Goebbels Napló

1929

(idézet: Goebbels Napló – Ormos Mária)

1929. április 12.

Tegnap: reggel a sajtó, diktálás és munka a „Knorke” című könyvön. Reméljük, a jövő hét végére készen leszünk vele. Sok az anyagi gond. Délután otthon dolgoztam. Nagyon fáradt vagyok, és attól félek, hogy Kölnben megroppant valamim. Este körzetvezetők. Szervezeti és propagandakérdések. Viszonyunk a Stahlhelmhez.¹ A Stahlhelmet (Acélsisak) a háború után mint frontharcos szövetséget alakították, de később a paramilitáris nacionalista szervezet nem frontharcosokat is felvett. Olykor együttműködött a náci alakulatokkal, de 1933-ig jellemzőbb volt a konkurenciaharc.* Mindenben megegyeztünk. Csak a tagdíjfegyelem javítása szükséges. Wilkével még hosszan vitáztam Hindenburgról,² Hindenburg, Paul von, tábornok, az első világháború idején főparancsnok, 1925-től a német köztársaság elnöke.* a Stahlhelmről és a nemzeti polgárságról. Ma péntek. Este a kommunista párt ellen tartok beszédet a Bockbrauereiben. Botrány lesz? Szinte kívánom. Holnap és holnapután Bochumba a vesztfáliai pártnapra. Ma itt volt a főnök. Délben találkoztunk Göringgel és Hess-szel, és hosszú magánbeszélgetést folytattunk a Sanssouciban. Teljesen elégedett vagyok. A Stahlhelm rémmesékkel árasztotta el a világot. Szó sincs arról, hogy Hitler helytelenítené magatartásomat. Ő is a leghatározottabban a népszavazás ellen³ A német háborús jóvátétel rendezését szolgáló úgynevezett Young-terv javaslatairól rendezendő népszavazásról van szó, amit a konzervatív nacionalista csoportok javasoltak (többek között a Stahlhelm).* van, sőt, egy kemény vitairatot is fogalmazott már ellene. Nem lehet szó együtt haladásról. A főnök csak szabad kezet biztosít magának, ha valami tiltás jönne. Én most itt Berlinben összeírom a Stahlhelm által terjesztett rémhíreket, benyújtom Münchenben, a főnök pedig ír egy durva levelet Seldtének⁴ Seldte, Franz, a Stahlhelm egyik alapítója, 1933-tól munkaügyi miniszter.*, és ezzel egy időben nyilvánosságra hozza vitairatát a népszavazás ellen. Elég volt ebből! Nagy kő esett le a szívemről. Pártnap Nürnbergben. Hosszú előadást kérnek tőlem. A felvonulás pompás lesz. Lenyűgöző tüntetés. Berlinből három-öt különvonat érkezik. És az ünnepi felvonulásra a Nagy Frigyes-i… A főnök friss volt, üde és reménnyel teli. Persze, hogy szeretni kell őt. Autóval egy órán át körülvisszük Berlinben. Éppen indulni készülök a gyűlésre. A főnök mostanában gyakrabban jön Berlinbe beszédet tartani. A programunkkal összefüggő dolgokról. Fáradt vagyok és kimerült. Ma későn még találkozom Schweitzerrel, akit nyugtalanít a megbeszélés eredménye. Rögtön kitör a botrány?

1929. április 30.

