9
A népi demokrácia működéséhez minden demokratikus erőnek az összefogása szükséges!
A cél: demokratikus úton a gazdaság gyors fejlesztése a szocializmushoz szükséges színvonalra!
A szocializmus értékeinek megvalósítása a szocializmusig a népi demokráciában valósulhat meg a legjobban, de ehhez szükséges a marxista-leninista kommunista párt vezető szerepe, aki ezen az úton jár, ez a célja. Ehhez azonban a polgári demokrácia gondolatait képviselő, de a népi demokratikus célokat, a demokráciát és a gazdaság tervszerű gyors fejlesztését következetesen támogató, a kapitalizmus érdekeltségében létezők következetes együttműködése elkerülhetetlen.
Ez azonban csak a kapitalista hívők világnézetének a marxizmus tudományának az elfogadásával vagy legalábbis a megértésével működhet(ne) hatékonyan. Ez azonban komoly probléma, talán megvalósíthatatlan.
A sikeres tőkés vállalkozónak miért kellene megértenie, elfogadnia azt az elméletet, amely – látszólag – ellentétes az elért eredményeivel, ami azonban kisebb-nagyobb hibával, de működik? Még akkor is, ha ez kizsákmányolást is tartalmaz, ami azért eléggé civilizálatlan dolog, de mégiscsak működik.
„Dialektikus Materializmus: tudományos filozófiai világnézet, a marxizmus egyik alkotórésze, filozófiai alapja. A dialektikus materializmust Marx és Engels alkotta meg, s Lenin és más marxisták fejlesztették tovább. A dialektikus materializmust a XIX. Század negyvenes éveiben keletkezett és a tudomány eredményeivel, a forradalmi munkásmozgalom gyakorlatával szoros összefüggésben fejlődött. Megjelenése valóságos forradalmat jelentett az emberi gondolkodás történetében, a filozófia történetében. Ez a forradalom egyben tartalmazza a folytonosságot is, mert kritikusan feldolgozza az emberi gondolkodás valamennyi korábbi haladó vívmányát. A korábbi filozófiai fejlődés két főútja egyesült a dialektikában és termékenyült meg az új felfogás, a mélyen tudományos, új világnézet révén. Ez egyrészt a materialista filozófia irányvonala, amelynek kezdetei a távoli múltba nyúlnak vissza, másrészt pedig a dialektikus világszemlélet irányvonala, amelynek szintén régi hagyományai voltak a filozófia történetében. A tudománnyal és az emberiség történelmi gyakorlatával szoros összefüggésben fejlődő filozófiai gondolkodás törvényszerűen a materialista világszemlélet győzelméhez vezetett. … A dialektikus materializmus sarkköve a világ anyagi természetéről szóló tan, az a felfogás, amely szerint nincs a világon semmi más, mint anyag és az anyag mozgásának és változásának törvényei. A dialektikus materializmus engesztelhetetlen ellensége a természetfölötti lényekre vonatkozó különféle elképzeléseknek, bármilyen köntösbe bújtatja is ezeket a vallás és az idealista filozófia. … A dialektikus materializmus, amennyiben egybekapcsolja a létről, az objektív világról és annak az emberi tudatban való tükröződéséről szóló tanítást, egyben ismeretelmélet és logika is. A dialektikus materializmusnak ezen a területen tett elvileg új lépése, amellyel szilárd tudományos alapokra helyezte a megismerésre vonatkozó elméletet az, hogy az ismeretelméletbe belefoglalta a gyakorlatot. … A dialektikus materializmus, fejlődő tudomány. Elvei és tételei a természettudomány minden nagy felfedezésével, a társadalmi élet formáinak változásával konkretizálódnak, fejlődnek, magukba olvasztva a tudománynak és az emberiség történelmi tapasztalatának új feladatait.” – Marxista fogalomlexikon
Azonban a marxizmus feleletet ad a kapitalizmus működésére is, és bizonyítja, hogy az emberré váláshoz tovább kell lépni a szocializmus, a szélesebb valódi demokrácia irányába. Mert a marxizmus-leninizmus és a sztálinizmus is a következetesen objektív tudományra támaszkodik a világnézetében, amely a kapitalizmus működését is ismeri, sőt még képes továbblépni az emberré válás felé. Azonban a valódi, a szocialista demokrácia csak a szocializmus működési módjában valósítható meg.
