Goebbels Napló

1939

(idézet: Goebbels Napló – Ormos Mária)

1939. február 3.

Tegnapelőtt hosszú harc a komikusok kabaréja ügyében. Helyreraktam Schäffert. Siránkozik. Én viszont kitartok az álláspontom mellett. A politikai viccet kiirtjuk. Mégpedig tűzzel-vassal. Beiktatjuk Hankét, mint a propagandatanács elnökét. Rövid beszédet mondok. A tanács megtisztítása. Egy széles körű, áldásos vállalkozás. Délben ebéd a Führernél. Szinte kizárólag csak külpolitikáról beszél. Újabb és újabb terveket sző. Napóleoni alkat! Bouhlerrel megbeszélem a könyvek ellenőrzésének kérdését. Az agyonszervezésbe fulladás fenyegeti. A jóból is megárt a sok. Bouhlernek is csökkentenie kell az apparátusát, és tevékenységét a tisztán nemzetiszocialista irodalomra kell korlátoznia. Ebben a vonatkozásban is vitába keveredik Rosenberggel. Délután dolgozom. Este a Führer vár vacsorára. Baumgarten professzorral megbeszélem az új házunkat, és néhány színház építési tervét, elsősorban a linzi színházét. Ezt főleg a Führer szorgalmazza. A színházi kérdések nagyon érdeklik. A színház az egyik szenvedélye. Lovas- és kocsihajtó versenyre megyünk. A Führert nagy ünneplésben részesítik. Izgalmas díjugratás és hadijáték. És utána szép kiállítás. Éjfélkor távozunk. A Führer felmegy a hegyre, én pedig Schwanenwerderbe. Még hosszan beszélgetek Magdával. Helga most megy iskolába. A drága! Tegnap egy kicsit kialudtam magam. Majd Berlinbe mentem. Hankéval megbeszéltem a Lankéban épülő ház új terveit. Ez most zöld lámpát kap. Aláírtam a rendelkezéseket a politikai kabarék betiltásáról. Ez most kész. Lesz még egy kis vihar a pohár vízben. Délben és délután munka. Roosevelt szemtelen beszédet mondott. Szerinte Amerika határai ezentúl Franciaországban vannak. De téved, ha azt hiszi, hogy ugyanaz lesz a helyzet, mint a világháborúban. Most mi sokkal jobban felkészültünk. Katonailag és szellemileg is. Filmeket ellenőrzők. „Effi Briest.” Gründgens rendezte, a főszerepekben Hoppe, Diehl és Hartmann. Nagyon hangulatos film, tisztán és tisztességesen megcsinálva, tele fájdalommal és visszafogottsággal. Nagyon örültem neki. Este még egy kis beszélgetés, majd fáradtan az ágyba.

1939. február 5.

Tegnap: a politikai humoristákról írt cikkem és a kapcsolódó rendeletem bombaként hatott. A gyáva értelmiségiek meghúzzák magukat, és tele vannak félelemmel. Rögtön egy új cikket diktálok le a kávéért sorba állók ellen, akik a pillanatnyi szűkös kávéellátottság miatt általános elégedetlenséget próbálnak kelteni. Nagy hévvel lépek fel e rossz szokás ellen. Máskülönben tele vagyok munkával. Roosevelt csűrve-csavarva helyesbíti kicsit a kijelentését, mely szerint Amerika határai a Rajnánál vannak. Kérdés, hogy betiltsuk-e az amerikai filmek forgalmazását. Még nem vagyok egészen biztos ebben az ügyben. Délben és délután is munka. Harald érettségije. Lemondott a Sztojadinovics-kormány.¹ Sztojadinovics, Milan, jugoszláv (szerb) politikus, 1935-39-ben miniszterelnök: németbarát külpolitikát folytat.* Nyilvánvalóan túlságosan messzire ment a választási csalások terén. És az ellenzéke is erős. Bár ez még a Balkán, számunkra, azt hiszem, ez nem örömteli fejlemény. Sztojadinovics legalább jó tárgyaló- partner volt. Délután filmellenőrzés. A „Bel ami” egy új Willy Forst-alkotás. Riemann, Dohm és rengeteg szép asszony. Pimasz, talán túlságosan is szemtelen film, de nagyon jól csinálták meg. Kezdetben egy kicsit léha, de a végén már jobb. Talán még néhány kockát ki kellene vágni. Óriási üzlet lesz ez a film. Este Leni Riefenstahl beszámol amerikai útjáról. Kimerítően elemzi az élményeit. Tapasztalatai egyáltalán nem örömteliek. Nekünk ebből nem kell semmi. A zsidók terrorral és bojkottal uralkodnak. Hogy meddig? Fáradt vagyok, későn fekszem le.

1939. március 19.

Tegnap: hosszú alvás után a gyerekekkel beszélgetés. Napról napra édesebbek és elragadóbbak. Most Holde a legaranyosabb. A tervek szerint a Führer vasárnap este fél nyolckor érkezik Berlinbe. Felkészülünk egy egész nagy fogadásra. Felhívásomat egymillió példányban terjesztik. Chamberlain meglehetősen pimasz beszédet mond Birminghamben. Ez a „good old man” ugyanolyan szemtelen, mint általában az angolok. Ígéretekről fecseg többek közt, és azok megszegéséről. Daladier a képviselőházban közel féldiktátori teljhatalmat követel magának. Csehország és Morvaország jó ürügy Londonnak és Párizsnak a fegyverkezés fokozására.² Németország az 1938-as müncheni egyezményt megszegve, 1939 március 15-en megszállta a maradék Csehszlovákiát. Cseh- és Morvaországot német protektorátussá nyilvánították, Szlovákiának látszólag függetlenséget adtak, de német „védelem” alatt, egyúttal lehetővé téve, hogy Kárpataiját Magyarország visszacsatolja. Fordulópontot jelentett a német követelések nyugat-európai megítélésében, mert azt mutatta, hogy a Németországgal kötött megegyezéseknek nincs értékük.* De nem tudnak félrevezetni bennünket, résen vagyunk. Az elővigyázatosság a bölcsesség szülőanyja. Éles hangú vitatkozó írást jelentetek meg a sajtóban Chamberlain ellen. Délután meg is érkezik a kemény hivatalos válasznyilatkozat Londonból. Megszegtük a müncheni egyezményt. Anglia nem ismeri el a cseh- és morvaországi újjárendezést. Az egész persze csak egy nagy színjáték. Mit akarnak még a tiltakozáson kívül ezek a demokraták! Ez csupán utólagos hisztérikus kiabálás, ami teljesen hidegen hagy bennünket. A német sajtó ezt így is fogja kezelni. A megvetés itt helyénvaló. Párizs is csatlakozik az angol tiltakozáshoz. A legélesebb vitába szállunk ezzel. Cikkem a Völkischer Beobachterben már ide üt. Kinevezik Neurathot Cseh- és Morvaország birodalmi protektorává. Kitűnő megoldás. Neurath okos, ha kell, kemény is, a diplomáciában nevelkedett, szükség esetén előzékeny. Nehéz a feladata, de kétségtelenül el fogja végezni. […]

1939. március 20.

