(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
A szocialista országok a közös érdekek és célok egysége, a nemzetközi szolidaritáson alapuló együttműködés alapján egyesítik erőfeszítéseiket a szocializmus és a kommunizmus felépítésére, az egyes országok, és egyúttal az egész közösség gazdasági hatalmának növelésére. Átfogó gazdasági együttműködésünk másfél évtizedet meghaladó múltra tekinthet vissza. Ennek során a KGST tagállamainak népgazdasága gyors ütemben fejlődött. Ez a gazdasági együttműködés nagymértékben segítette a szocialista országok – közöttük hazánk – gyors ütemű iparosítását, nyersanyagellátását, emellett szilárd piacokat teremtett ipari és mezőgazdasági termékeik számára, és hozzájárult ezen országokban a műszaki színvonal emeléséhez.
Pártunk IX. kongresszusa határozatában megállapította, hogy népgazdaságunk és a többi szocialista ország fejlődésének eredményei igazolják a gazdasági összefogásra irányuló politikánk helyességét.
Hazánk és a többi szocialista ország gazdasági összefogása ma már kiterjed a népgazdaság legkülönbözőbb területeire és ennek formái is sokfélék. Ezek közül elsőként szükséges megemlíteni, hogy a KGST-tagállamok egyeztették az 1966-1970. évi időszakra kidolgozott népgazdaság fejlesztési terveiket. A két- és sokoldalúan megvalósított tervegyeztetés során a tagállamok kölcsönösen megismerkedtek egymás fejlesztési elképzeléseivel.
A tervegyeztetés eredményei alapján a tagállamok megkötötték a hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodásokat, amelyek biztos alapot teremtettek az 1966-1970. évi népgazdasági tervek megvalósításához.
Ismeretes, hogy az 1966. évi bukaresti felső szintű tanácskozás résztvevői egyhangúlag kifejezték azt a szándékukat, hogy a jövőben is erőfeszítéseket tesznek a kölcsönös együttműködés fejlesztésére. A tervkoordináció továbbra is az a módszer, amely a legnagyobb mértékben segíti a nemzetközi szocialista munkamegosztás kiszélesítését. Ezzel összefüggően soron következő feladatként jelentkezik a tagállamok népgazdaság-fejlesztési terveinek két- és sokoldalú egyeztetése az 1970 utáni időszakra. Arra törekszünk, hogy ez a munka már 1968-ban elkezdődjék.
Szükségesnek tartjuk azon együttműködési módszerek fokozatos fejlesztését, amelyek elősegítik a gazdasági kapcsolatok elmélyítését és ezen keresztül minden országban a gazdasági hatékonyság növelését. Különösen célszerű lenne az energia- és nyersanyagtermelés, a gépipar és a vegyipar fejlesztése, valamint ezekben az ágazatokban a beruházási politika és a műszaki-tudományos kutatások fokozottabb koordinálása, a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erők racionálisabb felhasználása.
A KGST-országok már tettek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy egyeztessék a legfontosabb tudományos kutatási célokat, és csökkentsék a szükségtelen párhuzamosságokat. Ezt segíti elő a KGST Műszaki-Tudományos Együttműködést Koordináló Állandó Bizottsága, amelynek közreműködésével az 1966-1970. években 181 legfontosabb népgazdasági témában végeznek koordinált kutatást az egyes országok, közöttük hazánk is. Egy ilyen együttműködés – amire már korábban utaltam – óriási előnyt jelent olyan kis országnak, mint hazánk.
A tervek egyeztetésén túlmenően eredményeket értünk el a gazdasági együttműködés területein is. Ezek részletes felsorolására nincs lehetőség. Csupán röviden utalok arra, hogy sor került, többek között, 2500 gépipari termékfajta sokoldalú szakosítására, Magyarország közel 250 gépipari termékfajta szakosított gyártását vállalta el. Ezenkívül bekapcsolódott hazánk a különböző vegyipari, vas- és színesfémkohászati, építőipari termékek szakosításába is.
Magyarország természetesen kétoldalú formában is számos gyártásszakosítási és kooperációs megállapodást kötött az egyes szocialista országokkal, így többek között Lengyelországgal, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Szovjetunióval és Bulgáriával. Az együttműködés elsősorban a közúti és vasúti járműgyártás, a vegy- és élelmiszeripari gépgyártás, a híradástechnika, a különböző vegyipari termékek és más cikkek előállítására terjed ki.
A nemzetközi szakosítás eredményeivel azonban távolról sem lehetünk elégedettek. Sok vonatkozásban fennmaradtak az egyes országok közötti szükségtelen gyártási párhuzamosságok, emellett a szakosítási egyezmények esetenként nem a legfontosabb gyártmányokra vonatkoznak, és a kooperációban előállított termékek hányada még alacsony a kölcsönös árucsereforgalmon belül.
