FELSZÓLALÁS A KÖZPONTI BIZOTTSÁG ÜLÉSÉN

1966. MÁJUS 25.

(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)

Amikor 1961 szeptemberében második ötéves tervünket tárgyalta a Központi Bizottság, határozatában leszögezte, hogy a terv fő célja a szocializmus építésének meggyorsítása, népünk anyagi és kulturális helyzetének további javítása. A második ötéves terv megvalósításával – hangoztatta a Központi Bizottság határozata – tegyük hazánkat erősebbé, gazdagabbá.

E célok megvalósítása eredményeképpen az 1961-1965. években hazánkban az ipar termelése 47, az építőipar termelése 35, a nemzeti jövedelem 25 százalékkal növekedett. Az elmúlt 5 év alatt 206 milliárd forintot fordítottunk beruházásra, 18 milliárd forinttal többet az előirányzott összegnél.

A munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme mintegy 18 százalékkal emelkedett. Az ismert problémák mellett – amelyeket az előterjesztés és mindhárom előadó is megemlített – nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a második ötéves tervünk megvalósítása során- a VIII. kongresszus határozatának megfelelően – erősebb, gazdagabb lett országunk, dolgozó népünk.

Most a Központi Bizottság napirendjén levő, a harmadik ötéves tervről szóló előterjesztés az 1970-ig terjedő időszakra az ipari termelés 33, a mezőgazdasági termelés 20, a külkereskedelem 46 százalékos növekedését irányozta elő.

Én az ötéves tervről szóló előterjesztéssel, a tervezett népgazdasági arányokkal – és azzal a kiegészítő beszámolóval, amelyet Ajtai elvtárs elmondott – egyetértek. A tervet úgy kell tekinteni, mint kerettervet, amelyet a részletek kidolgozása csak gazdagíthat, javíthat.

Felszólalásomban olyan összefüggésekkel kívánok foglalkozni, amelyek, úgy gondolom, figyelmet és további vizsgálatot érdemelnek az 1966-1970-es időszak gazdasági építőmunkájával kapcsolatban.

Az előterjesztés ismerteti a harmadik ötéves tervben megvalósítandó beruházásokat. E célra 1966-1970 között mintegy 260 milliárd forintot fordítunk. Ez az összeg 30 százalékkal magasabb az 1961-1965. évek tényszámánál.

Tudjuk, hogy sok minisztérium, megye és város a rá jutó résznél többet kért, de az így is magas beruházásokat nem szabad tovább növelni. E cél nagyságát mutatja, hogy a második ötéves tervidőszakban 206 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra.

A harmadik ötéves terv beruházási előirányzatai elsősorban a termelő ágazatok állóalapjainak további növelését tűzik ki célul. A második ötéves terv teljesítése során az összes népgazdasági beruházások 78,7 százaléka jutott a termelő szektorra, az új ötéves tervben ellenben 81,4 százaléka. Üdvözölni kell ezt a tendenciát. Ez azért helyes és lényeges, mert csakis a termelés további bővítése, a rendelkezésre álló eszközök ésszerű felhasználásán keresztül vezet az út az egész népgazdaság egészséges fejlesztéséhez.

Az összes tervezett beruházásokból kb. 65-70 százalék a rekonstrukciós jellegű, de ez alatt nemcsak a gépi beruházásokat kell értenünk, hanem jelentős részben építkezéseket is.

Nálunk most a bővítő jellegű beruházások – az esetek többségében – építési, építőipari feladatokkal párosulnak. Ezért nagyon nehéz az ipari beruházásoknál az építési arányt 40 százalék alá szorítani, de az éves tervekben – különösen a harmadik ötéves terv utolsó éveiben – arra kell törekedni, hogy az építési arány kisebb legyen.

Annak ellenére, hogy 1961-1965 között a beruházásokra előirányzott összeget mintegy 10 százalékkal túlteljesítettük, több fontos beruházási célt most sem sikerült megvalósítani.

A beruházások előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos hiányosságok miatt fontos építkezések húzódtak el, és a tervezettnél nagyobb költségek a népgazdaság több területén zavarokat okoztak. A számítások azt mutatják, hogy sok esetben, elsősorban az iparban, a beruházások tényleges költségei közel 30 százalékkal haladták meg az eredetileg előirányzott összeget. A beruházási elképzelések többségén menet közben módosítani kellett, ezért a második ötéves tervben szereplő beruházásoknak csak 40 százaléka marad változatlan. A többinél változtak a tervek és a költségek is növekedtek.

