ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Clerk és Bandholtz a bevonulási ünnepségek végét várják, hogy Horthytól magyarázatot követeljenek a tömeges letartóztatásokra.
Bandholtz tábornok csak húzza az időt. Semmit sem akar tenni a letartóztatások ügyében. Horthy olyan, amilyen; és tegyen, amit akar, mindenképpen támogatja.
Horthy úgy tesz, mintha most hallana a letartóztatásokról először. Ígéri: vizsgálatot tart.
Clerk és Bandholtz még aznap éjjel külön-külön táviratban értesíti Párizst a történtekről.
– Horthy tengernagy magyar Nemzeti Hadserege a mai napon bevonult Budapestre – jelenti Bandholtz. – Nagy ünnepségek, eddig mindenütt nyugalom van. Sok letartóztatás történt, de kevesebb, mint amennyit várni lehetett volna …
A másik táviratban Sir George Clerk a fővárosban történt tömeges letartóztatások miatt javasolja a románok teljes kivonulásának rövid időre felfüggesztését. Megemlíti, hogy néhány szociáldemokrata vezetőt is letartóztattak.
Polk amerikai delegátus Párizsban Clerknek ad igazat. Visszatáviratozza Bandholtznak: nagyon szerencsétlen lépés Horthy részéről, hogy a szociáldemokraták letartóztatásával kezdi. Bandholtz vesse latba minden befolyását, s tartsa vissza Horthyt, hogy a bolondot játssza. Bármilyen kampány a szocialisták ellen a legrosszabb visszhangot váltaná ki a világ fővárosaiban.
Párizstól is bátorítva Clerk erélyesen tiltakozik Horthynál. Eléri a szociáldemokrata vezetők szabadon bocsátását. Úgy tűnik – jelenti Párizsba sikerült Horthyt meggyőzni: ne zavarja őt feladata befejezésében, a koalíciós kormány megalakításában.
A letartóztatott szociáldemokraták szabadon bocsátása után Bandholtz jelenti Párizsba: – Látogatást tettem Horthynál. Nagy a bizalmam képességeiben, megfontoltságában. Friedrich pozíciói gyengülnek … A perspektíva korántsem rossz, bár a magyarok kétségtelenül számos vad bravúrstiklit visznek még végbe …
A távirat értelme szerint Horthy végleg cserbenhagyta Friedrichet. Bandholtz szabad utat ad Horthynak a hatalom megragadásához.
A hálás Horthy néhány évvel később szobrot emeltet Bandholtz tábornoknak a budapesti Szabadság téren.
A szabad királyválasztó Gömbösék, akik Horthy parancsára kénytelenek belenyugodni az általuk tervezett hatalomátvételi puccs elhalasztásába, másnap így vallanak: – Győzött a vezér. Ez a győzelem a szegedi gondolat győzelme. Felszabadult a Dunántúl, megnyíltak Pest kapui, és a kürtök szava majdan a szegedi gondolatot riadózza, ha csapataink megindulnak a régi, történelmi Magyarország töretlenül egységes határai felé.
Mint valami fölséges álmot nézhette végig a bevonulást Zadravetz is. Megjelent a Gellért-szállóban. A fővezér hívta. Látni akarta, hogy vele együtt örvendezzen.
Benyújtja egyben a számlát Horthy támogatásáért. Átadja a tábori papság felállítása és az ő katonai püspöki kinevezése érdekében írt memorandumát. Horthy átfutja. Megígéri, keresztülviszi óhaját.
Ugyanakkor – írja Zadravetz – a nagyon finom lelkű Horthyné is tesz ígéretet. Mint jó katolikus asszony, férje engedélyével bevezeti, hogy minden vasár- és ünnepnap a Gellért-szállóban szentmisét tartsanak. Ezen a fővezérség testületileg részt vesz. Már a legközelebbi vasárnapon, a szálló első emeleti halljában nagyon szép külsőségekkel rendezik meg az istentiszteletet. Horthy felkéri Zadravetzet: tartsa ő a szentbeszédet.
Prónay szintén jelentkezik Horthynál. Jelenti, hogy tisztjeit a nagykörúti Britannia-szállóban helyezte el. A maga részére a Szent Gellért Szállóban utaltatott ki szobát. Közel akart lenni a főparancsnokhoz, aki ezt maga is így kívánja, mert Prónay különítménye adja a személyi őrséget.
Kun Béláék elrablását tervezve – írja Prónay naplójában – erről beszámol Horthynak. Kieszközli nála különítménye egy részének elhelyezését a komáromi Sandberg erődben. A nagy kiterjedésű kaszárnyaerőd katonák hiányában úgyszólván üres és elhagyatott, az ő céljainak azonban megfelel, mivel a külvilágtól teljesen elzárt, és belsejéből föld alatti folyosó vezet a nyílt Dunához. Ide akarja szállíttatni a karlsteini internáló helyről Kun Béláékat.
