SaLa: Idealizmus
Scott Ritter, az amerikai haditengerészet volt tisztje és ENSZ fegyverzet-ellenőre, Daniel Davies alezredes „Deep Dive” csatornáján kavart feltűnést azzal a kijelentésével, hogy még a háborúban közvetve részt vevő EU-tagállamok is megérzik majd végül az orosz közvetlen katonai csapásokat.
Scott Ritter a Daniel Davies podcastjában tett legutóbbi szereplésében világossá tette, hogy az EU-tagállamok és Oroszország közötti konfliktus lehetőségét jelentősen felerősítették egyes EU-tagállamok nyilatkozatai, és ez új negatív dimenziót ért el.
Ide tartozik különösen az a Franciaországtól és Németországtól hallott nyilatkozat, miszerint az EU államai aktívan készülnek egy háborúra Oroszországgal valamikor 2029-2030 között.
Scott Ritter Szergej Karaganovról beszél, aki azt mondta, hogy nem félne atomfegyvereket bevetni a kollektív Nyugat általi folyamatos vörös vonalátlépések ellen. Scott Ritter ezt egyértelműen elutasítja, és Karaganov hibájának nevezi.
Ritter úgy véli, hogy a nukleáris fegyverek várható használata megszüntetné a nukleáris elrettentést, és végső soron globális katasztrófához vezetne. Ezt minden nukleáris hatalomnak közösen fel kell ismernie.
Oroszország nukleáris doktrínája joggal kimondja, hogy a nukleáris fegyvereket nem szabad megelőző jelleggel bevetni. A főbb EU-tagállamok nyílt háborús retorikája mellett Ritter azt is állítja, hogy más európai országok nukleáris fegyverkezése nem lenne elfogadható Oroszország számára.
Az európai országok már túl sok vörös vonalat léptek át: például saját területükön gyártottak nagy hatótávolságú fegyvereket, amelyeket megvédtek az orosz támadásoktól, de végül hírszerzési információkkal együtt átadták azokat Ukrajnának, hogy Oroszországot messze az ukrán határoktól támadhassák.
Lényegében Európa támadja Oroszország belső energetikai infrastruktúráját, ami Oroszország számára már nem elfogadható. Nemrégiben egy Flamingo rakétával támadták meg az Iszkander-M, Topol M és Orešnik rakétákat gyártó votkinszki orosz katonai ballisztikusrakéta-gyárat.
Egy brit rakéta volt, aminek a vezérlése a németektől, a célpontadatok pedig a NATO-tól származtak!
Ez tarthatatlan valóságot teremtett Oroszország számára, amely mostanra teljesen az EU és Európa ellen fordította a hangulatot. Dmitrij Medvegyev, a Nemzetbiztonsági Tanács jelenlegi alelnöke egyértelmű nyilatkozatot tett erről, az EU-Európa megszűnésével fenyegetőzött, ha ezek a „játszmák” tovább folytatódnak!
Scott Ritter azt jósolja, hogy az Egyesült Államok nem fogja támogatni az EU-t és Európát a következő nagyobb háborúban Oroszország ellen. Ritter szerint a NATO 5. cikkelye erre nem vonatkozna.
Scott Ritter azt mondta:
„Az 5. cikkely nem automatikus. Azt hiszem, bárki, aki olvasta a NATO Alapokmányának 5. cikkét, tudja, hogy erre konzultációk vannak előírva. Döntéseket hoznának arról, hogy milyen intézkedéseket kellene tenni.”
Egy orosz támadás Európa ellen ezen a ponton nem a NATO elleni támadás lenne. Az ukrán konfliktus aktív résztvevői elleni támadás lenne. Ez a csapda: Németország intézkedéseket hoz Oroszország ellen Ukrajnán belül, de továbbra is a NATO keretein kívül marad.
Ugyanez vonatkozik Nagy-Britanniára és más országokra is.
A NATO nem építette ezeket a drónokat. Német vagy brit gyárak építették őket. Ezek a gyárak nem tartoznak az 5. cikkely védelme alá, mivel ezek az államok önállóan vettek részt fegyveres konfliktusokban.
Fegyveres konfliktusban állnak, ezt mondja ki a hadiállapot. Önök fegyveres konfliktusban állnak Oroszországgal! Tehát, ha Oroszország ugyanazzal az érmével vágna vissza, az nem aktiválná a NATO 5. cikkelyét.
Ugyanakkor sok NATO-tagállam azt mondaná, hogy Németország vagy Nagy-Britannia a hibás, és úgy döntene, hogy békén hagyja őket. Nem lenne erőfeszítés arra, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki az ügyben. Mások nem támogatták ezt, és ezért nem értettek egyet! Az Egyesült Államok az élvonalban állna ebben az ellenállásban, hogy segítsék azokat az államokat, amelyek maguk is önként léptek be a háborúba.”
Irán nemrégiben megmutatta a világnak, hogyan kell hagyományos módon kezelni két atomhatalommal való bánásmódot. Oroszország ugyanezt tenné az EU-Európával. Ritter szerint Oroszország néhány célpontot fog kiválasztani az EU-országokban, például dróngyárakat, amelyeket hagyományos úton fog megsemmisíteni.
Ehhez használhatnák például az Orešnik közepes hatótávolságú rakétákat. Ezek sebessége meghaladja a Mach 10-et, és három tucat irányítható egyedi robbanófejjel rendelkeznek. Együttesen az Orešnikek romboló hatása egy atombombának felelne meg.