A beruházási módosítások egyúttal a kivitelezési idő hosszabbodását is jelentették. A legtöbb esetben 7-8 hónapos vagy még nagyobb késéssel készültek el a beruházások. Mindezek az előkészítés, a lebonyolítás, a tervezés és a kivitelezés hiányosságával függnek össze, valamint azzal a körülménnyel, hogy az elmúlt évek folyamán kevésbé sikerült biztosítanunk a megfelelő koncentrációt.

Beruházásainkkal kapcsolatban a másik cél – amelyet különben az előterjesztés is megemlít -, hogy törekednünk kell a fizetési mérleget javító létesítmények gyorsabb megvalósítására. Az eddigi tapasztalataink kedvezőek, és a minisztériumok nagyon sok – elsősorban a tőkés fizetési mérleget javító – beruházásra tettek javaslatot. Az 1966. évi tervben 96 ilyen beruházás szerepel, mintegy 1,3 milliárd forint összeggel. Ezek a kisebb beruházások az 1966-1968-as években körülbelül 3 milliárd devizaforinttal javítják a fizetési mérleget.

Igen fontos, hogy az ilyen jellegű, a fizetési mérleget javító beruházások számát növeljük, és a rendelkezésre álló építési tartalékokat ilyen célokra használjuk fel.

A beruházásokkal kapcsolatban utalni szeretnék a többi KGST-ország beruházásainak alakulására, összevetve a magyar adatokkal. A beruházások volumene az elmúlt, 1961-1965-ös tervidőszakban az egyes KGST-országokban a következőképpen növekedett:

A KGST-országok beruházásainak alakulása 1961-1965 között (százalékban)
Ország	A beruházások évi átlagos növekedési üteme az 1961-1965. években
Bulgária	9,3
Csehszlovákia	2,3
Lengyelország	7,1
Magyarország	3,6
NDK	7,0
Románia	11,2
Szovjetunió	6,0

Az 1966-1970-es évekre vonatkozóan a KGST-országok – az 1961-1965. éveket 100-nak véve – a következő beruházásnövekedést irányozták elő: Bulgária 90; Románia 50; Szovjetunió 47; Német Demokratikus Köztársaság 46; Magyarország 30; Lengyelország 38; Csehszlovákia 22 százalék. Az adatokból kitűnik – amint azt az előterjesztés 9. oldala röviden meg is fogalmazza -, hogy hazánk az elmúlt években mérsékeltebb ütemben növelte a beruházásokat, de ez jellemzi az 1966-1970. éveket is.

A KGST-országok az állami beruházások mintegy felét fordítják az ipar fejlesztésére. Mi a második ötéves tervidőszakban az összes beruházások 44,3 százalékát fordítottuk erre a célra, és ez az arány a harmadik ötéves tervidőszakban 47,6 százalékra nő. Bár a mezőgazdasági beruházások aránya az előző tervidőszakhoz képest alacsonyabb, abszolút összegben mégis mintegy 8 milliárddal többet fordítunk a mezőgazdaság fejlesztésére.

Az arányok megítélésénél figyelembe kell venni, hogy az ipar a nemzeti jövedelem termeléséből 1960-ban 57,7; 1965-ben pedig 66,4 százalékkal részesedett. Az ipari termékek aránya pedig összes kivitelünkben 79 százalék volt.

A másik körülmény, amelyet az ipari és a mezőgazdasági beruházások arányának vizsgálatakor figyelembe kell venni, az, hogy az ipari beruházások jelentős része a mezőgazdaság korszerűsítését szolgálja. Például a vegyiparban a beruházásoknak mintegy a fele a műtrágya- és a műanyaggyártás fejlesztését célozza. (A tulajdonképpeni vegyipart alapul véve.)

Az Országos Tervhivatal és saját munkánk kritikájaként meg kell említeni, hogy már a második ötéves tervidőszakban sem használtuk ki a legfontosabb iparágakban a korszerű beruházásokra, a műszaki fejlesztésre igénybe vehető közép- és hosszú lejáratú nyugati hitel lehetőségeket. Még szocialista viszonylatban is csak részben vettük igénybe, elsősorban a Szovjetunió által felajánlott hosszú lejáratú hiteleket. Most is kínálkoznak ilyen lehetőségek, csak időben kell elkészíteni a terveket a korszerűtlenné vált üzemek gépparkjának modernizálására, konstrukciójára vagy új üzemek építésére, mindenekelőtt az export növelése, a fizetési mérleg javítása céljából.

