Kategória: Könyvtár

Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár

Könyvismertetés

*

 

 

Az idealizmus a társadalmi haladás ellensége!

A társadalmi haladás ellenes reakció is gyakran ugyanúgy a jóságról, a szeretetről, a családról, a demokráciáról, a szabadságról, az emberi jogokról, a nemzetről, a hazáról, az emberiség érdekeiről beszél, mint a társadalmi haladás hívei. A társadalmi haladás azonban együtt jár a demokrácia, az emberi jogok, a szabadság valódi kiteljesedésével. A kapitalizmusban azonban ezek csak korlátozottan, a beszélőszerszámnak megfelelő színvonalon valósulhatnak meg.

A reakciós kapitalizmus azonban a működési módja miatt a társadalmi haladásra alkalmatlan, így kénytelen az idealizmust, a képzelet világát, a hamis világnézetet a hatalma érdekében támogatni. Bár a kapitalista gazdasági modellnek érdeke a következetesen objektív tudomány, de a hatalma megvédésére elkerülhetetlen az idealizmus világnézete is. Csak így, az idealizmus fegyverével képes uralkodni a beszélőszerszámok tudata felett.

A reakciós társadalmi osztályok létérdeke a társadalmi haladás akadályozása, amihez a hamis világnézetet az idealizmus képzeletvilága alkotja meg. Persze ez gyakran nem tudatos, hanem ez felel meg a reakció hívei érdekének, ezért támogatja ezt a hatalom, ezért alakítja hamissá a társadalmi tudatot, mert a lét határozza meg a tudatot, a hamisat is.

Így az idealizmus alapvetően a társadalmi haladásnak, a tudomány fejlődésének, az emberré válásnak mindenkori kerékkötője. Azonban az idealizmus által felvetett hamis kép megcáfolása az egész emberiség hasznára válhat, és így mégiscsak előre viszi a tudományos fejlődést, ez a legfőbb, de talán az egyetlen haszna is.

A valóság azonban olyan amilyen, ennek következetesen objektív tudományos módszer szerinti megismerése valójában nem célja az idealizmusnak, bár hivatkozik a tudományra, de támadja a következetesen objektív tudományos világnézetet, ragaszkodik a kitalált hamis (olykor gyönyörű szép vagy fantasztikus) világképéhez.

Az idealizmusnak több változata is van, de mindegyik alapvetően kénytelen a képzelgésre a tudományosan következetlen spekulációra hagyatkozni a következetes objektív tudományos tényekkel, magyarázatokkal szemben, mert nem képes, nem akar ezen az úton járni. Az idealizmusnak a valóság helyett alapvetően a képzeltre alapozott a világképe, ami nem követeli meg a következetesen objektív tudományos bizonyítékokat, éppen hogy nem, mert akkor kiderülne a hibája.

Ilyen az idealizmusnak a sötétség homályban fénylő a világképe, de némely formájában ez mégiscsak egyszerű, átlátható, alapvetően csak hinni kell és kész, ez az idealizmus fegyvere, ehhez a világképhez ezért gyakran elég a hiszékenység is. Isten létezik és kész, nem látod, mit nem lehet ezen érteni, mit kell ezen bizonyítani? Ugye milyen hatásos? Az emberiség túlnyomó többsége ezt elhiszi, miközben semmi valósat nem tud az istenről. Az emberiség hiszékeny?!

A föld népének többsége minden bizonyíték nélkül elhiszi, hogy van isten, így ez a normális(?), pedig hamis tudománytalan, a valóságban ellenőrizhetetlen állítás. Azonban ez veszélyes az egész emberiség emberré válása számára, ez hamis tudománytalan úton járás, az eredménye a termelőerők fejlődésével akár az emberiség kipusztulása is lehet.

Mert az egyik hazugság vonzza a másikat, a hiszékenység azonban az idealizmus alapvető jellemvonása, így a reakciós kapitalista hatalom támasza az idealista világnézet. Ebbe a körbe tartozik a nemzetiszocializmus, fasizmus, a hungarizmus is, mert hamis tudománytalan képzelgés a felsőbbrendű faj elmélete, de ez igaz az angol, francia, holland, stb. a felsőbbrendű fehér faj idealizmusára is, mert ez hazug tudománytalan képzelgés, a valóság erre rácáfol.

