(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
XVI.
December 29-én hajnalban 50 perces tüzérségi és légi előkészítés után a front főcsoportosításának csapatai támadásba mentek át. Az ellenséges védelem nem állta a csapást és a német csapatok megkezdték a visszavonulást. A kialakult kedvező feltételek folytán délután bekapcsolódott a támadásba az 1. és a 3. gárda-harckocsihadsereg. December 29-én estére az áttörés 300 km-re szélesedett és mélysége több mint 100 km volt. Csapataink elfoglalták Korosztyenyt, Bruszilovot, Kazatyint, Szkvirát és még számos várost és helységet.
A támadó csapatok megkezdték a harcot Zsitomir, Bergyicsev és Belaja Cerkov megközelítési útjain. A német hadvezetésnek rendkívüli intézkedéseket kellett tennie, hogy betömje a keletkezett rést, és ezért más hadseregcsoportokból (az „Észak”, a „Közép” és az „A” hadseregcsoporttól) 12 hadosztályt dobott át ide.
December 31-én újból felszabadult Zsitomir. Súlyos harcok bontakoztak ki Bergyicsevért, ezért a nagy vasúti és közúti csomópontért. Itt Katukov tábornok 1. harckocsihadseregének és Leszelidze tábornok 18. hadseregének a csapatai harcoltak. A harc gyenge megszervezése miatt az 1. harckocsihadsereg veszteségeket szenvedett és nem ért el sikert. Bergyicsevet csak január 5-én, Vatutyin beavatkozása után foglaltuk el.
A Belaja Cerkovért vívott harcokban részt vett Svoboda tábornok 1. csehszlovák dandára. Ez a szép és erős ember nyugalmával és megfontoltságával mindenkiben mély tiszteletet és teljes bizalmat keltett. És nem is csalatkoztunk benne. Ludvík Svoboda a háború végéig sikerrel vezette a csehszlovák csapatokat és hőstetteivel méltóképpen hozzájárult az ellenség szétzúzásához, hiszen az ellenséget éppúgy gyűlölte, mint mi, szovjet emberek.
Az 1. Ukrán Front csapásai elől az ellenség nyugat felé özönlött. Ez arra kényszerítette a német csapatok parancsnokságát, hogy Vinnyica és Umany körzetében erőket vonjon össze, hogy ellencsapást mérjen velük a 38. és 40. hadseregre, valamint az 1. harckocsihadseregre.71 Az OKH zsákmányolt német térképei, 1944. január 10-14 között. A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériumának Levéltára, f. 236, op. 13315, d. 112. 107, 1. 153. * Újabb nagy ütközet kezdődött.
Csapataink védelembe mentek át, megpróbálták helyből halomra lőni az ellenséget, és légitámadásokat intéztek ellene. De nem tudván ellenállni az ellenség nyomásának, visszavonultak, és 30 km-rel hátrább vetették meg lábukat.
A zsitomir-bergyicsevi hadművelet eredményeképpen az 1. Ukrán Front csapatai mintegy 200 km mélyen nyomultak előre, teljesen felszabadították a Kijevi és Zsitomiri területet, továbbá a Vinnyicai és Rovnoi terület sok járását. A front bal szárnya átkarolta az ellenség egész csoportosítását, amely nagy területeket tartott megszállva Kanyev és Korszuny-Sevcsenkovszkij környékén. Ily módon kedvező feltételek jöttek létre a korszuny-sevcsenkovszkiji hadművelet végrehajtásához.
Január közepén az 1. Ukrán Front tartósan megvetette lábát a Szárni-Szlavuta-Kazatyin-
Most pedig nézzük, mi volt a helyzet a 2. Ukrán Frontnál.
A 2. Ukrán Front, amelynek élén Konyev, Zaharov és Szuszajkov tábornokok álltak, december végén Vatutyin frontjához hasonlóan jelentős feltöltést kapott harckocsikból és önjáró lövegekből. A front megkapta a megerősített 5. lovashadtestet és kapott néhány tüzéregységet is. Ezzel megerősítették a csapatokat, de korántsem elégítették ki szükségleteiket. Különösen csekély létszámúak maradtak az összfegyvernemi magasabbegységek, amelyek nélkül, mint ismeretes, a hadműveletek vagy nem érhetnek el sikert, vagy pedig az elért siker nem biztosítható.
A 2. Ukrán Frontnak az volt a feladata, hogy olyan hadműveletet készítsen elő, amelyben a főcsapását Pervomajszk ellen méri Kirovográdon keresztül. A front erői egy részének Hrisztyinovka általános irányban kellett támadnia, ahol az 1. Ukrán Fronttal egyesülve Zvenyigorodka-Kanyev körzetében szét kellett zúznia az ellenséget.
