(idézet: A Sorge-sztori – Julius Mader)
NÉMETORSZÁGBAN
A XIX. század közepén a cári Oroszországban Baku rendkívül erőteljes fejlődésnek indult, és hamarosan Európa első számú kőolajtermelő központjává lett. Az olajtermelés jórészt külföldi – elsősorban svéd, német és francia – tőkebefektetéssel folyt. A fejlődő olajiparnak egyre több, nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakemberre, mérnökre, technikusra és technológusra volt szüksége.
Gustav Wilhelm Richard Sorge az elsők között érkezett Bakuba. 1852-ben Szászországban, a Saale folyó melletti Wetinben született. Apja sebészorvos volt a Torgaui erőd közelében levő Schildauban. Nagyapja Bethauban lelkészkedett, dédapja pedig gyógyszerek készítésével és eladásával foglalkozott. Sorge Wettinben először kőszénbányánál dolgozott, később olajbányászattal kezdett foglalkozni, és rövidesen a mélyfúrás technológiájának szakértője lett.
Az Egyesült Államokban folytatott többéves tevékenység után érkezett Bakuba, és itt az olajkitermeléshez szükséges fúrókat gyártó műhelyt alapított. Sorge Bakuban megnősült, Nyina Szemjonovna Kobeljevát, egy vasutas árváját vette feleségül. E házasságból tíz gyermek született. Közülük a legfiatalabb, az 1895. október 4-én született negyedik fiú, apja nevét kapta.
A kis Richard három évet élt Bakuban. A Sorge család 1898-ban visszatért Németországba. A családfő Lankwitzban, Berlin elővárosában vett egy házat, és itt elsősorban tudományos munkával foglalkozott. Európában, Amerikában és Ázsiában szerzett gazdag tapasztalataira, valamint angol és orosz nyelvtudására tekintettel, igazgatói állást kínált fel neki az a német bank, amely megalapította a Német-Orosz Olajimport Társaságot. Ez az állás biztos megélhetést és polgári életmódot biztosított a népes Sorge családnak.
Richardot szülei 1902-ben a berlin-lichterfelde-i főreáliskolába íratták be. A család közben Berlin Steglitz nevű kerületébe, a Hohenzollern Strasse 5. számú házba költözött. Az idősebb Richard Sorge 1907-ben meghalt. Az ifjú Richard Sorge nehezen kezelhető diák volt. Tiltakozott az abszolút alázatosságra nevelő iskolarend ellen, makacs és szókimondó volt. Történelem, irodalom, filozófia, torna és politikai ismeretek terén messze felülmúlta osztálytársait, más tantárgyakban viszont elmaradt mögöttük. Tizenöt éves korában szenvedélyesen kezdett foglalkozni Goethével Schillerrel, Lessinggel, Dantéval és más írókkal. Különös kedvet érzett a filozófia története és Kant művei iránt. Történelemből a legkedvesebb témái a francia forradalom, a napóleoni háborúk és a Bismarck-korszak voltak. Az átlagembernél jobban ismerte a német politikai problémákat. Éveken át nagy figyelemmel kísérte az ország társadalmi fejlődését. Az iskolában emiatt „miniszterelnök”-nek csúfolták. Középiskolás korában tagja volt az egyik szociáldemokrata munkás tornaegyesületnek, így gyakran tartózkodott munkáskörnyezetben.
1914. augusztus 1-jén a császári Németország hadat üzent a cári Oroszországnak. Soviniszta hurráhangulat öntötte el az országot. A császár felszólította a népet, elsősorban a férfiakat, az ifjúságot, hogy jelentkezzenek a hadseregbe. A tizennyolc éves Richard Sorge, aki a középiskola egy osztályát betegsége miatt ismételni kényszerült, s emiatt még nem érettségizett, követte a császári felhívást.
1915 nyarán a német-belga fronton megsebesült, és a berlin-lankwitzi hadikórházba került. Felgyógyulása után a keleti frontra, Galíciába vezényelték. Három hét múlva ismét megsebesült, és újra a berlini kórházba vitték, ahol a kényszerérettségi vizsgát követően altisztté léptették elő, és a Vaskereszt II. fokozatával tüntették ki.