„Szocialista Forradalom: a társadalom gyökeres, minőségi átalakulása, amely a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakát jelenti. A szocialista forradalom az uralkodás és alárendeltség magántulajdonon alapuló termelési viszonyait az együttműködés és a kölcsönös segítség viszonyaival váltja fel, s ezáltal felszámolja az ember ember általi kizsákmányolásának minden formáját. A szocialista forradalom elméletének az alapjait Marx és Engels rakták le, akik feltárták a társadalmi fejlődés törvényeit, és bebizonyították, hogy a szocialista forradalom a társadalom fejlődésének a törvényszerű eredménye, bebizonyították a proletariátus világtörténelmi küldetését, a burzsoá államgépezet lerombolásának és a proletárdiktatúra megteremtésének szükségszerűségét a szocializmus felépítésének szempontjából. A szocialista forradalom kezdetén nincsenek meg az új termelési mód kész formái, s ezért a szocialista forradalom alkotó jellegű.” Marxista fogalomlexikon
A proletárdiktatúra a kapitalista osztály-önkényuralom letörését, a demokrácia védelmét szolgálja!
Azonban a népi demokrácia megvalósulásához az önkényuralom minden formáját ki kell zárni. A proletárdiktatúra alapvető feladat a kapitalista osztály-önkényuralomra törekvés letörése, a demokrácia védelme, a népgazdaság gyors fejlődésének támogatása. A proletárdiktatúra a túlnyomó többség érdekeit biztosítja.
Ha nem lehetséges a polgári demokrácia, a szociáldemokrácia együttműködése a szocialista demokráciával a népi demokratikus formában, akkor csak a sztálini modell a járható út a szocializmus felépítésére és a fasizmus, a fasiszta-kapitalizmus elleni következetes harcra.
A demokrácia fejlődésének az útja a polgári demokrácia után a népi demokrácia majd a szocialista demokrácia, ami egyben az emberré válás útja is. A különbség a demokrácia kiterjedtségében, a társadalmi modellben megvalósítható méreteiben és a minőségében van. A polgári demokráciában szükségszerűen nem lehetséges a valódi demokráciát megvalósítani. A szocializmusban azonban már ez valósul meg. A népi demokrácia az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba, így a demokráciája ezt tükrözi vissza.
A népi demokráciában az ellenforradalom elleni harcot a proletárdiktatúra egyedül nem oldhatja meg, ehhez szükséges minden demokratikus forma együttműködése. Ami lehet, hogy egyáltalán nem megvalósítható! De mindenképpen nagyon nehezen kezelhető! Ha a népi demokrácia feltételei nem valósulnak meg, akkor csak a sztálini modell a járható út az emberré válásra, a következetesen kíméletlen proletárdiktatúra a szocialista demokráciával harmóniában.
„proletárdiktatúra: A proletárdiktatúra rendszerében a fő vezető és irányító erő a munkásosztály élcsapata a kommunisták pártja. A proletárdiktatúra rendszerébe beletartoznak a dolgozók különféle tömegszervezetei a népképviseleti szervek, a szakszervezetek, a szövetkezetek, az ifjúsági szövetségek és más egyesületek” – Filozófiai kislexikon
Talán a sztálini módszer az egyedüli megoldás a szocializmusba, vagy az sem. Úgy tűnik a kapitalizmus erői, hívei, ha a hatalom közelébe kerülnek, mindenképpen az önkényuralomra törnek, amit csak a könyörtelen, következetes proletárdiktatúrával lehet megfékezni. Mert amíg a termelőerők fejletlenek és szükség van a kapitalizmus individualizmusára, az ember-állat alapvetően még csak a gondolkodó állat színvonalán áll, ez a domináló. A sztálini modellnek ezzel a gondolkodó állattal, a fasizmussal kellett megküzdenie és sikeres volt.
A szükségletek optimális kielégítésére a népgazdaság leghatékonyabb működése érdekében a gazdaság társadalmi méretű szervezésére, a tervgazdálkodásra van szükség. A népi demokráciában az emberi jogok, a polgári demokratikus szabadságjogok, a demokrácia megvalósítása elsősorban a dolgozó nép, a többség érdeke, osztályérdeke, de valójában a társadalom minden résztvevőjének reális érdekévé kell válnia.
Ha ez nem valósítható meg vagy nem valósul meg, akkor az ellenforradalom erői, a gondolkodó állat, a fasiszta-kapitalizmus erősödik meg, amit még a proletárdiktatúra sem biztos, hogy meg tud akadályozni. A proletárdiktatúra hatékony működéséhez azonban egy Leninre, egy Sztálinra van szükség, ők már bizonyítottak.
A népi demokrácia sikeréhez a természettudományok mellett a társadalomtudományokat, a marxizmus-leninizmus-
A munka szerinti elosztásra törekvés
A kapitalizmusban a tőkések minél nagyobb profitja a cél, ez azonban csak a proletárok kárára valósulhat meg. A népi demokráciában a dolgozók emberi jogainak, emberi méltóságának a minél magasabb színvonala és a népgazdaság gyors fejlődése a cél. Ehhez szükséges és elkerülhetetlen a dolgozóknak a marxista-leninista kommunista párt vezetésével, irányításával, útmutatásával működő érdekvédelmi szervezetei.
