6
Miért kell az emberré váláshoz meghaladni a kapitalizmust?
A kapitalizmus az bérrabszolgatartó, élősködő, szélsőségesen megosztott, embertelen társadalmi forma!
A kapitalizmus útja elkerülhetetlenül a fasizmus barbárságába vezet!
Csak a szocialista demokrácia az emberré válás útja!
A fasizmus legjellegzetesebb tulajdonsága a kommunistaellenesség!
A fasizmusnak nem a diktatúra, a terror, a nacionalizmus, a sovinizmus, a fajelmélet, az embertelenség, a háborúk, a népirtás a fő jellemzői, mert ezek a rabszolgatartó társadalomra, a feudalizmusra, a kapitalizmusra mind jellemzőek, hanem a kapitalizmus kíméletlen, könyörtelen, kegyetlen kommunistaellenessége.
A totális kapitalista hatalom, a kapitalista osztály-önkényuralom megvalósul a polgári demokráciában a jogállamiság keretében és a demokrácia nyílt elevetésével is, de ezek mind csupán a fasizmus praktikus változatai.
„Fasizmus: az imperializmus viszonyai között, a kizsákmányoló osztályok legreakciósabb részének legsovinisztább, legagresszívebb nyílt terrorista diktatúrája, amely vad, erőszakos terjeszkedés, más népek leigázása, a faji gyűlölet szitása, szélsőséges kommunistaellenesség és antidemokratizmus jellemez. Szociális demagógiájával igyekszik tömegbefolyásra szert tenni. A kapitalizmus általános válságának talaján nagy társadalmi megrázkódtatások idején jött létre, amikor az uralkodó osztályok a régi módon, a polgári demokrácia eszközeivel nem tudnak kormányozni, a munkásosztály pedig nem elég erős a hatalom megragadásához, a társadalmi-politikai erők polarizálása kritikus szakaszba lépett, a jobboldali erők a szélsőséges reakció (fasizmus) oldalán tömörülnek, a munkásmozgalom és az antifasiszta demokratikus tábor viszont nem egységes, de potenciálisan fenyegető erő a reakcióval szemben.” – Marxista fogalomlexikon
A fasizmus legjellegzetesebb ismérve a totális, tudatos harc a társadalmi haladás, a szocializmus ellen! A szocializmus lehetősége és szükségszerűsége a termelőerők fejlődésével a kapitalizmus méhében érik meg, amit a kommunista eszmék tárnak fel és ez a kapitalizmus számára nagy kihívás. A polgári demokrácia még eltűri a kommunista eszméket, de a kapitalizmus ezt nem engedheti meg magának, a létét fenyegeti, ezért a „kapitalista szocializmussal”, a fasizmussal harcol ellene.
„A szocialista forradalom anyagi és szubjektív feltételei már a kapitalizmusban létrejönnek: kialakul a gépi nagyipar, létrejön és koncentrálódik a proletariátus. A monopolkapitalizmusban a termelés társadalmasítása és a proletariátus koncentrálódása óriási mértékben fokozódik. Az egyre inkább társadalmi jellegűvé váló termelőerők mellett azonban továbbra is fennmarad az elsajátítás magánjellege: a társadalmi termelés eredményeinek jelentős részét a finánctőke sajátítja ki. A monopoltőkés társadalmi viszonyok egyre élesebb ellentétbe kerülnek a társadalmi jellegű termelőerőkkel: a termelőerők további fejlődése szükségszerűvé teszi, hogy a társadalmi termelés a termelési eszközök társadalmi tulajdonának feltételei között menjen végbe.” – A szocializmus politikai gazdaságtana
A szocializmus és a népi demokrácia kommunista vezetésének szükségessége.
A szocializmus a működési módja miatt nem tűrheti a hatalomban a kapitalizmus világnézetét képviselőket, így szükségszerűen a proletárdiktatúrával ki kell zárni a kapitalizmus polgári vagy a nyílt fasiszta híveit az államhatalomból. A szocializmusban bűn a kizsákmányolás, a bérrabszolgaság, ami a kapitalizmusban elkerülhetetlen. A szocializmusban a szocialista demokrácia nem fér össze a polgári demokráciával, mert vagy a dolgozók vagy a dolgozó proletárokon élősködő tőkések a hatalom urai.
