Kategória: Könyvtár

A dialektikus materializmus az emberré válásért

Csak a dialektikus és materialista világnézetre támaszkodó, az anyag tulajdonságainak következetesen objektív tudományos módszerrel történő megismerésnek az alapján működő tudomány képes az ismeretlent, az újat, az objektív valóságot megismerni, ennek nincs használható, reális alternatívája.

Az emberiség csak olyanná fejlődhet amilyenné a természet törvényei szerint a gondolkodó anyag válhat, de ez csak akkor valósulhat meg, ha a marxizmus-leninizmus-sztálinizmus vezérfonalán jár, mert ez a gondolkodó emberré válás útja.

Minden új felfedezés elkerülhetetlenül a materializmusra és a dialektikus gondolkodásra vezet, még akkor is, ha ezt nem ismerik el. Mert a világ materiális természetű és a dialektika tudománya nélkül az anyag mozgását, változását, fejlődését nem lehet megismerni és megérteni. Így más, a dialektikus materializmuson kívül, valóban következetesen objektív tudományos világnézet nincs, a képzelgés, az idealizmus azonban nem alternatíva.

Mivel az anyag formái mindörökké mozgásban, változásban, keletkezésben, fejlődésben, pusztulásban léteznek, ezért az adott anyagi forma keletkezésének, változásának, történetének, kölcsönhatásainak, ellentmondásainak vizsgálatát dialektikusan kell megvalósítani, hogy objektíven teljességében megismerhető legyen az adott forma, az adott jelenség.

Erre szolgál a dialektikus és történelmi materializmus tudománya, amely következetesen az objektív tudományos módszerre alapozva a marxizmus-leninizmus világnézete, ami a tudomány eredményeinek alapján alakult ki és ezen az alapokon fejlődik tovább. A tudomány fejlődésével, a tapasztalatok útján járva Lenin, Sztálin, … a marxizmus vezérfonalán járva a következetesen objektív tudományos világnézetet továbbfejlesztették, amely tudomány folyamatosan fejlődik, felhasználja a következetesen objektív tudomány, a tapasztalat, a civilizáció elért eredményeit.

A termelőerők fejlődésének hatása

A termelőerők fejlődésével a létfeltételekért folytatott verseny, az ember-ember közötti harc szükségessége csökken, majd a (kommunizmusban) meg is szűnik, értelmetlenné válik. Előbb-utóbb a fejlett termelőerőket az emberiség már csak a kollektivizmussal a valódi demokráciában képes biztonságosan uralni, ami az objektív valóságra alapulva igényli és kényszeríti a társadalmi modell, a társadalmi rendszer változását, fejlődését. Ha ennek a változási kényszernek a gondolkodó anyag, az emberiség nem tud megfelelni, akkor kipusztul.

Az individualizmus pusztító hatása

A napjainkra túlfejlődött kapitalizmus már fasiszta-kapitalizmus, amely az individualista felsőbbrendű élősködő erkölcsével, a kíméletlen és már értelmetlenné, haszontalanná váló embertelen versenyszellemével, az erőforrások mértéktelen pazarlásával, az élősködők emberiség feletti határtalan uralmával, már egyre inkább károsan, sőt pusztítóan hat az emberiség fejlődésére, mert a munka szerinti elosztás, a kollektivizmus, a valódi demokrácia a fejlettebb régiókban már szükségszerűvé és elkerülhetetlenné vált. De ez csak a szocializmusban válhat valóra, ami ellen azonban a túlfejlett kapitalizmus a fasizmussal küzd. Ez lehet, hogy az emberiség pusztulását okozhatja, ha nem tud a kollektivizmus felé változni.

SaLa

Mi az emberiség célja?