Január 7. előtt nem sikerült felkeresnem a 2. Ukrán Frontot, mivel Vatutyin csapatainál akadt elfoglaltságom, ahol a helyzet bővelkedett bonyolult és veszélyes pillanatokban. Január 7-én a 2. Ukrán Front törzséhez repültem. Konyev ebben az időben Kirovográd környékén a harcállásponton tartózkodott.
A fronttörzsnél találtam M. V. Zaharov törzsfőnököt, aki részletesen tájékoztatott az arcvonalszakaszok helyzetéről.
Matvej Vasziljevics Zaharovot a Belorusz Katonai Körzetből ismertem, ahol a körzettörzs hadműveleti osztályát vezette. Abban az időben a körzet élén az 1. osztályú hadseregparancsnoki rangban levő I. P. Uborevics állt, akitől mindannyiunknak lehetett tanulni.
Meg kell mondanom, hogy a körzettörzs hadműveleti osztálya messze kiemelkedett a legtöbb határ menti körzet közül összekovácsoltságával, felkészültségével és általános hadműveleti tudásával. Nem sokkal később Zaharov eredményesen vezetett egy lövészezredet Bobrujszkban.
Matvej Vasziljevics a 2. Ukrán Front törzsénél Konyev frontparancsnok biztos támasza volt.
Miután a front törzsénél tájékozódtam a helyzetről, felhívtam Konyevet és elindultam hozzá.
Útban Konyev harcálláspontjára, a tüzérségi tűzből, a bombarobbanásokból és a repülőgépek zúgásából pontosan meg lehetett állapítani: földön és levegőben egyaránt heves összecsapások folynak az ellenséggel.
Üdvözlés után megkérdeztem Ivan Sztyepanovicsot, hogyan halad a hadművelet.
– Élethalálharcban püföljük az ellenséget, de egyelőre nem adja fel Kirovográdot – felelte Konyev.
Konyev térképét tanulmányozva és meghallgatva részletes jelentését, láttam, hogy az ellenség mégsem tarthatja magát Kirovográdban. Január 7-én estig a front csapatai megkerülték az ellenséget, ezért az tartani is alig tudta magát a város déli peremén, ahol a 29. harckocsihadtest, a 29. és az 50. lövészhadosztály támadott.
Igen sikeresen harcoltak Zsadov és Sumilov tábornok hadseregének csapatai. E két hadseregparancsnokot jól ismertem. Küzdelmes utat tettek meg a háború kitörése óta. Ki tudtak tartani és helyt tudtak állni az ellenséggel való súlyos összecsapásokban, a sikeres hadműveletek gyarapították tapasztalataikat és ide, Kirovográd körzetébe tapasztalt katonai vezetőként érkeztek hadseregük élén.
Január 8-án hajnalban elfoglaltuk Kirovográdot. Az ellenség a front csapatainak a nyomására nyugat felé vonult vissza.
A front jobb szárnyán az 53. hadsereg és a 4. csapásmérő hadsereg támadását nem koronázta siker. A két hadsereget az ellenség erős ellenlökésekkel megállította a Szmela-Kenyizs terepszakaszon.
A front parancsnoksága leállította a támadást, Kirovográdtól nyugatra védelembe ment át, és a front jobb szárnyára csoportosította át Rotmisztrov tábornok 5. gárda-harckocsihadseregét. De ez sem hozott számunkra kedvező fordulatot.
Mivel a további hadműveletekhez jóval alaposabb felkészülés kellett, a 2. Ukrán Front csapatainak támadását minden irányban leállítottuk, és én visszatértem az 1. Ukrán Fronthoz, hogy parancsnokságával együtt megkezdjem a korszuny-sevcsenkovszkiji hadművelet előkészítését.
A hadművelet céljának és feladatának megtárgyalása után Vatutyin elhatározta, hogy F. F. Zsmacsenko 40. hadseregéből, Sz. G. Trofimenko 27. hadseregéből és a Kijev elfoglalásánál kitűnt A. G. Kravcsenko páncélos tábornok 6. harckocsi-hadseregéből alakítja meg csapásmérő csoportosítását.
A január 24-i adatokat feltüntető zsákmányolt német térkép szerint a korszuny-sevcsenkovszkiji kiszögellésben, amelynek csúcsa egészen a Dnyeperig ért, kilenc gyalogos, egy páncélos és egy gépesített hadosztály összpontosult. Ezek az 1. német páncélos hadsereghez tartoztak.
Mivel az ellenségnek ez a meglehetősen erős csoportosítása a két front csatlakozásán helyezkedett el, akadályozta az 1. és 2. Ukrán Frontot abban, hogy további hadműveleteket folytasson nyugat felé.
