ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
A Nemzeti Hadsereg megjelenését nemcsak Budapesten, a Duna-Tisza közén is a fehérterror új hulláma, szörnyű vérengzés követi.
A fővezérség nevében átveszem a hatalmat Kecskeméten … Héjjas István s. k. – hirdetik falragaszok. Rendeletet bocsát ki, mely szerint november tizenötödikéről tizenhatodikára virradó éjszakán senkinek sem szabad lakását elhagynia. Akit az ÉME. az Ébredő Magyarok Egyesülete, jelvény nélkül meglát Kecskemét utcáin, a járőrökkel lelöveti.
Este tíz órakor megszállják a börtönt, elhurcolnak harminc kommunista foglyot. Tizennégyet a lakásáról vitet el Héjjas. Vasmunkásokat, napszámosokat, tanárokat. Kocsikon kiviszik őket a város szélére, egy részüket megfojtják, más részüket felakasztják; egyeseket addig vernek, amíg bele nem pusztulnak. Meggyilkolnak hat, kommunista magatartásuk miatt elbocsátott rendőrt is. Elhurcolnak több gazdag zsidót, hogy kirabolhassák őket.
Gróf Ráday Gedeon kormánybiztos jelentést kér a kecskeméti főkapitánytól.
– Szóbeli felhívásra jelentem: az A. alatt felsoroltakat minden valószínűség szerint egy Francia Kiss Mihály nevű, a Héjjas Iván főhadnagy csoportjában karhatalmi szolgálatot teljesítő szakaszvezető és ismeretlen társa hurcolták el ismeretlen helyre … Ugyan ezt jelenthetem a B. alatt felsoroltakra is. A D. alatt felsorolt egyének elhurcolására vonatkozólag az itteni karhatalmi szervezet parancsnoka, Héjjas Iván főhadnagy azt adja elő, hogy a Prónay-féle különítmény Szabó és Székely nevű századosai eszközölték, éspedig egy a budapesti államrendőrség körbélyegzőjével ellátott parancs alapján.
A nyomozást megnehezíti, hogy a helybeli lakosság annyira meg van félemlítve, hogy a nyomozó hatóság részére adatokat szolgáltatni nem mer, másrészt nyomozó közegeink a fentebbi esetekből is kitűnőleg erősen szervezett fehérterrortól való félelmükben erélyes és lelkiismeretes nyomozást aligha mernének eszközölni …
A kecskeméti rendőrfőkapitányságtól beérkezett jelentést gróf Ráday kormánybiztos a fővezérséghez továbbítja. Sürgős intézkedést kér a további gyilkosságok megakadályozására, a bűnösök felelősségre vonására. Erre azonban nem kap választ.
Köztudottak a kecskeméti rémségek, mégis most, közvetlenül Horthyék bevonulása után, egyetlen napilap sem meri szóvá tenni. Hallgatnak a politikusok is, mert egyformán tartanak a különítményesek bosszújától. Ez még inkább felbátorítja Héjjasékat, és a gyilkosságok tovább tartanak Orgoványban.
Sok tízezren menekülnek az ellenforradalom elől, hagyják el az országot. Bécsben már szerveződnek a kommunista és baloldali szociáldemokrata írók és újságírók, akik hazájuk sorsáért aggódva foglalnak állást a magyarországi fehérterror és annak szörnyűségei ellen. E harc kiváló katonái: Gábor Andor, Halmi József, Hajnal Jenő.
Halmi József írja a Fekete Könyv-ben: Kecskemét és az egész környéke tud a borzalmakról, mindenki ismeri a gyilkosokat, már az első ötven áldozat kivégzése után, és a gyilkosok még vadabbul, még kegyetlenebbül gyilkolnak tovább. A fővezér Budapesten, a Gellért-szállóban él fejedelmi pompában. A magyar miniszterelnök a külföldi missziók tiszteletére rendezett teadélutánokon a politikai helyzet tisztulásáról beszél. Éjszakai mulatókban részeg tisztek húzatják a nemzeti dalt, amikor Kecskemét remeg, sír, jajgat, amikor véresek a kecskeméti utcák és a cellák padlói, amikor Orgoványon megcsonkított holttestek lógnak a fákon, és a zúzmarás fák alatt, a rozsdás falevelek között emberhúsdarabok, kiszúrt szemgolyók, lemetszett herék feküdnek … Ezen az orgoványi őszön ott rohad szennyesen, gennyesen, szétmarcangolva, megcsonkítva, kiherélve, megvakítva, meggyalázva Horthy Miklós Magyarországa …
Folytatódnak Clerk kormányalakító tárgyalásai. Senki sem teszi szóvá a Kecskeméten történteket. Pedig lenne erre alkalom. De nem Kecskemét a kérdés, hanem hogy Friedrich lemondjon-e a miniszterelnökségről.
