Május ötödike van. Május első vasárnapja. Valaki – valamikor kitalálta, hogy május első vasárnapja legyen Anyák Napja. Remek gondolat volt. Egy nap – és le van tudva egy esztendőre a dolog.
Ma van ez a nap. Lefutjuk a kötelező kört. Átadjuk a virágot.
Kezébe, vagy a sírjára. Mondunk valami szépet – ha még van kinek elmondanunk. Ha még van – puszit adunk neki. Tán a kezét is megcsókoljuk. Ha még van -meghatódik. Mi is meghatódunk. Ő a mi gondosságunktól hatódik meg, mi pedig a saját magunk nagylelkűségétől hatódunk meg.
MA FELKÖSZÖNTJÜK ANYUT, MAMÁT, DÉDIT. MERT MA ÍGY ILLIK!
Persze hogy szeretjük! Tudja ezt ő is. Hiszen Ő AZ ANYU! Ő A NAGYBETŰS MAMA! Akit – akiket május első vasárnapján illik felköszönteni.
Meg is tesszük. Így illik. Mi pedig ezzel tisztában is vagyunk!
MA VAN ANYÁK NAPJA!
Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam,
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő-
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
(József Attila)
A balrad.ru tisztelettel és szeretettel köszönti az édesanyákat, a nagymamákat, a dédnagymamákat. Mit is kívánhatnánk nekik?
LEGYENEK MINDIG SZERETVE, TISZTELVE! AZ ÉV MINDEN NAPJÁN!
Anyák Napja alkalmából minden édesanyának kívánjuk az év minden napjára megadatott, családi szeretet örömét!
Mai világunkban az időskor, – amikor segítségre szorul, – óriási megoldandó feladat, nyűg, teher.
Sokszor még az is, ha nem szorul semmire, csak néha időt illene szánni legalább egy pár-perces telefonra.
Amióta a nemzedékek nem együtt élnek, azóta nem csak méterekben mérhető az eltávolodás…
A lelkek mélyén megvan ugyan a szeretet, de a mai világ rohanása mellett nem fordítunk rá tényleges kapcsolati igényt.
Minden fontosabb, a tervek, a kötelezettségek, a megfelelési kényszerek, hogy úgymond életképessek maradhassunk.
Azután, amikor már elment, döbbenünk rá, mennyi mindent veszítettünk.
Mindez igaz az apákra is!
Pedig rajtunk múlik, hogy olyan társadalmi érdekközösséget építsünk, amiben jut hely, és idő gyakran arra, hogy a már nem aktívak is aktívan résztvehessenek az életünkben.
Nem csak évente egy alkalommal!
Az emberi életnek talán addig van értelme, míg élnek az ember szülei,Főleg az édesanyja!Utána már csak egy merő harc az egész, sok- sok mindenért és főleg az igazságért!Szeretettel köszöntök minden olyan édesanyát, és nőt, aki arra valóban méltó! Egy, méltatlan világban!
Csatlakozom!
Addig, míg egyik szülőnk él, gyermekek vagyunk, akár hatvanon túl is:)
Amint elmennek, hirtelen felnövünk…
Egyből felértékelődik, ami addig természetes volt.
Élet adás egy utódnak a legszebb csoda még az állatvilágban is.
Ezért kell minden kicsit mindenkinek óvni, védeni, segíteni!
Kutya kötelessége lenne mindenkinek!
Igaz !
73 évig gyerek voltam azután tavaly huss és felnőttem .
És hogy hiányzik!!
Gondoljunk bele!:
73 évesen is nehéz felnőni…
Egy életúttal, egzisztenciával, saját létrehozott családdal!
A magukra maradt kisgyermekeknek?!
Zsenge korúan, teljes érzelmi, egzisztenciális kiszolgáltatottságban?!
Mit érdemelnek hát ezek a „ragadozók”?!
Milliárdos vagyonokat?!
Bűntetlenséget?
Lehetőséget hogy tovább gyalázzák a legszebbnek titulált kort, a kisgyermek éveket?!:((((
Kicsit , mintha meghalna az ember…
55 évig tudtam magam mellett.
Ki az,aki ennyi ideig óv , és Te vagy a legfontosabb neki?
Soha senki.
Szomorú nap lett.
De azt szeretné, hogy ne szomorún élj tovább!