Ritter szerint ma már nem az a kérdés, hogy Oroszország megtorolja-e a támadást; Ritter szerint ez már világos, és az orosz vezetés már döntött:
„Csak az időzítés és a megfelelő fegyvertípusok kiválasztásának kérdése a tervezett támadásokhoz” – mutat rá Ritter.
Scott Ritter rámutat, hogy a jelenleg agresszív álláspontot képviselő politikusok – Merztől Macronon át Starmerig – egyikének sincs politikai jövője. Továbbá nincsenek elegendő hagyományos erőik.
Scott Ritter viccnek nevezi a brit hadsereget, a franciák nem vethetnek be egyszerre 7000 embernél többet, a németek pedig 2022-ben 111 milliárd eurót tettek a katonai újjáépítési alapba, de most azt sem mondhatják el, hogy mit építettek a segítségükkel.
„A német hadsereg annyira alapvetően összeomlott, hogy egy feneketlen mélységre hasonlít” – mondja Ritter.
Amikor Daniel Davies megkérdezte, hogy tehet-e valamit a Nyugat azért, hogy észhez térjen, és ne keveredjen bele ebbe a közelgő háborúba, Scott Ritter azt mondta, hogy egy lehetséges kiút így nézhet ki:
„Egy dolgot tehetünk: Európának azonnal abba kell hagynia ezt a háborús ostobaságot. Európának teljesen újra kell értékelnie a reális helyzetét. Van mód a megmentésére: azt is mondhatnánk, hogy az energiabiztonsági paradigma annyira megváltozott, hogy Európának a megbízható energiaforrásokhoz való hozzáférés visszaszerzésével kell biztosítania saját ipari kapacitásának fenntartását!”
Ha Irán bármikor képes lesz blokkolni a Hormuzi-szorost, Európának fel kell ismernie, hogy az Egyesült Államok nem lesz képes fenntartható módon és megfizethető áron ellátni Európát energiával. Az egyetlen ország, amely ezt megtehetné, Oroszország lenne.
Európának újra kell gondolnia energetikai kapcsolatait Oroszországgal. Ha ez megtörténik, akkor felismeri, hogy Oroszország stratégiai partner a gazdasági növekedés szempontjából, nem pedig stratégiai ellenség, ahogy azt korábban feltételezték.
E döntés után a katonai oldal háttérbe szorulhat. Fel kellene hagyniuk a régi retorikával. A NATO-nak el kell tűnnie, vagy legalábbis realistának kell lennie. De az az elképzelés, hogy a NATO valamiféle megfelelője Oroszországnak, és hogy Európa felválthatja az Egyesült Államokat és felépítheti ezt a hadsereget, felelőtlen lenne.
De akárhogy is reagálunk, a szavakat tetteknek kell követniük: Európának véget kell vetnie ennek az ukrajnai háborúnak, vagy fogadást kell kötnie Ukrajnára. Ne feledjük, hogy Európa és az Egyesült Államok teremtette meg ennek a háborúnak a feltételeit.
Az emberek nem értik a történelmet: nem értik, hogy a CIA 1948 óta a nyugat-ukránokat ellensúlyként használja a Szovjetunióval, Oroszországgal szemben.
Lehet, hogy tudják ezt, de az amerikai különleges erőknek az 1950-es években volt egy terve, hogy Ukrajnát szabálytalan hadviselési övezetté alakítsák, ahol a különleges erők ejtőernyővel érkeznek, és csapatokat alakítanak az oroszok elleni harcra. Ez volt a mi tervünk.
Mindig is csapdaként akartuk használni Ukrajnát Oroszország ellen, és ennek megfelelően cselekedtünk. Meg kell állítanunk ezt, és el kell határolódnunk egymástól.
Az emberek nem tudják, mi történt 2004-ben, amikor a CIA másokkal együtt puccsot hajtott végre, az elsőt Viktor Janukovics ellen, az úgynevezett narancsos forradalmat, amelyben három elnökválasztást tartottunk: Janukovics az első kettőt megnyerte.
Nem akartuk, hogy ez megtörténjen. Ezért tartottunk egy illegális harmadik választást, és Juscsenko jelöltet indítottuk, akiről kiderült, hogy nacionalista.
Az első dolga az volt, hogy Sztyepan Banderát Ukrajna nemzeti hősévé tette, vagyis egy nácit nyilvánított Ukrajna nemzeti hősévé! Látják, hová vezetett ez? Nos, 2010-ben újra megpróbáltuk, de Janukovics visszatért.
Tehát 2014-ben államcsínyt hajtottunk végre, az utolsó államcsínyt, hogy megbuktassuk Janukovicsot, hatalomra juttassuk a nacionalistákat, és megkezdjük Ukrajna fegyverré alakítását Oroszország ellen.
Mi kezdtük ezt a háborút, az Egyesült Államok és Európa: Oroszország véget vet ennek a háborúnak. Oroszország megtette. Európának és az Egyesült Államoknak lényegében be kell jelenteniük, hogy véget ért a játszma Ukrajnával, és hogy ki akarnak vonulni ebből a konfliktusból, hogy ne csak Oroszország győzelmét, hanem születési jogát is elismerjék!
A teljes programot itt nézheted meg:
FORRÁS: YouTube Scott Ritter / Daniel Davies / Szergej Karaganov / Dmitrij Medvegyev / Emmanuel Macron / Friedrich Merz / Keir Starmer
***
SaLa – Világhíradó – SaLa világnézete – Harc a gondolkodó emberré válásért!
