Valahová a szibériai tajgába

Oroszország elnöke néhány rokonával és a legszűkebb haveri körrel tegnap elmenekült Moszkvából a fölfordulás elől. Csupán annyi tudható, hogy valahol Szibériában a tajgába vette be magát.

A ma 67. szülinapos Vlagyimir Putyin úgy döntött, hogy inkább az őszi természetben akarja eltölteni ezt a jeles napot, és nem a nyüzsgő Moszkvában.

Megértjük! Irigyek vagyunk!

С ДНЕМ РОЖДЕНИЯ, ГОСПОДИН ПРЕЗИДЕНТ!

Tegnap Moszkvában az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) a Krasznopresznyenszkaja téren tartott az orosz ortodox szokásoknak megfelelően gyászmegemlékezést az 1993 – as esztendő őszének jelcini terrorja halott hőseire emlékezve.

A moszkvai „Fehér Ház” – az orosz parlament képviselői irodaháza – 1993 november 4. – i ostromának 26. évfordulóján megtartott megemlékezésen mintegy harmincezer ember vett részt.

Megemlékező beszédet Gennagyij Andrejevics Zjuganov, a KPRF elnöke mondott:

Beszédét Gennagyij A. Zjuganov pártelnök e mondatokkal fejezte be:

„Éljen a szovjethatalom! Éljen a győztes apák és nagyapák bátorsága! Éljen új győzelmünk közös szándéka!”

 

A HOLLAND PARLAMENT KÖVETELTE: VIZSGÁLJÁK KI UKRAJNA SZEREPÉT AZ MH17-ES LEZUHANÁSÁBAN

A holland parlament képviselőházában a képviselők többsége a mellett szállt síkra, hogy vizsgálják meg Ukrajna szerepét a 2014-ben a Donbasszban lezuhant maláj Boeing ügyében.

A parlament felszólítja a kormányt: használjon ki minden lehetőséget annak érdekében, hogy Ukrajnával kapcsolatban „teljes mértékben vizsgálják ki a tényeket. Mint az RTLnieuws megírta: a képviselők utalnak arra, hogy Ukrajnának kötelessége lett volna lezárni a légteret abban a térségben, ahol harcok folytak.

A holland kormány egyelőre semmit sem tett Ukrajna viszonylatában, de a képviselőház meg akarja tenni az első lépést.

A Kereszténydemokrata Párt (CDA) és a Szocialista Párt (SP), más politikai erők támogatásával, ragaszkodik a vizsgálathoz.

„Ukrajna szerepét illetően nem látunk tisztán, noha ennek az országnak le kellett volna zárnia a légterét”– jelentette ki Michiel van Nispen parlamenti képviselő. Mint mondta, újabb vizsgálatokra van szükség, hogy ebben a kérdésben kiderüljön az igazság és győzzön az igazságosság.

A hírportál utal arra a közvélemény-kutatásra, amit az idén az áldozatok rokonainak körében végeztek el. Közülük 87,5 % azt válaszolta, hogy végeredményben Ukrajna felelősséggel tartozik.

Korábban egy orosz diplomata azt mondta, hogy a 2014-ben Ukrajnában lezuhant Boeing ügyében vizsgálódó Nyomozó Vegyescsoport (JIT) a már előre megadott válaszhoz igazodva (1) szabja meg saját feladatait.

Moszkva észrevételezte, hogy a nyomozás figyelmen kívül hagyja az orosz fél által rendelkezésre bocsátott adatokat. Így például szemet hunyt a fölött, hogy a repülőgépet lelövő rakéta Ukrajna birtokában volt. Kijev ráadásul teljes jogú tagja a JIT-nek, így módjában állt meghamisítani a bizonyítékokat. (2)

Mint emlékezetes, 2014 júliusában lelőttek egy, Hollandiából Malajziába tartó, az MH17 sz. járaton közlekedő Boeing utasszállító repülőgépet. 298 fő vesztette életét. A nyomozás állítása szerint Oroszországot terheli a felelősség a repülőgép katasztrófájáért. (A vizsgálatokat irányító) holland főügyészség júniusban négy gyanúsítottat nevezett meg. Közülük hárman orosz állampolgárok, egy pedig ukrán.