Az élővilágnak tulajdonképpen ugyanaz a „célja”, mint az anyag bármely formájának, vagyis ugyanúgy nincs semmilyen tudatos célja mint egy kőnek vagy egy csillagnak, van és kész, mert megvoltak a létrejöttének a feltételei, így létrejöttek. A gondolkodó anyag tudatos létrejöttére semmilyen következetesen objektív tudományos bizonyíték sincs. A képzelődés következetesen objektív tudományos bizonyíték nélkül azonban még csak a fantázia birodalma.

A hidrogén és az oxigén a megfelelő körülményeken (hőmérsékleten, nyomáson, stb.) égéssel vízzé egyesül, ez a természet törvénye, a tudomány szerint ehhez semmilyen tudatos célra nincs szükség, ha megvannak a feltételek a hidrogén és az oxigén égéssel elkerülhetetlenül vízzé egyesül.

Az élővilágra és benne a gondolkodó anyagra ugyanez a jellemző. Megvoltak a feltételek a gondolkodó anyag létrejöttére, amit a következetesen objektív tudomány vizsgál és egyre több bizonyítékot tár fel, azonban minden egyéb spekuláció, ami nem következetesen az objektív tudományra támaszkodik, az csak képzelgés csak a fantázia birodalma csupán.

A következetesen objektív tudomány szerint az élőlények alapanyagai, alapformái, a kezdetleges szervei, alapegységei a véletlen kölcsönhatásokban létrejönnek és a kezdeti egyszerű állapotból az evolúcióval egészen a gondolkodó anyagi formáig fejlődnek minden tudatosság nélkül. Más következetesen az objektív tudományra támaszkodó ismeret nincs! A képzelődés, a fantáziálás az idealizmus és a vallás területe, ami semmit sem ér. Bár ezek a nem tudományok sem nélkülözhetik a materiális valóságot, de végül is a semmibe jutnak el, ami a valóságban nem létezik. Ilyen semmire világnézetet építeni azonban butaság.

Valaminek a léte csak akkor az objektív valóság, ha az bizonyíthatóan megtalálható, megvalósítható a valóságban. A következetesen objektív tudomány eredményeire támaszkodó következtetés még csak (tudományos) hipotézis addig, amíg még nem bizonyították be a valóságban, ezen kívül minden egyéb még csak fantázia lehet csupán.

Bár vannak olyan gondolatok, hipotézisek, amelyek tudományos alapon következtetések, de valószínűleg közvetlenül nem bizonyíthatók be, ilyen például a világ keletkezése, valójában milyen a csillagok belseje, stb. Azonban ez gyökeresen különbözik az idealizmustól, mert következetesen a tudomány eredményeire támaszkodik, az idealizmus pedig megmarad a képzelet színvonalán, eltávolodik a tudományos módszertől és a fantázia birodalmába jut. A sok ismeretlen miatt azonban gyakran nehéz dönteni, hogy mi tartozik az objektív valósághoz és mi még alapvetően csak fantázia. A következetesen objektív világnézet a következetesen objektív tudományos módszerre támaszkodva azonban segít az objektív valóság megismerésében. Ezen az úton jár marxizmus-leninizmus világnézete.

SaLa

Az idealizmus és a materializmus világnézetének hatása a jelenségek magyarázatára

Az ember-állat a képzeletére támaszkodva képes az észlelt valóságot, a világegyetem, az anyag, az élővilág, az ember létével kapcsolatban felmerülő kérdéseket a gondolkodásával a valóságnak megfelelően megmagyarázni, de képes akár „logikusan” is szinte bármit kitalálni, aminek nem kell feltétlenül megegyeznie a valósággal, sőt a valóságnak ellent is mondhat.

Azonban, ha a képzelet elrugaszkodik a valóságtól, lazul az objektivitáshoz való következetes ragaszkodás, akkor a magyarázat hamissá, torzzá válhat és ha azzá válik, akkor elvezet az idealizmus kitalált virtuális, a valóságban nem létező, nem igazolható, nem bizonyítható, sőt a bizonyítást nem is igénylő, nem is tűrő világába.