Tegnap délután Strasserrel Drezdába, s ma már vele együtt vissza. Sok mindenre kiterjedő és nagyon barátságos vitát folytattunk. 1. Federt mindenki elutasítja, hamarosan el kell tűnnie. 2. A programot alaposabban ki kell dolgozni, főleg a gazdasági kérdéseket. 3. A birodalmi vezetés propagandájának intézésére új személyt kell jelölni. Csak én jövök számításba. 4. Stahlhelm. Itt ő valamivel nagyvonalúbb, mint én, de még befolyásolható. 5. A főnök. Strasser nagyon óvatosan nyilatkozott, de Hitlerrel szemben még mindig tele van a régi ellenszenvvel. Lehet, hogy a testvére beszél belőle.⁵ Testvére: Ottó, akinek Hitler-ellenessége közismert volt.* Felszólítás nélkül mondott rólam bókokat. Én meglehetősen tartózkodó voltam. Ő élesen szemben áll Pfefferrel és meglepő nyíltsággal beszélt a Kaufmann és a közte felerősödött ellentétekről. Drezdában zsúfolt terem előtt jó beszédet tartottam. Este sokáig üldögéltem együtt az emberekkel, és a Stahlhelm ellen lázítottam őket. Én majd gondoskodom róla, hogy a mi vonalunk egyenes maradjon. A főnök megbízásából Hess levelet írt a Stahlhelmnek, a másolata ma megérkezett. Érthető, de még mindig nem eléggé. Nem hagyom abba a fúrást. Semmilyen körülmények között sem hagyhatjuk, hogy bennünket a reakcióhoz kössenek. Minden törvényes eszközt felhasználok, hogy ezt megakadályozzam. Mi forradalmárok akarunk lenni, és azok is maradni⁶… Goebbels itt még őrzi „baloldali” korszakának maradványait.* Holnap május elseje. Vajon lesznek-e halálos áldozatok? A kommunista pártnak nagyon kinyílt a pofája. Ma van az első szép tavaszi nap. Egy órára hazaugrok, hogy kikúráljam magamat, s aztán rögtön indulok a birodalmi gyűlésbe. Ezen a héten ma van az első szabad estém. Hermann Esser vonatjára várok, aki ma Moabitban tart beszédet. Felhívom Xéniát. A következő napok mind kemény munkával telnek. De ha Xéniára gondolok, akkor minden átszellemül bennem. A szerelem az élet legnagyobb motorja.

1929. május 1.

Beköszöntött a május. Odakint vihar van, esik az eső és a hó. A természetben ugyanúgy, mint a politikában. A kommunisták Zörgiebel tilalma ellenére meg akarják szállni az utcákat. Berlint tizenötezer rendőr védi. Úgy tűnik, nem lehet megakadályozni a vérontást. Ez már a lopakodó polgárháború. Tegnap a birodalmi gyűlésben. Lélekölő viták. Tárgyalás Kretzschmann professzorral a harci szövetségről. Finom úriember. De az értelmiség zöme ilyen s… Este Xéniával Potsdamba, ahol Schweitzerrel találkoztunk. Kellemesen és vidáman töltöttük az időt. Ha a gyűlések között van egy szabad napom, szinte felhabzsolom. Xénia nagyon kedves volt, még egy ideig elüldögéltünk egy kis kávéházban. Hermann Esser tegnap Berlinben tartott beszédet. Ahogy hallom, egész jót… Ma este májusi ünnepség lesz a Kreuzbergen. Remélhetőleg nem fog vér folyni.

1929. május 2.

Május elseje nyugodtabban telt el, mint gondoltuk. Komoly összetűzésekről nem érkeztek hírek. Persze még nem jöttek meg a reggeli lapok. Tegnap reggel, mint majdnem mindig, az irodában dolgoztam. Most a „Knorke” könyvön. Dürr cikkei még nagyon hiányosak. Jaromir verseinek válogatásán is változtatni kell még. Az ember senkire sem hagyatkozhat. Délben dr. Lipperttel jártuk a várost. Mindenütt nyugalom, mindenütt rendőrök. Így ünnepli a marxista munkásosztály a nemzetközi ünnepét. Dr. Lipperttel egy berlini napilap tervezetét vitattuk meg, ami most már sürgős lenne. Legjobb, ha Amann-nal⁷ Amann, Max, a Völkischer Beobachter és a náci párt kiadójának főnöke, 1933-tól a sajtókamara elnöke. Hatalmas párt- és magánvagyont halmozott fel.* és az Eher kiadóval dolgozunk együtt. Akkor elkerüljük a párt részéről korábban felmerült problémákat is. Ősszel meg kell jelennie a lapnak. Éles összetűzés Bethkével. Ezt a szemtelen kölyköt állandóan le kell hordani. Most ráadásul még dr. Lipperttel is összeakaszkodott. Majd én elbánok vele. Délután a „Knorke” könyvön dolgoztam otthon. Este a Kreuzbergen majális. Nem volt különösen érdekes. Sass-szal és Gadewoltzcal tárgyalás a Hitlerjugendről.⁸ A Hitlerjugend a náci párt 1926-ban alapított ifjúsági szervezete, 1939-ben közel 9 millió taggal. 1933-tól vezetője Baldur von Schirach.* Meg kell buktatni a Gruber-féle országos vezetőséget. Lehetetlen, hogy egy szász legyen a vezető. És aztán mindnyájunknak valamivel többet kell foglalkoznia a fiatalokkal. Legelőször szervezetileg és világnézetileg kell újraformálódniuk. Ma este Neuköllnben tartok beszédet a parlamentarizmusról. Éjjel mégis vérontásra került sor. Barikádharcok során Weddingben és Neuköllnben kilenc halott, száz súlyos sérült, ezer letartóztatott. Utcai harcok és nyílt polgárháború. A kommunistáknak az egész hatalom kell. A birodalmi gyűlésben ma délután nagy volt a zűrzavar. A kommunisták napirendre akarták tűzni ezeket az eseményeket. Megverték Künstler képviselőt. Végül a kommunisták elénekelték az Internacionálét. Az ülést fél órára felfüggesztették. Weddingben ismét utcai harcok tombolnak. Ezt a köztársaságot nevezik szilárdnak. Sírni tudnék! Amíg a csőcseléknek nem mutatnak erőt, addig nem változik itt semmi. Mikor jön el a mi napunk?