Tegnap sokáig aludtam. Kint ismét tél, hideg, havas idő. Délben ellenőriztem a Führer fogadásának előkészületeit. Minden a legjobb úton. Az emberek fantasztikus hangulatban vannak. Lediktálom „Négyszemközt a demokráciával” című cikkemet. Keményen leszámolok benne az angolokkal és álszenteskedésükkel. Gondolom, telibe találok vele. Tanácskozás három filmcégünk vezetőivel. Mindenekelőtt az emberekkel kell törődni. Megbeszélésünk nagyon hasznos és úgy gondolom, eredményes lesz. Egyéb munkák. Kint, a Wilhelmplatzon hóban és hidegben gyülekezik a tömeg. Este 7-kor a Görlitzi pályaudvaron, a kegyetlen idő ellenére egész Berlin talpon van. Göring már fel is osztja Szlovákiát. Remekül működik. Legalább pénzügyi uniót kell létrehoznunk velük… Protektorátus? Inkább ne.³ Szlovákia státusa valójában burkolt protektorátus volt.* Megérkezik a Führer. Leírhatatlan. Mindnyájan a legmélységesebben meg vagyunk hatódva. Göring könnyes szemmel beszél. Behajtunk a városba. Ilyet még soha nem éltünk át: minden lenyűgöző. Milliók várják a Führert, fény, fényszórók, tűzijáték. És ehhez az átláthatatlan embertömeg. A Wilhelmplatzon egy gombostűt sem lehetne leejteni. Csodálatos a látvány az erkélyről. A Führer beszámol. Útja Prágába egy igazi. A Hradzsinban egyetlen egy lélekkel sem találkozott, amikor megérkezett. Prága lakossága teljesen semlegesen viselkedett. Ebben a pillanatban nem is várhatunk többet tőluk.⁴ A cseh lakosság nem semlegesen, hanem félelemmel eltelt ellenségességgel reagált a nemet megszállásra.* A Führer, joggal, nem veszi komolyan Párizs és London tiltakozását. Ez csak vaklárma. Daladier teljhatalmat kapott. Ezt arra használja fel, hogy az ország fegyverkezését hatékonyabbá tegye. Chamberlain valószínűleg ugyanazt. Párizs, de főleg London álláspontja vasárnap valamivel merevebb lett. De ez csak színjáték. Nyugodtnak kell maradnunk és nem szabad. Pillanatnyilag ez a legjobb orvosság. Amann-nal és Lutzével megbeszélem egy újabb SA-lap indítását. A végére jutunk ennek is. Fáradt vagyok, megyek aludni. Ma ismét kemény napom lesz. Mindenkinek a helyén kell állnia.

1939. március 21.

Tegnap a világméretű uszítás teljes erővel folyik ellenünk. Főleg Londonban. Éppen jókor jelenik meg a cikkem az angolok ellen a Völkischer Beobachterben. Egyébként éppen most indítok a német sajtóban egy nagyon erőteljes védelmi hadjáratot. Az elvem a támadás a legjobb védekezés. Azt találták ki rólunk, hogy ultimátumot küldtünk Romániának. Ezt maga Bukarest cáfolja meg. Én meg csak szitkozódom ellene. Berlinben tárgyal a litván külügyminiszter. Úgy tűnik, hogy Litvánia önként hajlandó átadni nekünk Memelt. Várjuk ki a végét!⁵ A litván kormány a valóságban megpróbált nemzetközi segítséget szerezni ahhoz, hogy a német követelésnek ellenállhasson, ilyet azonban nem talált. Memelt a békeszerződés juttatta Litvániának.* Londonban őrjöngve dühöngenek ellenünk. Diplomáciai sikereink miatt. Ez érthető is Amann-nal megbeszéltük a prágai sajtó helyzetét. Csak a német nyelvű lapokat vesszük meg. A cseh nyelvűeket továbbra is ellenőrizzük. Csak ellenőrizni akarjuk őket, nem kínozni és még csak irányítani sem. Ezt csinálják maguk a csehek. Leyjel befejeztük a 8. a birodalmi kulturális kamara létrehozását. Most már csak Hess igazolása hiányzik. A német filmek továbbra is sikeresek. Prágában műtermeket szerzünk magunknak, mivel a mi kapacitásunk nem elegendő arra, hogy valamennyi filmünket itt elő tudjuk állítani. Egy rendelettel korlátok közé akarom szorítani a modern társastánc vadhajtásait. Szükség is van rá. Délben a Führernél. Egész higgadtan tűri a világ ellenünk irányuló, növekvő uszítását. Nem is érinti őt. Teljes nyugalommal szemléli a helyzetet, sőt arra is engedélyt ad, hogy elutazzam külföldre. Még nem tudom, hogy élek-e a lehetőseggel. A Führer nyugalma egyszerűen lenyűgöző. […]

1939. március 23.