Az idealizmus lényege, hogy a megfigyelt jelenségekre, a világegyetem, az élővilág, az ember, a társadalom jellemzőire alapvetően a képzelet által kitalált a magyarázatot ad, aminek azonban nem kell feltétlenül következetesen megfelelnie az objektív valóságnak, sőt.

Azonban a képzelet nagyon is fontos, mert sok az ismeretlen, amire nincs még megfelelő magyarázat, ezzel azonban körültekintően kell bánni, nem szabad az ismert tényektől nagyon elrugaszkodni és a valóságban ellenőrizni kell az állításokat. A dialektikus materializmus tudománya erre törekszik, az idealizmus azonban végül is megmarad a képzelet világában, így tudománytalan módszerrel alakul ki a világnézete. Mert csak azaz állítás tudományos, ami bizonyíthatóan a valóságban létezik, a tudomány eredményei alapján következtethető vagy megvalósítható.

A materializmus a tudományos módszer alapján megismert, érzékelt, az objektív valóságból nyert ismereteiből alkotja meg a magyarázatait, a világképét, aminek azonban meg kell egyeznie a valósággal, csak így lehet következetesen objektív tudományos.

Az idealizmussal többé-kevésbé logikus, de nem a következetesen objektív tudományos gondolkodással, a hiszékenységre, a felületességre alapozott elmélettel egészen addig lehet eljutni, hogy a képzelet szülte képnek a valóságnak megfelelő bizonyítására már nincs is szükség, azt egyszerűen csak el kell hinni, sőt másként nem is lehet azt elfogadni.

Az idealizmus lényege, módszere, az hogy a valóságban nem kell objektíven léteznie, működnie a kitalált, a spekulált valaminek, nem is kell azt feltétlenül következetesen az objektív valóságnak megfelelően bizonyítani sem, elég a képzelet által a kitalált valamit a hiszékenységre támaszkodva valósnak állítani. Ehhez viszont elkerülhetetlen a tudatlanságra, a tudománytalanságra, a következetlenségre, a vak hitre alapuló hiszékenység.

SaLa

A tudományos világnézet

A marxizmus-leninizmus következetesen objektív tudományos világnézet!
A dialektikus és történelmi materializmus a marxizmus-leninizmus filozófiai alapja!
A tudományos megismerés célja az anyagi valóság feltérképezése.

A következetesen objektív tudományos világnézet a világról alkotott képet a következetesen objektív tudományos módszer eredményeire alapozza és felhasználja a civilizáció értékeit. A következetesen objektív tudományos módszer lényege, hogy a jelenségeket, a világot úgy magyarázza meg, hogy az megfeleljen az objektív valóságnak, a tapasztalatnak, így a tudományos módszer célja a világ objektív megismerése! Ez az emberiség számára létfontosságú, ha emberré akar válni!

A következetesen objektív tudományos módszer eredményeit
a valóságnak igazolnia kell!

Ez nem könnyű, mert az ember, az ember-állat az szubjektív lény, így alapvetően ösztönösen, az állatvilágból örökölt képességeivel, alapvetően az állati létének megfelelően érzékeli vizsgálja a valóságot, annak ellenére, hogy gondolkodni is képes. Az ember-állat létének ugyanaz a célja, mint a többi élőlényé, egyszerűen csak élni, létezni akar.

De ehhez a létfeltételeit a többi élőlénytől eltérően a képzelőképességgel támogatott gondolkodásával a tapasztalat, a tudomány eredményeinek felhasználásával elvontan, a szerszámkészítéssel, a társadalmi munkamegosztással kollektív formában, képes megteremteni.

A világról a tudatban tükröződő kép, az érzékszervekkel és a gondolkodással kialakuló szubjektív világkép és az objektív valóság igen gyakran eltér egymástól. Az objektív valóság a tapasztalat és a tudomány szerint azonban az emberi szubjektumoktól függetlenül létezik, amit eredményesen csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehet megismerni. Ez a célja a következetesen objektív tudományos módszernek! Erre alapul a marxizmus-leninizmus tudományos világnézete!