A Karlsteinben gyűjtött tapasztalatok alapján Prónay a következő megállapításokra jut. A terve végrehajtásához elsősorban szükséges: sötétség, pénz, tizenkét elszánt férfi s három kifogástalan, e célnak megfelelő autó, amelyek mindegyikében legalább hat ember elfér. Számítása szerint, ha sikerül éjfélig az osztrák őrséget lövés és minden zaj nélkül ártalmatlanná tenni, illetve lefegyverezni, a népbiztosok közül hármat, esetleg négyet – Kun Bélát, Hamburgert, Landlert, Pogányt – elkábítva, autókba gyömöszölve a legrövidebb úton Magyarországra hozatja. A többit helyben, a várudvaron található lámpavasakra és fákra felhúzatja. Amíg az autó a népbiztosokkal a magyar határt el nem éri, egy hátrahagyott különítménynek kell legalább reggel öt óráig Karlsteinben maradnia, és az életben maradottak fölött őrködni. Utána ezek, az igen közel eső cseh határt átlépve, bujdosva iparkodjanak Magyarországra visszajönni. Ezen akció sima és biztos lefolyásához Prónay osztrák származású tisztje, Probst, egy grazi orvos barátját is felajánlja. Ért a kloroformmal kábításhoz, és szívesen felajánlja a segédkezést.
A körülbelül százötven kilométeres utat – akár Bruckon, akár Wimpassingon keresztül – három órának számítja. Az első kocsi lenne az elővéd, utána haladna a második a népbiztosokkal, a harmadikra a hátvéd és tartalékkocsi szerepe vár. Ha útközben a határon átjutás elé akadályok gördülnének, a népbiztosokat azonnal ki kell végezni – ez a parancsa.
Prónay mindezt elmondja Horthynak, majd cinikusan megjegyzi, amin mindketten hangosan nevetnek: – Ha sikerül Kun Béláékat elkapni és hazahozni, bizonyára nagyszerűen érzik majd magukat a Sandberg-erődben …
Prónay Budapestről is szállíttat ide letartóztatottakat. Számosan kerülnek közülük a föld alatti folyosón át a Dunába.
Az antantállamok jelentős politikai erőt képviselő, haladó szellemű közvéleménye egyre inkább elítéli a magyarországi fehérterrort és rendszerét. Követelik kormányaiktól: a magyarországi antantmegbízottak valósítsák meg végre a demokratikus rendteremtés feltételeit az országban. Egyaránt szűnjék meg Horthy fővezérnek és Friedrich kormányának a magyar népre máris annyi áldozatot rótt, terroruralma.
Az antant nagyhatalmak Magyarországon működő megbízottai országaik általános politikája végrehajtóiként továbbra is tartanak a világszerte előretörő szocialista erők esetleges magyarországi hatásától. Nem merik, de nem is akarják felszámolni az ellenforradalmat. Ennek véres jellegét akarják mindössze úgy kiküszöbölni, hogy megtévesszék vele a világ haladó szellemű közvéleményét. Látszatengedményt tesznek azzal, hogy formailag nem ismerik el Friedrich ellenforradalmi kormányát, sem Horthy fővezér ténylegesen gyakorolt országos hatalmát.
A koalícióra felhívott legjelentősebb ellenforradalmi párt, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, és annak vezetője, Friedrich István miniszterelnök célja továbbra is: magának és pártjának biztosítani a Horthy fővezér által tőle elrabolt tényleges hatalmát.
A másik legnagyobb párt, a Kisgazdapárt akarja a koalíciót. Amíg a KNEP katolikus párt, a Kisgazdapárt többségében református. A KNEP királypárti, a Kisgazdapárt Habsburg-ellenes, szabad királyválasztó. Friedrich és a KNEP már e két ok miatt is gyűlölettel tekint a parasztság körében népszerű pártra és vezetőjére, Nagyatádi Szabó Istvánra. Ellenzik számos politikai követelését, különösen a széles arányú földreform megvalósítását. Ellentétük tárgya még, hogy a Kisgazdapárt kacérkodik a harmadik legjelentősebb országos politikai erővel, a polgári pártok és a szociáldemokraták ellenzéki blokkjával. A Kisgazdapárt sokban bizonytalan még. Vajon milyen lesz az antant magyarországi megbízottai által követelt „demokratikus” választás eredményeként összehívandó nemzetgyűlés összetétele? Jobboldali keresztény, vagy mérsékelten liberális?