A következetesen objektív tudományos világnézet is törekszik az ismeretlen megfejtésére, de még mennyire, de a tudományos útról nem térhet le, nem találhat magyarázatot csak a képzelet szerint. Az ismeretlen jelenségeket, amire még nincs elegendő tudományos módszerrel bizonyított tény, magyarázat, azt ismeretlennek kell elfogadni, de törekedni kell a megfejtésére. A tudományos erejű hipotézis csak a tudományos módszerrel készíthető, ezt azonban a tudományos módszerrel ellenőrizni kell a valóságban, a gyakorlatban is meg kell állnia a helyét.

SaLa

Az idealizmus a gyarló, a félelemben, a gyávaságban élő emberiség útja!

Azonban az idealizmus legnagyobbjai nagyon is okosak, de néha képtelenek a tudományos úton következetesen végig járni, megmaradni (mint bárki más), néha letérnek a tudományos útról, a valóság útjáról és a kitalált ösvényen próbának járni, de mivel nagyon okosak, sok követőjük akad a hamis úton is, sőt még félre is magyarázhatják elmélkedéseiket.

Mert gyakran az idealizmus állításainak hibáit nehéz észrevenni, főleg, ha nagyon okos ember által keletkezik, megcáfolásához gyakran a hamis utat végig kell járni minden útvesztőjével együtt, hogy kiderüljön a hibája, erénye. Azonban ez a képzelgés minden hibája ellenére gyakran nagyon hasznos is lehet.

Az idealista vagy a materialista alapon történő gondolkodás, vélemény, viselkedés szempontjából – bár, a civilizáltság, a műveltség, a tudás, a tudományos ismeretek, a társadalmi helyzet fontosak -, de a meghatározó mégis a világnézet, ami érzelmi, erkölcsi támogatást, vezérfonalat jelent az állítások megfogalmazása, elfogadása, az erkölcs, a viselkedés számára. A világnézet tanítható, ami mélyen bevésődik a lélekbe, alapvetően meghatározó, a vezérfonal a viselkedés számára. Ezt ki is használja az uralkodó hatalom a társadalmi tudat kialakításakor, ami lehet hasznos és káros is.

A idealizmus rabságába kerülhet bárki, legyen az bármilyen okos, művelt, ha gyengeségében, gyarlóságában, félelmében letér a következetesen objektív tudományos útról. Ez valamennyire mindenkit érint, mert félünk, mert nem ismerjük ki magunkat a társadalom dzsungelében, felületesen, nem dialektikusan vizsgáljuk a világot, az embertársainkat és a társadalom jelenségeit. Ebből a kiút csak a következetesen objektív dialektikus és történelmi materialista tudományos világnézet lehet. Ez a marxizmus-leninizmus-sztálinizmus vezérfonalán járó kommunista pártok világnézete.

SaLa

Az idealizmus a reakció szolgálatában

A fejlődésben túlhaladott kizsákmányoló társadalmi modellek – mint amilyen a kapitalizmus -, szükségszerűen a reakció, a társadalmi haladás ellenes útra térnek. A túlfejlődött és már a hamis világnézetre támaszkodó társadalmi modell azonban egyre-másra katasztrófába kerül, de a hatalom urainak érdekük a modell megtartása, ennek védelmében szükségszerűen az idealizmushoz fordulnak, mert nincs más lehetőségük.

Így a következetesen objektív tudományos világnézet ellenségévé válnak, ami fokozza a társadalmi világméretű katasztrófákat, a társadalom rothadását, mert az a hamis úton járás. Ez viszont a következetesen objektív tudományos világnézetet, sőt még tudományos a módszert is károsan befolyásolhatja.

Az idealizmus jellegzetessége a képzeleten túl azonban az is, hogy nem hajlandó, nem akarja, nem tudja felismerni, elismerni, elfogadni az objektív valóságot úgy ahogy az van, nem hajlandó vagy képtelen a következetesen objektív megismerés útján járni, a képzelt világnézetét nem akarja a valósághoz következetesen igazítani, a nézetének ellenmondásait, hibáit felismerni, elismerni, korrigálni, úgy ahogy az a következetesen objektív tudományos módszer által megállapítható lenne.