Az objektív valóság az érzékszerveken keresztül tükröződik a tudatban, az ez alapján a gondolkodással kialakuló szubjektív kép alapvetően, meghatározóan függ a tapasztalattól, a társadalmi környezet hatásaitól, a tanultságtól, az erkölcstől, a világnézettől, stb., ami végül is a dialektikus materializmussal az objektív valósághoz közelít vagy az idealizmus képzeletvilágába süllyedve eltávolodik tőle.

SaLa

Az emberré válás útja.

A gondolkodó ember jellemzője az emberi jogok, a demokratikus szabadságjogok, a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségre alapuló demokrácia, a kollektivizmus elveinek, a kommunizmus világnézetének az elfogadása. Ez jellemzően a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!” tényleges megvalósulása, ami a haladó polgári gondolkodók álma nyomán a marxizmus világnézetével és eszerint cselekedve válik lehetővé.

A kapitalizmusban a gondolkodó ember tulajdonságai még nem valósulhatnak meg a működési módja, individualista erkölcse, a következetesen objektív tudományos világnézet, a marxizmus-leninizmus tagadása miatt. Így a kapitalizmus még csak a gondolkodó állat kora az emberiség számára, mert az objektív világ megismerésében a hamis tudománytalan vallással és idealizmussal, a képzelt világgal terhelt zavaros világnézet nyomására még gyakran csak vakon tévelyeg.

Gondolkodó emberré válni csak a szocialista demokráciával, a kollektivizmussal, a kollektív szocialista/kommunista tervgazdálkodással lehetséges, ahol az egyéni érdek és a kollektív érdek harmonikus összhangban van, de a meghatározó a társadalom, az emberiség érdeke. A kommunista társadalmi forma tudatosan és tudományosan szervezett, ami a valódi demokráciában kollektív formában működik, amihez szocializmuson keresztül lehet eljutni, szükség szerint a népi demokrácia közbeiktatásával. A népi demokrácia és a szocializmus átmeneti társadalmi forma a kommunizmusba, ahol már a tudományos világnézet, a marxizmus-leninizmus a domináló és a társadalom érdeke a meghatározó.

Az emberiség megmaradása, a fejlett termelőerők feletti uralom, az emberiség érdekében a társadalmi, a világméretű tervgazdálkodás, a következetesen objektív tudományos világnézet, a kollektivizmus és valódi demokrácia nélkül lehetetlen.

A gondolkodó állat színvonalán megragadó emberiség útja a pusztulásba vezet!

A kapitalizmus az individualista erkölcsével, a működési módjával, a beszélőszerszámként élő emberiséggel, a tudománytalan idealista világnézetre támaszkodva az emberiség nem tud gondolkodó emberré válni, így a termelőerők feletti uralom elvesztésével, a válságokkal, a háborúkkal, a népirtásokkal a kipusztulás fenyegeti. Az emberiség vagy eljut a gondolkodó emberi formáig a kommunizmusig vagy a gondolkodó állat a fasizmussal elpusztítja a földön a gondolkodó anyagot.

A kapitalizmusban azonban érik a termelőerők fejlődésével a kollektivizmus, a szocializmus lehetősége és a szükségszerűsége is, azonban az emberiség csak a kommunizmus/szocializmus/népi demokráciában maradhat meg. Azonban a kapitalistáknak a saját profitjuk, az élősködésük, a kizsákmányolással szerzett jövedelmük, a hatalmuk, és támogatóiknak, a proletár osztályárulóknak, a kapitalizmust kiszolgáló híveinek a viszonylag kedvező életmódjuk az érdekük. A kizsákmányolók és a proletár osztályárulók hatalmát védi a kapitalista-fasizmus a kapitalista osztály-önkényuralommal, a dolgozó proletár többség feletti diktatúrával. Ami azonban út a pusztulásba, mert ez a proletár dolgozó többség és az emberiség kárára valósulhat csak meg, ami szükségszerűen az osztályharcra és az imperialista rabló háborúkra vezet. Mert a kapitalizmusnak ilyen a természete.