Javaslom, hogy az Országos Tervhivatal – a minisztériumokkal együtt – időben készítsen javaslatokat, az 1968-1969-es évekre iparunk modernizálása érdekében az eddiginél nagyobb volumenű közép- és hosszú lejáratú tőkés eredetű hiteleket vegyünk igénybe. Használjuk ki jobban a lehetőségeket!

Tisztelt elvtársak! A harmadik ötéves tervről szóló előterjesztés részletesen foglalkozik külkereskedelmünk feladataival is. A második ötéves terv időszakában behozatalunk 56, kivitelünk pedig 73 százalékkal növekedett. 1966-1970 között mind a kivitel, mind a behozatal 46 százalékkal fog emelkedni. Ezen belül a szocialista országokba irányuló kivitelünk mintegy 50, behozatalunk pedig 54 százalékkal bővül a tervezet szerint.

A tőkésországokba irányuló exportunk – a tervezet szerint – 37 százalékkal, importunk pedig 27 százalékkal fog növekedni. Ez azt jelenti tehát, hogy továbbra is a szocialista országokkal kívánjuk gyorsabban fejleszteni külkereskedelmi kapcsolatainkat.

Nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy az elmúlt hónapokban sikerült megkötni a szocialista országokkal az 1970-ig szóló új hosszú lejáratú árucsere-forgalmi szerződéseket. Ezenkívül több, hosszabb időszakra szóló államközi egyezményt is kötöttünk, stabil piacot teremtve a hazai termelőknek. Gondolok itt elsősorban a Szovjetunióval és más országokkal kötött ágazati egyezményekre, mint például a timföld-alumínium, a gyógyszeripari, a járműipari egyezményekre és a zöldség-gyümölcs szállítási megállapodásra.

Véleményem szerint a következő években fejleszteni kell az ilyen jellegű hosszú lejáratú egyezmények rendszerét, és törekednünk kell több olyan ágazati, iparági, államközi vagy vállalati szerződés megkötésére, amely biztosítja egy-egy fontos népgazdasági terület megfelelő hosszú távú fejlődését, a gazdaságosabb termelés és a gyorsabb műszaki előrehaladás követelményeinek megfelelően. Saját erőfeszítéseink mellett csakis a nemzetközi gazdasági együttműködésben való aktív részvételünkkel tudjuk megoldani gazdasági feladatainkat. Az eddigieknél sokoldalúbb és közvetlenebb termelési-kooperációs együttműködési formákat keresünk az egyes szocialista országokkal, azok termelőüzemeivel, tervező, kutatóintézeteivel a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés bővítése végett.

Tisztelt elvtársak! Most, a IX. pártkongresszusra való felkészülés idején, amikor jóváhagyjuk harmadik ötéves tervünket, hasznos főbb népgazdasági ágazatonként felmérni, hogyan valósultak meg az előző tervszakasz céljai. Én most csak egy kérdésre kívánok kitérni. Az előterjesztés 17-18. oldalán az alumíniumipar továbbfejlesztéséről esik szó. A VIII. pártkongresszuson is megfogalmazódott az igény, hogy gyorsítanunk kell a hazai nyersanyagok kitermelését, növelnünk kell bauxittermelésünket, s a fejlesztéshez fel kell használni a nemzetközi munkamegosztásban rejlő lehetőségeket. Úgy gondolom, hogy a VIII. kongresszus idevonatkozó határozatát eredményesen valósítjuk meg. 1970-ben újabb 60 ezer tonna alumíniumfémmel rendelkezünk. Ez a szám mutatja a magyar-szovjet alumíniumegyezmény nagy jelentőségét, hisz saját erőből 1965-ben 58 000 tonna fémet tudunk előállítani, és 1970-ben csak az egyezmény alapján több fém jön be az országba, mint a múlt évi teljes magyar termelés.

A harmadik ötéves tervidőszakban bauxittermelésünk meghaladja az évi 2 millió tonnát. 1965-ben 1,4 millió tonnát termeltünk. De nemcsak bauxitbányászatunk, timföldgyártásunk fejlesztésére kell törekednünk, gondoskodnunk kell a rendelkezésre álló nagy értékű fémmennyiség gazdaságos hazai feldolgozásáról is.