Kialakul a minisztertanács véleménye: Friedrich miniszterelnöksége kérdésében az antant nyomásának nem tudnak tovább ellenállni. Friedrich lemondásával vonuljanak vissza taktikailag. A terrorválasztásokkal amúgy is korlátlan hatalomhoz jutnak.
Friedrich lemond, de csakis azzal a feltétellel, hogy pártja nem fogadja el Apponyi miniszterelnökségét. A kormány eddigi tagja, Huszár Károly kultuszminiszter alakítson kormányt.
Apponyit túl liberálisnak, nem eléggé kereszténynek tartják. Ezért kívánják az ellenforradalom igazi jellegét jobban képviselő Huszár Károlyt a kormány élére állítani. Huszár fiatal kántortanító évei után csatlakozott a katolikus politikához.
A Clerk-értekezlet két nap tanácskozás után sem tud a miniszterelnök személyében megegyezni. Folytatódik a különös helyzet; az arisztokraták, Bethlen, Horthy, a demokratikus pártok, beleértve a szociáldemokratákat, Apponyi miniszterelnökségét támogatják. A kormányhatalmat kezükben tartó, úgynevezett keresztény politikusok kitartanak Huszár mellett, akiről jól tudják: olyan középosztálybeli, akinek életcélja minél hatékonyabban küzdeni a szociális forradalom ellen, szolgálni a fennálló rendet.
Az értekezleten a vita olyan éles, hogy az Apponyi-pártiak és velük Horthy otthagyják az értekezletet. Már csak a folyosón egyeznek meg, hogy másnap mégis folytatják a kormányalakítási tárgyalást.
A Clerk-tárgyalásokon részvevő gróf Andrássy Gyulának, a monarchia volt külügyminiszterének a felesége ez alkalommal írja:
Huszár próbálkozik a kormányalakítással. Mindenki lesi, fog-e ez neki sikerülni. Grófot nem akarnak, ezekre rájár a rúd, de bizonyos pontig érthető is. Amikor kezdődött a szervezkedés, nem voltak sehol, most nehéz elhelyezkedniük a már kialakult helyzetben. Bethlen Istvánt állandóan támadja a kormánypárti sajtó. Horthy veszíti türelmét … Ha ma estig nem jön létre a koalíció, letartóztatja az egész társaságot, és kinevez olyan kormányt, amellyel hajlandó az antant tárgyalni. Egészen komikus a mai politikai nívó. Fogorvosok, patikusok, politikailag teljesen analfabéták nyomulnak az előtétbe, és törtetnek feljebb, lehetőleg a legfelső csúcsok felé … Délután meghiúsultak a Huszár-féle kísérletek. Egymást fenyegetve mentek széjjel a tárgyaló felek, részint pogromot, részint lázadást emlegetve. Ma este az Országos Kaszinóban ebédeltünk Horthyékkel és Clerkékkel. Pallavicini őrgróf a házigazda. Az időjárás szörnyű hideg, mindenki didereg. A villamosok szénhiány miatt nem járnak. A drágaság tűrhetetlen. Egy nagyobb darab szappan ötven korona. Hova jutunk!?
Másnap, november 21-én Andrássyné ezt jegyzi naplójába: Délelőtt eljött látogatóba Huszár. Panaszolja, hogy Apponyi miniszterelnöki jelölését leginkább Friedrich nehezíti. A katolikus nők gyűlésén Friedrich azt mondta: csak négy hétre áll félre. Addig is a miniszterelnökségen fog lakni, ő helyettesíti majd Huszár miniszterelnököt. A gyűlésen azt is kijelentette, hogy ő Horthyval egy test, egy lélek, őket egymástól csak ásó és kapa választhatja el. Horthynak, aki az elnökségben ült – meséli Huszár -, tátva maradt a szája, mert a szó szoros értelmében gyűlöli Friedrichet …
Huszár közvetlenül Horthytól tudja ezt, akit kényelmetlen helyzetében felkeres. Tanácsát és segítségét kéri, mert őt jelölik miniszterelnöknek Apponyival szemben. Horthy Gömbös társaságában fogadja. Azért, mert Gömbösnél jobban – mondja Huszár Károly – senki nem ért a politikához, s jó, ha mindketten meghallgatják.