Az utóbbi lehetőség pedig nagyrészt a Kisgazdapárton múlik. Esetleges választási szövetsége a baloldali ellenzéki blokkal nemcsak Friedrichnek és pártjának, de Horthy hatalomra törő terveinek is nagy veresége lenne. Emiatt Horthy-Friedrichék bárhogyan gyűlölik egymást, minden módon együtt lépnek fel a Kisgazdapárt törekvései ellen. Együttes elnyomó harcuk még inkább vonatkozik a Szociáldemokrata Pártra.
Clerk ilyen politikai helyzetben határozza el: véget vet a koalíciós kormány megalakítását célzó hosszadalmas tárgyalásoknak. Kijelenti: ha rövidesen nem éri el célját, elhagyja a magyar fővárost. Ez azt jelentené: az antant nem köt békét Magyarországgal, akkor pedig elhalasztódna a román hadsereg további kivonulása.
Clerk felszólítja Friedrichet a lemondásra. Mégis lényegében már azzal az engedménnyel, hogy inkább csak formálisnak tekinti a koalíciós kormány megalakítását. Elfogadja, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjáé, a KNEP-é, tehát Friedrich pártjáé legyen a túlnyomó többség, csak ne ő legyen a miniszterelnök.
Ha nem lehet miniszterelnök, Friedrichnek nem kell a koalíció. Clerk és Friedrich abban mégis megegyezik, hogy pártközi konferenciát hívnak össze. Ez ugyan nem kecsegtet sikerrel, mivel a baloldali blokk pártjai csakis Friedrich miniszterelnöksége nélkül fogadják el a KNEP többségét a kormányban. A KNEP viszont nem hajlandó lemondani Friedrich miniszterelnökségéről.
Friedrich ez alkalomból azt is kijelenti: ha alakulna is koalíciós kormány, abban legfeljebb két baloldali miniszter foglalhat helyet. Azzal igyekszik zsarolni Clerket: ha nem fogadja el javaslatát, kiírja a választásokat, és „döntsön a nép.” Friedrich e tekintetben a nemzetgyűlési terrorválasztásokkal kapcsolatban, Horthyval kötött megállapodásra gondol, és hogy e tekintetben összetartanak, bármiként törnek egyébként a hatalomra egymás ellen. Sőt mivel most már minden párt, de az antantmegbízottak is követelik a nemzetgyűlési választások mielőbbi megtartását. Friedrich 1919. november 17-i dátummal kormánya nevében kiadni kényszerül a demokratikus szellemű választói kormányrendeletet. Ezt számtalan ígérete ellenére mégis több tekintetben módosítja. A választói korhatárt huszonnégy évre emeli, a nőknél feltételül szabja az írni-olvasni tudást.
1920 január utolsó vasárnapjára kiírja a választást.
Clerk Párizsba küldött jelentésében Friedrichet úgy jellemzi, mint akinek nincsen semmi politikai érzéke. Friedrich és társai csak annyira alkalmasak a kormányzásra – érvel -, mint amennyire egy vidéki város képviselőjelöltje lenne alkalmas az angol birodalom kormányzására. Csupán tisztségeik elveszítésétől tartanak.
Friedrichnek általában így tarthatatlanná válik a helyzete. Túlfeszíti a húrt a miniszterelnöki hatalom kérdésében. Mindenki, aki részt vesz a Clerk-tárgyalásokon, megoldást akar most már a koalíció kérdésében. Gömbös is úgy véli: Horthynak semmiképp nem szabad többé kiállnia Friedrich mellett, aki a hatalomhoz való ragaszkodásával tulajdonképpen a szélsőjobboldal hatalmi törekvésének legnagyobb ellenfele. Bethlen újból és újból azt tanácsolja Horthynak: foglaljon állást a koalíciós kormány mellett. S Horthy ezt annál is készségesebben megteszi, mert szívesebben tart Bethlen főúri csoportjával, mint a szerinte jöttment, állhatatlan Friedrichhel. Cserbenhagyja őt, mintha sohasem lettek volna politikai szövetségesek.
November 17-én összeül a pártközi értekezlet az új kormány megalakítására. Részvevői döntően a monarchiabeli régi Magyarország képviselői: gróf Apponyi Albert, gróf Andrássy Gyula, gróf Bethlen István, gróf Károlyi Imre, gróf Zichy János, őrgróf Pallavicini György és Horthy. Valamennyien pártonkívüliként szerepelnek. Jelen van a számban jöhető pártok kéttucatnyi képviselője. Friedrich tüntetően nem megy el az értekezletre.
A tanácskozáson Clerk fenyeget és ígérget. Hangsúlyozza: ha nem sikerül megfelelő kormányt létrehozni, kénytelen az országot azonnal elhagyni. Elutazása azt jelentené, hogy Magyarország és az összes többi államok között abban a pillanatban megszűnik minden kapcsolat. Magyarország külső segítség, fűtőanyag, pénz, szállítóeszközök és nyersanyagok nélkül állna a jövő előtt. Eljátszaná a külföld rokonszenvét.