„A kommunista és a marxista—leninista munkáspártok a legkövetkezetesebb kifejezői a dolgozó tömegek érdekeinek. Szervező és vezető erőként lépnek fel a demokráciaért, a békéért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívott harcban. A szocialista forradalom győzelme után a marxista—leninista munkáspártok az ország vezető politikai erejévé válnak. … A népi demokráciák tapasztalatai azt mutatják, hogy a szocializmus építésének érdekében sikeresen felhasználható a többpártrendszer is, amelyben különféle pártok műkődnek együtt a kommunista párt vezette népfront keretében.” – Filozófiai kislexikon
A népi demokrácia a marxista-leninista kommunista párt vezetésével, dominanciájával összefog a demokratikus polgári pártokkal a fasiszta-kapitalizmus önkényuralma, az ellenforradalom ellen a népgazdaság gyors fejlesztése érdekében, a végcél azonban a szocializmus, (majd a kommunizmus) a szocialista demokrácia megvalósítása. A népi demokrácia a „kapitalizmus” fasizmussá, fasiszta-kapitalizmussá, a „kapitalista szocializmussá” válásának megakadályozására törekszik, de a magánérdekeltség hatékonyságát felhasználja a társadalom érdekében, azonban ez még nem szocializmus, de már nem kapitalizmus.
A népi demokrácia azonban nem működhet hatékonyan, biztonságban, ha a polgári demokratikus erők nem támogatják, a proletárdiktatúra ezen hosszútávon nem segíthet. Talán ezt az összefogást meg sem lehet valósítani, mert a kapitalizmus erői a totális hatalomra törnek és végül is restaurálják a kapitalizmust, így győzött az ellenforradalom a népi demokráciákban. Ezért az osztályharcban a szocializmus erőinek hosszútávon döntő fölényben kell lenniük. Azonban ez nagyon nehéz feladat.
A Szovjetunióban ezt a feladatot Sztálin eredményesen megoldotta. De a Szovjetunióban a népi demokráciát nem támogatta sem a polgári demokrácia sem a szociáldemokrácia, ezért az ilyen tendenciákat a proletárdiktatúrával könyörtelenül elnyomták. Ezért lehetett sikeres a Szovjetunió Sztálin vezetésével.
A népi demokráciákban a kapitalizmus hívei a marxista-leninista kommunista pártot belülről rohasztották el a proletárdiktatúra ellenére. Egyszerűen beépültek a hatalom minden részébe, kommunistának adták ki magukat és a demokráciára hivatkozva megvalósították a fasiszta-kapitalizmust, a „szabad világot”.
Kapitalizmus, bérrabszolgaság, beszélőszerszám, rabszolgaszíj
A kapitalizmusban a dolgozó proletárok munkaerejét, a munkaerő árut a tőkések a saját profitjuk létrehozása érdekében a munkabérért megvásárolják, pont úgy, mint az árutermeléshez szükséges szerszámot. A proletár bére alapvetően, mint a közönséges szerszámé, a legalacsonyabb költségen tartandó, így nagy a hasonlóság (majdnem hogy az azonosság) a közönséges szerszám és a beszélőszerszám között, ami csak költség a profitja érdekében tőkebefektető tőkés vállalkozónak.
A proletár dolgozó és a munkaereje ugyanabban az emberi testben létezik, azonban a létfenntartásához nem rendelkezik termelőeszközökkel, csak a saját munkaerejével, azzal a képességgel, hogy értéket, árut tud létrehozni. Ezért a létfenntartásához a proletár kénytelen eladni magát, vagyis csak a munkaképességét, a munkaerejét, mert mással nem rendelkezik, csak a saját maga munkaerejével az áru, a termék, az érték létrehozásának képességével, csak így maradhat életben. Ettől a munkabértől válik a proletár dolgozó ember bérrabszolgává, a beszélőszerszámmá.
A kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalom!
A proletárnak a tőkésektől kapott munkabére az életbennmaradását jelenti, ez a szíj köti az élősködő, kizsákmányoló tőkésekhez. A proletár munkabére a tőkés rabszolgaszíja, amivel a tőkésosztály valójában az egész embert birtokolja, pedig csak a munkaerejét vásárolja meg. A proletár dolgozó ember ezzel válik a tőkés alárendelt szolgájává, bérrabszolgává, pedig a tőkésnek az élősködéshez csak a munkaerejére van szüksége, csak azt vásárolja meg, a bére ennek az üzemeltetésére, a karbantartására, a létrehozására szolgál. Így lesz a kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalom.
A bérrabszolga a profittermelő gép!