SaLa

Az emberiség létének nincs tudatos célja!

Az embernek, mint gondolkodó anyagi formának ugyanaz a „célja, érdeke”, mint az egyéb létrejött anyagi formáknak, egyszerűen csak a formájának, a létének a megőrzése, ellenállás a formáját bomlasztó hatásokkal szemben.

A gondolkodó anyag a léte érdekében ehhez képes aktívan a képzelőerejével, a gondolkodásával és ennek megfelelő cselekedeteivel a feltételeket megteremti. Ennyi és nem több! A természetben létrejött formáknak (kivéve az ember által készítetteknek), így a gondolkodó anyagnak nincs semmilyen tudatos végcélja, van és kész, megvoltak létrejöttének a feltételei, csak ennyi. Minden egyéb csak képzelődés, a fantázia birodalma, ha nem bizonyítható. Ez az objektív valóság!

A közönséges (szervetlen, nem élő) anyag a formáját mindenféle gondolkodás nélkül csak passzívan képes védeni, azonban ezzel ellentétben az élőlényekre különböző mértékben és formában az aktív védekezés a jellemző.

A tudományos gondolkodás az embernek, a gondolkodó anyagnak a leghatékonyabb képessége a saját formája védelmére, ez az anyag ismert legfejlettebb képessége a stabilitásra és ennek érdekében a fejlődésre, a vakon sodródás elkerülésére. Ennek legfejlettebb formája a következetesen objektív tudományos világnézetre támaszkodó marxizmus-leninizmus vezérfonalán haladó gondolkodás.

Az anyag mindörökké állandó mozgásban, változásban létezik, a formák keletkeznek majd elpusztulnak. A gondolkodó anyag és az élővilág a formája védelmében a maga sajátos módszerével megpróbál aktívan ellenállni a pusztulásnak. Talán ez a legjellemzőbb az élővilág anyagra.

SaLa

Az államhatalom az osztálytársadalmakban az uralkodóosztály érdekében működik!

Az államhatalom alapvető célja az uralkodóosztály osztályérdekének a megvédése, az osztályellenség elnyomása, a képviselőik korlátozása, akár a megsemmisítése is, ha szükséges. Az osztálytársadalmakban a demokrácia alapvetően az uralkodó osztály(ok) érdekegyeztetési, érdek érvényesítési lehetősége, azonban a diktatúra különböző formái is az uralkodó osztály(ok) érdekét valósítja meg, amely alapvetően az osztályellenség elleni hatalmi eszköz.

A gazdasági-politikai termelési modell meghatározza az uralkodó és az elnyomott társadalmi osztályok számára a megvalósítható demokrácia és diktatúra jellegét. A kizsákmányoló osztálytársadalmakban mindig a kisebbség számára valósul meg érdemben a demokrácia és a túlnyomó többség számára legfeljebb csak a látszata lehetséges, így nem dönthetnek a hatalom kérdésében, a formájában, az osztályérdekeiben.

Az nem valódi demokrácia ahol a kizsákmányolt többség a társadalmi körülmények, az alap és a felépítmény hatására érdemben a kizsákmányolóik közül választhat, ez alapvetően jellemző a polgári demokráciában működő kapitalizmusra, így ez valójában osztály önkényuralom, fasizmus, a mosolygó fasizmus.

Fasizmus és a proletárdiktatúra az osztályuralomért harcol.

A fasizmus (fasiszta-kapitalizmus) ellen párja a proletárdiktatúra, azonban mindegyik az elnyomott társadalmi osztály(ok) számára diktatúra. A kapitalista-fasizmus azonban kapitalista osztály önkényuralom, mert a dolgozó proletárok bérrabszolgák, az emberiség többsége, a kapitalista jogállamban is csak beszélőszerszámok, ennek megfelelő demokratikus és emberi jogokkal, így a törvényhozásban az osztályérdekükben nincs szerepük. Azonban a proletárdiktatúra a fasiszta-kapitalizmus ellen a dolgozó többség érdekének a védelmében diktatúra és egyben szocialista demokrácia.