Beszéde másik részében leszögezi: egyáltalán nem áll ellenségesen szemben az uralkodó keresztény kurzussal. Nem akar kormányt ráerőszakolni az országra. Mindössze alakítsanak olyan ideiglenes kormányt, amelyben a kisebbség is helyet kap. A választás után csinálnak, amit akarnak …
Clerk, miután befejezi beszédét, elhagyja a termet, hogy a meghívottakat egy idegen jelenléte ne befolyásolja szabad véleménynyilvánításukban.
Bethlen és vele valamennyi arisztokrata a koalíció mellett nyilatkozik. A Keresztény Blokk nevében Huszár Károly kijelenti: a legnagyobb engedmény, amire hajlandók, Friedrich esetleges lemondása. Ezt is csak akkor, ha a kormány változatlan marad.
Hegedűs Lóránt, mint pártonkívüli, Huszár javaslatát öngyilkosságnak minősíti. A súlyos gazdasági helyzetre utalva szól a béke, az antant támogatása és a koalíciós kormány mellett. A Kisgazdapárt nevében Nagyatádi Szabó István hasonlóan nyilatkozik.
Bárczy István a Demokrata Párt nevében gróf Apponyi Albertet javasolja miniszterelnöknek. A javaslathoz Garami azzal csatlakozik, a Szociáldemokrata Párt nevében, hogy reakciósnak, de becsületesnek tartja Apponyit. Azaz: a konzervatív liberális Apponyi és a szélsőjobboldali, kispolgári Friedrich közül az előbbit választja.
Horthy kér szót. A látszatát sem akarja mutatni, hogy hatalomra tör. Arról sem szól, hogy hatalomszerző útján a legszívesebben Bethlent látná miniszterelnökként. Pillanatnyilag ez amúgy sem aktuális. Most az a fő célja, hogy a legnagyobb ellenfelet, Friedrichet segítse kitenni a miniszterelnökségből. Egyszer sem említi a nevét. Felszólalásában azonban csakis róla beszél. Megérti név nélkül is mindenki.
Horthy Miklós – írják a tudósítások – nagyon határozottan a megegyezés mellett szállt síkra. Leszögezte, hogy az adott körülmények között józanul gondolkodó ember számára nincs mis választás. Magyarország nem szállhat szembe az egész világgal. Teljesíteni kell az antant kívánságait, amelyeket Sir George Clerk az egybegyűltekkel közölt. Ha olyan ember, mint Sir George Clerk, elkerülhetetlennek tartja a koalíciót, akkor meg kell teremteni. Ő személyileg és mint fővezér ebben látja Magyarország belső békéjének legnagyobb biztosítékát.
Horthy a Friedrich-ellenes fellépésével nyilvánosan az arisztokraták pártonkívüli csoportjához, Bethlenékhez csatlakozik. Támogatja Apponyi miniszterelnöki jelölését, amivel egységfrontra jut a baloldali blokkal, a szociáldemokratákkal.
De nem a tetteivel! Új kormány alakítása mellett nyilatkozik, de eltűri, hogy még ugyanaznap éjjel különítményes tisztek gyilkos szándékkal, a lakásán megtámadják Varjassyt, a szegedi kormány volt tagját, a liberális párt egyik vezetőjét. Varjassy az ablakon kiugorva, sebesülten elmenekül. Ugyanakkor különítményesek letartóztatják a sürgős családi okok miatt Bécsbe utazó Vázsonyi Vilmost. Clerk erélyes közbelépésére, Horthy parancsára engedik szabadon. De éppen aznap a napilapok a legnagyobb aggodalommal vetik fel azt is, hogy a rendőrség és a katonai hatóságok újabb és újabb százakat hurcolnak el a hajmáskéri internáló táborba.
Letartóztatják a Népszava szerkesztőjét, Somogyi Bélát, aki az életét fenyegető különítményes tisztek elől Bécsbe akar távozni. Megmentése érdekében Garami személyesen fordul Sir George Clerkhez. Ekkor mát Clerk nem kételkedik abban – írja Garami hogy az ellenzéki politikusok élete valóban veszedelemben forog. Clerk emiatt megköveteli a rendőrségtől, hogy Garami védelmére, a lakása elé rendőrt állítsanak. Clerk azt is vállalja, hogy igyekszik Somogyit kiszabadítani a letartóztatásból, és hogy számára szabályszerű útlevél kiadására szólítja fel a kormányt. Somogyi csakugyan kiszabadul a rendőrségről. Clerk az útlevél dolgában nem tud eredményt elérni. A Népszava főszerkesztőjének élete így továbbra sincs biztonságban. Idő kérdése, hogy a különítményesek végrehajtsák a reá kimondott halálos ítéletet.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!