Horthynak Gömbössel egyezően az a véleménye: legyen bár Apponyi vagy Huszár a miniszterelnök, a legfontosabb Friedrich megbuktatása. Gömbös még az új kormányból is kihagyná Friedrichet. Huszár ezt lehetetlennek tartja. A Peidl-kormány eltávolításával nagyok Friedrich ellenforradalmi érdemei, ezenkívül pártjának elnöke és alapítója. Huszár azt is közli: Friedrich az új kormányban a honvédelmi miniszteri tárcát kéri magának. Kérdezi: mit tegyen, mert éppoly jól tudja, mint Horthy és Gömbös, hogy Friedrich ily módon akarja kézbe venni a hadsereget. Legyőzni Horthyt, visszaszerezni a miniszterelnökséget.
Horthy élesen kijelenti: szó sem lehet Friedrich honvédelmi miniszterségéről. Nem kell a hadseregnek. Gömbösnek is ez a véleménye. Huszár ezt azzal veszi tudomásul: még aznap beszél Friedrichhel.
Ugyanaznap délután Bethlen meggyőzi Horthyt: fogadja el Friedrich honvédelmi miniszterségét. E poszton lehet őt a legkönnyebben ártalmatlanná tenni azzal, hogy Horthy mint fővezér egyszerűen nem vesz tudomást intézkedéseiről.
Amikor Friedrich elvállalja a honvédelmi miniszterséget, valóban egyik legnagyobb politikai tévedését követi el. Horthy és környezete – most még csak a társaságokban – készíti a vádat ellene: szorosan együtt dolgozott Károlyi Mihállyal az őszirózsás forradalom megszervezésében. Államtitkár volt a kormányában. Egyes állítások szerint részt vett gróf Tisza István volt miniszterelnök meggyilkolásának előkészítésében.
Apponyi lemond miniszterelnöki jelöléséről. Tragikusan veszi, hogy őt – a katolikust – a demokraták, szocialisták és a református Horthy ajánlják miniszterelnöknek; a katolikusok képviselői elutasítják.
A Kisgazdapárt felveti Nagyatádi miniszterelnökségét, majd eláll ettől. Szóba kerül Bethlen is. A Clerk-tárgyalásokon kialakult helyzetben és a közhangulat arisztokráciaellenes nyomása alatt tudatos számításból és a keresztény blokk belső erőviszonyainak hatására, még nem látja elérkezettnek az időt a kormány átvételére. Beleegyezik Huszár miniszterelnöki jelölésébe.
Friedrich arra számít, hogy a politikában eddig jelentéktelen szerepet vivő és váratlanul miniszterelnökségre kerülő Huszár diadala nem lesz tartós. Így vélekedik Bethlen és Horthy is, miután elérte legnagyobb ellenfelének, Friedrichnek a megbuktatását.
Lemondásával Apponyi lehetővé teszi a katolikus Huszár Károly egyedüli jelölését. A Kisgazdapárt nevében Nagyatádi Szabó kijelenti: csakhogy legyen végre pártközi kormánya az országnak, elfogadja Huszár miniszterelnökségét.
Garami a Szociáldemokrata Párt vezetősége elé terjeszti a kérdést. Javasolja: utasítsák vissza Huszár miniszterelnökségét. Ragaszkodjanak Apponyi személyéhez. Azzal érvel: Horthyék Budapestre bevonulása után, ezek véres munkáját csak azzal lehetnie meggátolni, ha sikerülne az ország élére olyan férfiút állítani, aki nem cinkostársa Horthynak. Aki előtt az ország minden pártja meghajol. Támogatják, amíg sikerül a normális állapothoz visszatérni.
A Szociáldemokrata Párt részéről két eset lehetséges. Vagy keresztülerőszakolják Apponyi miniszterelnökségét, ami e pillanatban a számukra a legkedvezőbb lehetőség, és akkor teljes erővel a kormány mellé állnak. Vagy nem sikerül Apponyi kormányalakítása, Sir George Clerk elutazik, marad a régi helyzet. Ebből a keresztény blokk számára nincs kibontakozás. Ellene lesz a demokratikus pártok blokkja, az arisztokrácia és Horthy Miklós is. Huszár Károly miniszterelnökségének elismerésétől ez esetben az antant a legridegebben elzárkózna.
Nem állítja – írja Garami hogy ez a lehetőség, Apponyi miniszterelnöksége, százszázalékos. Abban azonban biztos, hogy meghiúsulása a fehérterror fennmaradását és fokozódását jelenti. Átmenetileg a jogrend megmentésének munkájában senkinek másnak nem sikerülhet az összefogás, csak Apponyinak. Huszár Károlynak ehhez sem tekintélye, sem elegendő jó szándéka nincsen. Különben is egyetlen energia fűti, hogy megragadja az életében először és egyszer kínálkozó alkalmat: a miniszterelnökséget.
