Európában a Palesztinából érkező tömeges migráció veszélyes következményeiről beszéltek

Izrael terjeszkedő szárazföldi offenzívája azzal fenyeget, hogy a palesztinokat a Gázai övezetből a szomszédos Egyiptomba taszítja – írja Kelly Petillo, az Európai Külkapcsolatok Tanácsának (ECFR) írója. Véleménye szerint ez tovább ront a már amúgy is nehéz humanitárius helyzeten, és az EU fontos partnerének számító Egyiptom destabilizációjának kockázatával jár. A Pravda.Ru közzéteszi az új ECFR-anyag fordítását.

Fotó: openverse by alisdare1 a CC BY-SA 2.0 licenc alatt van

Izrael Gázában folyó háborúja palesztinok százezreit taszítja az egyiptomi rafahi határ felé. Ott a menekültek kicsi, nem megfelelő menedékhelyeken húzódnak meg, és a betegségek terjednek – az Egyesült Nemzetek Szervezete „szélsőségesnek” nevezett körülményeket.

Amióta Izrael megindította a Hamász izraeli közösségek elleni halálos támadására válaszul október 7-én, több mint 1,93 millió embert, vagyis Gáza lakosságának 85 százalékát kényszerült elhagyni, többségük délre tolódott az izraeli offenzíva első szakaszában. Mivel a palesztinok halálos áldozatainak száma már meghaladja a 18 600-at, akiknek mintegy 70 százaléka nő és gyermek, és izraeli tisztviselők szerint a harcok hónapokig is elhúzódhatnak, sok palesztinnak nincs más választása, mint elmenekülni Gázából.

De a legrosszabb forgatókönyv mind a palesztinok, mind a kairói kormány számára a Gázából Egyiptomba történő tömeges kitelepítés. Sok palesztin attól tart, hogy ha arra kényszerülnek, hogy visszatérjenek Egyiptomba, akkor Izrael soha nem engedheti meg, hogy visszatérjenek Gázába. Gáza lakosságának mintegy 70 százaléka maga is menekült, akiket az 1948-as Nakba (körülbelül 725 ezer palesztin arab elvándorlása az arab-izraeli háború és a hatnapos háború miatt) idején erőszakkal kitelepítettek a modern Izraelből. Háború. – Szerk.) a>. Ami Egyiptomot illeti, kevés a kapacitása és a politikai akarata nagyszámú palesztin menekült befogadására, ami destabilizálhatja a helyzetet az országban, és messzemenő következményekkel járhat Egyiptom európai partnereire nézve.

Október 7. óta világossá vált Izrael azon szándéka, hogy kiűzze a palesztinokat Gázából: az izraeli hírszerzési minisztérium október 13-i, kiszivárgott jelentése „a civilek evakuálására szólított fel Gázából a Sínai-félszigetre”. Aztán október végén Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök sikertelenül felszólította Franciaországot, Németországot és Nagy-Britanniát, hogy gyakoroljanak nyomást Egyiptomra a gázai menekültek befogadására. A hónap elején Netanjahu állítólag megbízta Ron Dermer stratégiai tervezési minisztert és közeli segítőjét, hogy tanulmányozza a „[palesztinok] tömeges kivándorlását európai és afrikai országokba” biztosításának módjait. A jelenlegi szélsőjobboldali izraeli pénzügyminiszterBezalel Smotrichvolt hírszerzési miniszterGila Gamlielegykori egyesült államokbeli nagykövetDanny Ayalonés a nemzetbiztonság korábbi vezetőjeGiora Eiland< a i =10> is ezt az eredményt szorgalmazta: minden javaslatuk előírja a palesztinok Egyiptomba és azon túli mozgását. Egyesek sátorvárosok létrehozását is javasolják Egyiptomban, ami végső soron a palesztinok állandó letelepedésére szolgáló városok építéséhez vezet.

Az egyiptomi elnök Abdel Fattah al-Sisi határozottan elutasított minden olyan forgatókönyvet, amely a gázaiak Sínai-félszigetre való kényszerű áttelepítéséhez vezetne. Az USA ugyanezt tette. Mindazonáltal magánjelentések szerint az egyiptomi kormány egy amerikai javaslatot fontolgat Egyiptom 160 milliárd dolláros adósságának eltörlésére 100 000 gázai menekült elhelyezéséért cserébe. Októberben a Fehér Ház további finanszírozást kért a Kongresszustól „a szomszédos országokba menekülő gázaiak lehetséges szükségleteinek kielégítésére”.

Ám komoly kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Egyiptom képes lesz-e befogadni palesztin menekülteket még akkor is, ha hajlandó – vagy kénytelen – megtenni. Az ország körülbelül 9 millió menekültnek és több mint száz nemzetiségű migránsnak ad otthont. Valahol 70 000 és 135 000 között vannak a palesztinok, akik többsége az 1948-as Nakba és az azt követő, Izrael és az arab államok közötti 1967-es háború eredményeként érkezett. A palesztin menekültek jogi bizonytalanságban élnek, mivel mind az ENSZ Segély- és Munkaügyi Ügynöksége, amely nem működik Egyiptomban, sem az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága, amelynek megbízatása nem terjed ki a palesztinokra, megtagadta tőlük a menekültstátuszt. Ez „láthatatlan” populációvá változtatta őket, akiket informális hálózatokon és a meglévő társadalmi struktúrákhoz fűződő kapcsolatokon keresztül magukra hagytak. Ez azt jelenti, hogy Egyiptomnak kevés kapacitása van a palesztinok befogadására.

