Sokkoló infografika arról, mennyivel kevesebb pénze van ma egy magyar miniszterelnöknek egy felcsúti polgármesternél
Aki legalább annyira otthon van gazdasági ügyekben, mint egy aranykalászos gazda, az már hallott arról, hogy Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester (eredetileg gázszerelő) egyetlen év alatt 100 milliárd forinttal növelte a vagyonát, összesen 120 milliárd forintra.
Ezzel pedig sajtóhírek szerint gyakorlatilag kockára tette a Barátságát Orbán Viktor miniszterelnökkel, aki majd három évtized köztisztviselői pálya – és 20 órás munkanapok – után is potom 742 ezer forint megtakarítással büszkélkedhet, azzal is csak a feleségével együtt.
Hogy érezzük, mekkora a különbség a két vidéki suhancból lett nagypályás között, megpróbáltuk bemutatni, hol tartanak most az üzleti életben.
A különbség sokkoló. (A grafikonok tetőtől talpig a szivárvány színeiben pompáznak. Addig ne állj meg a scrollozással, amíg újra sárga nem lesz a hosszabbik!)
(forrás: 444)
Bal-Rad komm: Nincs megoldásunk az infografika beillesztésére. Ezért aztán javalljuk azoknak a legelszántabbaknak, akik szeretnék megtekinteni, hogy keresse fel a:
https://444.hu/2017/04/29/sokkolo-infografika-arrol-mennyivel-kevesebb-penze-van-ma-egy-magyar-miniszterelnoknek-egy-felcsuti-polgarmesternel?utm_source=hirkereso&utm_medium=cpc&utm_campaign=sokkolo-infografika-arrol-mennyivel-kevesebb-penze-van-ma-egy-magyar-miniszterelnoknek-egy-felcsuti-polgarmesternel
Mi-értelemszerűen-fölkerestük. Most komolyan: néhány perc után fölmerült a gyanú, hogy megint van valami műszaki hiba! Aztán kiderült hogy nincs!
Tényleg csak a legelszántabbak keressék fel! És ne szidják utána a balrad.ru-t! Mi szóltunk előre!
Jobbik: A társadalom egyik fő szervező ereje a munka
A Jobbik politikusai hisznek abban, hogy a társadalom egyik fő szervező ereje valóban a munka. A munka, amelyik jól működő, gondosan kormányzott országban nem veszítheti el becsületét, hiszen abban az esetben az emberi közösség legfontosabb tartópillére rendül meg.
Az OECD-államok munkavállalói közül az egyik legtöbbet dolgozó, ámde méltatlanul alulfizetett magyar dolgozók – legyenek azok a közszféra kizsigerelt alkalmazottjai vagy a versenyszféra túlhajszolt foglalkoztatottjai – azonban nem mindig érzik azt az anyagi és erkölcsi megbecsülést, ami pedig joggal megilletné őket. A társadalomellenes szélsőliberálisok már a rendszerváltás hajnalán koraszülött jóléti államról hazudoztak, s az azóta regnáló kormányzatok mindegyike vevő volt a bérvisszafogásra és a munkavállalói jogok megnyirbálására alapozott hamis versenyképességi dogmára, amely nemhogy versenyképességet nem eredményezett, de egyre csak súlyosbította a magyar társadalmi meddőhányó problémáit.
A demokratikusnak nevezett átalakulás óta majd’ három évtizedet elvesztegetve, a multinacionális tőke és a hazai oligarchák által kifosztva – vagy az állam által túldolgoztatva –, a globális munkamegosztás termelési láncainak alján robotolva a magyar munkások végre élhető életet szeretnének. Élhető életet, ahol a tisztességgel ledolgozott napi nyolc óra mellett nem vakmerőség a gyermekvállalás, nem luxus az egy hét balatoni nyaralás, és ahol nem kell dönteni a közüzemi csekk feladása és a gyógyszerrecept kiváltása között. Olyan országot szeretnének, ahol nem vágyálom a középosztályhoz tartozás, mert az nem csupán politikai termék, hanem társadalmi valóság, egy reálisan elérhető lehetőség. Olyan kormányzatot szeretnének, ahol a politikusok pontosan tudják, hogy az ő adóikból élnek, és ezért nem az idegen vagy a saját, hanem az ő érdekeiket kell, hogy képviseljék. A Jobbik ellenzékben is ezért küzd, és kormányra kerülve is ezért fog dolgozni.
Ander Balázs országgyűlési képviselő, a Jobbik Munkavállalói Érdekvédelmi Munkacsoportjának vezetője