A Szociáldemokrata Párt vezetősége nem fogadja el Garami javaslatát. Nem akarják elmérgesíteni a helyzetet Huszárral, aminek szerintük csak a dolgozók látnák kárát. Elhatározásuk nemcsak megalkuvásból fakad. Reménytelennek tartják a munkásosztály harcba vitelét a fehérterror ellen. Komolyan veszik, hogy az antant demokráciát akar, és remélik: ha belenyugszanak a Huszár-kormány megalakulásába, véget érnek az üldözések. Felnyílnak a börtönök, megszűnik a különítmények garázdálkodása; normális politikai élet kezdődhet.
Garami szembeszáll e nézetekkel. Kijelenti: a Huszár-kormány ha akarná, sem tudná az országban a rendet biztosítani. Mindaz, amit a pártvezetés az átalakulástól vár: a bebörtönzött munkások szabadságát, az agitációs szabadság elnyerését, a párt és szakmai élet újjáépítésének lehetőségét, mindez nem fog bekövetkezni.
Elutasítják Garami érvét. Mindössze arra nézve hoznak határozatot, hogy a Huszár-kormány elismerése ellenében Garami próbálja elérni azt, amit valójában maga a pártvezetés is lehetetlennek tart: a gyülekezési, sajtó- és szólásszabadság visszaállítását. A sajtócenzúra és a gyűlölet hangját terjesztő propagandaminisztérium megszüntetését. A népjóléti minisztérium hatáskörének kibővítését. A jogrend helyreállítását, a különítmények megfékezését. A bíróságok csak azokat büntessék, akik ténylegesen bűnösök a Tanácsköztársaságban vállalt szerepük miatt.
Huszár Károly csak általános jellegű ígéretet tesz, és mindössze egy miniszteri és egy államtitkári posztot biztosítana a Szociáldemokrata Pártnak a megalakuló pártközi kormányban. A párt követeléseinek visszautasítása után Garami azt tanácsolja a vezetőségnek: ne lépjenek be a kormányba.
Garami kisebbségben marad. Huszár Károly 1919. november 23-án koalíciós kormányt alakít. Részt vesz ebben a KNEP, a Kisgazdapárt, a Demokrata Párt, a Szociáldemokrata Párt.
Békekötés a fehérterrorral – ezt jelenti a Szociáldemokrata Párt belépése a Huszár-kormányba, amikor olyan neves szociáldemokrata vezérek ülnek börtönben, mint Haubrich, Ágoston, Dovcsák és velük együtt sok ezer egyszerű szociáldemokrata munkás és funkcionárius.
Garami nem fogadja el a neki felajánlott miniszterséget. Így lesz népjóléti miniszter Peyer Károly. Kereskedelemügyi államtitkár Miakits Ferenc. Mindketten a Szociáldemokrata Párt szélsőjobboldalának képviselői.
Az új kormány vezető ereje továbbra is a Friedrich-féle Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, amely belső ellentéteivel együtt a finánctőke és a nagybirtok szimbóluma. Ehhez tartozik Huszár Károly, az új miniszterelnök is. Friedrich az új kormányban honvédelmi miniszter, anélkül hogy Horthy mellett számottevő befolyást gyakorolhatna a hadseregre. A párthoz tartozik Beniczky belügyminiszter, Haller István kultuszminiszter, Bleyer Jakab a kisebbségek minisztere.
Az öt KNEP-miniszteren kívül bekerül a kormányba két agrárpárti és két kisgazdapárti miniszter, köztük Nagyatádi Szabó István. Egy demokratapárti, egy liberális és egy pártonkívüli miniszter.
A hatalmi tárcák mind a KNEP-é. Friedrich lapjai diadallal jelentik, hogy győztek. S máris megtagadják a pártközi kormányzást.
A Friedrich-kormány utolsó minisztertanácsán Huszár kijelenti: a koncentrációt reájuk kényszerítették, a Friedrich-kormány volt tagjai összetartanak az új kormányban is.