Kedd: hajszás nap. Cikkem az angolok képmutatása ellen úgy hat, mint a bomba. Az egész német sajtó ugyanezt csépeli. Jól helybenhagyják Angliát. Ez igazi népi bíráskodás. A Führer még meg is toldja azzal, hogy ha London így folytatja tovább, a flottaegyezményt is kérdésessé teszi. John Bull ettől megszelídül. London láthatóan visszavonul. Ez is volt a célunk. Továbbra sem engedünk, nem hagyjuk nyugodni az ellenfelet. Felkérem a sajtót, hogy alaposan kutassa fel az angol gyarmatbirodalom történetét. Ez nagyon kellemetlen lesz az angoloknak. Ehhez még megindítjuk a rádió angol nyelvű adását. Ez fáj nekik! Demandowski felvázolja nekem gyártási tervét. Egy csomó jó anyaga van. Tanácsokat adok neki a szereposztás és a rendezés tekintetében. Figyelembe veszi majd őket. A Führernél ebéd. Időszerűvé vált a Memel-vidék kérdésének megoldása. Ribbentrop ultimátumízűen adta át a litván külügyminiszternek a Führer követelését, hogy adják vissza a Memel-vidéket. Most Kownóban tárgyalnak. Ennek kimenetele már nem lehet kétséges. Hess-szel megvitatom a Ribbentrop-kérdést: mindenütt ellenszenvet kelt. Bohlét teljesen a falhoz szorította. Egyeduralomra tör, államot akar az államban. Az én utamat már nem keresztezi. Köhn beszámol Spanyolországról. Madridnál hamarosan megindul a támadás. Franco reméli, hogy két hónapon belül az övé a végső győzelem. Élesen támadta a monarchiát. A Condor-légiónknak hamarosan le kell lepleződnie. A spanyol háború után Berlinbe akarom hívni Köhnt, Hasenöhrl utódjaként. Megbeszélem vele a külügyi osztály jövőbeli munkáját. Energikusabbnak és nagyvonalúbbnak kell lennie. Dr. Brauer ismerteti velem a Terra termelési tervét. Bár nem annyira jó, mint a Tobisé, de azért nagyon is elfogadható. Sajnos a cégek mindennel törődnek, csak az emberekkel nem. Ezen változtatni fogok. Este a Führernél. A Memel-kérdés kritikus tetőpontjára érkezett. Most megint nagyon kell vigyáznunk. A Führerrel színházba megyünk a Behrenstrasséra. Az álcázás. R. A. Roberts „Hau-ruck” című ártatlan, de nagyon mulattató bohózatát nézzük meg. Legalább jót nevetünk. Időközben súlyos harcok folynak Kownóban. Átmegyünk a birodalmi kancelláriába. Kownóból még nincs eredmény. A Führerrel megbeszélek néhány ügyet. A bécsi színházat az én költségvetésemből kell fenntartani. Bécs egyedül képtelen erre. Azt azonban még nem tudjuk, ki igazgassa a színházat. A cseh kultúrát ráhagyjuk a csehekre. Mi csak a német kultúrával foglalkozunk. A filmstúdiót és talán még egy prágai újságot is nekem kell megvennem. Neurath hamarosan átköltözik Prágába. Ha a csehek lojálisan viselkednek velünk, messzemenő engedményeket fogunk tenni nekik. Még mindig van vesztenivalójuk. Kownóból egy kommünikétervezet fut be. Használhatatlan. Teljesen átszerkesztjük, végső döntés azonban egyelőre még nincs. Időközben Kowno nyilvánosságra hozza az általa javasolt kommünikét, majd a miniszterek ott elmennek aludni. Most érkezett el a mi időnk. Megbízzuk követünket, hogy ráncigálja ki az ágyból a minisztereket és szögezze mellüknek a pisztolyt; válasszanak: vagy-vagy. Ezeknek a kis versailles-i betyároknak most ki kell adniuk a rablott zsákmányt. Különben megkeserítjük az életüket! A Führer kifejti a jövőre vonatkozó külpolitikai elképzeléseit. Most egy kis nyugalmat akar maga körül, hogy visszaszerezze a bizalmat. Aztán elővesszük a gyarmati kérdést. Mindig egyet és utána a másikat.⁶ Hitler nem a gyarmati kérdés elővételére készült akkoriban, hanem az úgynevezett „danzigi kérdés”, vagyis Lengyelország elintézésére. Március 21-én Ribbentrop külügyminiszter már ultimátumjellegű követeléseket adott elő a lengyel követnek.* Hajnali 3-kor fut be a jelentés, hogy mindent elfogadtak. Csupán a nyilatkozatuk hiányzik. Lefekszünk néhány órára aludni. Szerdán reggel fél 7-kor kitrombitálnak az ágyból. Megérkezett a nyilatkozat: Litvánia lemond a Memel-vidékről. Egy litván delegáció útban van Berlin felé, hogy megállapodjunk a részletekben. Na végre! Csak egy kis nyomást kell gyakorolni, és rögtön megy minden. Sajnos nem tudom a hírt azonnal beolvastatni a rádióban, mert a berendezés nem működik. Magasra emelkednek a zászlók Memelben és a birodalomban. Népünket túláradó boldogság és nagyúri büszkeség tölti el. Nem is ok nélkül. Fennáll azonban a veszély, hogy a nyárspolgárok azt hiszik, miszerint ez mindig ilyen egyszerű. Sokan már fantasztikus elképzelésekkel állnak elő a német külpolitika következő tervei tekintetében. Majd vitába szállok velük is. Hankével áttekintjük a futó ügyeket, dr. Müllerrel pedig személyi ügyeket vitatunk meg. Délben a Führernél. A birodalmi kancellária csupa öröm. A Führer is rendkívül boldog. A fasiszta nagytanács ismét ünnepélyes döntést hozott a tengelyhatalmakhoz való tartozásról. Épp itt volt az ideje. Párizsban és Londonban már arra spekuláltak, hogy törés következik be. A Führer most már, az akciónk befejeztével engedélyezi külföldi utamat. Budapestre, Athénba és Rodoszra repülök. Nagyon örülök neki! Jövő héten indulok. A Führer Swinemündébe megy, hogy onnan a „Deutschland” cirkálóval Memelbe utazzék. Nagy örömünnep lesz. […]

1939. április 21.

Tegnap: már kora hajnalban elkezdődtek a dolgok a Wilhelmplatzon. Az emberek eljöttek gratulálni.⁷ Hitler 50 születésnapjára.* A legmeghatóbb módon. Ugyanezt teszi Göring is a kormány nevében. Rövid, de nagyon jó beszédet mond. Hacha is jelen van a gratulációnál, az ő szerepe nem éppen szerencsés. Halifax külpolitikai beszédet tartott. A régi, szemét módon. Közel öt órán át tartó díszfelvonulás a Führer előtt. A német hatalom és erő ragyogó megnyilvánulása. Első alkalommal mutatjuk be a nyilvánosság előtt nehéztüzérségünket. Mindenki mértéktelenül csodálkozik és elképed. Az egyetértés viharos megnyilvánulása. A Führert úgy ünnepli a nép, ahogy még halandót soha nem ünnepeltek. Így állunk itt. Káprázatos napfényben csillog a győzelem istenasszonya. Csodálatos előjel. Az emberek mámorban úsznak a lelkesedéstől. Ilyennek még sohasem láttam a népünket. A hivatalban dolgoztam még egy keveset, de igazán nem sikerült, mert a Wilhelmplatzról folyton felhallatszott a mámoros tömeg örömujjongása. Késő délután a Führer teára látta vendégül a külföldi delegációkat. Rengeteg emberrel beszélek. Többségük semmiféle benyomást nem kelt. Magányos oszlopként kimagaslik közülük a hős Moscardo tábornok,⁸ Moscardo, Jose Maria, spanyol tábornok.* Alcazar védője. Egy igazi férfi: nyugodt, kimért, tiszta tekintet, megszenvedett arc. Mi mindent elviselt ez a férfi Spanyolországért! Mélyen a szívembe zárom. […]

1939. augusztus 23.

