Presszó és dohánybolt
Az elmúlt időszakban, több faluban, vidéki városban is jártam és azt tapasztaltam, hogy presszók, kocsmák bezártak, csődbe mentek, stb.
A dohánybolt hálózat bevezetése és elterjedése sajnálatos módon ezeket kiszorította. Bár az is igaz, hogy a COVID járványhelyzet és az energiaválság is nagyban hozzájárult ehhez. A presszókban közösségek voltak, az emberek közvetlenül tudtak találkozni, ügyes-bajos dolgaikat, a politikát megvitatták, közös születés- és névnapokat, óévbúcsúztatót, stb. is
tartottak.
Valószínűleg ez a rendszer nem érdekelt abban, hogy közösségek legyenek és épüljenek, bővüljenek.
A cél az, hogy az emberek minél kevesebbet találkozzanak személyesen és beszélgessenek, nehogy még a végén valaki felvesse a kapitalizmus létének ellentmondásosságát illetve megdöntésének gondolatát!
Pedig nagyon is időszerű kérdés! A még megmaradt közösségi helyeknek, kitartást, sok-sok fogyasztó vendéget, gondolkodást, párbeszédet és minél hosszabb ideig történő fennmaradást kívánok!
P.L.
„- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Ha odasujtsz körül a sorshoz,
az úri pusztaság rikoltoz –
a széles fejsze mosolyog.
Ahol nincsen villanylámpa
gyújtsd a burzsujt gyertyalángra,
ahol nincsen hús a babban
füstölt burzsuj főjjön abban,
ugy biz édes cimborám!
Egyre többen, egyre jobban,
irtsd a burzsujt megfontoltan; –
aki gyönge anyámasszony,
az csak százhuszat akasszon,
ugy biz édes cimborám! ”
József Attila