Bauxitbányászatunk fejlesztése mellett megkezdtük az ajkai, az almásfüzitői timföldgyárak rekonstrukcióját, befejeződött a székesfehérvári présmű építése, 1964-ben megindult a székesfehérvári szélesszalag-hengermű építése is. Itt csak a fontosabb feldolgozó üzemeket említettem meg. Ezek a beruházások lehetővé teszik, hogy eleget tegyünk a szovjet magyar timföldegyezményből ránk háruló feladatoknak.

Érvényben levő megállapodásunk van Lengyelországgal is 1970-ig esedékes timföld-alumínium szállításokra. Ezeket az egyezményeket is valóra váltjuk.

Tekintve, hogy mind a szocialista, mind a tőkés piacon a timföld és az alumínium értékesítése kedvező, a Gazdasági Bizottság a közeljövőben meg fogja vizsgálni a további fejlesztést, és keresni fogjuk a lehetőséget, hogy országunk egyetlen nagy mennyiségben levő természeti kincsét, a bauxitot minél ésszerűbben használjuk fel. Azért említettem meg ezt az egyezményt, mert Magyarország jó adottságokkal rendelkezik a timföldgyártásra. Ezúton tudjuk hasznosítani bauxitvagyonunkat, vagyis végrehajtjuk a VIII. kongresszus idevonatkozó határozatát, amelyet a tervelőterjesztés csak nagyon szerényen és röviden említ meg. Az egyezmény megkötésekor mintegy 100 millió tonna ipari bauxitkészlettel számoltunk. Azóta ez a készlet valamelyest, mintegy 5 millió tonnával növekedett, és bízunk abban, hogy további geológiai kutatásokkal a magyar alumíniumipar nyersanyagellátását még megalapozottabbá tudjuk tenni. Itt meg szeretném említeni, hogy a Nehézipari Minisztérium, illetve az alumíniumipar vezetői eredményes, jó munkát végeznek.

Tisztelt elvtársak! Végezetül szeretném összehasonlítani – kapcsolódva az előterjesztés 8. oldalán felvetett megállapításokhoz – a magyar népgazdaság elért és tervezett fejlődési ütemét a többi KGST-ország fejlődésével és jelenlegi terveivel. A következőkben csupán a nemzeti jövedelem és az ipari termelés alakulását hasonlítom össze. (Táblázatot lásd a következő oldalon.)

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a gazdasági fejlődés legfontosabb mutatóit alapul véve hazánk állja a nemzetközi összehasonlítást. A fejlődés üteme ugyan nálunk alacsonyabb, mint Bulgáriában és Romániában, de hasonló, mint a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában, illetőleg Lengyelországban.

Tisztelt Központi Bizottság! Véleményem szerint harmadik ötéves tervünk az ország gazdasági adottságaiból kiindulva olyan fejlődést ír elő, amely reálisan veszi számba saját erőforrásainkat, a nemzetközi együttműködésben levő lehetőségeket, a pártunk által meghatározott alapvető

A KGST-országok egy főre jutó nemzeti jövedelmének évi átlagos növekedése (százalék)
Ország	1966-1970
Bulgária	6,4
Csehszlovákia	3,1
Lengyelország	4,2
Magyarország	4,1
NDK	4,9
Románia	6,3
Szovjetunió	5,5-6,1

Az ipari termelés évi átlagos növekedését 1966-1970-re az alábbi számok fejezik ki:

A KGST-országok ipari termelésének évi átlagos növekedése (százalék)
Ország	1966-1970
Bulgária	11,0
Csehszlovákia	5,4
Lengyelország	7,5
Magyarország	6,0-6,5
NDK	6,5
Románia	10,5
Szovjetunió	8,0-8,5

politikai, társadalmi és gazdasági célokat, biztosítja hazánkban a szocialista társadalom építésének gazdasági feltételeit.

A terv megvalósítását segíti a Központi Bizottság által tárgyalt, a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló előterjesztés, illetve határozat. A reform célja: javítani szocialista tervgazdálkodásunkat. Ha a reformot kellő időben, a vitában is elhangzott jól átgondolt program alapján vezetjük be, akkor tovább javulnak harmadik ötéves tervünk eredményes megvalósításának feltételei.

Javaslom a harmadik ötéves tervről szóló előterjesztés elfogadását, és adjuk meg a kormánynak a felhatalmazást, hogy terjessze a harmadik ötéves tervről szóló törvényt az országgyűlés elé.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!