Ki állt a fasiszta puccs mögött Chilében?
A szocialista kormánnyal kapcsolatban álló média már akkor is elítélte az amerikai hírszerzés bűnözői szerepét a demokratikusan megválasztott kormány megsemmisítésében. Később olyan dokumentumok váltak ismertté, hogy a CIA már 1970. október 22-én, néhány nappal Allende elnökké választása előtt, a chilei hadsereg főparancsnoka, René Schneider tábornok, aki a hadsereg demokratikus álláspontját hirdette, meggyilkolták. Nyilvánvalóan az amerikai biztonsági apparátusban is voltak kritikusai ennek az akciónak, így ezeknek a puccs-előkészületeknek a dokumentumai már 1973-ban nyilvánosságra kerültek. A katonai puccs első évfordulóján a FIR negyedéves „Ellenállási harcosok” című számában részletes beszámolót közölt. „CIA gyakornok” címmel készült dokumentáció, amelyben felvázolták a CIA munkájának politikai cselekvési irányelveit és azok chilei végrehajtását. Ma már sokkal több olyan dokumentum van terítéken, amelyek nyomon követhetik az amerikai hírszerzés szerepét a katonai puccs előkészítésében. Mindezt a „Fehér Ház” gumibélyegzőjével látták el, és a szövetséges országok titkosszolgálatait, például a nyugatnémet BND-t, előre értesítették a puccsról. Lényeges, hogy az akkori Willy Brandt szociáldemokrata kormányhoz ilyen információkat nem adtak át. Ehelyett a BND szerepet játszott abban, hogy kapcsolatot létesítsen egy Latin-Amerikába menekült SS-bűnözővel, nevezetesen Walter Rauff SS-Standartenführerrel, akit Pinochet a fasiszta chilei titkosszolgálat, a DINA „főtanácsadójává” nevezett ki. A FIR teljesen jogosan bírálta azt a botrányt, hogy ez az SS-bûnözõ, aki ellen a német szövetségi kiadatási eljárás lefolyt, hosszú évekig élhetett zavartalanul Chilében, és a fasiszta Pinochet-diktatúra létrejöttével „szakértelmét” a rémuralom rendelkezésére bocsátotta.
Egyrészt a FIR támadta az új fasiszta rezsimet és támogatóit. Ugyanakkor támogatta a tagszövetségeket az üldözött chilei antifasisztákkal való gyakorlati szolidaritásukban. Sok országban chilei szolidaritási bizottságok alakultak ki, amelyekben felálltak a FIR szövetségei a menekült chilei demokratákért és a chilei üldözöttekért. Nemzetközi szinten több mint 1000 chilei bizottság alakult ki, amelyek egyesültek a „Chilével való szolidaritás európai koordinációjával”. A politikai nyitottság még mai szemmel nézve is lenyűgöző volt: „Chilével való szolidaritásunk nem ismerhet feltételeket. Elsősorban mindazokra vonatkozik, akiket a katonai junta és fasiszta és „demokratikus” segítői üldöznek. Nem tehetünk különbséget szocialisták között és a kommunisták, a keresztény baloldaliak és a szociáldemokraták, a MIR támogatói és a haladó kereszténydemokraták, a chileiek és a külföldiek. Természetesen mindazokra is vonatkozik, akik ellenállnak a gyilkosság és a terror gépezetének. Segítenünk kell, ahol csak lehet.”
Ehhez a gyakorlati munkához kapcsolódva a puccs emlékére rendezett tüntetések és a chilei zenei csoportokkal tartott számtalan koncert több százezer embert mozgósított antifasiszta szolidaritásra 1973 szeptemberétől a Pinochet-rezsim végéig. A chilei szolidaritás széles körű társadalmi mozgalom volt, amelyben fontos szerepet játszottak a FIR tagszövetségei. (Ulrich Schneider)