Van olyan jelenség, nem is kevés, amit nem tud még az emberiség a tudományos ismeretekkel megmagyarázni. Azonban erre a tudománytalan, a tudományoskodó, az alapvetően a képzelet által kitalált magyarázat semmiképpen sem elegendő, amíg az nem az objektív igazságot tartalmazza az még csak szubjektív vélemény, ami a következetesen objektív tudományos vizsgálat alapján lehet igaz, de lehet hamis is. Ha azonban elmarad a következetesen objektív tudományos alapon történő vizsgálat és a valóság nem igazolja a jelenségre adott magyarázatot, akkor az marad csak képzelgés, csak szubjektív vélemény, idealizmus.

Az idealizmus és a materializmus között az alapvető különbség az, hogy mennyire ragaszkodik az objektív valósághoz, az objektív igazsághoz. Még akkor is, ha nincs megfelelő objektív magyarázat, amit azonban így ismeretlennek kell elfogadni és csak a következetesen objektív tudományos módon szabad vizsgálni. Erre azonban csak a materializmus, az anyagelvűség és a dialektikus gondolkodás a megfelelő.

Bár a képzelgés egyáltalán nem elítélendő addig, amíg a tudományos bizonyításig azt nem a valóságnak fogadjuk el, hanem csak egy lehetséges változatnak, hipotézisnek. A képzeletnek mindig van kapcsolata a valósághoz. De csak akkor az objektív valóság, ha a valóságban a képzelt valami létezik, megtalálható, tudományosan következtethető vagy elkészíthető.

Csak a képzelgés, csak a gondolkozás, csak a spekuláció nem elegendő a valóság megismerésére. Azonban az idealizmus meghatározóan ezen az úton jár, az állításait nem kell a következetesen objektív tudományos módszerrel bizonyítani, így ez az alapvető hibája. Mert csak a képzelettel, csak a gondolkodással nem lehet megfejteni az objektív valóságot.

A képzelet segítségével, a gondolkodással készült magyarázat nem elegendő, ha a valóságban ez nem található meg. Az objektív valóságot csak a materializmussal, csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehet megismerni, a képzelgés, az idealizmus ehhez nem elegendő.

Az idealizmusnak nem a spekuláció, a képzelgés a hibája, hanem a tudományos következetlenség. Az ismeretlen úton járva, az ismeretlen jelenségre szükséges magyarázat megmozgathatja a képzeletet, de ez nem biztos, hogy megegyezik az objektív valósággal, ennek kiderítésére csak a következetesen objektív tudományos módszer az alkalmas.

Az idealizmus gyakori jellegzetessége az objektív valóságot nélkülöző állításhoz való ragaszkodás, a hamis állítást a hiszékenységgel a hittel valóságosként hirdetése. A tudománytalan hamis, az objektív valóságot nélkülöző nézethez való ragaszkodás azonban tudatlanság, butaság, bárki teszi ezt.

A következetesen objektív tudományos módszer hiányában azonban egyéb lehetőség híján az ismeretlen jelenségre a magyarázatot csak kitalálni lehet, ennek az elfogadásához azonban gyakran elég a hiszékenység, a bizonyítást nem igénylő hit is. Mi ez, ha nem butaság?

Azonban az idealizmus és a materializmus világnézete egyesülhet és egyesül is egy személyben, ez gyakran megtörténik, így a valós és a kitalált jól megfér egy tudatban egymás mellett, ezt valószínűleg, de különböző mértékben senki sem kerülheti el, gyarló emberek vagyunk.

Ez azonban mégis csak a tévúton járás minden problémájával együtt, ami legjobb esetben nem vezet sehova és nincs belőle baj. A kitalált úton járás azonban néha nagy bajt, akár katasztrófát is okozhat. Például ilyen a felsőbbrendű fajelmélet, a nemzetiszocializmus, a hungarizmus, a fasizmus, a vallás, a természetfeletti szellemvilág hirdetése, az ezek alapján történő háborúk, népirtások, a holokauszt.

SaLa

Az idealizmus a képzelet világa

Az idealizmus a tudatot a természettől elszakítva vizsgálja!
A vallás szerint a világ időben és térben véges, s az isten teremtette!

A képzelet a gondolkodó ember számára nagyon fontos az ismert jelenségek alaposabb megérésében, de még inkább hasznos a világ ismeretlen vagy nem eléggé ismert jelenségeinek magyarázatára, amit még a meglévő ismeretekkel nem lehet kellően megérteni, mert nincs rá megfelelő objektív tudományos magyarázat.

