Döbrögi körbeudvarolta a törököket Ankarában
Százötven év megszállás ide, migrációs ellentétek oda, nagyon egymásra talált az utóbbi időben Magyarország és Törökország. Csütörtökön Orbán Viktor több miniszterének és egy üzleti delegációnak a társaságában érkezett Ankarába, hogy részt vegyen a felső szintű török–magyar stratégiai ülésen, amely már a harmadik ilyen találkozó a két fél között. Az effajta együttműködést a törökök valóban nem ingyen osztogatják, hasonló tanácskozásokat csak legközelebbi, jobbára térségbeli partnereikkel tartanak.
A viszony jól érezhetően baráti, Binali Yildirim török kormányfő például egy Orbán Viktor feliratú, és a Galatasaray játékosai által aláírt mezzel és labdával ajándékozta meg a focirajongásáról jól ismert magyar miniszterelnököt. Orbánt egyébként is szoros szálak fűzik az isztambuli csapathoz, hiszen négy évig egyik közeli ismerőse, Adnan Polat állt a klub élén. Mint kiderült, a milliárdos üzletembernek megérte a jó barátság, ugyanis a hozzá köthető cégek nyerték el például a törökországi és iráni kereskedőházak üzemeltetésének jogát, komoly összegeket zsebelve így be a magyar államtól. Jól ismert tény az is, hogy Orbántól nem áll távol az a fajta keménykezű kormányzás, amelyet Recep Tayyip Erdogan államfő gyakorol, a török modell az „illiberális demokrácia” egyik példájaként szolgálhatott. De jól ismert Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és török kollégája, Mevlüt Cavusoglu közötti baráti kapcsolat is. A tavaly nyári puccskísérlet után Szijjártó egy interjúban maga mesélte el, hogy az események hallatán azonnal hívta barátját, hogy hogyléte felől érdeklődjön.
Ezek fényében nem is csoda, hogy a pénteki tanácskozás hasonló hangnemben folytatódott, a felek szó szerint körbeudvarolták egymást. „A NATO megbecsült tagja”, „meghatározó tényező”, „Európa kulcsfontosságú szövetségese”, „optimista, növekvő nemzet”, „a világ egyik legerősebb hadereje”, „tisztelet jár Törökországnak” – szemezgethetünk a teljesség igénye nélkül Orbán bókjaiból az MTI híradása nyomán.
Orbán azt is leszögezte, hogy Magyarország Törökország oldalán áll, és az unióban bármilyen törökellenes megnyilatkozások is lesznek, ehhez nem fogunk csatlakozni. Tény, hogy a puccs utáni tízezres nagyságrendű letartóztatások, az újságírók, az ellenzék ellehetetlenítése, és az uniónak szóló kemény üzenetek dacára a magyar kormány mindig tartotta magát a „török belpolitika a törökök dolga” elvhez, és ezekben a kérdésekben soha nem foglalt állást. Mi több, inkább kiálltunk Törökország mellett, Szijjártó Péter például az első magas rangú uniós politikus volt, aki a puccskísérlet után Ankarába utazott. Nem volt ez másképp most sem, politikusaink még egy fél mondattal, véletlenül sem utaltak a Törökországban tapasztalható emberi jogi aggályokra.
Orbán nem finomkodott az ország uniós csatlakozása kapcsán sem: elmondta, Magyarország nem támogat semmiféle felfüggesztést vagy megszakítást, nagy, történelmi megállapodást kell kötni Törökországgal. Persze a magyar kormányfő könnyen beszél, hiszen a csatlakozási tárgyalások hosszú évek óta be vannak fagyva, és az utóbbi évek eseményeinek fényében nincs is esély a felolvadásukra. Orbán stratégiája ebben pontosan olyan, mint Erdogané, aki rendre megfenyegeti az uniót: retorikai lózungjai hangzatosak és „ingyen vannak”, anélkül, hogy valódi következményektől kellene tartania. Ugyanakkor Törökország számára Magyarország értékét éppen ez adja, jól jön az utóbbi időben meglehetősen törökellenes uniós hangulatban egy jó barát és szövetséges az EU-ban. A kapcsolatoknak újabb lökést adhat, hogy a tervek szerint Erdogan ősszel Magyarországra látogat (a puccskísérlet miatt tavaly le kellett mondani útját), ami végre egy olyan uniós ország lehet, ahol szívesen is fogadják.
És hogy miért éri ez meg nekünk? A megbeszéléseknek most is elmaradhatatlan témája volt a két ország közötti termékforgalom ambiciózus 5 milliárd dollárra emelése, melynek egyelőre a közelében sem járunk. A magyar adatok szerint már bőven átléptük ugyan a kétmilliárd dollárt, és a hárommilliárdhoz közelítünk, – a török statisztikák szerényebb eredményekről, 2,1 milliárdról számolnak be – ettől függetlenül az tagadhatatlan, hogy a kereskedelmünk évek óta dinamikus ütemben fejlődik. Ennek fényében nem csoda, hogy ezúttal is jött Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter elmaradhatatlan bejelentése: az Eximbank 255 millió eurós hitelkeretet hozott létre az üzleti kapcsolatok építéséhez. Törökország kicsit nagyobban gondolkozik, a török eximbank 750 milliós keretet biztosít. A bökkenő csak az, hogy mindkét fél a másikra vár. Miközben Magyarország több török városban is képviseleti irodát nyitott a költséges kereskedőházak számára, és tárt karokkal várna a török befektetőket, a gazdaságilag némileg megtorpanó Törökországban meg a magyar üzletembereket hiányolják. A török kormányfő például rámutatott, hogy miközben Törökországból 500 befektető 100 millió dollár értékben fektetett be Magyarországon bizonyos szektorokban, addig a magyarok befektetése alig 20 millió dolláros. Ennek növekednie kell.
A magyar kormánynak az is kisebb fejtörést okozhat, hogy pénteken a Magyarországon Élő Kurdok Egyesülete közleményben jelentette be: a Kurdisztáni Regionális Tartomány úgy döntött, hogy kiírja a függetlenségi népszavazást szeptember 25-re. Magyarország a MOL, és az erbíli katonai jelenlét miatt hagyományosan jó viszonyt ápol Kurdisztánnal, amelynek függetlenségét Ankara viszont ellenzi.
(mno)
Bal-Rad komm: Futball meg seft! Minden OK! Végre talált egy helyet Döbrögi a világban, ahol tárt karokkal üdvözlik! Kardigan szultán és Döbrögi vajda egymás kebelén! Egy vérbeli maffiózó fogad egy másik vérbeli maffiózót!
Megépül az a pesti Nagymecset meglássátok feleim!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