Jelenleg arra törekszünk, hogy az egyes szocialista országokkal kétoldalúan és a KGST-n belül több oldalú formában létrehozzuk a konkrét szakosítási szerződések rendszerét, amely feltétlen előrelépést jelent az eddigi gyakorlathoz képest. Magyarország az elmúlt időszakban kétoldalú szakosítási szerződést kötött Lengyelországgal, Csehszlovákiával, a Német Demokratikus Köztársasággal és Bulgáriával. Nagy jelentőségűnek tartjuk azt a tevékenységet is, amelyet a KGST megfelelő szervei végeztek a gyártásszakosítás és kooperáció továbbfejlesztése érdekében. Ennek fontos állomása volt a Végrehajtó Bizottság 29. ülése, amely elfogadta a „Hatékony intézkedések a gyártásszakosítás és kooperáció terén folyó munkák megjavítására…” című dokumentumot.
Az említetteken túlmenően a szocialista országok közötti gazdasági együttműködésnek még több fontos formája és területe van. A mi álláspontunk az, hogy szélesíteni kell azoknak a közös vállalkozásoknak a körét, amelyek egy-egy konkrét népgazdasági ágban egyesítik az érdekelt országok törekvéseit. Az elmúlt időszakban már több területen létrejöttek két- és több oldalú nemzetközi szervezetek, amelyek az érdekelt országokat tömörítik. Gondolok itt elsősorban a Közös Vagonparkra, a Nemzetközi Együttműködési Bankra, de az INTERMETALL-ra – 6 szocialista ország kohászati együttműködési szervezetére – és az AGROMAS, az INTRANSZMAS közös magyar-bolgár vállalatokra is. E közös szervezetek az elmúlt években eredményesen fejlődtek, és a kölcsönös előnyök elve alapján hozzájárultak a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítéséhez.
Magyarországnak a szocialista országokkal kialakított gazdasági kapcsolatai közül a legnagyobb jelentőségű a Szovjetunióval megvalósuló gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés.
A magyar népgazdaság termékei keresettek a Szovjetunióban, megbecsülést vívtak ki a szovjet vásárlók között. Vonatkozik ez a magyar járművekre, autóbuszokra és dömperekre, hajókra, fénycsőgyári berendezésekre, de egy sor más egyéb gépipari termékre éppúgy, mint a magyar textilipari, bőripari, konzervipari cikkekre. Magyarország az 1966-1970-es években a Szovjetuniónak – többek között – 264 négyrészes motorvonatot, 130 különféle hajót, 413 portáldarut és más hajóipari berendezést szállít. A Szovjetunió vásárolja meg a teljes magyar hajóipari export több mint 79 százalékát.
Igen fontos szerepet töltenek be azok a magyar gépi felszerelések, amelyek a szovjet élelmiszeripar fejlesztését segítik elő. 1966-1970 között a magyar népgazdaság közel 200 zöldség- és gyümölcsfeldolgozó konzervipari gépsort, 90 sajtgyárat, 100 univerzális baromfifeldolgozó üzemet, emellett igen jelentős mennyiségben különböző mezőgazdasági laboratóriumokat, 41 vegyipari üzemet és sok más fontos berendezést szállít. A Szovjetunióba irányuló kivitelünkben kb. 47 százalék a gépek és berendezések, mintegy 29 százalék a közfogyasztási cikkek és közel 12 százalék a mezőgazdasági termékek aránya.
A hosszú lejáratú és éves árucsere-forgalmi megállapodások mellett egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a közvetlenebb együttműködést célzó konkrét iparági egyezmények. Ezek hosszabb időszakra biztosítják az adott iparágban a két ország közötti műszaki és tudományos együttműködést, a nemzetközi kooperációból fakadó előnyök maximális kihasználását, és elősegítik az árucsere-forgalom fejlesztését. Az ilyen ágazati együttműködések kölcsönösen előnyösek mindkét népgazdaság számára. Ezek közül elsősorban a magyar-szovjet járműipari kooperációt kell megemlítenem. Ennek segítségével a magyar autóbuszipar jelentősen növelni tudja termelését, és világszínvonalon álló, gazdaságosan előállított termékeket tud exportálni a Szovjetunióba.