A képzelet segítségével készült modell azonban lehet az objektív valóságra támaszkodó, de lehet hamis is, ami az objektív valóságtól eltávolodva vagy akár azt mellőzve, a valójában nem létezőnek valóskénti elfogadása is. A materializmus alapján a képzelet az objektív valóság megismerését szolgálja, az idealizmus azonban alapvetően megmarad a hamis vagy a nem létező képzeletvilágban. Ez a lényeges különbség a materializmus és az idealizmus között.

A képzelet képessége nagyon fontos a megismerés számára, de csínján kell vele bánni. A képzelet segíti az emberiséget az ismeretlen felfedezésében, az útkeresésében, de ez ingoványos út és néha valóban az ingoványba akár a katasztrófába is vezethet.

Lásd például a vallás, az inkvizíció, a világháborúk, a gazdasági válságok, a fajelméletek, a fasizmus, a holokauszt világméretű katasztrófáit, amihez a hamis képzetekkel az idealizmus, a képzelet világa nagyban hozzájárult. Ezek az embertelenségek alapvetően az idealizmus képzeletvilágára támaszkodnak, amely a tudománytalan hamis világnézettel a társadalmi haladás ellenes reakció harca a mindenkori haladó gondolkodók ellen. Így a materializmus a történelem folyamán általában a haladás, az idealizmus azonban a reakció világnézetét, erkölcsét, érdekeit képviselte.

Ezek a katasztrófák elkerülhetők lehettek volna a következetesen objektív világnézet ismeretében, ennek megérésével, elfogadásával és ennek megfelelő következetes cselekedet alapján. Az ember számára alapvetően a saját érdeke a meghatározó. A gondolkodó állat korában létező emberiség alapvetően még nem képes a következetesen objektív tudományos világnézet szerint létezni, így azonban a katasztrófák elkerülhetetlenek.

A képzelet útján óvatosan, körültekintve kell járni, az idealizmus azonban mégis alapvetően a képzelet útján marad, világnézete nem támaszkodik következetesen az objektív tudományra, az objektív valóságra, éppen hogy nem, bár a tudomány eredményeit felhasználja hamis állításainak, elméletének alátámasztására.

SaLa

A marxizmus-leninizmus világnézete
Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Mao …
Engels Marxszal együttműködve megalkotta a marxista tanítást,
a tudományos kommunizmus elméletét,
a dialektikus és történelmi materializmus filozófiáját!
A leninizmus az imperializmus és a proletárforradalom korszakának marxizmusa!

Csak a gondolkodó ember törekszik arra, hogy a következetesen objektív tudományos módszerrel vizsgálja a világot, hogy ne a képzelet, hanem a valóság következetesen objektív vizsgálata alapján gondolkodva építse fel a világnézetét.

Ha az ember-állat gondolkodó ember akar lenni, akkor a gondolatainak a következetesen objektív tudományos módszer legyen a meghatározója, erre alapozza világnézetét. Az így nyert tudását a saját és az emberiség érdekében a létfeltételeinek megjavítására használja fel.

Mivel az ember-állat csak a társadalomban élhet valóban emberként, így ha gondolkodó ember, ha gondolkodó emberré akar válni, akkor az egész emberiség érdekeit is vizsgálnia kell és törekednie kell ennek megvalósulására.

Azonban amíg az emberiség számára a létfeltételeinek előállításához szükséges termelőerők fejletlenek, addig az ember kénytelen a saját létfeltételeiért akár embertársai ellen is küzdeni és harcolni. Így ez még alapvetően csak a marakodó ember-állat élet-halál harca az életben maradásért. Ez még csak a gondolkodó állat színvonala, alapvetően az egyéni érdek az individualizmus uralkodik mindenek felett.

Ebben a korban ebből kitörni szinte lehetetlen, az emberiség túlnyomó többsége még nem képes a valódi gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúság szerinti demokráciában kollektíven gondolkodó emberré válni – gyakran még gondolatban sem, pláne érdemben -, és alapvetően nem is érti meg kellően ennek fontosságát, talán ebben a korban még ez a természetes.

Mert a lét határozza meg a tudatot, ezért a megtermelt javak elosztásában még az ember-ember elleni küzdelem a domináló, ami nagymértékben és gyakran független az értéket létrehozó munkaráfordítástól és nem valósulhat meg a munka szerinti elosztás.