Beniczky belügyminiszter hivatalos körlevélben adja tudtul az új kormány megalakulását. Eszerint a különböző politikai pártok képviselőinek az állam kormányzása szempontjából létrejött, egy kabinetben való koncentrációja nem jelenti az ország kormányzása eddigi irányának megváltoztatását. Felhívja a hivatalvezető urak figyelmét arra a körülményre, hogy az egy blokkban tömörült keresztény és az ezeken kívül álló többi politikai pártok között semmiféle politikai relációban kompromisszum létre nem jött, amelynek természetes folyománya az is, hogy az újabban 1920. január 25-éré kitűzött nemzetgyűlési választások alkalmával a keresztény blokk és a többi politikai pártok jelöltjei mint politikai ellenfelek fognak egymással mérkőzni …
A Népszava már a megegyezés másnapján, 1919. november 23-án mentegetődzik. Hangoztatja: csakis az ország érdekében léptek be a szociáldemokraták a kormányba. A Szociáldemokrata Párt semmilyen reális kormányzati hatalmat nem nyert. Az úgynevezett hatalmi tárcák mind a szélsőjobboldal kezében vannak. Rendelkezésükre áll a fegyveres hatalom is. Ilyen körülmények között a koncentrációhoz fűzött várakozások meghiúsulásáért a Szociáldemokrata Pártot felelősség nem terheli.
Felelősség terheli azonban a munkásosztály felé, amely halálra üldözötten nem tud jelentős politikai akciót kibontakoztatni a Horthy bevonulásával kialakult új terrorhullám ellen.
A nagy veszteségek után újjászerveződő Kommunista Párt nem tudja még összefogni és egységes akcióba vezetni a külön-külön tevékenykedő, harcolni kész csoportokat. A Szociáldemokrata Párt jobboldali vezérkara viszont az alakuló új kormányban való részvétel lehetőségével igyekszik biztatni és csendesíteni az ellenforradalom csapásai miatt végletekig elkeseredett munkástömegeket.
Még Garami is fél: ha itthon marad, Horthy különítményesei meggyilkolják, ezért külföldre menekül. Vele tart Peidl, a Tanácskormány bukását követően alakult szociáldemokrata kormány miniszterelnöke és több más szociáldemokrata vezető. Így kerül a párt vezetése teljesen a jobboldali Peyer Károly és Miakits Ferenc, a Huszár-kormány népjóléti minisztere, illetve a kereskedelemügyi államtitkára kezébe.
Elmenekül a polgári pártok számos vezetője.
Elutazása előtt Garami komor hangulatban búcsúzik Somogyi Bélától, a Népszava szerkesztőjétől. Nem találkoznak többé.
Elbúcsúzik egymástól két olyan jobboldali szociáldemokrata, akik Clerk útján Huszárral, Friedrichhel, Horthyval megkötötték az egyezséget a koalíciós kormány létrehozására.
A Clerk-tárgyalások eredményeként megalakuló Huszár-kormány az antant jóváhagyásával legalizálja az ellenforradalmi rendszert. Az antant magyarországi legfőbb megbízottja, Sir George Clerk így teljesíti misszióját: a magyarországi demokrácia megteremtését. Az antantdemokrácia nevében a „gentleman” Horthy kezébe adja az országot.
Megérkezik Clemenceau elismerő távirata. Felszólítja Huszár miniszterelnököt: küldjön békedelegációt Párizsba.
Horthy az 1953-ban megjelent emlékirataiban ismételten elismerően nyilatkozik Clerkről. Neki köszönhető – írja hogy Magyarország végre az antant által is elismert, cselekvőképes kormányt kapott.
A tények megint csak összekeverednek Horthy emlékezetében az önigazolás meséivel. A saját érdemének tudja be a kormány megalakítását. Sir George Clerk – írja – igen udvarias formák között, ultimátummal állt elő: parlamentáris kormányt kell alakítani. A választásokig Friedrich István nem lehet miniszterelnök. Még azok is, akik számon tartották, hogy eredetileg Friedrich együtt dolgozott Károlyi Mihállyal, lázadoznak az ellen, hogy a miniszterelnök külföldi nyomásra távozzék. De mit érhettek volna el – kérdezi Horthy ha ellenállnak Clerk követelésének? Nem maradt hatás nélkül, hogy éppen ő, a katona ajánlotta a mérsékletet, és hogy keressenek ésszerű megoldást. Elfogadták azt a javaslatát, hogy Friedrich István csak tárcát cseréljen. Honvédelmi miniszter legyen …
Ez így igaz, de Horthy azzal a titkos céllal fogadja el Friedrich honvédelmi miniszterségét, aki ellen ekkor már a legnagyobb gyűlölettel harcol, hogy eltávolítva őt a miniszterelnökségből, politikailag végleg lehetetlenné tegye. Hamarosan azt mérlegeli: nem lehetne-e a különítményeseivel meggyilkoltatni Friedrichet? …
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!