Itt kapott először röplapokat a számára egyelőre ismeretlen Spartakus-csoporttól. Ezek a röplapok a Németország Szociáldemokrata Pártjának balszárnyához tartozó, és az Internacionáléval kapcsolatban álló Karl Liebknechttől, Rosa Luxemburgtól, Franz Mehringtől, Wilhelm Piecktől és Clara Zetkintől származtak. Ez a csoport 1916 januárjától kezdve Spartakus-csoportnak nevezte magát, és politikai leveleket adott ki az imperialista háború ellen, egyúttal antiimperialista demokratikus harcra buzdított.
Felgyógyulása után Sorgét 1916-ban, a 43. tábori tüzérezreddel, Verdun körzetébe rendelték. Itt akkor napjában többször is tüzérségi párbaj zajlott le a szemben álló felek között. Az egyik ilyen tűzváltás alkalmával Sorge mindkét lábán súlyosan megsebesült. Az immár harmadszor sebesült altisztet egy königsbergi kórházban többször is megoperálták. Egy fiatal, csinos ápolónő gondozta, akinek az apja marxista értelmiségi volt, és kapcsolatban állt Németország Szociáldemokrata Pártjával. Amikor lányától a Sorge nevet hallotta, rögtön Friedrich Adolph Sorgéra1, Marx és Engels személyes barátjára és harcostársára gondolt. 1890 és 1904 között sok cikket olvasott tőle, amelyeket az Egyesült Államokban írt. Engels, Bebel és Liebknecht mellett Adolph Sorge is rendszeresen írt a német szociáldemokrácia Stuttgartban 1883-tól megjelenő elméleti lapjában.
Az ápolónő bevitte a kórházba Richard Sorgénak az említett folyóirat 17. évfolyamának bekötött számait. Így ismerkedett meg családja forradalmár elődeivel és rajtuk keresztül a kommunizmussal, annak teoretikusaival és elméletével, előző harcaival és harci szervezeteivel. Több hónapos kórházi ápolása alatt elolvasta Marx és Engels műveit, valamint számos, a marxizmus elméletét, filozófiáját és közgazdasági tételeit bíráló írást is, továbbá rendkívül alaposan tanulmányozta a német és a nemzetközi munkásmozgalom történetét.
1918 januárjában Sorgét elbocsátották a hadseregből. Sebesülésétől egyik lába rövidebb lett, emiatt már nem volt alkalmas katonai szolgálatra.
Richard Sorge filozófiát tanult a berlini Friedrich Wilhelm Egyetemen, amikor 1918. január végén a Spartakus-csoport és a forradalmi vezetők felhívására több mint félmillió munkás lépett sztrájkba. A nép egyre erélyesebben követelte, hogy vessenek véget a háborúnak. Oroszországban győzött a nagy októberi szocialista forradalom, amely óriási hatással volt a német proletariátusra is. A sztrájkhoz további százezrek csatlakoztak, de a kormány nagy katonai erőkkel leverte a munkásokat.
Sorge úgy vélte, hogy jövőjét illetően a filozófia nem elégíti ki érdeklődését, ezért Kielbe utazott, és ott beiratkozott az egyetem gazdasági és szociológiai karára. 1918 nyarán belépett Németország Független Szociáldemokrata Pártjába. A pártot 1917-ben alapították, s tagjai zömmel azok a szociáldemokraták voltak, akiknek Németország Szociáldemokrata Pártjának vezetése nem volt elég „forradalmi”.
Az egyetemen a huszonkét éves Sorge a harmincéves dr. Kurt Albert Gerlachban nemcsak jó tanárra, hanem igaz barátra is talált. Az értelmiségi családból származó Gerlach hasonló fejlődésen ment keresztül, mint Sorge. Mint a lipcsei egyetem magántanára, könyveket írt a szakszervezeti mozgalomról és a munkavédelem jelentőségéről, többéves angliai tartózkodása idején belépett az angol Munkáspártba, Kielben pedig titkos előadásokat tartott a szocializmusról és a kommunizmusról. Sorge és Gerlach a feszült helyzetben mindent megtett egy várható felkelés sikere érdekében. Sorge például titkos előadásokat tartott a kieli matrózoknak és kikötőmunkásoknak.
