Erőszakra készül a qrmány?

A szóbeli durvaságok nem elhirtelenkedett kiszólások, hanem egy tudatos háborús propaganda részei. Bayer sem csupán egy szorgosan csaholó véreb; mindenki tudja róla, hogy amit ő mond, azt a Párt mondja.

Kormánybarát közvélemény-kutatások ide vagy oda, láthatóan komoly gondot okoz a hatalomnak, hogy a „lex CEU” elleni tüntetések nyomán – lassan egy hónapja – rendszeresek az utcai megmozdulások. A Hősök tere és az Oktogon kultikus tiltakozóhellyé változott, és mindezzel láthatóan a honpolgárok széles köre egyetért. Mindenki tudja, hogy az a kormány, amely ellen masszívan, hangosan és egyre szélesebb körökben tiltakozik a lakosság, bajban van. A Fidesz is tudja. Orbán taktikai sikerei általában annak köszönhetők, hogy egy lépéssel az ellenfelei előtt jár, és igyekszik kiszámítani a reakcióikat – de már az olimpiaellenes aláírásgyűjtéssel kiesett a ritmusból, az utóbbi hetek kapkodó és ideges kommunikációja pedig azt mutatja, hogy ilyen felháborodási hullámra messze nem számított.

Most nem maradt a kormánynak más stratégiája, mint a tiltakozók megfélemlítése és a saját tábor hergelése. Mindkettő a fizikai erőszak előkészítését szolgálhatja. Ha tovább folynak a tiltakozások – és minden valószínűség szerint így lesz –, egy ilyen típusú hatalom azt akarja megmutatni, hogy nagyobb az ereje és elszántsága, mint az ellenfeleinek. A ’hard government’ attitűd amúgy a kezdetektől érvényes: ahol Orbán ellenállást tapasztal, ott kompromisszumkeresés helyett bekeményít – igaz, amint kicsinyt is megérzi a vereségszagot, gyorsan kitér a konfliktus elől. Utóbbi ezúttal is megtörténhetett volna, ha Áder nem írja alá a törvényt, aztán gyorsan elkezdenek valami másról beszélni – de láthatólag győzött a számítás felett a dafke.

Most pedig már túlgyűltek az indulatok, nincs hová elslisszolni.

Orbán az utóbbi időben hajszálpontosan másolja Putyint, ezúttal is az ő receptjét alkalmazza. Hazakövetnek tüntetőket, benyomulnak a lakásukba, előállítják őket. Egy festékes lufi eldobásáért gyorsított statáriális eljárásban ítélik el – a jogszerűséget magasról mellőzve – a tiltakozókat. A kormány főpropagandistája azt írja a tüntetőknek a blogján: majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos? ”

Ezek után még közli, hogy taknyukon és vérükön rángatná ki a Parlamentből a szerinte „békésnek álcázott erőszakkal” tiltakozókat (erre a pazar bayeri fordulatra – „békésnek álcázott erőszak” – külön felhívnám a figyelmet), akiknek szét kellene verni a pofáját. Nem elhirtelenkedett kiszólások ezek, hanem egy tudatos háborús propaganda részei. Bayer sem csupán egy szorgosan csaholó véreb; mindenki tudja róla, hogy amit ő mond, azt a Párt mondja.

A CÖF elnöke, Csizmadia László azt üzeni a Fidesz-rajongóknak, hogy tartsák szárazon a puskaport, ami nyilvánvalóan harci készültségre való felszólítás. Maga a Nagyfőnök kijelenti, hogy az amúgy békés embereknek már „viszket a tenyerük.” (Megjegyzem, ezzel Rubicont lépett át a rendszerváltás utáni magyar politikum: a miniszterelnök uszít erőszakra.) Eközben Kövér László emberi élet kioltására alkalmas fegyverek egész arzenáljával szerelteti fel magánhadseregét, a parlamenti őrséget.

Ami még várható: provokáció minden mennyiségben. Ha nincs ilyen, kreál néhányat a hazugsággyár. Ahol Orbánnak viszket, ott viszket az egész táborának. A propagandagépezet gondosodott róla, hogy a hívek mélységesen gyűlöljék a „libsi, sorosbérenc, buzi hőzöngőket”, akik a törvényes rendet (értsd: Orbán rendszerét) veszélyeztetik. Csak az a kérdés, hogy kiszervezik valami kopasz „civileknek” a tiltakozók elleni durva fellépést, vagy bevetik a karhatalmat; esetleg is-is. Igazából nem szeretnének ők ütni, mert „békés keresztények” – de sajnos, előbb vagy utóbb muszáj lesz. A haza védelmében. A véres incidens kirobbanása után persze megy majd az évekig tartó, csak szűk réteget érdeklő vita arról, hogy ki kezdte, és mi történt valójában.

Mindezt persze nem azért érdemes tudniuk a tiltakozóknak, hogy ijedten visszavonuljanak, de nem árt a körültekintés, a készenlét, és az események lehető legpontosabb dokumentálása. Az ilyen hatalom egyvalamitől hasonlik meg: ha azt tapasztalja, hogy hiába vicsorít, nem félnek tőle. Ilyenkor rémülten veszi észre, hogy mállik az anyag, amiből felépült.
(HVG)

Bal-Rad komm: Nem is lenne igazi a riogatás egy jó kis „Putyinozás” nélkül! Mert úgy nem igazán hiteles a történet. Ettől persze még igaz, hogy a döbrögizmusra leső fő veszélyforrásként a Soros-féle komisszárképző ellen füttyögő, nyafogó, „ruszkikhazázó” libsihordákat nevezi meg.

„AZOK” VISZONT CSAK A DÖBRÖGIZMUST AKARJÁK ELKOPTATNI! „AZOKTÓL” DÖBRÖGI NEM IGAZÁN TART! Nem kérdés, hogy lesz újfent peszi Majdan! Az sem kérdés, hogy kik fogják kirobbantani, mint ahogyan az sem kérdés, hogy azt Döbrögiék föl tudják számolni!

Van viszont egy komoly veszély a RENDSZER EGÉSZÉRE NÉZVE! Amikor egy Majdan nem úgy sül el, ahogyan azt szeretnék a felek! Amelynek hulláma NÉPFELKELÉST ROBBANTHAT KI!

Na azzal már nem tudnának a felek mit kezdeni! Hogy a NÉP mire jutna vele?-több mint kérdéses!

Az biztos, hogy a döbrögista horda párezer liberális pesti polgár miatt nem kell hogy fegyverkezzen! De fegyverkezik! Alagutakat, várakat épít magának.

Párezernyi libsi hóbörgő miatt NEM TENNÉK! Vigyázó szemük parazsat észlel!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Molnár Erzsébet

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!