MH17-es ügy: Oroszország segítségét kérték

Hollandiában szeretnének elbeszélgetni Vlagyimir Cemahhal – és ebben Oroszország segítségét kérték. Erről Rob Swartbol, az ország moszkvai nagykövete számolt be az „Interfax”-nak.

Cemah a Donyecki Népköztársaság légvédelmi erőinek (3) volt parancsnoka. A Donbassz fölött 2014-ben lezuhant maláj Boeing ügyét kivizsgáló nyomozás fontos tanúnak tartja őt. Júniusban az ukrán titkosszolgálatok elrabolták Cemahot – aki szeptemberben szabadult, amikor Oroszország és Ukrajna kicserélte a másik ország, őrizetükben lévő, állampolgárait.

Rob Swartbol szavaiból kiderül: a holland hatóságok szeretnék megtalálni Cemahot, hogy „elbeszélgessenek”vele, és információkat szerezzenek tőle. Ennek kapcsán a holland az orosz főügyészséghez fordult, annak közbenjárását kérve a DNR egykori légvédelmi parancsnokának felkutatásában.

Szeptember közepén Kati Piri holland euroképviselő bejelentette: az MH17-es járat légi szerencsétlenségének ügyében Cemah státusza tanúból gyanúsítottá változott. Ez annak az információnak a nyomán történt, amit a még Ukrajnában tartózkodó Cemahtól szereztek. (4)

Ugyanabban az időben Cemah lánya közölte a sajtóval, hogy édesapja visszatért a Donyecki Népköztársaságba. Korábban Sznyezsnoje városában élt. (5)

Megjegyzések:

(1)  Ugyanígy történt volna az ukrajnai börtönben addigra, egy másik ügyben született ítélet nyomán immár szabadságvesztését töltő, ezért védtelen és kiszolgáltatott Vlagyimir Cemah kihallgatása során is. Akit annak a prekoncepciónak az alapján raboltak el és hurcoltak Kijevbe, hogy Oroszország lőtte le a maláj utasszállítót. Neki pedig, mint a közeli Sznyezsnoje város légvédelmi parancsnokának „bizonyára köze volt az ügyhöz – netán még részt is vett benne”. Cemah lehetett volna az egyetlen érdemi tanú és vádlott a márciusban megindítani tervezett hágai perben. Amelyet, bár így is megtartanak, lényegében üres tárgyalóteremben, a maguk előre elkészített nótáját fújva folytatnak majd le. Anélkül, hogy bármiféle bizonyítékuk lenne.

(2)  Amit az ukrán fél meg is tett. Például akkor, amikor közzétették népfelkelők egymás közötti, az ukrán titkosszolgálatok által lehallgatott beszélgetését. A Boeing-ügyről dokumentumfilmet készítő egy holland rendező a hangfelvétel ügyében egy malajziai igazságügyi – audió felvételek vizsgálatára szakosodott – szakértőhöz fordult. Aki egyértelműen kijelentette: a hangfelvételt, annak közzétevői, több részletből vágták össze. Magyarán: manipulálták. (A két népfelkelő valójában egy, a nem sokkal előbb általuk lelőtt ukrán vadászgépről beszélgetett egymással.)

(3)  Vlagyimir Cemah a repülőgép lezuhanásának helyszínéhez közeli Sznyezsnoje városban élt. A városnak volt a légvédelmi parancsnoka – de csak október végén, három hónappal a gép lezuhanása után nevezték ki posztjára. Vlagyimir Cemah egyébként július elejéig az ukrán hadsereg által ostromlott Szlavjanszk városának volt a légvédelmi parancsnoka. Onnan csak a város kényszerű feladása után, a július 5-ről 6-ra virradó éjszaka vonult el egységével – vagyis mindössze 11 nappal a maláj gép lezuhanása előtt. Feleségének elmondása szerint, ráadásul az egységet, elvonulásakor, heves ukrán tüzérségi támadás érte. Férje is megsebesült, légnyomást is kapott. Kérdés, hogy ilyen állapotban, ilyen rövid idő alatt hogyan és mikor tudta volna szervezni egy maláj utasszállító gép (és miért éppen annak a gépnek) lelövését?

