Az emberiség létének nincs tudatos célja!
Az embernek, mint gondolkodó anyagi formának ugyanaz a „célja, érdeke”, mint az egyéb létrejött anyagi formáknak, egyszerűen csak a formájának, a létének a megőrzése, ellenállás a formáját bomlasztó hatásokkal szemben.
A gondolkodó anyag a léte érdekében ehhez képes aktívan a képzelőerejével, a gondolkodásával és ennek megfelelő cselekedeteivel a feltételeket megteremti. Ennyi és nem több! A természetben létrejött formáknak (kivéve az ember által készítetteknek), így a gondolkodó anyagnak nincs semmilyen tudatos végcélja, van és kész, megvoltak létrejöttének a feltételei, csak ennyi. Minden egyéb csak képzelődés, a fantázia birodalma, ha nem bizonyítható. Ez az objektív valóság!
A közönséges (szervetlen, nem élő) anyag a formáját mindenféle gondolkodás nélkül csak passzívan képes védeni, azonban ezzel ellentétben az élőlényekre különböző mértékben és formában az aktív védekezés a jellemző.
A tudományos gondolkodás az embernek, a gondolkodó anyagnak a leghatékonyabb képessége a saját formája védelmére, ez az anyag ismert legfejlettebb képessége a stabilitásra és ennek érdekében a fejlődésre, a vakon sodródás elkerülésére. Ennek legfejlettebb formája a következetesen objektív tudományos világnézetre támaszkodó marxizmus-leninizmus vezérfonalán haladó gondolkodás.
Az anyag mindörökké állandó mozgásban, változásban létezik, a formák keletkeznek majd elpusztulnak. A gondolkodó anyag és az élővilág a formája védelmében a maga sajátos módszerével megpróbál aktívan ellenállni a pusztulásnak. Talán ez a legjellemzőbb az élővilág anyagra.
SaLa