1929. május 3.

A városban tovább tombol a harc. Tegnap este ismét véres összetűzésekre került sor Weddingben és Neuköllnben. Ez tehát az az oly sokat tárgyalt államhatalom. Ez egy árnykép, egy illúzió. Tegnap vitaest Neuköllnben a parlamentarizmusról. Egészen éjfélig. Nagyon érdekes volt. Ebből az alkalomból még egyszer alaposan leszámoltam a reakcióval. Késő este, ha már benne voltam, írtam még egy éles hangú cikket az „Egységfront” ellen. Éjjel kettőig dolgoztam. Ma csodálatos idő van, kipihentnek és boldognak érzem magam. Ma érkezik Schwarz Münchenből, hogy ellenőrizze az apácarendet. Kíváncsi vagyok, mit végez. Este nagy tömeggyűlés lesz Friedrichshainben. Göring és én tartom a beszédet.

1929. május 4.

Neuköllnben és Weddingben még mindig tombol a harc. Tegnap megint öt halott. Közben kint teljes pompájával köszöntött be a május. Tegnap délben, a birodalmi gyűlésben megbeszélés Schwarzcal. Az apácarenddel kapcsolatban a következő feltételeim vannak: költözzenek ki a főemeletről, válasszák szét az üzletet a magánügyektől, egyelőre a kórterem a feladat. Rendezett pénztárkönyvvezetés, politikai komisszár beállítása. Remélem, mindezt végrehajtják. A pénzügyek tekintetében is egyetértésre jutottam Schwarzcal. Este Göringgel együtt beszéltem Friedrichshainben. Annak ellenére, hogy az előadóterem az utcai harcok középpontjában fekszik, zsúfolásig megtelt. Mindketten jó formában voltunk. A gyűlés minden baj nélkül folyt le. Késő éjjelig Göringgel és barátjával, Günzer kapitánnyal voltam együtt. Mindkettő kiváló tiszt. Különösen Günzer tett jó benyomást rám. Kívül és belül tiszta ember. Remek fickó, akivel az ember szívesen beszélget. S mellesleg lelkesedik az ügyünkért. Itt a repülőknél ő az első ember. Göring Mussoliniról mesélt, akit alaposan megismert, amikor mint politikai menekült Rómában élt.⁹ E kapcsolat alapján Hitler gyakran Göringet használta közvetítőnek Mussolininél 1933 után.* Cézári formátumú római. Történelmet ír. Ma szombat van, aminek különösen örülök. Süt a nap, piszkosul jól érzem magam, a hét munkáját elvégeztem, és este látom Xéniát. Királynőm, mégis szép az élet.

1929. május 29.

