3
A fasizmus az emberbőrbe bújt vadállat tombolása!
A fasizmus erkölcsi alapja az ember buta, tudománytalan, felszínes, embertelen, megalázó állati színvonalú megítélése, ezért lesz a fasizmus híve legfeljebb csak a gondolkodó vadállat. Ez a fasiszta gondolkodó állat a primitív embertelen céljai megvalósítását alapvetően erőszakkal a joguralom, a terror, az önkényuralom, a diktatúra eszközeivel kívánja érvényesíteni egy ideálisnak vélt, de hamis világnézetre alapuló vízió alapján. Gyakran olyan színvonalon, mint ahogy az állatvilágban szokásos, mert a fasiszta-kapitalizmusban ez másként nem lehetséges. A fasiszta-kapitalizmus az emberré válás ellen harcol. A fasizmus a gondolkodó emberé válásra törekvő emberi faj meggyalázása! A fasiszta-kapitalizmusban az ember-állat még inkább csak állat, mint ember.
Az emberiség kapitalizmus működési módja és a termelőerők fejletlensége miatt még alapvetően csak a gondolkodó állat színvonalának megfelelően létezhet, mert az ember az ember ellen harcol, kénytelen harcolni az elsőbbségér, a mások feletti uralomért. Így lesz ez a kevés győztes élősködők és a túlnyomó többség a vesztes kizsákmányolt dolgozó emberek világa. A győztesek felsőbbrendűként uralkodnak, élősködnek a vesztesek felett. Ilyen a kapitalizmus lényege. Ezért a kapitalizmusban még csak a gondolkodó állat az ember-állat.
Így a kapitalizmusban a humánus, a gondolkodó ember még gyakran ellenségként szerepel az emberiség életében, mert az emberiség zöme még nem képes gondolkodó emberként élni, mert a kapitalizmusban harcolnia kell a létéért, amit a gondolkodása úgy segíti, mint az állatot az agyara. A kapitalizmusban az egyéni érdek legyőzi a kollektív érdekeket, a gondolkodó emberré válást, így győzedelmeskedik a gondolkodó állat.
Bár a fasizmus kapitalista osztály-önkényuralma egységre, harmóniára törekszik a kizsákmányoló és a kizsákmányolt között, de a kapitalizmus célja a tőkések minél nagyobb profitja, amihez a kizsákmányolással jut hozzá a kizsákmányoltak kárára. Ennek elfogadására alakítja ki a kizsákmányoltak tudatát a szociális demagógiával, szélhámos hazudozásaival és a szükséges mértékű terrorral.
A fasizmus erkölcsének a hódítása megvalósul, megvalósulhat nagyon hazug megtévesztő módon is, az értelem helyett az érzelmekre alapozottan, a béke, a szabadság, az emberségesség, a szeretet, a nemzeti érzés, a faji, nemzeti felsőbbrendűség hirdetése mellett is, ami valójában a kapitalista rablók, az élősködők érdekében történő szélhámosság csupán, mert valójában a kapitalisták élősködése a lényeg. Ezt persze a fasiszta lelkivilágúra nevelt „emberek” tudata legtöbbször fel sem tudja fogni. De a fasiszta-kapitalista kizsákmányolók sem, mert valójában csak gondolkodó állatok. Ez a fasiszta-kapitalizmusban kiválóan működik, illeszkedik a működési módjához, erkölcséhez, világnézetéhez, így lesz a fasizmus a kapitalizmus következetes, fejlett, érett, – mondhatni „tudományos alaposságú” formája.
A fasizmus a kapitalizmus szükségszerű fejlődésének a terméke, az élősködés védelme, hódítása érdekében elkerülhetetlen formája.
A fasizmus, mint az élősködésért folyó harc legfejlettebb formája!
A kapitalizmus gazdasági-politikai modelljében a szabad versengés lehetősége az egész földön szükségszerűen szélsőségesen megosztja az emberiséget a társadalmi osztályok, a különböző nemzetek, fajok, a földrajzi helyzet, a történelmi múlt, stb. szerint. Az így szélsőségesen megosztott emberiség elkerülhetetlenül szétszakad társadalmi osztály, nemzeti és faji alapon kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra. Így lesz a kapitalizmusra világméretekben meghatározó a túlnyomó többség felett a felsőbbrendűek élősködése és az élősködők egymás közötti harca az élősködés jogáért.
A kapitalizmusra jellemző a társadalmi osztályok közötti, a nemzeti felszabadító, a gyarmatosítók elleni, a fajüldözés elleni harc a demokráciáért, a függetlenségéért, a fajok, nemzetek egyenlőségéért.
A fasizmus világméretekben harcol a kapitalizmus érdekében a felsőbbrendűség, az élősködés megvédéséért.
A kapitalizmus az evolúciójával eljuthat a szocializmus küszöbéig, de azt nem lépheti át!