(4)  Ami arra utal, hogy Cemah valami olyat, kényszer hatására vallott. Például közölték vele, hogy szabadon engedik – de csak akkor, ha előbb ezt és ezt elmondja. A fogoly akkor nem még tudhatta mire vélni váratlan elengedésének valós okát. Így „vallott”– nehogy meghiúsuljon az addig nyilván már nem is remélt, hirtelen szabadulása.

(5)  Vagyis már nem eddigi lakóhelyén él, és a donyecki titkosszolgálat egy ismeretlen helyen rejtette el őt. Igen nyomós oka lehet tehát annak, hogy maga a holland kormány próbál közben járni annak érdekében, hogy kiderüljön: a szerencsétlen embert hol rejtegetik. Nem nehéz kitalálni, hogy hol és milyen körülmények között kerülne sor arra a bizonyos „beszélgetésre”.

OBAMA ÉS A NATO FELELŐS LEHET A MALÁJ UTASSZÁLLÍTÓ LELÖVÉSÉÉRT

Alekszandr Zapeszockij, a szakszervezetek Szentpétervári Humanitárius Egyetemének rektora Facebook oldalán arról írt: „a világ hatalmasainak”tudomásuk van arról, hogy Ukrajnának és a NATO-nak köze volt a maláj repülőgép megsemmisítéséhez.

Könnyen lehet, hogy a tragédia valódi felelősei bíróság előtt felelnek majd tettükért. A helyzet, ugyanis az, hogy Donald Trump mostani amerikai elnök feltárhatja: Barack Obama korábbi elnöknek és ukrajnai tettestársainak közük van a repülőgép lelövéséhez. (1)

Mint Zapeszockij elmondta, erre egy sor tény utal. A helyzet az, hogy maga a kárvallott fél, Malajzia, tette felelőssé Ukrajnát a történtekért. Immár alaposabb vizsgálatot követelnek Hollandiában is, noha az ország vezetése azzal próbálkozott, hogy a repülőgép haláláért Oroszországot tegye meg bűnösnek.

Amellett kudarcot vallott Ukrajnának az a kísérlete is, hogy egy milicistát tegyen meg „tanúnak”. Nem jött össze, ugyanis, hogy a bíróságon arra használják fel őt, hogy Oroszországra lehessen hárítani a felelősséget, vagy legalábbis sajtóháborút kezdeni az ügyben. Ezért, mivel így már nem volt rá szükség, egyszerűen átadták őt Moszkvának. (2)

„Kíváncsi vagyok, mikor szólal meg Trump arról, ami Obama szerepét illeti Ukrajna és a NATO eme közös bűntettét illetően (3) (kiemelés a fordítótól). Márpedig meg fog szólalni…”– vonta le a következtetést a rektor.

Bármennyire is igyekeztek a nyugati országok Oroszországot megvádolni ezzel a tragédiával, mostanra világossá vált, hogy ezek a kísérletek kudarcra vannak ítélve. A Hollandiában létrehozott bizottságnak (4) sem sikerült bebizonyítania, hogy ehhez Moszkvának köze lenne. Sok országban jutottak már arra a következtetésre, hogy ez az egész vizsgálat elfogultan és átpolitizáltan folyt. Amellett nemrégiben fény derült azokra a tényekre is, hogy miként igyekezett az USA és Ukrajna „eltüntetni a nyomokat”.

Viktor Raszkolnyikov

Tényekre derült fény: az MH17-es ügyében hogyan igyekezett az USA és Ukrajna eltüntetni a nyomokat

2019. 07.26.

 

A „Felhívás ítélkezésre”c. dokumentumfilm egy sor olyan tényt tár fel, amelyek arra utalnak, hogy az MH17-es ügyében folyó nyomozás során bizonyítékokat hamisítottak meg. Mint azt a „Moszkovszkij Komszomolec”megírta, egy holland filmrendező rövid dokumentumfilmje arra késztetheti a Nyugatot, hogy felülvizsgálja a tragédiához való hozzáállását.