Tegnap reggel még egyszer megtárgyaltuk az „Angriff”-et. Október 1-től jelenik meg, hetente kétszer. A kalkuláció kedvező számunkra. Írtam Heidi politikai naplójába. Felkeresett Tonak. Már valamivel jobban van. Zander kisasszonyt egy férfi nem bírhatja elviselni. Egy ilyen asszony a szépségével és vagyonával egyből pofon ver. A „Michael” jó kritikát kapott a Hammer című lapban. Ankának írtam egy kedves levelet. Este jön Xénia. Épp a legjobb hangulatban ülünk a vacsoránál, amikor csöng a telefon: a vonal végén Hitler. Szegény Xénia! Hiába próbálom, nem tudom leplezni örömömet: Hitler kér, hogy keressem fel Sanssouciban. Éjjel kettőig tárgyalunk hármasban, Hess-szel. Az eredmény: éles állásfoglalás a Stahlhelm ellen. Lemondom a részvételt a vasárnapi müncheni „frontkatonák napjá”-n. Csak Epp megy el. Át kellene vennem az országos propagandát, s ezért minden két hétben néhány napot Münchenben kellene töltenem, s lakást bérelnem. A pártkongresszus nagyszabású lesz, csak még egy kis pénzt kell szereznünk hozzá. A főnök élesen kirohan Ludendorff, de főleg a felesége ellen.¹⁰ A Hitler-Ludendorff viszony már az 1923-as puccs után megromlott, majd a tábornok önálló szervezkedésbe kezdett. A két férfi kapcsolata megszakadt, de Hitler óvakodott attól, hogy a hadseregben tekintélynek örvendő tábornokot nyilvánosan megtámadja.* Rám bízza, hogy felvesszük-e Ahlemannt és Weberstedtet. Hess ellenzi, szerinte példát kellene statuálnunk, én is e vélemény felé hajlok. A főnök beszámol a Helddel folytatott megbeszéléseiről. Nem hagyta cserben Ludendorffot, pedig a harcát a katolicizmus ellen sohasem helyeselte. Olaszország: Graefe elintézve. Nyomorúságosán viselkedett a perben. A pártkongresszus után nagy társaságban utazunk Olaszországba tanulmányútra. Négy Mercedesen. Kapok egy új autót saját használatra. Tegnap már megnéztük. Hogy örülök-e neki?? A főnök rendkívül előnyösnek ítéli a politikai helyzetet. Meg kell tanulnunk most kivárni, és minden körülmények között elkerülni, hogy betiltsanak bennünket. A főnők, hála Isten, egészségileg nagyon jól van. Későn válunk el egymástól. Mint mindig, teljes egyetértésben. És ennek nagyon örülök. Ma Dortmundba repülök, és ott beszédet tartok. Éjjel hálókocsival jövök vissza, hogy holnap korán ismét Berlinben legyek. Még meggondolom, átvegyem-e az országos propagandát. Azzal megint csak sok a munka, utazás és feszültség. De a feladat mégis vonzó.

1929. június 18.