Emellett törekednie kell a munka szerinti elosztás elvének megvalósítására is, mert ez az igazságos, ez az emberséges. Ez ugyan a magángazdaságban következetesen nem valósítható meg, amit a kizsákmányolással szerzett profit, a tőkebefektetéssel és munkával termelt értéktöbblet ésszerű elvonásával, és a társadalom céljaira való felhasználásával kell megoldani. A cél az élősködés csökkentése, a munka szerinti elosztás erősítése, a társadalom gyors fejlődése.
A kapitalista tőkebefektetésével és dolgozók munkájával termelt értéktöbbletet úgy kell elvonni, hogy a vállalkozónak lehetősége legyen a bővített újratermelésre, az egyéb, a népgazdaság számára is hasznos vállalkozásokra és a vállalkozó befektetett munkája alapján az egyéni jövedelemére is. Ehhez az egész népgazdaságnak azonban (nagy vonalakban) átláthatónak kell lennie.
Bár a verseny szempontjából az átláthatóság kedvezőtlen, de mindenképpen szükséges, mert az egész társadalom számára a tervgazdálkodás megvalósításához ez mindenképpen elkerülhetetlen. A népi demokrácia társadalmi méretekben tervgazdálkodással működik, ezért a versenyszellemet is ennek kell alárendelni.
„Gazdasági Verseny: a vállaltok törekvése a nagyobb nyereség, jövedelem megszerzésére, a jobb termelési, értékesítési feltételek megteremtése útján. A gazdasági verseny az árutermelés természetéből következik. A kapitalizmusban a másik fél kiszorítására, tönkretételére irányuló konkurenciaharcban testesül meg. A szocialista gazdaságban is van gazdasági verseny, ennek körülményeit a szocialista állam a tervgazdaság feltételének megfelelően szabályozza. A gazdasági verseny a szocializmusban a gazdaságirányítás egyik eszköze, amellyel az állam hatékonyabb munkára, a szükségletek jobb kielégítésére ösztönzi a vállalatokat. A szocialista és kapitalista országok között is van gazdasági verseny.” – Marxista fogalomlexikon
„A tervgazdálkodás szükségszerűsége: … a termelőerők fejlettsége és a termelés társadalmasítottságának foka teszi szükségszerűvé, hogy a termelést, a forgalmat és az elosztást racionálisan, a tudomány eszközeinek alkalmazásával kidolgozott fejlesztési tervek alapján szervezzék. Ez a tendencia, mint tudjuk, már a kapitalizmusban erőteljesen érvényesül, áttöri a tőkés magántulajdon hagyományos kereteit, kiváltja a kollektív tőkés tulajdonformák és az állami szabályozás bizonyos formáinak létrejöttét. Következetes megvalósítása elé azonban áthághatatlan akadályokat állít az, hogy mindvégig magánelsajátítás folyik, s így a gazdálkodás egészében spontán, tervszerűtlen jellegű marad. A tervgazdálkodást szükségszerűvé teszi továbbá az is, hogy másképp nem lehet megvalósítani a társadalmi szükségletek legjobb kielégítését, vagyis a termelésnek azt a célját, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonából, a termékek társadalmi elsajátításából fakad. Az elsajátítás társadalmi formájával egyúttal objektív lehetőséggé is válik a termelési, forgalmi és elosztási folyamat tényezőinek a tényleges társadalmi szükségletek legjobb kielégítésére történő, ésszerű megszervezése.” – A szocializmus politikai gazdaságtana
A szocializmus megvalósulásához a népi demokrácia lehet a legkedvezőbb út, a legemberségesebb forma. Ez azonban csak akkor működik, ha a népi demokrácia ellenérdekelt erői képesek együttműködni a társadalmi haladás és a népgazdaság fejlődésében érdekében. Az elbukott népi demokráciákban nem ez valósult meg, így a demokrácia helyett a kapitalista osztály-önkényuralom jött létre. A ki kit győz le a mosolygó fasizmusnak kedvezett. De úgy tűnik, hogy valódi népi demokráciát nem is lehetett megvalósítani, a fasiszta-kapitalizmus (a polgári demokrácia, a mosolygó fasizmus) híveinek a hozzáállása ezt nem tette lehetővé.
„A születőben levő szocializmus és a pusztulóban levő kapitalizmus közti engesztelhetetlen osztályharc a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet törvényszerűsége és mozgatóereje. Ez a harc óhatatlanul kiéleződik az átmeneti időszak meghatározott szakaszain, amikor eldől a „ki kit győz le” kérdése.” – A marxista filozófia alapjai
„Az osztályharc alapkérdésé az átmeneti időszakban a „ki kit győz le”, vagyis az, hogy a szocializmusé vagy a kapitalizmusé lesz-e a győzelem. Ez a kérdés előbb a politika területen dől el (mert a hatalom kérdése minden forradalom alapkérdése), majd a gazdasági élet különböző területein és a kultúra területén.” – Filozófiai kislexikon
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!