Január 11-én jelentettem a legfelsőbb főparancsnoknak az egész korszuny-sevcsenkovszkiji csoportosítás elvágására, bekerítésére és szétzúzására vonatkozó elképzeléseinket. A legfelsőbb főparancsnok jóváhagyta a javaslatokat és azokat a főhadiszállás január 12-i direktívája is megerősített.
A direktíva szerint a frontok a kiszögellés nyakánál találkozó csapást mérnek Zvenyigorodka irányában.72 IML. Dokumenti Otgyela isztorii Velikoj Otyecsesztvennoj vojni, inv. No. 9492. 11. 10-11. * A hadművelet megkezdése előtt a főhadiszállás kérésemre megerősítette az 1. Ukrán Frontot a 2. harckocsihadsereggel.
Konyev úgy határozott, hogy Verbovka és Krasznoszilk körzetéből a 4. gárdahadsereg, az 53. hadsereg és az 5. gárda-harckocsihadsereg erőivel mér csapást. A csapásmérő csoportosítás megalakításához a frontoknak az erők és eszközök jelentős átcsoportosítását kellett végrehajtaniuk. A frontok csapásmérő csoportosításának légi támogatása a 2. és 5. légi hadseregre hárult.
A német fasiszta csapatok korszuny-sevcsenkovszkiji csoportosításának szétzúzásához összesen 27 hadosztályt, 4 harckocsi- és 1 gépesített hadtestet vontunk össze. Ezek állományába 370 harckocsi és rohamlöveg tartozott.
Csapataink az ellenséggel szemben 1,7-szeres gyalogsági, 2,4-szeres tüzérségi és aknavető, valamint 2,6-szeres harckocsi és rohamlöveg fölényben voltak.
Ezek az erők feltétlenül elegendők lettek volna az ellenség bekerítésére és szétzúzására. De az idő rendkívül rosszra fordult. Havas eső esett és az utak felengedtek. A kedvezőtlen időjárás rendkívül korlátozta a repülők tevékenységét. Ennek következtében a csapatok nem tudták teljesen feltölteni az anyagi készleteket. A hadművelet megkezdésével azonban nem várhattunk tovább.
A korszuny-sevcsenkovszkiji hadművelet január 24-én a 2. Ukrán Front Zvenyigorodka általános irányban mért csapásával kezdődött. Az 1. Ukrán Front egy nappal később támadott. Az ellenséges csapatok szívósan ellenálltak, tűzzel és ellenlökésekkel próbálkoztak, de mégsem tudták elhárítani frontjaink csapásait.
Az ellenség január 27-én, igyekezve felszámolni az áttörést, a 2. Ukrán Front csapatai ellen ellenlökést szervezett, hogy lezárja a keletkezett rést és elvágja az 5. gárda-harckocsihadsereg előrevetett 20. és 29. harckocsihadtestét. És ez részben sikerült is neki.
Ámde I. G. Lazarev páncélos altábornagy 20. harckocsihadteste, nem törődve azzal, hogy hadtápvonalait ideiglenesen elvágta az ellenség, gyors ütemben tört előre és még aznap éjjel elfoglalta Spola városát.
Lazarev tábornokot a Belorusz Katonai Körzetből ismertem és nemegyszer találkoztam vele a gyakorlatokon és körzeti csapatgyakorlatokon, ahol I. P. Uborevics vezetése alatt kiváló tábori kiképzésben részesült.
Lazarev erényeit ismerve, biztos voltam benne, hogy ebben a bonyolult helyzetben szilárdan a kitűzött cél felé vezeti hadtestét. A hadtest január 28-án elérte Zvenyigorodka körzetét, az ellenség viszont eközben az áttörést bezárva igyekezett visszaverni a 2. Ukrán Front rohamait.
Az 1. Ukrán Front támadásba lendülő csapásmérő csoportosítása áttörte az ellenség védelmét, ám a mélységben az ellenség szívós ellenállásába ütközött.
Vatutyin frontparancsnok, tekintettel arra, hogy az ellenségnek sikerült lezárnia a keletkezett rést, a 2. Ukrán Front 20. és 29. harckocsihadtestének megerősítésére Zvenyigorodka körzetébe irányította a frontnak a 233. harckocsidandárból, az 1228. önjáró tüzérezredből, egy gépkocsizó lövészzászlóaljból és egy páncéltörő ütegből álló erős előrevetett osztagát, M. I. Szaveljovnak, ennek a bátor és tehetséges tábornoknak a parancsnoksága alatt.
Szaveljov osztaga, ügyesen manőverezve a német csapatok között, merészen előretört Liszjanka körzetébe és január 28-án Zvenyigorodka városában egyesült a 20. harckocsihadtesttel, elvágva az ellenség korszuny-sevcsenkovszkiji csoportosításának fő hadtápvonalait.