Vasárnap korán indulás, napsütésben. Velem van Schweitzer, Lippert, Dürr, Assmann, Wilke és Tonak. 10-kor Hamburgban, 12- kor Itzehoe-ban. Felvonulás. Elered az eső. Ezer derék fiatal az SA-osztagban. Pompás ifjak. Mind paraszti származék. Az ember törpének érzi magát mellettük. Mint egy ezred katona, úgy vonulnak az esőben. Lohse ízes beszédet mond a piactéren. A „Heil” úgy dübörög végig a téren, mint egy bosszúkiáltás. A fiúk egy órán át parádéznak a zuhogó esőben. A terem zsúfolásig megtelt. Százak szorultak ki a helyiségből. Az egyik legjobb beszédemet tartom, két órán át. S a végén mintha egy torok kiáltana éljent. Úgy érzem magam, mintha a víz alól húztak volna ki. Rövid látogatás a nyomdánkban. Sok minden kezdetleges még, de hát most indulunk. A főszerkesztő Bodo Uhse, fiatal, nagyon világos koponya. Tudja, mit akar. Ráadásul következetes szocialista. Este Schneiderékhez vagyunk hivatalosak. Házuk szép és vendégszerető. Mindnyájan náluk vagyunk, és sokáig beszélgetünk. Schneider elsorolja gondjait a szocializmusról. Mindenütt ugyanaz a nóta. Ébernek kell lennünk. Úgy alszom, mint egy medve. Kint szakadatlanul esik. Hétfő! Végre kisüt a nap. Búcsút veszek Itzehoe-tól. Vidéken járunk. Tágas mezőkön kövér tehenek. Az utcákon szőke gyerekek. Tágas, alacsony házak. Csupa uradalmi birtok. A német nép fajtiszta nemessége lakja. Városaink aszfaltjának ellenképe. Szomorú hír: Lohse édesanyja meghalt az éjjel. Hamburg. Rövid utazás a kikötőbe. Mindenütt újra a munka és a teljesítmény nagysága. Ott fekszik Cap Po… Felséges látvány. Végighajtok St. Paulin. Alacsonyrendű emberek. Mit kezdjünk velük? A csendes Sachsenwaldon át Friedrichruhba. Itt van a kastély, amelyben a zsidóbérenc Bismarck¹¹ Bismarck, Otto von, a kancellár unokája, Stresemann külügyminisztersége idején külügyi tisztviselő, stockholmi, majd londoni követ.* lakik. Nem megyünk be. A mauzóleumban. Néhány perc, megrendültség. Koszorúk. Az egyik szalagján: „Végakaratához hűen. Német Néppárt”. Ó, Bismarck! Mély áhítattal állok itt. Ez volt a kancellár kedvenc helye. Németország összekovácsolójáé. Úttörőnké és világító példaképünké. A nyári délután továbbutazunk Ludwigslustba. Megismerem Schapkét, pártunk tagját, aki a „Niederdeutsches Boot” szerkesztője. A régi szocialisták közül jött. Úgy gondolom, valamikor még hasznunkra válik ő is. Békesség van ebben az áldott városban. Este beszédet tartok. Kevesen jönnek el. Nyárspolgárok. A tegnapi gyűléshez képest nagy a különbség. Gyorsan be is fejezem, és gyors iramban hazautazom. […] Hajnali 3-kor érkezem Berlinbe. Hajnalodik. Holtfáradtan ágyba dőlök. Ma kedd van. Égnek a szemeim. Gyerünk! Munkára!

1929. szeptember 11.

Micsoda nap volt a tegnapi, meg a mai is! Tegnap délben Breslauba. Útközben elaludtam a fáradtságtól. Megismertem K… körzetvezetőt, rendes ember. A kommunista párt soha nem látott terrorkampányt indított ellenem. „Lump, szemét, gyilkos!” – ezek voltak a legenyhébb jelzőik. A termet fél 8-kor a rendőrség lezárja. Több mint ezer ember reked kint. Éppen elkezdeném a beszédet, amikor átnyújtanak egy táviratot: „München 10.10. Röviddel ezelőtt halálos baleset érte Adolf Hitlert. Feltétlenül jöjjön Münchenbe. Alfred Rosenberg.” Hirtelen elsötétül előttem minden. Nem érzékelek semmit. Sírógörcs ráz meg. Látom magam előtt a teljes zűrzavart. Idegen emberek gyűrűjében állok egy szál magamban. Tapogatódzom szörnyű magányomban. Akkora nyomást érzek, amekkora eddig még sohasem kerített hatalmába. A résztvevők, amikor megismerik a távirat tartalmát, őszintén megrendülnek. Gyerünk ki innen! Rám zuhannak a falak. Kintről felhívom Münchent. Egy fél óra szörnyű várakozás. A legborzasztóbb, amit valaha is átéltem. München. A szívem megáll. „Hitlert fél órával ezelőtt még láttuk. Az egész egy nagy csalás!” Nem tudok örülni. Mereven nézek magam elé, mint aki eszét vesztette. Félórás nyomozás után kiderül a postán, hogy a távirat hamis. Vissza a terembe. Asszonyok vesztik el eszméletüket. Férfiak úgy sírnak, mint a gyerekek. Olyan dermedt vagyok, mint a jég. És akkor elmondom a megváltó hírt. Viharos örömrivalgás! Borzalmasan kínlódva két órát beszélek. Életem legnagyobb szónoki teljesítménye. A rám nehezedő nyomás ellenére beszédem végéig oda tudok figyelni. Aztán vége. Szinte csak távolból hallom a kitörő, éljenző lelkesedést. Vissza a szállodába. Egész éjjel nem tudok aludni. Csak most jövök rá, mit jelent nekem és a mozgalomnak Hitler: Mindent! Mindent! Nem szabad ezen töprengenem. Másnap reggel, mintha kerékbe törtek volna. Irány Berlin! Schönebergben utcai csata. Egy súlyos sebesültünk van. Megtalálták a bombamerénylőket. Az „Organisation Consul”¹² A háború után létesített illegális ellenforradalmi, terrorista eszközöket is használó paramilitáris osztag; 1922-ben megszervezte Rathenau külügyminiszter meggyilkolását.* és a Landvolks-szervezet¹³ Kevéssé ismert paramilitáris szervezet.* tagjai, mind a két szervezet…, Sass, Techow, Timm és Rossdeutscher. Gátlás nélkül a mi nyakunkba varrják őket. Nyilatkozatokkal bombázzuk a sajtót, a távirati irodát, bár tudjuk, hogy sokat nem használ majd. A zsidók ez egyszer megint győztek. De ez számukra legyen csak pirruszi győzelem. Ma este szép kis színjáték lesz a sajtóban. Eszméletlen nyomás alatt dolgozom. A tegnapi sokk még mindig ott feszít a tagjaimban. Bárcsak tudnék aludni, aludni! Ma este vezetőségi ülés. Borzalmasan fáradt vagyok!