A kapitalizmusban az embertársai kárára az erősebb, az okosabb, a rátermettebb, a jobb körülményekben élő ember-állat a totális győztes a létfeltételekért folyó harcban, úgy mint az állatvilágban, ez szinte minden emberi értéket felülmúl, lehetetlenné téve a kollektivizmust, a valódi demokráciát, a gondolkodó emberi létet.

SaLa

A következetesen objektív tudományos világnézet

A világ és a benne lévő formák a tapasztalat, az eddigi következetesen objektív tudományos megfigyelések és következtetések szerint a megfigyelőtől függetlenül léteznek, másra nincs objektív, a valóságnak megfelelő megfigyelés, tapasztalat és tudományos magyarázat.

A világot a szubjektív emberi megfigyelés bármilyennek is látja, érzékeli, magyarázza, de létezik, ebben élünk, ez a tapasztalatunk. Csak ez lehet a kiindulási alap az objektív világ felfedezésére, mert ez az objektív valóság, amit a gyakorlat, a tapasztalat és a tudomány is igazol. A képzelgés, hogy ez másként van, ha a gyakorlatban, a tapasztalattal, a következetesen objektív tudomány segítségével nem igazolható, akkor ez csupán az idealizmus képzeletvilága, egy érdekes játék a gondolatokkal.

Az objektív valóság megfigyelése és megismerése

Az ember-állat élőlény érzékszervei és még a gondolkodása is alapvetően az életben maradásra alkalmasak, az evolúcióval fejlődtek ilyenné, nagyon korlátozottak közvetlenül az objektív világ tudományos megfigyelésére. Azonban az ember képes a képzeletére támaszkodni és gondolkodni, így képes a tapasztalatok, a tudomány eredményeinek felhasználásával kiterjeszteni érzékelőképességét. Így egyre nagyobb mélységekben és távolságokban képes megismerni az objektív valóságot.

A gondolkodás azonban ennél sokkal többet jelent, modellt magyarázatot képes az érzékeltről készíteni vagy akár a még nem létező formát is elképzeli és ennek alapján el tudja azt készíteni. Ez segíti az emberiséget a megmaradásért való küzdelemben.

Ez azonban még nem elégséges, mert így még csak gondolkodó állat marad, vagyis mégiscsak állat, még alapvetően csak a szerszámkészítés képességével rendelkező ember-állat, és minden ami ezzel jár. Gondolkodó emberré kell válnia, mert ellenkező esetben a termelőerők és a tudomány fejlődésével kipusztul az emberiség, ha nem képes ezeken uralkodni.

A gondolkodó ember már a valódi, a gazdasági-politikai- társadalmi egyenjogúságban, a szocialista demokráciában, kollektivizmusban, a kommunista/szocialista társalomban él.

SaLa

A kapitalizmus elpusztítja a beszélőszerszám emberiséget, ha már nem lesz rá szüksége!

A kapitalizmus hihetetlen mértékben szélsőségesen megosztott bérrabszolgatartó társadalom, az emberiség túlnyomó többsége csak beszélőszerszám, csak az élősködők hasznáért élhet és ha nem lesz rájuk szükség, akkor pusztulhatnak, akár milliárd számra is. Ez az individualizmus eredménye, azonban a termelőerők alacsony színvonalán még csak ez lehetséges és ekkor még ez a legmegfelelőbb forma. Azonban ez így még csak a gondolkodó állat színvonala, ahol a létfeltételekért való küzdelemben az emberben még domináló az állati eredet.

A kapitalizmus individualizmusának döntő hibája, hogy lehetetlen az emberiség valódi érdekeken való összefogása, lehetetlen a valódi demokrácia megvalósítása. Bármennyire is koncentrálódik a hatalom, bármennyire is a totális diktatúrába alakul, nem közvetlenül az emberiség szükségletére termel, hanem egyéni érdekből az egyének közötti harccal a saját haszon a meghatározó, ami szélsőségesen megosztotta az emberiséget. A kapitalizmusban ez nem lehet másként. A szociális demagógia, a hamis idealista világnézet, a vallás mind ezt szolgálja. A kapitalizmusra jellemző az ember-ember közötti harc, a létfeltételekért történő állati színvonalú versengés, ahol értelmetlen demokráciáról beszélni, mert alapvetően harc van. A harcban és a háborúban azonban sérül, korlátozódik, megszűnik a demokrácia.

SaLa