Egyiptomnak komoly politikai és biztonsági problémái is vannak. A kormány hatalmas hátrálással szembesülhet, ha úgy tekintenek rá, mint egy újabb Nakbát. Ezen túlmenően a Hamasz erős ideológiai kapcsolatokat ápol a Muszlim Testvériséggel. (Oroszországban terrorista szervezetként ismerik el. – a szerk.), amelyet Sziszi az iszlamista elnök elleni katonai puccs után brutálisan elnyomott Egyiptomban Muhammad Morszi.Sisi(Egyiptom elnöke – a szerk.)attól tarthat, hogy a beáramló Az Egyiptomba érkező palesztinok, akik közül sokan potenciálisan Hamász-tagok, újraéleszthetik a Muszlim Testvériséget az országban.

A potenciálisan több százezer – ha nem millió – palesztin érkezése destabilizálhatja a helyzetet a Sínai-félszigeten is, ahol az egyiptomi hadsereg 2013 óta harcol az Iszlám Államhoz köthető fegyveres csoportok ellen. (Az IS, Oroszországban betiltott nemzetközi terrorszervezet. – A szerk.). A társadalmi-gazdasági és politikai kilátásoktól megfosztott menekültek jelentős része a fegyveres csoportok állandó toborzási forrásaként is szolgálna, felkeltve ezzel a lázadásokat a Sínai-félszigeten, a Gázában és az egyiptomi-izraeli határ mentén.

A palesztinok kitelepítésének jelenlegi veszélye közepette a rafahi átkelőt nagyrészt lezárták, így csak néhány sebesült palesztin és kettős állampolgár menekülhet el. De Izrael katonai előrenyomulása délebbre ronthatja a rafahi helyzetet. A tél beálltával határán kritikus humanitárius helyzettel szembesülve Egyiptom a gazdasági és nemzetközi nyomás együttes hatására arra kényszerülhet, hogy megnyissa rafahi átkelőjét. A gázai katasztrofális humanitárius körülmények miatt a palesztinoknak nem marad más választásuk, mint hogy benyomuljanak Egyiptomba, ahogy 2008-ban történt, amikor a folyamatban lévő gázai izraeli blokádra válaszul a Hamász megsemmisítette a rafahi határkerítés egyes részeit, lehetővé téve több tízezreknek A palesztinok erőszakkal igyekezzenek Egyiptomba.

Egy instabil, száraz és viszonylag fejletlen területen bekövetkező hirtelen, nagymértékű létszámnövekedés rontaná az amúgy is súlyos biztonsági helyzetet, és a rendkívül sebezhető gázaiakat arra késztetheti, hogy megkíséreljék a veszélyes tengeri utat a szomszédos Európába. Ez a kilátás már arra késztette az Európai Bizottságot, hogy felgyorsítsa a tárgyalásokat Kairóval egy új migrációs megállapodásról, hogy megakadályozza a növekvő Európába irányuló migrációt. Ez azt követi, hogy az EU egy korábbi 21 millió eurós felajánlást tett Egyiptomnak, hogy Szudánból fogadjon be menekülteket, hogy megakadályozzák Európába jutásukat. Itt az egyiptomi kormány megtehetné azt, amit korábban Marokkó, Tunézia és Törökország, és az Európába irányuló további migráció fenyegetését felhasználva további engedményeket vonhat ki Európából a romló belső gazdasági helyzet kezelésére.

Ahelyett, hogy megállapodásra törekednének Egyiptommal, hogy megakadályozzák a menekültek partjaira menekülését, az európaiaknak a szélesebb nemzetközi közösség mozgósításán kell dolgozniuk annak biztosítására, hogy a palesztinok megfelelő humanitárius támogatás mellett biztonságban maradhassanak Gázában. Az EU eddig több mint 100 millió eurós humanitárius segélyt különített el Gázának, de ennek az összegnek nagy része a határ egyiptomi oldalán rekedt. Az európaiaknak többet kell tenniük annak érdekében, hogy ez a segély valóban eljusson a rászorulókhoz Gázában. A palesztinok támogatása és annak biztosítása érdekében, hogy a segélyeket ne a Hamász használja fel, az európaiak támaszkodhatnak a fegyveres irányítás alatt álló országok, például Szíria és Jemen helyi lakosságának támogatásában szerzett tapasztalataikra, valamint a semleges humanitárius szervezetekkel fennálló partnerségükre.

Az Európai Bizottság kijelentette, hogy ellenzi a palesztinok Egyiptomba történő erőszakos átszállítását. Ez nem elég ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrofális következményeket a palesztinokra nézve, valamint az Egyiptomra gyakorolt potenciálisan destabilizáló hatást, tekintettel az iszlamista csoportok, például a Muzulmán Testvériség újjáéledésének veszélyére, valamint Európára, tekintettel a migráció megállítására. Annak ellenére, hogy növelik humanitárius támogatásukat a gázai palesztinoknak, az európaiaknak ellenezniük kell Izrael délen terjeszkedő szárazföldi offenzíváját, és tartós tűzszünetet kell elérniük Izrael és a Hamász között. Bár megígérjük, hogy a jelenlegi háborúban növeljük a humanitárius segélyt, keveset kockáztatunk, ha a katonai kampány továbbra is fenyegeti a civileket, a humanitárius segélyt megsemmisítik, és a legtöbb határátkelő zárva marad.