1929. szeptember 23.

Igen, vér folyt. 12-kor indulok. K…, Neukölln. Koszos környéken át. Mindenütt ólálkodó vörös kommunákat látni. Mint a vadmacskák. Meggörnyedve és lopakodva. Wienerstrasse! Megérkeztünk. Örömrivalgás. A fiúk szeme ragyog. Petárdák. A kommuna tagjai nem mernek a közelbe jönni. Itt-ott csetepaték. Amikor a fiúk megpillantanak, micsoda lelkesedés! A vörösök is felismernek. Hej! Ott állok egyedül a forgatagban, majd a Görlitzi pályaudvar környékére megyünk. Gyanútlanul beszélgetek egy járókelővel. Mögöttem és körülöttem hirtelen összezárul az embertömeg. Egy nagy termetű kommunista – Krausénak hívják – lázítja a tömeget. „Gyerünk, proletárok! Itt van a munkásgyilkos Goebbels. Most végzünk vele.” Előkerülnek a gumibotok, a tőrök és a bokszerek. Az első csapás a vállamat éri. Amikor oldalra fordulok, egy kommunista ugrik rám. Lövés dörren, kövek repülnek. Tonak már erősen vérzik. Vad lövöldözés. Az autóból tüzelnek. A tömeg hátrálni kezd. Elszorítom Tonak sebét. Tudatánál van, egyből indítja az autót. Krétafehéren ül a volánnál, utcai táblákon és szegélyköveken hajtunk át. Mögöttünk kövek röpködnek, lövések dörrennek. Megmenekültünk. Tonak elájul. Megállítok egy taxit, de foglalt. Félek, hogy Tonak elvérzik. Még egyszer összeszedi maradék erejét. A legközelebbi rendőrőrszobára hajtunk – ahol letartóztatnak bennünket. Mi lőttünk. A kommunista Krause épp el akar tűnni. Követelésemre őt is ott tartják. Most tanúként szerepel. Az őrszobán bekötik Tonak sebét. Egy kő okozta. Nem olyan veszélyes. A tisztekkel autón megyünk a parancsnokságra. A kihallgatások estig tartanak. Mindenképpen megpróbálják ránk kenni az ügyet, de nem sikerül nekik. Ártatlanok vagyunk, 7 órakor elengednek bennünket. Tonak lassan vezeti a kocsit. A sajtó tele van rémhírekkel. Állítólag már meg is haltam. Na, azt még nem! A zugsajtó ebből a gyilkossági kísérletből él. A Montag nagy képet közöl rólam: egy … Erikával vacsoráztam. Borzasztóan aggódik értem. Drága gyermek! Már ismét teljesen nyugodt vagyok… Steglitzig, hazáig kísérem Erikát, aki egyike a legodaadóbb lelkeknek. Isten veled! Irány haza. Az ágyba. Holtfáradt vagyok. Ma ismét frissen ébredek. Sok a munkám. Este beszédet mondok Friedenauban, holnap és holnapután pedig a Harzban.

1929. november 22.