Tegnap: a nap világszenzációja a Moszkvával kötött megnemtámadási szerződés bejelentése.⁹ A német-szovjet paktum mindkét fél részéről teljes ideológiai fordulatot jelentett, és ezért nagy zavart váltott ki mind az európai baloldalon, mind a náci-fasiszta táborban. Mindkét fél eszköznek látta ahhoz, hogy a potenciális ellenséges tábort megossza. Következménye volt, hogy Németország a szovjet beavatkozás veszélye nélkül megtámadhatta Lengyelországot. Az „árat” Lengyelország negyedik felosztását, és egy jelentős befolyási övezet átengedését a Szovjetuniónak. Hitler átmenetinek tekintette.* Az európai erőviszonyok ezzel gyökeresen megváltoztak. London és Párizs zavarban van. Varsó még keménykedik, ami igazán nevetséges. A Führer sakkhúzása zseniális. Lássuk, mit válaszol erre a világ. Olyan korban élünk, amikor minden, mindig változásban van. Az ember azt hiszi, hogy sok mindent megélt már, és folyton újabb meglepetések érik. Áldott legyen ez a kor. Mindnyájan lázasan dolgozunk. Az ügyiratokat pillanatok alatt elintézzük. A minisztérium mozgósításra kijelölt részlegének megbeszélése. Minden rendben van, csak néhány apró egyenetlenséget kell elsimítanunk. Máskülönben készen vagyunk. Hosszú sajtótájékoztatót tartunk. Öröm csillog a szemekben. Alfieri megküldi nekem is az olasz sajtóra vonatkozó utasításait. Majdnem azonosak a mieinkkel. Hosszú megbeszélés Köhn-nel a külföldi propagandáról. Köhn nagyon keményen és tettre készen kezeli az egészet. A beérkezett telefonok alapján a túloldalon teljes a kétségbeesés. Ez várható volt. A katonai szállítmányok úton … érkezik kezét tördelve Tannenbergből: ott az egész szervezet összedőlt. Délben és délután munka. Le kellene diktálnom a pártkongresszuson mondandó beszédem. Erre pillanatnyilag alkalmatlan vagyok. Egyelőre nem tudja az ember, hogy tulajdonképpen ki ellen vagyunk, és ki ellen nem.¹⁰ E megjegyzés mutatja, hogy Hitler lépése még a legbelső náci körökben is zavart idézett elő a több mint három évig tartó szüntelen bolsevikellenes kampányt követően.* Megnéztem a heti híradó tudósításait: tele van a menekülőkről szóló képekkel. Nagyon hatásos. […] Közben felhív a Führer. Kitűnő hangulatban van. Elmondom szerencsekívánságaimat kiváló sakkhúzásához, az orosz szerződéshez, mely szenzációt keltett az egész világon. Beszélni szeretne velem. Megegyezünk, hogy szerdán Obersalzbergben találkozunk. Örülök, hogy a Führer ilyen jó hangulatban van. Vissza Berlinbe. Megnézem a heti híradót. […] London kijelenti, hogy az oroszokkal kötött szerződésünk ellenére ő tartja magát vállalt kötelezettségeihez.¹¹ A brit kormány nevében Chamberlain miniszterelnök 1939. március 31-én bejelentette az Alsóházban, hogy Nagy-Britannia garanciát vállal Lengyelország függetlenségének fenntartásáért.* Majd meglátjuk. Párizsban is összeült a kormány, de óvatosságból nem nyilatkozott. Jobbat nem is tehetett. Késő este fekszem le, korán kelek, és azonnal a Führerhez.

1939. szeptember 1.

Tegnap: elég nehéz időrendi sorrendben felsorolnom mindent. Reggel: nő a feszültség. A külföldi sajtó még enyhülésről beszél. De ez már csak illúzió. Erről szó sem lehet. Sajtókonferencia: magatartásunk Lengyelországgal szemben továbbra is rendíthetetlen.¹² Augusztus utolsó napjaiban, sőt még a német támadás megindulása után is történtek kísérletek arra, hogy egy kompromisszum segítségével a háborút elhárítsák.* Most ismét keményen nyomulunk előre Angliával szemben. Mivel a helyzet óráról órára változik, nehéz valamiféle szilárd irányvonalat tartani. Ennél még nehezebb utasításokat adni a rádiónak. Minden, amit mondok, csak arra a pillanatra érvényes. Forster telefonál, a röplapok miatt sürget. A Führer azonban magának tartotta fenn, hogy megadja a jelet a kinyomtatásra. Böhmer a lehallgatott telefonbeszélgetések szövegét hozza. Egyértelműen kiderül belőlük, hogy a riadalom a tetőfokára hágott. Coulondre¹³ Coulondre, Robert, francia diplomata, 1938-39-ben berlini követ.* és Henderson megpróbálja mozgósítani Lipskit, hogy saját szakállára keresse fel a Führert. Viszont órák óta nem lehet tudni, merre van. Lengyelország nyilvánvalóan késleltetni akarja az ügyet. Délben a Führer kiadja a parancsot: hajnali 5-kor támadás. Úgy tűnik, a kocka ezzel végleg el van vetve. Göringnek még kételyei vannak. A Führer nem hiszi, hogy Anglia beavatkozna. Persze ezt pillanatnyilag senki sem tudja megmondani. Az SS éjszakára vonatkozó különparancsot kap. A Führernél. Lipski Ribbentropnál próbálkozik egy megbeszéléssel. A Führer memorandumát akarja átvenni. Ennek már semmi értelme. Nem is talál senkit, akivel tárgyalhatna. A hangulat forrponton. Otthon dolgozom. Elkészítem a kiáltvány szövegét a néphez és a párthoz, a lengyelországi röplapokat és még néhány hasonlót… Készen állunk, fegyverben. […] Gutterer átveszi a közellátást. Ezzel Berlinben zavar volt. Most majd jobb lesz. A feszültség percről percre nő. Rövidesen valamilyen feloldásnak kell jönnie. A Führer ismét Berlinbe rendeli a képviselőket. Visszamegyek a minisztériumba, ahol rengeteg sürgős munka vár rám.

1939. szeptember 2.

Tegnap: hajnalban kelek. Azonnal a hivatalba. Még nem érkeztek jelentések. Danzigban bejelentik a csatlakozást. Harcok. A Westerplatte és Gdinia tűz alatt. […]

Reichstag: történelmi ülés. A Führer megindokolja döntését. Aranyhíd Londonnak és Párizsnak. Köszönet Moszkvának. A danzigi kérdés világos. […] Szilárd eltökéltség. Kitartás a győzelemig. Óriási ováció, amikor Nagy Frigyest idézi. […]

Sajtókonferencia. Újra világos útmutatásokat adok. Valóságos jótétemény. Wedel ismerteti számomra a hadihelyzetet. Sajnos, a Westerplatte még nem a miénk. Lélektanilag kedvezőtlen. Danzigban a postahivatal körül még folynak a harcok. […]

A Führernél. Dühös, amiért nem bombázzák a Westerplattét. Azonnal elrendeli a bombázást. Most nem szabad törődni a tulajdonjoggal. London és Párizs bejelenti az általános mozgósítást. Várható volt. […]

Az első hadijelentés. Máris szép sikereket könyvelhetünk el. De ezek még nem átütőek. Kijavítom a jelentés néhány pszichológiai hibáját. […] A lakosság komoly, de nyugodt. A Führer elfogadja törvénytervezetemet, amely halálbüntetést irányoz elő a külföldi rádiók hallgatásáért. Helyes. Az ellenség egyik fegyverét kiütöttük a kezéből.

Szirénák. Légiriadó Berlinben. Mindenki rohan a pincékbe, de semmi sem történik. […]

Chamberlain beszédet mond. Élesen támad bennünket. Csapatainkat vissza kell vonnunk, máskülönben Anglia és Franciaország levonja a szükséges következtetéseket… Majd meglátjuk. […]

1939. szeptember 4.