1918 októberében a Spartakus-csoport népi forradalomra szólított fel, követelte a népirtó háború befejezését és a német imperializmus megdöntését. November 3-án Kielben kitört a matrózfelkelés, amely jeladás volt a novemberi németországi forradalom kirobbantására. A tábornokok és a jobboldali szociáldemokrata vezetők azonban ellenforradalmi ellencsapást készítettek elő, és leverték a novemberi forradalmat.
Richard Sorge ekkor Kielből Hamburgba, a szabad Hanza-városba költözött, és tanulmányait ott folytatta, mert Németországnak ebben a legfontosabb kikötővárosában nem volt kitéve a porosz rendőrség zaklatásainak. Sorge az új hamburgi egyetem jog- és államtudományi karára jelentkezett, mint szigorló. Doktori disszertációjában a német fogyasztási szövetkezetek bér- és adóproblémáit dolgozta fel, és azt summa cum laude (kitűnő) eredménnyel védte meg. Tanulmányai mellett cikkeket is írt a hamburgi Népújság számára.
1919. október 15-én Aachenban belépett az 1918-ban megalakult Németország Kommunista Pártjába. Mint Gerlach professzor asszisztense, nappal az aacheni Technikai Főiskolán dolgozott, este pedig illegális előadásokat tartott és új tagokat toborozott a pártba.
1920. március közepén Hermann Ehrhardt egykori császári korvettkapitány, a hírhedt Ehrhardt tengerészdandár parancsnoka, horogkeresztes, rohamsisakos katonáival bevonult Berlinbe, és megszállta a kormánynegyedet. A puccsot jól készítették elő: Wolfgang Kapp königsbergi tartományi főkormányzó és báró von Lüttwitz gyalogsági tábornok a birodalmi fegyveres erők hadműveleti csoportfőnöke bejelentette a kormány lemondását és a parlament feloszlatását. A puccsisták a bolsevizmus elleni harc jelszavával bevezetett terrort egész Németországra kiterjesztették. Aachentől északra Lützow, Rajna-Westfáliában pedig Lichtschlag ellenforradalmi szabadcsapatai garázdálkodtak.
Németország Kommunista Pártja 1920. március 14-én felszólította a munkásosztályt a katonai diktatúra elleni harcra. A felhívás követelte a Kapp-Lüttwitz-kormányzat azonnali lemondását, a birodalmi fegyveres erők és a politikai rendőrség feloszlatását, egy a munkástanácsok ellenőrzése alatt álló megbízható, forradalmi munkásőrség felállítását.
Dr. Sorge a Rajna-Ruhr-vidéken aktív harcot folytatott a puccsisták ellen, és Aachenban maga is tagja volt a sztrájkbizottságnak. Tizenkétmillió dolgozó általános sztrájkja, a kommunisták és szociáldemokraták által szervezett fegyveres erők – különösen a Vörös Ruhr hadsereg – sikerei négy nap alatt véget vetettek a véres Kapp-puccsnak, amelynek vezetői menekülni kényszerültek. A reakciót azonban nem zúzták szét Németországban. Ezt Sorgénak is hamarosan tapasztalnia kellett. Mint a sztrájkbizottság volt tagját a rektor, a rendőrség kívánságára, 1920. március végén elbocsátotta a Technikai Főiskoláról. Dr. Sorge átmenetileg – tizenegy hónapon át – a Ruhr-vidék, illetve a szomszédos holland tartomány, Limburg különböző bányáiban dolgozott. Egyidejűleg igyekezett segíteni azoknak a német munkásoknak a menekülését, akikre forradalmi tevékenységük miatt a rendőrség, illetve az ügyészség vadászott.
A párt utasítására nem tért vissza Rajna-Westfáliába. Kezdetben Remscheidben lakott, de Solingenben dolgozott, mint a Bergische Arbeiterstimme című népszerű bányászlap politikai szerkesztője. Cikkei, amelyek mindig a munkásosztály érdekeit szolgálták, szenvedélyesek voltak, konkrét érvekre épültek.
1921 márciusában Sorge Solingenbe költözött. Újságírói tevékenysége mellett a wuppertali pártiskolán, továbbá a közeli Ohligs városában működő népfőiskolán docensként tanított. 1921. augusztus 22. és 26. között mint a párt 19. és 20. körzetének küldötte részt vett a jénai pártkongresszuson. Innen hazatérve befejezte első monográfiáját, amelyet Rosa Luxemburgnak A tőkeakkumuláció című könyvéről írt a munkások számára.