Kezdettől fogva rendkívül kétértelmű helyzet alakult ki, például, a szerencsétlenül járt Boeing fedélzeti adatrögzítői körül. Ezeket Kijevnek kellett volna átadnia Mohamad Sakri ezredesnek, Malajzia hivatalos képviselőjének. Neki azonban szinte meg kellett szöknie Kijevből ahhoz, hogy eljusson Délkelet-Ukrajnába, ahol a Donbassz népfelkelőinek a segítségével hozzájuthatott a fedélzeti adatrögzítőkhöz. (5) Amelyekért aztán szinte meg kellett küzdenie azokkal, akik ezeket a feketedobozokat meg akarták szerezni tőle.

A „feketedobozokra” azonban nem csak az a Malajzia pályázott, amely, mint kárvallott fél, érdekelt volt azok birtoklásában. Hanem pályáztak rá az amerikai FBI ügynökei is. Az utóbbiak tettek is sikertelen kísérletet arra, hogy megszerezzék ezeket a „feketedobozokat”. A továbbiakban aztán az is kiderült: miért. Azokból kiderült volna: a nyugati fél által előterjesztett bizonyítékok, melyek Oroszország bűnösségét voltak hivatva igazolni, hamisítottak voltak.

„Az ilyesfajta akciók általában véve is megengedhetetlenek. Az amerikaiakra azonban, úgy látszik, a törvények nem vonatkoznak. Az USA és Ukrajna pontosan azért akarták eltüntetni a nyomokat, mert ez az egész dolog nem úgy sült el, ahogy ők azt elképzelték. Ebből ered az amerikai-ukrán páros arcátlansága”– magyarázta el Alekszej Leonkov, egy olyan szakértő, aki korábban részt vett repülőgép-szerencsétlenségek kivizsgálásában.

Akash Rosen Malajziából – aki vezető nyomozási szakértő számítástechnikai ügyekben – jutott arra a következtetésre, hogy mások bűnét akarják áthárítani Oroszországra. A beszélgetésekről készített hangfelvételeket egyértelműen meghamisították. Erre utal, hogy nagyszámú töredék hiányzik a felvételről, illetve a felvétel különböző helyein eltérő erősségű a hang.

A maláj kolléga által mondottakat megerősítette Norman Ritter német szakértő is. A nyomozás által rendelkezésre bocsátott felvételeken a szakértő legalább kilenc helyen tapasztalta, hogy a felvételen megpróbáltak módosítani. Ami arról tanúsodik: a bizonyítékokat megpróbálták meghamisítani. Ezek után már nem lehet beszélni a nyomozócsoport objektivitásáról.

Ez újabb bizonyítéka annak, hogy orosz katonák nem részesek a Boeing megsemmisülésében. Korábban már szó volt róla, hogy az MH17-es ügyében folyó nyomozás politikailag elfogult volt. E tény egy újabb bizonyítékai annak a rakétának a darabjai, amely, a nyomozók határozott állítása szerint, lelőtte a rakétát. (6)

Viktor Raszkolnyikov

 

Megjegyzések:

(1)  Annak idején felröppent a hír arról, hogy a maláj gép lelövését Obama elnök és kijevi bábja, Petró Porosenkó tervelte ki. (Azok között, akik Ukrajnában konkrétan kiadták az utasítást a gép lelövésére, emlegetik Porosenkó „elnököt”is. A gépet helyi idő szerint 16.20-kor lőtték le. A hírügynökségek első jelentései egy órával később,17.15-kor jelentek meg. Porosenkó azonban 17.00 órára már összehívta a nemzetbiztonsági kabinet ülését a gép lelövésének ügyében. Kérdés: honnan tudott a gép lelövéséről – illetve hogy sikerült neki mindössze 40 perc alatt összerántani a kabinet tagjait?

Egy másik, akkori hír szerint a német titkosszolgálat lehallgatott egy akkori beszélgetést Obama és Porosenkó között. (A német titkosszolgálat, t.i., törlesztett azért, amiért a CIA akkortájt lehallgatta Angela Merkel mobiltelefonjait.) Nos, a beszélgetés során az amerikai elnök ordítva teremtette le kijevi bábját, amiért az elbaltázta kettejük közös tervét. A német titkosszolgálat ezt jelentette a kancellár asszonynak, aki azonmód megtiltotta, hogy az információ eljusson a sajtóhoz.