Tegnap: kora hajnalban kelek. London 9 órakor ultimátumot intézett hozzánk, ami 11-kor jár le. Véget vetni a harcoknak, visszavonni a csapatokat. Máskülönben háború. Rögtön a kancelláriára. A Führer fel van háborodva, s esze ágában sincs elfogadni ezt az ultimátumot. […]

11-kor Chamberlain beszél. Bejelenti Anglia hadbalépését ellenünk. Most már világos a helyzet. Chamberlain a legvadabb kirohanásokra ragadtatja magát a Führer ellen. Churchill és Eden belép a kormányba. London tényleg az egészre akar törni?

Párizs 5 óráig ad határidőt, aztán rövid, szabályszerű hadüzenetet nyújt át. Nyugaton tehát védekezni fogunk. […]

Este még a Führernél. Újra felvázolja számomra a hadihelyzetet. Abban bízik, hogy nyugaton csak amolyan háború lesz. Én azonban, mióta tudom, hogy Churchill tagja a kormánynak, nem nagyon osztom ezt a nézetet. De akár így, akár úgy, harcolni és dolgozni fogunk a győzelemig. Lehet, hogy ez a nagy döntés általában Európáról.

Aztán a Führer elutazik a keleti frontra. Minden jót kívánok neki. Nagyon érzékeny búcsúzás. Engem mélyen érint. […]

t.1939. október 10.

Tegnap: Lloyd George cikke nagy feltűnést kelt.¹⁴ Lloyd George, David brit liberális politikus, 1916-22-ben miniszterelnök. A 30-as években az angol-német feszültség elkerülése és az általa is aláírt versailles-i béke igazságtalanságainak kiküszöbölése érdekében lépett fel, vagyis megértést tanúsított Hitler követeléseivel szemben.* Még mindig a kezében lenne a londoni kormány, ha fiatalabb és aktív lenne. Az „Izvesztyijában” egy nagyon pozitív, antantellenes írás jelenik meg, amely a mi álláspontunkat igazolja. Feltételezhető, hogy maga Sztálin írta. Pillanatnyilag ez rendkívül jól jön nekünk, ezért hálával fogadjuk. Az oroszok eddig minden ígéretüket megtartották. Párizsban egy kicsit enyhül a feszültség. Már nem annyira engesztelhetetlenek. Bár a sajtó még tovább garázdálkodik, de a politikai körök kissé visszafogottabbak lettek. Londonban kissé élesebb a hang, de könnyebben beszélnek, hisz kevesebb véráldozatot kell hozniuk. Úgy tűnik, hogy a népek komoly nyomást gyakorolnak kormányukra. Az Egyesült Államokban egyre hangosabban beszélnek Roosevelt szükséges békeküldetéséről. Talán valamikor erről is szó lehet majd, de jelenleg nem. Az olasz sajtó pillanatnyilag keményen támogatja a mi álláspontunkat. Értékes segítség ez számunkra. Bár Moszkva egy kicsit nehézkes, de így is komoly hasznunkra van. A semleges országok lassan idegesek lesznek. Háborúellenesek, hisz mindenképpen a vesztesek oldalán lennének. Lengyelországnak vége. A régi lengyel állam újjáélesztéséről ma már szinte senki sem beszél. Megpróbálunk kilőni a francia frontra egy röplapokat szóró hajítólövedéket. Arra számítunk, hogy a hét végére befejezzük az előkészületeket, aztán indulhat az akció. Az eddigieknél erősebben vonom be a pártot az állami feladatok elvégzésébe, mindenekelőtt azért, hogy a gazdasági minisztériumban elkerüljük a súlyos hibákat. Dürr és Fink Krakkóról számol be. Ismét a megfelelő példányszámra emelték az „Illustrierte Krakauer Courier”-t. Cseles módon, álcázva, saját embereink írják a lapot lengyel nyelven. Dürrből igazi machiavellista lett. Fink is kitűnően dolgozik. Az embereink sokat tanulnak. […] A Führernél. Üdvözli Lloyd George cikkét, amelyet bizonnyal okosságból írt. Ez az ember toronymagasan emelkedik ki a jelenlegi brit zugpolitikusok közül. Előre látja a birodalom nehéz helyzetét. Ezért beszél nyíltan. A Führer is úgy véli, hogy az „Izvesztyijában” megjelent cikk szerzője Sztálin, ez az öreg, sokat próbált forradalmár. Dialektikájával már a tárgyalások során is kimagaslott. A Führernek megsemmisítő véleménye van a lengyelekről. Inkább állatok, mint emberek, teljesen eltompultak és alaktalanok. Eközben a köznemesi réteg leginkább az alacsonyabb osztályok keveréke egy árja úri réteggel. Elképzelhetetlenül piszkosak, ítélőképességük is egyenlő a nullával. Maga Lipski is azt hitte, hogy már a háború első nyolc napjában nálunk idegi válság fog kitörni. Szegény bolond! Á Führer semmilyen asszimilációt nem vár el a lengyelektől. Be kell szorítani őket megkisebbített államukba, aztán legyenek el egymás közt.¹⁵ Lengyelország nyugati részeit Németország, a keletieket a Szovjetunió kebelezte be. A visszamaradt Lengyel Főkormányzóságnak, amit egyébként német közigazgatás alá helyeztek, kellett a máshonnan elűzött lengyeleket befogadniuk, és ebbe az övezetbe irányultak az első nagy zsidókitelepítések az 1939-től kiépített koncentrációs táborokba.* Ha Oroszlán Henrik meghódította volna a Keletet, amihez meg is voltak a hatalmi eszközei, akkor ennek eredménye egy erősen elszlávosodott német keverékfaj lenne. Sokkal jobb így, ahogy van. Most legalább ismerjük a faji törvényeket, és ezek alapján rendezkedhetünk be és cselekedhetünk. A Führer nagyon pozitívnak ítéli az általános helyzetet. Most csupán türelemre és nyugalomra van szükség, nem veszíthetjük el idegeinket. Otthon egy halom munka vár. Szívesen dolgozom, ha ilyen célok állnak előttünk. A délután különösen kellemes: végre van időm foglalkozni a háború problémáival és kérdéseivel, mert ehhez nyugalom és összpontosítás szükséges. Áttanulmányoztam a hajdani belpolitikai ellenfeleink listáját. A siralomnak és a romlásnak micsoda képe! Hogy mi lett ezekből a nullákból! És milyen tisztességesen jártunk el velük szemben.¹⁶ A náci uralom német politikai-ideológiai áldozatait nehéz megszámolni, mert nincs teljes áttekintés az ilyen alapon hozott halálos ítéletekről. Az ismert adatok alapján csak következtetni lehet arra, hogy a polgári elítéltek száma 15 000 körül, a katonai törvényszékek által elítélteké 20 000 körül volt. Megállapíthatatlan azok száma, akik ítélet nélkül a koncentrációs táborokban pusztultak el a fent megjelölt kategóriában.* Valóban a világtörténelem legkellemesebb és legvértelenebb forradalmát hajtottuk végre. Összeállítottam a heti filmhíradót. Ismét nagyon jó lett. Ha kételyem van, még a Führer véleményét is kikérem. Ez most kész. Megnézem a „Koldusopera” című régi filmet. Tipikus zsidó zagyvaság. Hogy egykor milyen filmeket lehetett büntetlenül a német népnek bemutatni! A mi érdemünk, hogy megszüntettük ezt a sok szennyet. Még sokáig olvastam és írtam.