Fontos területe együttműködésünknek a gyógyszeripar. A Szovjetunió hazánk legnagyobb gyógyszeripari vásárlója, hiszen az egész szovjet gyógyszerbehozatal mintegy 48 százaléka származik Magyarországról, és az egész magyar gyógyszerexport kb. 60 százalékát a Szovjetunió vásárolja meg. A megkötött gyógyszeregyezmény szerint az illetékes szovjet és magyar szervek szoros együttműködést valósítanak meg az egyes gyógyszerek kutatásában, klinikai kipróbálásában és gyártásában, ami elősegíti ezen világhírű magyar iparág további gyors ütemű fejlesztését, és a Szovjetunióba irányuló gyógyszerkivitelünk fokozását.
Mindezeken túl még több államközi egyezmény született a két ország között, amelyek ebben a tervperiódusban lépnek életbe. Ezek közül kiemelkedő a magyar-szovjet timföld-alumínium-egyezmény és a magyar zöldség-gyümölcs szállításokról szóló megállapodás. Ezek végrehajtása igen előnyös mindkét országnak.
A Szovjetunióval kialakított gazdasági együttműködésünk megítélésénél még egy körülményt szükséges figyelembe venni. A Szovjetunió segít feloldani azt az alapvető ellentmondást, amely Magyarország nyersanyagszegénysége és viszonylagos ipari fejlettsége között mutatkozik. Magyarországnak jelentős feldolgozó ipara van, és számottevő szellemi kapacitás áll rendelkezésére, amint erre már korábban utaltam. A Szovjetunió szállítja a magyar népgazdaság számára a legfontosabb nyers- és alapanyagokat, energiahordozókat. Ennek érzékeltetésére elég megemlítenem, hogy a jelenlegi harmadik ötéves terv időszakában a Szovjetunió – többek között – 10,8 milliárd kWó villamos energiát, 7,1 millió tonna vasércet, közel 1 millió tonna nyersvasat, 16 millió tonna kőolajat szállít Magyarországnak. Ezzel alapvetően hozzájárul az említett feszültségek feloldásához, a magyar népgazdaság gyors ütemű fejlesztéséhez szükséges alapanyagok és energiahordozók biztosításához.
A Szovjetunió természetesen nemcsak a legfontosabb nyersanyagszállítónk, hanem nagy szerepet játszik a magyar népgazdaság fejlesztésében, műszaki színvonalának emelésében. A harmadik ötéves tervidőszakban például – többek között – 30 komplett gyárberendezést szállít részünkre (a második ötéves tervidőszakban 54 üzem épült fel hazánkban szovjet segítséggel). A szovjet technika bevezetése népgazdaságunk különböző ágazataiban minden esetben jelentős műszaki fejlődést eredményez. A kommunizmust építő szovjet népgazdaság hatalmas műszaki tapasztalata olyan tényező, amely felmérhetetlen segítséget jelent a magyar népgazdaság számára. Az elmúlt 15 év során kb. 4000 magyar szakértő járt a Szovjetunióban, és a tudományos tapasztalatcserék keretében mintegy 1600 szovjet szakember járt hazánkban. Ugyanezen időszakban több mint 1900 komplett műszaki dokumentációt adott át részünkre a Szovjetunió, és Magyarország több mint 1700 kész dokumentáció átadásával viszonozta mindezt. Ma már számos magyar és szovjet üzem és intézmény között közvetlen kutatási és termelési kapcsolat alakult ki.
A Magyar-Szovjet Gazdasági Együttműködési Kormányközi Bizottság irányításával egyre inkább szélesedik a műszaki-tudományos együttműködés országaink között. Ennek fejlődése azt a törekvést tükrözi, hogy a rendszeres információcserén keresztül lehetővé váljon a tudomány és technika fejlesztési irányainak meghatározása, a párhuzamos kutatások kiküszöbölése, az új technika gyorsabb elsajátítása.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy Magyarország és az 50. évfordulóját ünneplő Szovjetunió között a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködés évről évre erőteljesen fejlődik. Ennek az az alapja, hogy pártjaink és kormányaink között teljes a nézetazonosság az alapvető politikai kérdésekben, és egyértelmű közös állásfoglalásunk a mind szélesebb körű gazdasági összefogás megítélésében is.
Pártunk és kormányunk aktívan támogatja és kezdeményezésével elősegíti a valamennyi szocialista országgal kialakított gazdasági együttműködés erősítését. Meggyőződésünk, hogy csak erőink összegezésével tudjuk sikeresen megoldani azokat a bonyolult új feladatokat, amelyeket a szocialista építés mai gyakorlata, valamint a páratlan gyors műszaki-tudományos fejlődés, a nemzetközi piacokon folyó éles verseny állít Magyarország és a többi szocialista ország népgazdasága elé.
Mezsdunarodnaja Zsizny, 1967. 7. sz.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!