Solingenben dr. Sorge életében változás következett be: élettársi kapcsolatot létesített Christianéval, a fiatal, okos, bájos asszonnyal, aki korábban Gerlach professzor felesége volt. Gerlach gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, s tudva ezt, nem állt közéjük, sőt továbbra is barátként kezelte Sorgét. A kapcsolat megbotránkoztatta környezetüket. Ki akarták őket utasítani a városból. Ezért a párt javaslatára Sorgéék 1922. október végén Frankfurt am Mainba költöztek át. Sorge a berlini pártközpont összekötője lett, emellett kezelte a helyi pénztárt, és nyilvántartotta a megyében élő párttagokat.
A Ruhr-vidék francia-belga megszállása után 1923-ban elmélyült a gazdasági válság, nőtt a munkanélküliség és az infláció, erősödött az osztályharc. A munkások megmozdulásaira a tőkések és hatalmi szerveik kegyetlen terrorral válaszoltak. A kommunista párt január 28. és február 1. között Lipcsében rendezte meg VIII. kongresszusát. A párt többek között az osztályellenség elleni egységfront létrehozását, munkáskormány alakítását és az ellenforradalmi szervezetek lefegyverzését követelte.
Szeptember végén Friedrich Ebert birodalmi elnök rendkívüli állapotot rendelt el Németországban. Ebben a bonyolult helyzetben a pártközpontnak megbízható futárra volt szüksége. Dr. Sorgét választották ki erre a feladatra.
Németország Kommunista Pártja Északkeleti Területi Központja vezetőségének terve alapján 1923. október 23-án Hamburgban fegyveres felkelés kezdődött, amelynek jelként kellett volna szolgálnia az egész német munkásosztály felkelésére. Brémában, Frankfurt am Mainban, Rostockban és néhány más városban az üzemek dolgozói csatlakoztak a hamburgi munkások sztrájkjához. Miután azonban kiderült, hogy a felkelés elszigetelődött, a párt hamburgi szervezete október 25-én határozatot hozott az akció beszüntetésére.
A reakció ünnepelt. Hans von Seeckt tábornok katonai diktatúrát vezetett be, betiltotta Németország Kommunista Pártját, Ernst Thälmann2 és a kommunista párt valamennyi vezetője ellen elfogatási parancsot adott ki, a sztrájkjogot hatályon kívül helyezte, és gyakorlatilag eltörölte a nyolcórás munkanapot, a novemberi forradalom egyik vívmányát.
A német munkásosztály vereséget szenvedett. Az illegalitásba kényszerült pártvezetőség és a párt vidéki szervezetei között nehéz volt a kapcsolatot fenntartani. A központ és az Északnyugati Területi Központ közötti állandó kapcsolatról dr. Sorge, „Teddy” – vagyis Ernst Thälmann – titkos futára gondoskodott. Hogy milyen információkat továbbított annak idején, s ezeknek milyen jelentőségük volt a pártvezetés számára, milyen gyakran volt úton élete kockáztatásával Frankfurt és Berlin között, azt nem tudjuk. Sem Thälmann, sem Sorge nem beszélt erről.
Németország Kommunista Pártjának IX. kongresszusán, amely 1924. április 7. és 10. között szigorú illegalitásban Offenbachban és Frankfurt am Mainban zajlott le, Sorge nemcsak küldöttként vett részt, hanem neki kellett a szovjet delegáció biztonságáról is gondoskodnia. A szovjet vendégek, akik Sorge lakásán laktak, azt javasolták, hogy települjön át a Szovjetunióba, tudását és tapasztalatait állítsa a Kommunista Internacionálé szolgálatába. Megígérték neki, hogy javasolni fogják felvételét a Szovjetunió Kommunista Pártjába. Sorge gondolkodási időt kért, hogy a javaslatot megbeszélje pártjának vezetőségével és élettársával. Egyetértésükkel Sorgéék 1925 elején Moszkvába költöztek. Richard Sorge felvette a szovjet állampolgárságot, belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába, és az Internacionálé Sajtóosztályán kezdett dolgozni. Élettársa a Marxizmus-Leninizmus Intézetében lett asszisztens és könyvtáros.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!