1939. október 14.

Tegnap: a nap témája Chamberlain beszéde. Ennek általunk közölt éles hangú visszautasítását az egész világon komolyan veszik. A békéltetők ismét munkához látnak. Megmoccannak a semlegesek. A mi helyzetünk javul azzal, hogy a többieknek a békemegoldásokat kell keresniük. Délután még egyszer keményen válaszolunk Chamberlain beszédére, úgy, hogy élesen megtámadjuk Churchillt. Most várjuk a visszhangot. Komoly vita a zsírellátás körül. A szállodák még mindig túlságosan sok húst szolgálnak ki jegy nélkül. Közbelépek. Jetterrel megbeszéljük a szállítási problémákat. Az államvasutak előkészületei nem kielégítőek. Ezen a vonalon teljes a kudarc. […] Délben a Führernél. Örül, hogy ismét nekimehetünk az angoloknak, és már nem gondol békés megoldási lehetőségre. Az angoloknak a saját kárukon kell tanulniuk.¹⁷ A bejegyzés jelzi, hogy Hitler már a nyugati hadjárat előkészítésével foglalkozott. Más forrásokból megállapítható, hogy a nyugati offenzívát még 1939 őszén el akarta kezdeni, amiben a Wehrmacht vezetőinek egy része akadályozta meg, mivel sem a hadsereg felkészültségét, sem a stratégiai terv kidolgozottságának szintjét, sem az időjárást nem tartották erre alkalmasnak.* Lengyelországban a katonai igazgatást a lehető leggyorsabban polgári közigazgatással kell felváltani. A katonai hivatalok túlságosan puhák és engedékenyek. A lengyelekre pedig csak erőszakkal lehet hatni. Olyan buták, hogy fölösleges mindenfajta meggyőzéssel, érvekkel kísérletezni. Ázsia már Lengyelországban kezdődik. E népnek a kultúrája minden kritikán aluli. Csak a vékony nemesi rétegnek van valami sejtelme a kultúráról. Ez a réteg az ellenállás lelke velünk szemben. Ezért kell kisajátítani birtokaikat és helyükre német parasztokat telepíteni.¹⁸ Goebbels a lengyelkérdésben is „ultraradikális” volt, a lengyelek és mindenekelőtt a vezető és értelmiségi csoportok tűzzel-vassal való irtásának a politikáját képviselte.* Beszámoltam a Führernek a sebesülteknél tett látogatásomról. Nagyon érdekelte. Kritikája egyre élesebb Magyarországgal szemben. Szerinte Horthy is az ottani érdekszövetséghez tartozik. Zsidóbarát, németellenes és gátlástalanul önző: ez a mai Magyarország. Ha tehetnék, még Olaszország ellen is uszítanának, hogy kettőnk közé férkőzhessenek. S közben mértékadó államférfiaik annyira megvesztegethetőek, mint egy török. […] Diewerge beszámol Danzigról és Nyugat-Poroszországról. Még nagyon nyomott ott a hangulat. Életet öntünk a színházakba és a mozikba. Fokozatosan az utolsó lengyelt is ki fogjuk szorítani onnan. Nincs pardon. Az egész tartománynak tőzsgyökeres németté kell válnia. A Baltikumból áttelepített német parasztok még nem készültek fel a feladatra. Itt még sok munkára lesz szükség. Este még egy kemény hangú cikket diktáltam Churchill ellen,¹⁹ Churchill, sir Winston ekkor már a Chamberlain-kormány tagja, mint az Admiralitás Első Lordja, vagyis a brit flotta fő felelőse.*illetve az „Arc Royal” elsüllyesztéséről. Ezt bizony nem teszik ki az ablakba. Aztán kevés alvás.

1939. október 17.

Tegnap: újabb éles támadások Churchill ellen. Kész a propagandaterv Franciaország ellen. Csinos kis füzet. Alkalmas arra, hogy a fronton terjesszük. A sajtóban éles hangú cikkek London ellen. Békéről már szó sincs. Lengyelországról csak a hadsereg főparancsnokságának jelentéseit közöljük. Hippler a gettófilmhez elegendő anyaggal tért vissza Lengyelországból. A „Repulse” angol csatahajót eltalálta a német tengeralattjárók torpedója. Ez Anglia fekete napja. Szegény Churchill. Leyjel szervezeti kérdések. A kérdés mi legyen Varsóval? Legjobb lenne vesztegzár alá venni. Kaufmann beszámol a Hitlerjugend propaganda-, sajtó- és filmmunkájáról. Jól fog dolgozni. Wentscher javasolja a propagandacsoport megreformálását. Ennek is itt van már az ideje! Cohrs őrnaggyal a csapatok lelki gondozását beszéljük meg. A hadsereg főparancsnokságával mindenben megegyeztünk. Ezen a területen a kezünkben tartjuk az irányítást. A Führer nagyon lelkes, hogy tengeralattjáróink milyen kiváló munkát végeztek. Megmutatom neki propagandamunkám néhány részletét. Nagyon elégedett vele. Shaw ismét írt néhány élcet Chamberlain ellen. Ez szórakoztatja a Führert. A Führer még egyszer ismerteti az egykori Habsburg Birodalom sebezhetőségét. Mennyire magára hagyatott volt az ottani német népcsoport! Beszél Ferenc József császár rossz és bánatos jelleméről. A mayerlingi tragédiáról.²⁰ Utalás Rudolf trónörökös öngyilkosságára.* A szép Erzsébet császárnéról. Hogyan lett őbelőle Bécsben antiszemita. Mennyire egyházellenes volt az apja. Lueger érdemeiről. Én pedig elmesélem neki, hogy milyen előmunkálatokat folytattam már a zsidókról szóló filmhez, amit nagy érdeklődéssel hallgat. […] Filmpróbák az új heti híradó. Jó, csak még nem annyira érdekfeszítő, mint a háborús időkben. Varsói felvételek. Ezúttal fantasztikusak. Felmérhetetlen értékű történelmi dokumentumok. Majd a gettófilmhez készített felvételek. Még soha nem voltam ott. Részleteiben annyira borzalmas és brutális ábrázolások, hogy az embernek szinte megfagy a vér az ereiben. Az ember visszaborzad ily tömény durvaság és nyerseség láttán. Ezt a zsidóságot meg kell semmisíteni.²¹ A bejegyzés arra vall, hogy Goebbels nagyon korán, valószínűleg elsőként vetette fel a zsidók teljes kiirtásának gondolatát, amit egyébként arra a gettólátványra alapozott, amit maguk a nácik idézték elő.*

1939. október 18.

