Egy Mao Ce-Tung idézet a liberalizmusról

 A liberalizmusnak különféle megnyilvánulásai vannak. Bár tudva tudjuk, hogy valaki helytelenül cselekszik, mégsem bocsátkozunk vele elvi vitába, csupán azért, mert az illető ismerősünk, földink, iskolatársunk, meghitt barátunk, kedves emberünk, régi munkatársunk vagy beosztottunk, s a békesség és a barátság kedvéért tűrjük, hogy továbbra is így járjon el. Esetleg enyhén szóvá tesszük ugyan, de nem oldjuk meg teljesen a problémát, csakhogy megőrizzük a békességet. Ennek eredménye, hogy mind a kollektíva, mind pedig az illető kárát vallja. Ez a liberalizmus első típusa.

Titokban felelőtlenül bírálunk ahelyett, hogy aktívan javaslatokat tennénk a szervezetnek. Az embereknek nem mondjuk a szemükbe véleményünket, hanem a távollétükben pletykázunk; a gyűléseken hallgatunk, utána pedig fecsegünk. Semmibe vesszük a kollektív élet elveit, s helyette liberális fegyelmezetlenséget tanúsítunk. Ez a liberalizmus második típusa.

Ha a dolog nem érint bennünket személyesen, azzal egyáltalán nem törődünk; tudva tudjuk, hogy valami nem helyes, mégis üdvösnek tartjuk a hallgatást; csak a saját bőrünket mentjük és elkerüljük a megróvást. Ez a liberalizmus harmadik típusa.

Nem engedelmeskedünk az utasításoknak, és az egyéni véleményünket mindenek fölé helyezzük; gondoskodást követelünk a szervezettől, de kibújunk a szervezeti fegyelem alól. Ez a liberalizmus negyedik típusa.

Nem az összetartozás, az előrehaladás, illetve a munka jó elvégzése érdekében harcolunk a helytelen vélemények ellen, és szállunk vitába velük, hanem személyeskedő vádaskodásra, civakodásra, egyéni harag levezetésére és bosszúra törekszünk. Ez a liberalizmus ötödik típusa.

Hallunk helytelen kijelentéseket, de nem szállunk velük vitába, sőt ellenforradalmárok megjegyzéseit halljuk, mégsem teszünk jelentést róluk, hanem közömbösen viselkedünk irántuk, mintha mi sem történt volna. Ez a liberalizmus hatodik típusa.

A tömegek között élve elmulasztjuk a propaganda- és agitációs munkát, a szónoklást, vizsgálatok folytatását és a tudakozódást, s nem törődünk a tömegek életbevágó érdekeivel, ehelyett közönyt tanúsítunk irántuk megfeledkezve kommunista mivoltunkról, és úgy viselkedünk, mintha egyszerű honpolgárok lennénk. Ez a liberalizmus hetedik típusa.

A tömegek érdekeit sértő cselekedetek láttán nem háborodunk fel, nem beszéljük le és nem akadályozzuk meg azokat, nem végzünk felvilágosító munkát, hanem eltűrjük, hogy ilyen tevékenységet folytassanak. Ez a liberalizmus nyolcadik típusa.

Tessék-lássék munkát végzünk határozott terv vagy irány nélkül, felületesen dolgozunk és céltalanul töltjük el a napot ennek a mondásnak értelmében: „Amíg szerzetes az ember, addig húznia kell a harangot.” Ez a liberalizmus kilencedik típusa.

Önmagunkat érdemdús forradalmárnak tartjuk, dicsekszünk veterán múltunkkal; a nagy feladatokat képtelenek vagyunk végrehajtani, miközben nem vállaljuk el a kisebb megbízatásokat; lazán dolgozunk és hanyagul tanulunk. Ez a liberalizmus tizedik típusa.

Hibát követtünk el, és ezt be is láttuk, de liberális álláspontot tanúsítva önmagunkkal szemben mégsem törekszünk azok kijavítására. Ez a liberalizmus tizenegyedik típusa.”

Köszönjük olvasónknak a témát!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!