A védő ellenséges csapatok az 1. Ukrán Front szakaszán szívósan ellenálltak. F. F. Zsmacsenko tábornok 40. hadserege az első napon csak jelentéktelen sikert ért el. Eredményesebben tevékenykedtek Trofimenko tábornok 27. hadseregének csapatai, különösen G. O. Ljaszkin tábornok 337. és Sz. P. Merkulov tábornok 180. lövészhadosztálya. Ezt mi kiaknáztuk és a 6. harckocsihadsereget az ellenség hadtápvonalaira dobtuk át, ami kedvezően befolyásolta az események alakulását.
Január 30-ra további erőket, így az 5. gárda-harckocsihadsereg második lépcsőjét, a 18. harckocsihadtestet és A. G. Szelivanov tábornok lovashadtestét ütközetbe vetve, Konyev csapatainak sikerült visszavetniük az ellenséget és védelmében újabb rést ütniük.
Mindkét front csapatai előrenyomultak, elvágták az ellenség korszuny-sevcsenkovszkiji csoportosítását és elkezdték a gyűrű közepe felé szorítani. A két front egyidejűleg a külső arcvonalat is megalakította, hogy Umany felől megakadályozza a bekerített csoportosítás felmentését.
Az ellenséges arcvonal áttörésének, valamint az 1. és 2. Ukrán Front csapatai egyesülésének emlékére Zvenyigorodka város központjában később egy magas talapzatot emeltek, amelyre egy T-34-es harckocsit állítottak. A talpazat felirata ez:
„1944. január 28-án itt zárult be a gyűrű a Korszuny-Sevcsenkovszkij környékén bekerített hitlerista megszállók körül. Ennek a harckocsinak a kezelőszemélyzete, amely a 2. Ukrán Front állományába tartozó, Ivan Ivanovics Prosin alezredes parancsnoksága alatt álló Vörös Zászló Renddel kitüntetett 155. „Zvenyigorodkai” harckocsidandárának a harckocsija volt – Jevgenyij Alekszandrovics Hohlov hadnagy, Anatolij Alekszejevics Andrejev harckocsivezető, Jakov Szergejevics Zajcev toronyparancsnok kezet szorított az 1. Ukrán Front harckocsizóival. Dicsőség a haza hőseinek.”
Jó, ha nem feledkezünk meg a hősök tetteiről. Csak az a kár, hogy az 1. Ukrán Front harckocsizóinak a nevét nem ismerjük. Ezt a hibát korrigálni kell, meg kell állapítani az 1. Ukrán Front ama hős harckocsizóinak a nevét, akik lendületesen előretörtek Zvenyigorodka körzetébe …
A bekerített német csapatok minden terepszakaszhoz és helységhez görcsösen ragaszkodva az erdőkben és a cserjés területeken kerestek menedéket, s ott szívósan ellenálltak.
Az ellenséget erős tüzérségi tűzzel kellett volna kiverni állásaiból, mi pedig ezt a teljesen járhatatlan utak miatt nem tudtuk megszervezni. Hogy a minimális gránát-, akna- és harckocsi-üzemanyagkészleteket biztosítani tudjuk, ökrökkel, emberekkel, saroglyákon, zsákokban kellett végrehajtanunk a szállítást – egyszóval, mindenki, ahogy tudta. Ehhez nagy segítséget kaptunk az ukrán falvak lakosaitól.
A német hadvezetés, igyekezvén bekerített csapatait megmenteni az elkerülhetetlen pusztulástól, megkezdte az erők felvonultatását külső arcvonalunk ellen. Január 27-én Novo-Mirgorod környékére megérkezett a 3., 11. és 4. páncélos hadosztály, majd két nap múlva a 13. páncélos hadosztály is.
Mi mindannyian, akik az 1. és 8. német hadsereghez tartozó csapatokat bekerítettük, jól tudtuk, hogy a német hadvezetésnek a bekerítettek megmentése céljából kívülről kell csapást szerveznie.
A külső arcvonal megalakítására az 1. Ukrán Frontnak a 47. lövészhadtesttel megerősített 6. harckocsihadseregét, továbbá a 2. Ukrán Frontnak a 49. lövészhadtesttel és az 5. műszaki dandárral megerősített 5. gárda-harckocsihadseregét használtuk fel. Nekik kellett biztosítaniuk az ellenség megsemmisítését. Ennek a külső arcvonalnak a szárnyait a 40. és 53. hadsereg fedezte.
A Sztálingrádnál bekerített ellenséges csapatok tevékenységétől eltérően, amelyek védekeztek, várták a felmentést Manstein kotyelnyikovói csoportjának az áttörésében reménykedve, a Korszuny-Sevcsenkovszkij környékén bekerítettek elhatározták, hogy kitörnek a kívülről tevékenykedő csapásmérő csoporttal találkozó irányban.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!