Tegnap. […] Délben a Führernél. A hadvezetés új módszereiről beszélgetünk. Szakadatlanul támadjuk Angliát, es nem fogunk elvérezni a Westwallnál, a nyugati falnál. Ez vonatkozik a tulajdonképpeni ellenségre is, és mentesít bennünket. A Führer már nem érez mást az angol politika iránt, mint megvetést. Támadásaim Churchill ellen különösen megnyerik tetszését. A nyugati erődvonalon még semmi sem történik. A franciák visszavonulása több mint meglepő. Ezt a hadvezetést értse, aki akarja. Ismét bevetettük stukáinkat Anglia ellen. Azaz sarkában maradunk az ellenségnek. Délután az Odera melletti Frankfurtba repültem, ahol megvizsgáltam az új propagandaeszközöket. Az egyik egy hajítólövedék, amely 500 méterre szórja szét a röplapokat. Nagyszerűen tudjuk majd használni. Meglehetősen előrehaladott állapotban van a fejlesztés, s lassan már hadrendbe is állíthatjuk. A mesterséges ködfalra hatalmas méretben lehet propagandafilmeket vetíteni. Ezt a nyugati fronton használjuk fel. A kissé bonyolult ködfalat kicseréltetem egy hatalmas méretű vászonfallal. Ez könnyebben használható. Koromsötétben vissza Berlinbe, amely az elsötétítés miatt kísérteties benyomást kelt. Chamberlain és Churchill beszédet mondott. Arról, hogy az angol hadiflotta súlyos veszteségeket szenvedett az utóbbi napokban. Mindketten csak magyarázkodnak és hazudnak. Ettől nem lesz lelkes az angol nép. S persze megint egy csomó támadási lehetőséget nyújtottak nekünk. […]

1939. november 2.

Kedd korán repültem el. 11 óra körül Lódzban voltam. Útközben még elintéztem egy csomó dolgot. Lódzban Seyss-Inquart jön elém és rövid tájékoztatást ad. Ezernyi kérdés és probléma. Maga Lódz undorító város. Megbeszélés Frankkal.²² Frank, Hans, jogász, náci középfunkcionárius, 1939-től főkormányzó a „maradék” Lengyelországban.* A helyzet még nagyon nehéz Lengyelországban. Egyelőre nem szorgalmazhatjuk az új lengyel kulturális életet, mivel a kulturális terület a gyűjtőhelye az újraéledő lengyel nacionalizmusnak. Ezzel szemben inkább arra törekszünk, hogy a mi embereink kerüljenek a német közigazgatásba. Ehhez minden rendelkezésre álló eszközt biztosítok. Átmegyünk a gettón. Kiszállunk az autóból és mindent alaposan megnézünk. A látvány leírhatatlan. Ezek már nem is emberek, hanem állatok. A zsidókérdés már nem is humanitárius feladat, hanem sebészi. Egészen radikális beavatkozásra van szükség. Különben zsidóbetegségben megy tőnkre Európa.²³ A zsidók „állatok”-ká nyilvánítása Goebbels szamara az alap ahhoz, hogy meg lehessen ölni őket. Még ugyanebben a feljegyzésben a lengyelekkel kapcsolatban a „rovarok” kifejezést használja.* Lengyel utakon autózunk. Ez már Ázsia. Rengeteg munkánkba kerül, míg germanizálni tudjuk ezt a területet. Hosszan tárgyalok az embereimmel. Tisztázzuk, hogy merre haladjunk tovább. Radikálisan kell fellépnünk a lengyelekkel szemben, és a legerősebb védelmet kell nyújtanunk a németségnek. Este Franknál. Beszámol nehézségeiről. Mindenekelőtt a Wehrmachttal vannak gondjai, amely nem szocialista,²⁴ Nyilván nem nemzetiszocialista.* hanem valami zavaros, polgári politikát folytat. Frank azonban úrrá lesz majd ezeken. Még sokáig beszélgettünk. Ezernyi dologba belekaptunk. De nem jutottunk a végére. Az egész ország nyomasztó vigasztalanság. Pár órát alszom. Szerda: Molotov beszédet mondott. Keményen kiállt mellettünk, élesen Roosevelt ellen. Figyelmeztette Finnországot és Törökországot. Elégedettek lehetünk a beszédével, bár a helyzeten nem változtatott. Csatatereken át, tökéletesen elpusztult falvak és városok mellett vezet az utunk Varsóba. Minden a pusztítás képét mutatja. Varsó maga a pokol. Teljesen tönkretett város. Bombáink és gránátjaink tökéletes munkát végeztek. Szinte egyetlen ház sem maradt épen. A lakosság eltompult, árnyakból áll. Az emberek mint a rovarok mászkálnak az utcán. A látvány iszonytató, szinte leírhatatlan. A citadella is romokban hever. Kő kövön nem maradt. A lengyel nacionalizmus itt élte át szenvedésteli éveit. Vagy teljesen kiirtjuk belőlük ezt az érzést, vagy egy napon ismét felemelik a fejüket. A Blanc palotában rövid ebédszünet. Beszámolnak a városban uralkodó helyzetről, amely majdnem teljesen reménytelen. Ezt köszönheti a lengyel nép a felbujtóinak. Meglátogatom a Belvedere kastélyt. Itt élt és dolgozott Lengyelország marsallja. Látható a szoba és az ágy, ahol meghalt. Itt látható, hová vezet, ha szabad kibontakozási lehetőséget adnak a lengyel értelmiségnek.²⁵ Jozef Pilsudski marsallról és államfőről [1930-35] van szó, akit Goebbels abban lát vétkesnek, hogy sikerrel harcolt az önálló Lengyelországért.* Egyébként ez a kastélylátogatás teljesen értelmetlen volt. Még egyszer áthajtunk a városon, ezen az iszonyatos helyen. Mindnyájan megkönnyebbülünk, amikor 2-kor felszáll a gépünk. Sötétedéskor újra Berlinben.

1939. november 3.

Tegnap: a politikában és a háborúban nyugalom. A koncentrációs táborainkról kiadott angol nyelvű fehér könyv bizonyos feltűnést kelt. Én két fehér könyvet készítek elő: egyet az angolok gyarmati rémtetteiről, a másikat pedig az angol sajtó hazugságairól. Ezzel nagyrészt semlegesítem az angolok könyvét. A Molotov-beszéd megítélése még mindig eléggé ellentmondásos. Ez az angolok miatt van, akik képtelenek szakítani azzal az illúzióval, hogy Moszkva hozzájuk tartozik. Az olaszországi őrségváltás jelenleg még áttekinthetetlen. De nem hiszek abban, hogy ellenünk irányulna. […] A Führernél. Beszámolok lengyelországi utamról, melyet nagy érdeklődéssel hallgat. Főleg a zsidóprobléma elemzésével ért teljesen egyet. A zsidóság szemétre való. Inkább klinikai, mint társadalmi ügy. Ezek Anglia védencei! Ezt az eddigieknél sokkal jobban kell kiaknáznunk a propagandánkban. […] Felmerül a kérdés, hogy a varsói pusztításokról készített képeket közreadjuk-e? Vannak előnyei és hátrányai is. Az előnye a sokkhatás. A Führer előbb maga is szeretné látni a képeket. Javaslatomra a Führer bezáratja a Pilsudski-múzeumot. Máskülönben a lengyel remények fellegvára lehetne. Az olaszországi személycserékről az a véleménye, hogy Mussolini talán csak meg akar szabadulni Pavolinitől, aki nem feltétel nélkül szolgálja őt, és talán Attolicótól, aki a kritikus órákban nagyon gyengének mutatkozott, és Alfierivel akarja felváltani őt. A Führer nem lát semmi veszélyt. Starace túlságosan buta és hiú volt. A dél-tiroliak áttelepítéséről beszélgetünk. A Führer Burgundiát gondolta ki számukra.²⁶ A bejegyzés jelzi, hogy Hitlert a nyugati hadjárat foglalkoztatja. A dél-tiroliak kitelepítési helyeként egyébként az idők során több területet jelölt ki, így például a Krím-félszigetet is.* Ő ugyanis már felosztotta a francia tartományokat is. Minden intézkedésével előtte jár a fejlődésnek. Mint minden zseni. Franciaország hadüzenetével történelmének legnagyobb hibáját követte el. Ez még ki fog derülni. […]