Szerdán korán Münchenbe Himmlerrel. Megállapodunk, miként működünk együtt a jövőben a propaganda terén. Himmler alacsony, finom férfi. Jóindulatú, de bizonyára ingadozó is. Strasser-kreatúra. De majd csak megállapodik. Este Münchenben. A főnök és Geli jön értem.¹⁴ Hitler és unokahúga, Geli Raubal.* Örülünk egymásnak. A szállodában még gyorsan modellt állok egy szobrásznak, aztán elindulunk. A főnök egészen a Bürgerbräuig kísér, ami dugig van. Mindenki ott van… Utána a félig telt cirkuszban, majd a Löwenbräuban beszélek. Ez utóbbi szintén zsúfolásig megtelt. Hitler nagyon csalódott a cirkusz miatt. A többi terem részben zsúfolt, részben félig van tele. Fél vereség, fél győzelem! Utána Raubal asszonnyal és Geli Rauballal¹⁵ Raubal asszony lányneve Angela Hitler. Hitler féltestvére és jó ideig házvezetőnője. Geli az ő lánya, aki 1929-től Hitlernél lakott, 1931-ben [a hivatalos verzió szerint] pisztollyal öngyilkos lett.* vagyok együtt. Nagyon szeretnek engem. Tárgyalás Amann-nal és Müller nyomdásszal. Új tervet ötlöttek ki és a főnököt is megnyerték hozzá. Müller új nyomdagépeket akar indítani Berlinben, és napilapunk mint a Völkischer Beobachter utánzata jelenne meg. Egyből beugrik, hogy emögött csak Alfred Rosenberg rejtőzhet. Ez a kiállhatatlan, szemtelen balti német! A legélesebben tiltakozom. Végül ők ketten meggyőznek, hogy maradjak még egy napot, és beszéljem ezt meg Hitlerrel. Esser kellemetlen jelenetet rendez, elpáhol egy ártatlan vendéget. Müncheni környezet! A poroszok – Loeper, Kube, Stöhr – tüntetőleg tiltakoznak. Egész éjjel tárgyaltam, először Kaufmann-nal és Kubével, majd hajnali 5-ig Göringgel. Mindenki fel van háborodva, hogy ez a cselszövő klikk itt meg akar erőszakolni. Csillapítani próbálom őket. Csak most ne legyen botrány! Látványos egységre van szükségünk. Másnap reggel tudom meg, hogy a Német Nemzeti Néppárt kettészakadt. Kiválnak a liberálisok. Milyen igazam volt: egységesnek kell, kell és kell lennünk. Hitlerrel és Amann-nal vagyok együtt. Hitler felvázolja nekem a tervét. Ez egészen másképpen hangzik, mint Amanné. A nyomda Berlinben, Hitler a kiadó, én pedig a felelős főszerkesztő. A Völkischer Beobachterrel csak matricát cserélünk. Ennek előnyei a következők: kedvező befolyásunk lesz az egész sajtóra, lassanként elfogadtatjuk magunkat. Berlin lesz a hangadó. Hitler korlátlan bizalmáról biztosít mindenben. Úgy érzem, meg is érdemlem. Én a hibáit is észreveszem: túlságosan puha és túlságosan keveset dolgozik.¹⁶ Hitler „munkája” kizárólag diktálásból, beszédek megtartásából és beszélgetésekből állt mind ebben az időben, mind élete hátralevő részében.* Viszont: megvan a politikai ösztöne, tud bánni az emberekkel, zseniális taktikus, és a hatalmat akarja. Ugyanakkor azt hiszem, túlzottan sok nőügye van.¹⁷ Goebbels e megítélésében Hitler társasági életéből indulhatott ki; a valóságban Hitlernek alig volt „nőügye”.