SaLa

A szocialista demokrácia a valódi demokrácia.

A baloldali világnézet megvalósulása a jobboldali világnézet meghaladása, ami történelmileg hosszan tartó folyamat, alapvetően a termelőeszközök, a tudományos világnézet, az erkölcs, a civilizáció fejlődésére alapozottan, a társadalmi modellek változásán keresztül valósul meg. A végcél az osztály nélküli társadalom a kommunizmus.

A valódi demokrácia azonban olyan politikai-gazdasági-társadalmi modellt igényel, ahol ez működhet, megvalósulhat, ez a kommunizmus, amihez szükség szerint a népi demokrácián, a szocializmuson keresztül vezet az út. A kapitalizmusban nem valósulhat meg a valódi demokrácia, a politikai-gazdasági-társadalmi egyenlőség, mert a társadalom megoszlik felsőbbrendűként élősködő kizsákmányolókra és az őket kiszolgáló bérrabszolga beszélőszerszámokra.

A szocialista demokrácia a demokrácia eddig ismert legfejlettebb formája, mert a szocializmus kollektív működési módja és erkölcse, a következetesen objektív tudományos világnézete lehetővé teszi a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia, az emberi jogok megvalósítását, a bérrabszolgaság megszüntetését. Erre a kapitalizmus működési módja, individualista erkölcse és világnézete alkalmatlan, így nem is valósul meg. A kapitalizmus beszélőszerszám társadalmi forma, ahol lehetetlen a valódi demokrácia megvalósulása az emberiség számára, így azonban az ember-állat még csak gondolkodó állat lehet.

„szocialista demokrácia: új típusú demokrácia, azonos a néphatalom fogalmával. A kizsákmányolás megszűnésén, az osztályantagonizmusok felszámolásán és a szocializmus erősödésén alapul. Biztosítja a néptömegek részvételét a szocialista állam tevékenységében. Nemcsak jogokat nyújt, hanem megteremti a jogok gyakorlásának feltételeit is.” – Politikai kisszótár

SaLa

A fasizmus harc az emberré válás ellen!

A fasizmussá vált hanyatló, rothadó kapitalizmus a fasiszta-kapitalizmus. Ami a kapitalisták társadalmi helyzetével, a világnézeti, a társadalmi tudat és az erkölcs feletti uralmával, a gazdasági-politikai hatalmával, a törvényhozói és az államhatalmával sikeresen uralkodik, élősködik a kapitalizmus érdekében a proletárok felett. Ezért még az osztályellenségei között is nagy tömegben talál osztály-öntudatlan proletár bérrabszolga, lumpenproletár és csőcselék híveket.

Azonban mivel a termelőerők fejlődésével érik a szocializmus a kapitalizmus méhében, így a kapitalizmus harcolni kénytelen a szocializmusra jellemző emberi jogok és a kollektivizmus forma szükségszerűsége, a valódi demokrácia megvalósulása ellen. A társadalmi tudat uralma érdekében a kapitalista-szocializmus hatékony fegyvere a szociális demagógia, amit lényegében a kapitalista kizsákmányolás hatékonyságának növelésére, a proletárok osztály öntudatának letörésére használ.

A kapitalista-szocializmus a szocializmus értékeiből átvett (a köztudatban érlelődő igény) és a körülmények célszerű felismeréséből fakadóan, de alapvetően a demagógia módszerére támaszkodva azonban mégiscsak megvalósít néhányat a valódi szocializmus értékeiből, de mellette, a kapitalizmus védelmében megvalósul bérrabszolgák kordában tartására a fasiszta-kapitalizmus, a kapitalista osztály-önkényuralom is. A kapitalizmusban nincs helye a hatalomban a proletár bérrabszolga beszélőszerszámok osztály-érdekképviselőinek, a kommunistáknak. A kapitalizmusban az értékeket létrehozó dolgozó proletár az bérrabszolga, de a termelésben mégis csak a beszélőszerszám a funkciója.