1939. november 9.

Tegnap: szép őszi nap. Mindenki feszülten várja a Führer küszöbönálló döntéseit. Időközben a politika ismét mozgásba lendül. Hollandia és Belgium uralkodójának békefelhívását Párizs és London gúnyosan elutasítja. Ezzel megspórolnak nekünk egy elutasítást. A német sajtó csak röviden említi a felhívást, kommentár nélkül. Hollandiában és Belgiumban egyre nő az idegesség. Már nem cáfoljuk a körülöttünk szállongó híreszteléseket. Ez is egyfajta taktika, mégpedig egészen elvetemült. A Komintern arcátlan felhívást intéz a proletár tömegekhez a „háborút folytató burzsoázia” ellen. Még mindig a régi hangok. Az embernek kísérteties érzései támadnak, ha együtt halad Moszkvával. A „Giornale d’Italia”, miközben ránk kacsint, éles hangon rohan ki Moszkva ellen. Az egész olasz sajtó ugyanezt teszi. Ez csak felső utasításra történhetett. Az ember néha nem ismeri ki magát Mussolinin.²⁷ Mussolini viszont úgy látta, hogy a berlini politikán nem lehet kiigazodni. Nem sokkal később, 1940. január elején hosszú levelet intézett Hitlerhez, amelyben rá akarta venni, hogy bontsa fel a Szovjetunióval a megnemtámadási szerződést, és a háborút ellene robbantsa ki.* Alfierit vatikáni nagykövetté nevezték ki. Tehát mégis hidegre tették. Anglia vonatkozásában megszüntetem az illúziókat a sajtónkban. Semmi kishitűségre, de semmi légvárépítésre sincs szükség. Belgium és Hollandia vonatkozásában nagyon erős nyomás. Felkészítjük a közvéleményt a hamarosan bevezetésre kerülő textiljegyekre, egyszersmind arról is gondoskodunk, hogy az emberek ne rohanják meg a textilüzleteket, és ne vásárolják fel a raktáron lévő árukat is. Repülőn Münchenbe. Útközben elolvasom a „Jud Süss” című film forgatókönyvét. A … próbafelvételek kitűnőek lettek. Az első, valóban antiszemita film. Fischer egy csomó jó propagandatervet terjeszt elő a repülőgépen. Az új repülőtéren, Riemben szállunk le. Nagyon szép és nagyvonalú. Nippold beszámolója: a hangulat kielégítő. Vannak még kisebb súrlódások, főleg az élelmiszer-ellátás terén. A propagandát nem dicsérik mindenütt. Este a Bürgerbräu-pincében. Újra a régi harcostársaimmal! Sokan hiányoznak, sokan tábori szürke kabátban jelennek meg. A Führert elképzelhetetlen ünnepléssel fogadják. Beszédében élesen leszámol Angliával. Súlyos támadást intéz a brit rablópolitika ellen. Mi soha nem adjuk meg magunkat. Fel vagyunk készülve egy öt évig tartó háborúra is. És Anglia meg fogja ismerni a fegyvereinket. A teremben óriási lelkesedés tombol. Ez a beszéd világszenzáció lesz. A beszéd után a Führerrel rögtön visszautazunk Berlinbe. A fülkénkben ettünk és beszélgettünk. Minden lehetséges problémát áttekintünk. Mindenekelőtt azt, hogy Rust minisztériumából hiányzik az áttekintőképesség és a kezdeményezés. A Führert is bosszantja ez, de pillanatnyilag nem tud változtatni rajta. Az egyháziakkal való vitát a háború utánra tartogatja. Igaza is van! Az általános helyzetet nagyon optimistán ítéli meg. Angliát térdre kell kényszeríteni. Nürnbergben ijesztő üzenet vár: adjak át egy táviratot a Führernek. Eszerint nem sokkal azután, hogy elhagytuk a Bürgerbräut, ott bomba robbant. Nyolcán életüket vesztették, hatvanan megsebesültek. Az egész boltozat beomlott. Iszonyatos. A Führer először szándékos hamisításnak tartja a hírt. A tényt azonban Berlin is megerősíti. Már kétszer megkísérelték megállítani a vonatot, de eredménytelenül. Az okozott kár óriási. A merényletet kétségkívül Londonban főzték ki, és feltehetően bajor legitimistákkal hajtatták végre.²⁸ Később a nácik az angol titkosszolgálat mellett Otto Strassert gyanúsították a merénylet előkészítésével, illetve végrehajtásával, utóbb azonban mindezeket a verziókat el kellett ejteni. A merénylet háttere máig ismeretlen.* A Führer közleményt diktál, amit Nürnbergben rögtön ki is adok. Alaposan átgondoljuk, kik lehetnek a tettesek, mik lehetnek a következmények és az esetleges intézkedések. Addig még visszafogjuk a népet, amíg nem bizonyosodunk meg pontosan arról, milyen irányból jött a merénylet. A Führer és mi mindnyájan szinte a csodával határos módon menekültünk meg a haláltól. Hogyha a gyűlést, mint a korábbi években, a program szerint hajtjuk végre, akkor már egyikünk sem élne. A Führer most, a korábbiakkal ellentétben, egy fél órával hamarabb kezdte a beszédét, és időben fejezte be. A mindenható őrködik felette. Csak akkor hal meg, ha befejezte küldetését. […]

1939. november 19.

Tegnap: […] a Führernél […] tovább nyomoznak a müncheni merénylet ügyében. … Az angol titkosszolgálat támogatásával Otto Strasser áll a merénylet mögött. Tiltakozom a Führernél amiatt, hogy az élelmiszer-ellátás terén a zsidók ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a németek. Hamarosan intézkedik ebben az ügyben. Beszámolok a Führernek a zsidófilmről. Néhány újabb javaslatot tesz. Ez a film most kiváló propagandaeszköz a kezünkben. Krakkóból megérkezett Frank. Keserűen panaszkodik a Wehrmacht puha, engedékeny módszereire. Itt most megint a Führernek kell közbelépnie.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!