttek, megadják magukat. Mindezek mellett, hadd emlékeztessek rá, a támadás idején „tűzszünet” volt [Nagy Imre 28-án jelentette be – a ford.]. A budapesti pártbizottság titkárát, Mező Imrét megölték, amikor vele együtt két katonatiszt jött ki az épületből [fehár zászlóval, Mező mellett Asztalos János és Papp József ezredesek – a ford.], hogy megkezdjék a tárgyalásokat az ellenállás beszüntetéséről.
A magukat megadó katonákat közelről lőtték agyon, a bejárat közelében. A testük látható az utolsó képeken, melyektől hemzseg a világháló.
Még egyszer: katonák, besorozottak voltak. Megadták magukat. Mindegyiket megölték.
[képek]
De ami utána történt, az ha lehet, még ennél is borzalmasabb. Elkezdődtek a brutális, egyszerűen embertelen gyilkosságok. Papp József ezredes még életben volt [ez erősen kérdéses, lásd: http://epa.oszk.hu/02200/02288/00015/pdf/Evkonyv56_15_2008_279-374.pdf – a ford.], amikor arcát és felsőtestét benzinnel locsolták le, aztán a lábainál fogva felakasztották, majd meggyújtották. [Papp testével más, hasonlóan embertelen módon bántak el – a ford.]
Más kommunistákat nem kevesebb kegyetlenséggel őltek meg. Összevert, megégetett, megcsonkított testek lógtak a fákról a lábaikon, mások a szokásos módon.
[képek]
Íme, itt van a „tűzszünet”: a magyar főváros közepén a fasiszták kommunistákat ölnek.
Négy nappal az attrocitások után, 1956 november 4-én Budapestre ismét bevonultak a katonáink…
Most egy pár szót a veszteségekről. A nyugati liberális propaganda természetesen szó szerint „tízzel szoroz”. Egyszerűen megtalálhatod az Interneten, de még a könyvekben is, a számokat, amelyek azt mondják, hogy az 1956-os események alatt kb. 25 ezer magyart öltek meg. Ez hazugság, ezzel szemben az igazság:
– A szovjet veszteségek 720 halottra, 1540 sebesültre, 51 eltűntre rúgtak. A veszteségek többsége, ironikus módon, októberben következett be, nem a november 4-ei támadáskor, amikor úgy tűnt, hogy a lázadó erők a tízszeresükre növekedtek. [Más adatok – „nyugatiasabb” izű minősítések használata mellett Johanna Granville: Megtorlás Budapesten. Szovjet invázió és normalizáció, 1956–1957. In: Történelmi Szemle, 39. (1997) 2. – szerint október 24. és november 6. között a hadműveletek során a szovjet oldalon összesen 669 haláleset történt, 58 821 szovjet katona volt Magyarországon, közülük 7349 tiszt (meghalt 85, megsebesült 138 és eltűnt 2), 51 472 altiszt és katona (meghalt 584, megsebesült 1402 és eltűnt 49) – a ford.]
A mi katonáink közül is voltak, akiket brutálisan megöltek, élve égettek.
– Ami a magyar állampolgárok veszteségeit illeti, a budapesti hivatalos feljegyzések szerint 1956 október 23-tól 1957 januárig (eddig húzódtak, amíg meg nem szűntek, a lázadók összecsapásai a magyar kormánnyal és a szovjet katonákkal) 2052 meghalt, és 19229 ember sebesült meg. [A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek, és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg – a ford., MTI után.]
Még ezek a számok is arról tanúskodnak, mennyire óvatosan járt el a hadseregünk, és mennyire nem volt olyan „nagyszabású”, mint a lázadók ellenállása. Mérlegelve az eseményeket, nem szabad elfelejtenünk, hogy a lázadók az ország különböző börtöneiből mintegy 13 ezer elítéltre rúgtak, amiből majdnem 10 ezer köztörvényes bűnöző volt.
Ez azt jelenti, hogy embereket öltek fosztogatás és a javak eltulajdonítása céljából. És még többet és többet öltek volna, ha ezek az attrocitások nem hozzák vissza a szovjet katonákat és a magyar kommunistákat, a Kádár-huszárokat, akik az orosz katonákkal együtt elfojtották a budapesti fasiszta felkelést.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a magyarországi események áldozatainak száma tartalmazza azokat is, akiket maguk a lázadók öltek vagy kínoztak meg brutálisan, a lázadók közti kereszttüzek áldozatait, a magyar kommunistákat és rendőröket, akik az orosz katonákkal együtt harcoltak Budapesten, az akaratlanul megölt járókelőket, és természetesen a lázadókat.
Utóirat: ha a magyarországi lázadás összes részletét meg akarod ismerni, fordulj a könyvemhez: „Hadviselés kliens által”.
Javítás
„– Ami a magyar állampolgárok veszteségeit illeti, a budapesti hivatalos feljegyzések szerint 1956 október 23-tól 1957 januárig (eddig húzódtak, amíg meg nem szűntek, a lázadók összecsapásai a magyar kormánnyal és a szovjet katonákkal) 2052 meghalt, és 19229 ember sebesült meg. ”
Ehelyett:
(…) 2502 meghalt, és 19229 ember sebesült meg.
Admin:
Barátom! Csak megköszönni tudom ezt a hatalmas munkát. Én nem mertem volna bevállalni!
Az olvasók nevében is hálás vagyok Neked!
Sikerült anno elkerülnöm, most pótoltam. Köszönet a munkáért Fergeteg et.