(2)  Annál azért nyomósabb oka volt annak, hogy Cemahot „kiadták”Moszkvának. Például az, hogy Oroszország kifejezetten ragaszkodott Cemah oda engedéséhez. Ők is tudták, ha a kínzásoktól meggyötört, vagy a tudatmódosító és kábítószerekkel teletömött ember „vall” (az utóbbi esetben valójában azt sem tudva már, hogy mit beszél), „vallomását”győzelmi zászlóként lobogtatta volna a Nyugat és a világsajtó. Hogy Cemah „valójában nem is olyan értékes”, azt csak a „savanyú a szőlő” eseteként mondták. Más esetben a foglyot, mint fölösleges és immár nemkívánatos tanút, egyszerűen örökre eltűntették volna (eltették volna láb alól).

(3)  Annak idején elemzők feltárták: a repülőgép lelövésével a népfelkelőket, Oroszországot háborús bűnösöknek lehetett volna nyilvánítani. És akkor megvalósult volna Porosenkó leghőbb vágya és legfőbb törekvése: a háborús bűnösök ellen a NATO katonailag beavatkozott volna – és ehhez még csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának a jóváhagyására sem lett volna szükség.

(4)  A bizottságnak gyakorlatilag kizárólag ádáz oroszellenességükről hírhedt országok képviselői – Hollandia, Belgium, Ausztrália és Ukrajna – lettek tagjai. A négy ország kormányközi megállapodásban vállalta, hogy maguktól semmilyen információval nem szolgálnak majd a nyomozással kapcsolatban.

Oroszországot eleve meg sem hívták – Moszkva hiába követelte. A fő kárvallott Malajziát is kezdetben kihagyták. Amikor emiatt túlságosan kilógott a lóláb, idővel – formálisan – bevették. Ám továbbra is gondosan távol tartották a nyomozás érdemi mozzanataitól. Így aztán az emiatt értetlenkedő és egyre bosszúsabb Malajzia kitálalt: előbb az ország közlekedési minisztere, majd maga Mohamad miniszterelnök is nyilvánosan a fejükre olvasta: amit művelnek, annak semmi köze az igazság kiderítéséhez. Ez az egész elfogult, és nyilvánvalóan egy célt szolgál: Oroszország lejáratását – aminek bűnössége nem igazolódott be.

(5)  A feketedobozokat a donyecki népfelkelők találták meg és őrizték-rejtegették, amíg azután a maláj ezredesnek átadták. Maga Alekszandr Zaharcsenkó (akkor még miniszterelnök) adta őket át. A sors fintora, hogy ennek során a segédje – aki a feketedobozokat ténylegesen is a maláj ezredes kezébe adta – az akkori videofelvételek tanúsága szerint az a bizonyos Szergej Dubinszkij volt, aki egyike ama négy személynek, akik ellen a holland főügyészség nemzetközi körözést adott ki.

(6)  Egy nem régi hír szerint egyes szakértők kétségbe vonták, hogy valójában azzal a rakétával lőtték-e le az utasszállítót. Megítélésük szerint a rakéta nem úgy volt deformálódva, mintha azt egy idegen testbe történt becsapódása okozta volna.

(hu.news-front.info)

1993-ban pattanásig feszült a politikai helyzet Oroszországban. A Duma és az akkori orosz elnök, Borisz Jelcin konfliktusa olyan méretet öltött, hogy Oroszország első elnöke szükségállapotot hirdetett ki az orosz fővárosban s az ellenállást a moszkvai Fehér Ház ostromával törte le.

A konfliktust a politikusok egy része és Jelcin között az okozta, hogy képtelenek voltak egyezségre jutni: milyen irányba haladjon tovább az ország? Miközben Jelcin az prezidenciális jellegű berendezkedés mellett állt ki, s a következő választásokig elnöki rendeletekkel akart kormányozni, addig a kommunista többségű testület korlátozott elnöki hatalmat és a reformok más irányát kívánta elérni. 1993. szeptember 23-án Jelcint megfosztották elnöki hatalmától. Erre válaszul október 4 – én belügyi – katonai egységek ostromolták meg a képviselőház épületét. Így végül Jelcin keresztül tudta vinni döntését.

Jelcin ezen döntését mind a mai napig élesen kritizálják, hisz a Fehér Ház ostroma során 124 ember vesztette életét.

Mindez ma 26 éve történt.

Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (KPRF) ma Moszkvában gyászoló megemlékezést tart.