„A munkásosztály helyzetét a kapitalizmusban alapvetően az határozza meg, hogy tulajdonképpen a tőke tartozéka, annak függvénye. … A munkaerő értékének megfizetése tehát csupán azt jelenti, hogy a munkás az általa létrehozott termékekből annyit kap meg, amennyi létfenntartásához elegendő. A munkásosztálynak ez a szükséges fogyasztása a tőke szemszögéből olyan értelemben szükséges, amilyen értelemben szükséges bármely más termelési tényező újratermelése. Az ezt meghaladó fogyasztás a tőke oldaláról már gazdaságtalan kiadás, mint ahogy gazdaságtalan társadalmilag szükségesnél nagyobb munkaráfordítással előállítani bármely más termelési tényezőt is. … Ha a munkásosztály az általa megtermelt javakból nagyobb arányban részesedne, mint amelyet a tőkés társadalmi feltételek által megszabott szükséges fogyasztás megkíván, akkor előbb-utóbb megszűnne a tőke tartozéka lenni, vagyis megszűnne számára az a kényszer, hogy munkaerejét áruba bocsássa. A tőkés termelésnek viszont szükséges feltétele a proletár, a nincstelen létezése, aki éppen proletár volta miatt kénytelen bérmunkát vállalni. Az tehát, hogy a munkás nem kaphat több pénzt munkaereje ellenértékeként, mint amit el is kell költenie fogyasztási cikkekre, a tőkés termelési módban törvényszerű. … Ezen mit sem változtat, hogy a szükséges fogyasztási cikkek választéka bővül, és terjedelme — hosszú idő átlagában — nő. Ha valamely tőkés társadalomnak egy bizonyos magasabb fejlettségi fokán a munkás választékosabban és többet fogyaszt, mint korábban, nem szűnik meg a tőke tartozéka lenni, ha jövedelme csak a mindenkori fogyasztási színvonalának felel meg. … a tőkés felhalmozás a tőkésosztály oldalán a tőke koncentrációjához és centralizációjához vezet. Ennek következtében egyre éleződik a kapitalizmus alapvető ellentmondása: a termelés társadalmi jellege és a tőkés magán elsajátítás közötti ellentmondás. … a tőkés felhalmozás történelmi tendenciája: a termelőerők magas fejlettségi foka egyre erőteljesebben követeli a társadalmi használatra szánt termelési eszközök társadalmi tulajdonát, a tőke kisajátítását, a tőkés magántulajdon megszüntetését.” – A kapitalizmus politikai gazdaságtana
A tőkésosztály valójában a nap 24 órájában birtokolja a proletár dolgozók életét, mivel a proletár dolgozók által termelt értékek nagy részét a proletár dolgozók a szabadidejükben vásárolják és fogyasztják el. Valójában még alvás közben is a tőkét szolgálja, hogy másnap képes legyen dolgozni, különben nem lesz profitja a tőkésosztálynak, és persze, hogy életben maradjon. A proletárok fogyasztása, pihenése, tanulása teszi lehetővé azt, hogy folyamatosan dolgozzon és profitot termeljen a tőkésnek. Mert, mint egy szerszámnak, mint egy gépnek egyebek mellett tápenergiára és pihenőhelyre, karbantartásra, tanulásra, lakásra, sőt a következő beszélőszerszám nemzedék létrehozására is szükség van, ehhez szükséges s proletárok bére, hogy a következő munkanapon is képes legyen működni, profitot termelni a tőkésnek.
„A munkaerő értékét is — mint bármely más áru értékét — az a munkamennyiség határozza meg, amely újratermeléséhez társadalmilag szükséges.” – A kapitalizmus politikai gazdaságtana
„Amíg az átlagembernek a napi élelemszükséglet beszerzése érdekében is áldozatot kell hoznia, addig a szuper gazdagok legvadabb álmaikat is megvalósítják. Alig két év telt el 2020 óta, de már kijelenthetjük, hogy pénzügyileg ez minden idők legjobb évtizede a milliárdosok számára … − mondta Gabriela Bucher, az Oxfam vezérigazgatója. … A The Survival of the Richest című jelentés szerint a globális elit összesen 42 ezer milliárd dollárt (15 400 ezer milliárd forint) keresett az elmúlt két évben. „A milliárdosok vagyona akkor is 2,7 milliárd dollárral (993,2 milliárd forint) növekszik naponta, amikor az infláció legalább 1,7 milliárd munkavállaló bérét emészti fel” − olvasható a jelentésben.”