Azonban előfordul (előfordulhat) olyan kapitalista forma is, ahol a polgári demokráciában működő kapitalizmus a népi demokráciához közeli állapotba kerül, még kapitalizmus, de már a szocializmus értékei is kezdenek hatni. Ez egyfajta evolúciós folyamat, a régi forma méhében megjelennek az új formák is, amit a társadalmi harmónia érdekében alkalmaznak is. Ez egyfajta társadalmi tudatosság a kapitalisták vezetésével, ami azonban nélkülözi a társadalom valódi, a dialektikus és történelmi materializmus tudományos ismeretét, de egy felismert szükségszerűség, ami még gazda profitérdekét is támogatja. Olyan, mintegy jó, értelmes gazda műve.
A polgári demokrácia értékeinek megvalósulása a kapitalizmusban
A szabadságjogok az állampolgári szabadságjogok összességére gyakran használt elnevezés, ilyenek pl. a személyi, a gondolati, a vélemény, a vallás, a szólás, a sajtó, a gyülekezési, az egyesülési szabadságjogok, a munkához való jog stb.
Azonban a jog deklarálása még nem elégséges a működéséhez, mert a társadalmi forma adottságai alapvetően befolyásolják megvalósulásuk lehetőségét. Így a kapitalizmus, mivel bérrabszolgatartó társadalom, ez alapvetően meghatározza például az emberi jogok megvalósíthatóságát. A bérrabszolga nem lehet egyenlő a rabszolgatartójával, mert alacsonyabb rendű ember, csak annyit érnek az emberi jogai.
A polgári demokrácia értékeinek a megvalósulása a kapitalizmus működési módja miatt valójában csak nagyon szűk körű demokráciát, alacsony, a bérrabszolgaság színvonalú emberi jogok érvényesítését teszi lehetővé. Így nagyon alacsony a teljes népesség érdekvédelme, mert a kapitalizmusban nem lehet a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságot megvalósítani. Ezért a kapitalizmusban, még a polgári demokrácia értékei sem valósulnak, valósulhatnak meg. Így csak korlátozottan, a bérrabszolgaság színvonalán érvényesülhetnek az emberi jogok, polgári demokratikus szabadságjogok.
A kapitalizmus következetes hívei a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságot nem tartják megvalósíthatónak, az individualizmussal ez nem egyeztethető össze, és igazuk is van. Bár gyakran fecsegnek a demokráciáról, de ez legfeljebb csak naiv óhaj, vagy szélhámos hazudozás lehet. Az erősebb, az okosabb maga alá rendeli a többieket, mint ahogyan az állatvilágban ez megszokott. A kapitalizmus ezen a szinten nem juthat túl! A fejlődés szempontjából ez nem is feltétlenül rossz! De így az ember még csak gondolkodó állat lehet! Az erősebb jogosnak tartja az uralkodását, mert felsőbbrendűnek véli magát, pedig csak ugyanolyan törékeny ember-állat, mint a többi embertársa, egyszerűen az adott társadalmi környezetben jobbak voltak a körülményei a létért folyó harcban, így még csak a gondolkodó állat uralkodik a lelkén. A kapitalizmusban azonban ez törvényszerű.
A kapitalizmusban azonban a gondolkodó ember-állat hatalmas fejlődést tett lehetővé, megteremtette a lehetőséget a gondolkodó emberi társadalom a szocializmusnak a létrejöttének.
A kapitalizmus még a gondolkodó állat világa, a szocializmus azonban már a gondolkodó emberé!
„Ember: társadalmi lény. Biológiai szempontból, létrejöttének természeti feltételeit tekintve, a földi állatvilág legmagasabb fejlődési fokát képviseli. A legfejlettebb állatoktól a tudat és a tagolt beszéd különbözteti meg. Míg az állat viselkedését teljes egészében az ösztönök – a környezetre való reakciók – határozzák meg, az ember viselkedését közvetlenül a gondolkodás, az érzelmek, az akarat, valamint a természetben, a társadalomban és a benne magában érvényesülő törvények ismeretének foka határozza meg.” – Marxista fogalomlexikon
„A társadalmi tudat a politikai ideológia, a jog, az erkölcs, a vallás, a tudomány, a művészet, a filozófia formáiban létezik és nyilvánul meg.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalizmust meghaladó társadalmi forma sokkal szélesebb körű demokráciát követel, gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságot, a szocializmusban megvalósuló szocialista demokráciát, ez viszont a kapitalizmusnak nem érdeke, mert így nem működik, ezért a kapitalizmusban nem is valósul és nem is valósulhat meg. Így viszont a valódi demokrácia hiányában az ember-állat alapvetően még csak a gondolkodó állat lehet.
A fasiszta-kapitalizmus agresszívebb formája a polgári demokráciát is elveti, vagy korlátozza, mégis sok híve van kizsákmányoltak között is. Mert a szociális demagógiával, tekintélyuralommal működő „kapitalista szocializmus” koncentrált tőkés államhatalmának társadalmi hatása stabilabb, szervezettebb formát okoz, okozhat, azonban ezt a kapitalizmus a védelmében, a valódi szocializmus meggátolásáért, a gondolkodó emberré válás ellen teszi.