A kapitalizmus a fasiszta-kapitalizmussal védekezik az emberré válás ellen, a totális kapitalista osztály-önkényuralommal, a demokrácia korlátozásával, formálissá tételével vagy eltörlésével. Ez a fasiszta-kapitalizmus, a kapitalizmus hanyatló, rothadó korszaka, ami világméretűvé vált és bármilyen méretű kizsákmányolást, élősködést, törvényes és törvénytelen lopást, terrort és népirtást megtehet, akár az emberiség túlnyomó többségét ki is irthatja néhány fasiszta-kapitalista érdekében, legalábbis ez a tendenciája, amire idővel szükségszerűen a proletár osztályharc lesz a felelet.

A kapitalista-szocializmusban a bérrabszolga beszélőszerszámok számára alapvetően nem valósulhat meg az osztályérdekükben a demokrácia, általánosságban, érdemben nem is kerülnek be a proletárok osztályérdeket képviselő marxista-leninista kommunisták képviselői a kapitalista hatalomba, a törvényhozásba. Ez a fasiszta kapitalizmus.

SaLa

A demokrácia, diktatúra, jogállam.

A diktatúra és a demokrácia az osztálytársadalmakban elkerülhetetlenül megtalálható, egymást kiegészítik, alapvetően az uralkodó osztály osztályuralmát szolgálják, amely változatos formában alapvetően az uralkodó osztályok számára demokrácia, az elnyomott osztályok számára azonban mindenképpen a diktatúra különböző formáiban valósul meg.

A jogállami formában korszerűen a polgári demokráciától a szocialista demokráciáig ez valósul meg, a joguralom a társadalom minden részében a meghatározó, de alapvetően az uralkodó osztály érdeke a domináló.

A kapitalista jogállamban a joguralommal törvényesen a működési módja miatt alapvetően a tőkésosztály számára valósulhat meg érdemben a demokrácia, de szükségszerűen és elkerülhetetlenül diktatúra valósul meg a proletár dolgozók, a beszélőszerszámok számára.

A kapitalista jogállamban az osztályellentét antagonisztikus, kibékíthetetlen, mert a kapitalista a dolgozó proletárokon élősködik, ezt csak a proletárok tudatának, a jognak, az állam erőszakszerveinek törvényes segítségével teheti meg. A szocializmus jogállama ezt a törvényes bűncselekményt szünteti meg a proletárdiktatúrával. A szocializmusban a kizsákmányolás törvénytelen, a kapitalizmusban azonban törvényes jog.

 A joguralom a parlamentekben alkotott törvényekre támaszkodva működik, a lényeg azonban az, hogy ki a hatalom birtokosa, mert a jog elsősorban az ő érdekeit szolgálja. A kapitalista jogállamban a kizsákmányolás és az erre alapuló élősködés, a beszélőszerszámok osztály érdekeinek az elnyomása valójában törvényes jog alapján valósul meg.

A szocializmus jogállamában azonban már a dolgozó nép, a többség számára valósul meg a demokrácia, a kizsákmányolás és az ezzel járó élősködés a törvény szerint már bűncselekmény, amit a diktatúrával, a proletárdiktatúrával nyom el a szocialista államhatalom. A kapitalizmus jogállamában a kizsákmányolás és az ezen alapuló élősködés törvényes, ezt a kapitalista államhatalom a törvényhozással védi, biztosítja, de a szocializmusban ez már bűncselekmény. A kapitalizmusban törvény védi a kizsákmányolásra használt termelőeszközök magántulajdonát, ez az alapja a kizsákmányolás, így az élősködés törvényességének.

SaLa