Olyan a proletár dolgozó, mint egy profittermelő gép, biorobot: a proletár dolgozók munkamegosztásban termelnek, majd az általuk megtermelt értékekből a bérüknek megfelelően fogyasztanak, csak így lesz profitja a tőkésnek, amiből élősködhet. Mert a tőkéseknek csak ezért van szükségük a dolgozó proletárokra, a beszélőszerszámokra, a profittermelő, árutermelő/árufogyasztó gépre, a biorobotra. Ami a gépi robotok uralkodóvá válásával lényegesen meg fog változni.
A robotok uralkodóvá válása feleslegessé teszik a beszélőszerszám biorobotok munkáját és a létét is!
Így a proletárok, a beszélőszerszámok többsége már feleslegessé fog válni, ami szörnyű katasztrófába vezetheti a kapitalizmust, így az emberiséget. A kapitalizmus modell csak addig tarthat, amíg ez a profittermelő gép működni képes! De a kapitalizmus „optimális” esetben a termelőerők fejlődésével eljuthat oda, hogy a proletároknak nem kell, nem lehet dolgozniuk, és így nem lesz bérük, így nem lehet és „nem is kell” fogyasztaniuk sem, megtűrt felesleges emberek lesznek.
De, akkor a robotok kinek fognak termelni?
A robotok profitot nem hozhatnak létre, mert nem lesz bére az emberiség többségének, a proletárok már nem lehetnek bérrabszolgák, így nem lesz rájuk szüksége a kapitalistáknak. Nos, akkor jön fasiszta-kapitalista világméretű népirtás, a feleslegessé vált proletárok kiirtása, vagy jöhet a kommunizmus. Az emberiségnek választania kell, a fasiszta népirtás vagy a szükségletek szerinti elosztás, a kommunizmus között. A fasizmus a gondolkodó vadállat (vagy már csak vadállat), a kommunizmus a gondolkodó ember.
Sajnos egyelőre a fasiszta népirtásnak van esélye. A profitot nem termelő felesleges proletár emberre, a beszélőszerszámra, mint ahogy más felesleges szerszámra a kapitalizmusnak, a vállalkozónak nincs szüksége. Ezért vagy gondolkodó emberré válik az ember-állat vagy marad, mint már nem gondolkodó állat! Innen csak egy emberséges út lehetséges a kommunizmus, a gondolkodó emberek világa.
A beszélőszerszám üzemeltetési költsége a fogyasztása, de enélkül nincs profitja a tőkésnek!
„A munkaerő értékét is — mint bármely más áru értékét — az a munkamennyiség határozza meg, amely újratermeléséhez társadalmilag szükséges. … A munkaerő újratermelése nem a termelés, hanem a fogyasztás területén megy végbe. A munkás azonban társadalomban élő ember, akinek fogyasztási igényeire, szokásaira erős hatást gyakorol a társadalmi környezet. A munkás szükséges fogyasztási színvonala (tehát az a színvonal, amely a munkaerő normális újratermelését biztosítja), nem eshet egybe a biológiai létminimummal. … A munkaerő értéknagyságát tehát végeredményben a munkás és az általa eltartott családtagok létfenntartási és kiképzési költségei határozzák meg, figyelembe véve a szükséges fogyasztási színvonal történelmi-erkölcsi elemét. E költségek a munkaérték-elmélet alapján munkára vezethetők vissza. Mivel pedig a termelőerők kapitalizmusbeli fejlettségi fokán a munkásosztály több munkát képes kifejteni, mint ami saját létének biztosításához és kiképzéséhez szükséges, az értéktöbblet forrása nem más, mint a munkás által termelt új értéknek a munkaerő értékét meghaladó többlete.” – A kapitalizmus politikai gazdaságtana
A bérrabszolgatartó tőkésnek a termelésben nincs szüksége az egész emberre, csak a proletár ember munkaképességére és fogyasztására, mert ez hozza számára a profitot, a többivel bajlódjon a proletár dolgozó ember saját maga, ha tud. A kapitalista árutermelő gazdaságban azonban csak úgy keletkezik a profit, ha a munkaerő áru által termelt értékekből a proletár dolgozó bérrabszolgák a munkabérük ellenében vásárolnak. Ugyan a tőkésosztály is fogyaszt, de még mennyire, de a fogyasztását a kizsákmányolás, az értéktöbblet elsajátítása teszi lehetővé, így élősködik, azonban az érték létrehozásában alig vesz részt.
Ahogy a dolgozó proletárok munkájának eredményeként fejlődnek a termelőerők, alapvetően úgy javul az életszínvonaluk is, mert amivel többet termelnek, abból nekik is többet lehet – kell – fogyasztaniuk, csak így növekedhet a kizsákmányolók profitja, élősködési lehetősége.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!