A kapitalizmus a védelmében a demokráciát kisebb-nagyobb mértékben kénytelen csökkenti, formálissá, látszattá tenni vagy megszüntetni. Ezt változatos formában a látszatdemokráciától a tekintélyuralomig, a polgári demokráciától a demokráciát tagadó formáiban valósítja meg. A kapitalizmus a működési módja miatt valójában a demokráciát nem terjesztheti ki a bérrabszolgákra. A látszatdemokrácia megvalósításához ezért változatos, praktikus formákban szükségszerű a hamis idealista világnézet, az embertelen erkölcs, a szociális demagógia, a szélhámos hazudozások, a joguralom, a terror, a kapitalista osztály-önkényuralom.
A kapitalizmus a védelmében kénytelen a tudományos világnézetet a tudománytalan idealizmussal keverni, ez azonban korlátozza az objektív valóság megismerésének a lehetőségét. Gondolkodó emberré válni azonban csak a következetesen objektív tudományos világnézettel lehetséges, erre a kapitalizmus azonban alkalmatlan.
A kapitalizmus az osztály-önkényuralmával koncentrál minden hatalmat, a termelési eszközök állami és kapitalista tulajdonú működtetésével, a „demokratikus” jogállami formában a mosolygó fasizmussal vagy demokrácia nélküli nyílt diktatúrában a tekintélyuralommal, a klasszikus fasizmussal, a körülményekhez alkalmazkodó praktikus formában. Ez szükségszerűen korlátozza vagy megszünteti a társadalom többsége számára a közügyekben és bármilyen hatalomban való valódi részvételt. Végül is ez kisebb-nagyobb mértékben a demokrácia tagadása, de a kapitalizmusban ez másként nem lehetséges. A demokrácia kiteljesedése a teljes társadalomra csak a kizsákmányolás mentes szocializmusban válik lehetővé. Ezért ez a gondolkodó emberré válás egyetlen útja.
A kapitalizmusban a kizsákmányoltak többségének társadalmi tudata nem rendelkezik a dialektikus és történelmi materializmus tudományos világnézetével, sőt általában még osztályöntudattal, megalázó társadalmi helyzetének felismerésével sem. A valódi szocializmushoz, a valódi demokráciához szükséges ez a világnézet, ez a tudat, de a kapitalizmusnak ez nem érdeke, ezért a kizsákmányoltak tudatlanságukban, butaságukban, tunyaságukban az osztályérdekeikről lemondanak az élősködőik javára.
„Kizsákmányolás: idegen munkaterméknek ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása a termelési eszközök tulajdonosa által. A proletariátus, mivel nem rendelkezik termelési eszközökkel, kénytelen a munkaerejét áruba bocsátani, és a megtermelt értéktöbbletet a termelési eszközök tulajdonosa kisajátítja. A kizsákmányolást csak a szocialista forradalom számolja fel, megszüntetve a termelési eszközök magántulajdonát.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalizmus hívei, mert ők is lemondanak a következetesen objektív tudományos világnézet, a dialektikus és történelmi materializmus megismeréséről, törvényszerűen, még akkor is, ha „tudományosan” képzettek, nem ismerhetik meg az objektív valóságot teljességében, mert ezt nem akarják, ez nem az érdekük.
Végül is a kapitalista társadalom túlnyomó többségének a társadalmi tudata a kapitalizmus világnézete miatt hamis, mert letér a következetesen objektív tudományos módszer használatáról, de ez a kapitalizmusban elkerülhetetlen. Ezzel a tudattal azonban nem lehet gondolkodó emberré válni.
A kapitalizmusnak zavaros a világnézete, mert ez az érdeke, de ezen nem tud változtatni!
A kapitalizmusnak azonban érdeke a fejlődése, a működése érdekében a dialektika, a materializmus, de érdeke a kizsákmányolás és az élősködés is, ehhez viszont az idealista, vallásos, hamis, tudománytalan világképet is használnia kell, ami a materialista világnézet szükség szerinti részleges tagadása. Ez vezeti el a zavaros tudománytalan, embertelen világnézetre, mert ez az érdeke, ez azonban kedvező a fasizmus hatalomra jutásának is.
A kapitalizmus proletár és a szocializmus dolgozó katonái
A második világháborúban a német fasizmus katonái zömmel a minden hatalom nélküli dolgozó proletárok voltak. A Vörös Hadsereg szovjet katonái azonban a dolgozók voltak, a szovjethatalom uralkodó osztályának tagjai, akik a szocializmusért, a gondolkodó emberré válásért és a hazájukért harcoltak.
Ez azonban imperialista háború is volt, mert a német kapitalista nagytőke harcolt az élettéréért a német dolgozó proletárokból verbuvált fasiszta hadsereggel a Szovjetunió gyarmatosításáért.
A második világháború azonban kapitalisták közötti imperialista háború is volt, a klasszikus és a mosolygó fasizmus harca az elsőségéért. A mosolygó fasizmus kénytelen volt összefogni osztályellenségével a Szovjetunióval, mert csak így tudta legyőzni a német fasizmust, amihez azonban világnézetileg közel ált és ráadásul segítette a hatalomra jutását is. A háború után azonban a mosolygó fasizmus lett a domináló fasizmus, örökölte a klasszikus fasizmus „értékeit”.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!