* Mindezek ellenére nagyon kedvelem. Ennek a megoldásnak a hátránya: függőség Amanntól, marad a név, a „Völkischer Beobachter” – Berlin számára még elviselhetetlen -, és a szokatlan formátum. És a lap ára is magas. Három hét gondolkodási időt kérek. Hitler teljesen mellettem áll. Figyelmeztetem, hogy szigorúbban óvja a pártfegyelmet, amikor bepanaszolja nekem Flaumachert… Hisz ő a vezér, szerezzen tehát érvényt jogainak. A figyelmeztetés mély benyomást tesz rá. Még röviden üdvözlöm Rosenberget, aki kint előszobázott. Nem kedvelem ezt az embert, túlságosan hideg és szemtelen velem. Hitler viszont értékeli, hogy a viták során nem veszíti el a fejét. … Ami jó benne, azt nem vonom kétségbe. De akkor is, a jellemét nem lehet elviselni Esser és Göring – két különös jó barát. Úgy utálják egymást, mint a pestist. Tárgyalás Göringgel, közölnöm kell vele valamit. Hűséges és ragaszkodó. De vajon meddig? Délután alszom. Este elmegyek Hoffmannékhoz¹⁸ Hoffmann, Heinrich, fényképész, 1924-től Hitler fotográfusa, majd a birodalom fényképészeti felelőse. H. műhelyében ismerte meg Hitler Éva Braunt, H. alkalmazottját.* a fényképeimért, és örülök a csodaszép lányának. Göringgel és dr. Hanfstaengllel¹⁹ Hanfstaengl, Ernst [„Putzi”], Hitler barátja, házi zongoristája, 1931-től a náci párt külföldi sajtófőnöke. 1937-ben elmenekül Németországból.* a Deutsches Theaterbe megyünk. Grock, a bohóc. A humor újabb forrása. Halálra nevetheti magát az ember! Engem is felvidámít. Színház után Hanfstaenglék villájába megyünk. Késő este a kandalló mellett. A házigazda bölcs és szellemes. Élesen bírálja Hitlert Rosenberg pártolása miatt, akit Hanfstaengl azóta utál, hogy az 1923-24-ben mozgalmával állítólag elárulta Hitlert. Én ezt utólag nem tudom ellenőrizni. De szerintem H. gyűlölete megalapozatlan. És különben is: olvasott ember, akit már megismerni is érdemes. Miközben mi a külpolitikáról vitatkozunk, Göring ledől a heverőre és horkol. Hazamegyek. Holtfáradtan az ágyba. Még sokáig gondolkodom a hallottakon. Sok rosszat mondtak Hitlerről. De én hiszek benne. Bízom benne. Igazságtalanok vele szemben. A lángésznek joga van, hogy más legyen és másként éljen, mint a többiek. Én mindenütt megpróbáltam csillapítani őket és ellentmondani nekik. És nem eredmény nélkül. Ezután is ezt fogom tenni. Hitler mítoszának meg kell maradnia, mint egy kősziklának. Csütörtök: Weimarba, az úton alvás, olvasás és írás. Riasztó hírek: Poroszország be akarja tiltani az SA-t. Lehet, hogy ez megint csak álhír. Elém jön Anka Georggal és… A szállodában Siegfried és Winifred Wagnerrel²⁰ Wagner, Siegfried, Richard W. fia, Winifred a felesége.* találkozom. Nagyon örülök a viszontlátásnak. Hosszasan beszélgetek Ankával. Szemrehányásokat teszek neki V. miatt, akivel még mindig együtt van. Nem a legjobb benyomást teszi rám. Zavaros és ideges. Nem is néz ki valami jól. Este csodálatos összejövetel. Kirobbanó formában szónokolok, zsúfolt terem előtt. Szinte egész Weimar ott van. Még egy órácska Ankával és Georggal. Anka nyárspolgárrá válik emellett a férfi mellett. Ma reggel Anka jön értem. Ismét aranyos és kedves. Búcsút veszek Weimartól, Wagneréktől és Ankától. Adieu! Fájdalom nélkül válok el. Úgy tűnik, Anka már a múlté. Berlin… és … nagy halom munka. Megbeszélem Wilkével és Muchowval a Hitlerrel folytatott tárgyalást. Mindketten lelkesednek. „Csak ne lenne olyan magas az ára!” – véli Muchow. Munka, munka és munka! Hazamegyek. Levél Chelius asszonytól. Erika beteg. Meghívás karácsonyra Grumsinba. Otthon dolgozom. Diktálok, olvasok. Hamarosan a Kriegerverein székházában kell beszédet tartanom. Biztos tele lesz. És olyan fáradt vagyok, olyan sérült és beteg. Szabadságra kellene mennem! Szükségem van rá!

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!