1
Az osztályharc a proletár dolgozók és a termelőeszközökkel rendelkező kizsákmányolók közötti háború.
Az osztályharc lényegében a létfeltételeket biztosító termelőeszközök feletti uralomért vívott háború!
Mert aki a termelőeszközök felett uralkodik az a létfeltételek felett is uralkodik!
Mi az oka az osztályharcnak?
A társadalomban élő emberiség létszükségleteinek a kielégítéséhez termelőeszközökre van szükség!
A termelőeszközöket az emberiség munkamegosztásban használja a termelés folyamán!
Azonban a termelőeszközök a kapitalizmusban magánérdekeltségben az élősködők tulajdonában vannak!
Így lesz az osztályharc a dolgozók és az élősködők háborúja!
Mert az osztályharc a kibékíthetetlen társadalmi osztályok közötti harc a létfeltételekért.
A kizsákmányoló osztálytársadalmakban az osztályharc a termelőeszközök magántulajdona alapján a proletár dolgozók, és a rajtuk élősködők kibékíthetetlen ellentmondásából, a kapitalizmusban a proletár dolgozóosztályok és a rajtuk élősködő tőkésosztály érdekének kibékíthetetlen társadalmi osztályellentétből adódik.
Milyen a modern bérrabszolgatartó fasiszta-kapitalista társadalmi forma?
A fasiszta-kapitalizmus a proletár dolgozók feletti kapitalista osztály-önkényuralom!
A kapitalista osztály-önkényuralom a dolgozó proletárok feletti totális hatalom!
Az imperializmussá fejlődött kapitalizmusban érik a szocializmus megvalósításának lehetősége és a szükségszerűsége is. Ezért az imperializmussá fejlődött kapitalizmus a szocializmus ellen a fasiszta-kapitalizmussal küzd az osztályérdekeiért, a világuralmáért. Így a kapitalizmus mindegyik modern formája már fasiszta-kapitalizmus, ami a „kapitalista szocializmus”, azonban valódi szocializmus nélkül, a kapitalista osztály-önkényuralommal, a kizsákmányolással, az élősködéssel, a bérrabszolgasággal.
Ez a bérrabszolgatartó fasiszta-kapitalista társadalmi forma. Amely a polgári demokráciától a tekintélyuralmon át a nyílt fasiszta diktatúráig változatos formában létezik.
Osztályharc, diktatúra, kapitalista osztály-önkényuralom, fasiszta-kapitalizmus
A népi demokráciában és a szocializmusban a proletárdiktatúra az osztályharc formája, ami a fasiszta-kapitalizmus ellenforradalma ellen, a népgazdaság fejlesztése és a védelme érdekében elkerülhetetlen. A proletárdiktatúra az osztályharc folytatása a népi demokráciában és a szocializmusban a bérrabszolgatartó fasiszta-kapitalista társadalmi forma ellen.
„a proletárdiktatúra három fő oldala: 1. A proletariátus hatalmának felhasználása a kizsákmányolok elnyomására, az ország védelmére, a más országok proletárjaihoz fűződő kapcsolatok megerősítésére, a forradalom minden országban való fejlesztésére és győzelmére.
2. A proletariátus hatalmának felhasználása arra, hogy a dolgozó és kizsákmányolt tömegeket végleg elszakítsuk a burzsoáziától, hogy a proletariátus és e tömegek szövetségét megerősítsük, hogy e tömegeket a szocialista építésbe bevonjuk, hogy e tömegeket a proletariátus államilag vezesse,
3. A proletariátus hatalmának felhasználása a szocializmus megszervezésére, az osztályok felszámolására, az osztálynélküli társadalomba, a szocialista társadalomba való átmenetre.” – A leninizmus kérdéseihez – Sztálin 1926
A fasiszta-kapitalizmusban a proletár dolgozók osztályharca a szocialista demokráciáért az osztályhatalmuk megteremtéséért történik, még akkor is, ha ezt a proletárok közül csak kevesen értik meg. A fasiszta-kapitalizmus az alap és a felépítmény birtokában gondoskodik arról, hogy a dolgozó proletár bérrabszolgáknak ne is legyen osztályöntudatuk, hogy csak beszélőszerszámok legyenek. Erre kitűnően alkalmas a tudománytalan idealista és a vallásos világnézetre való nevelés.
A kapitalizmusnak a szocializmus elleni osztályharca a totális hatalommal rendelkező tőkések osztály önkényuralmával, a fasiszta-kapitalizmus különböző, a körülményeknek megfelelő praktikus formájában történik. A marxista-leninista kommunista párt arra törekszik, hogy megértsék a proletár dolgozók, hogy miért szükséges az osztályharc. Vagyis lényegében arra törekszik, hogy az emberiség emberré, mégpedig gondolkodó humánus emberré váljon. Ez azonban csak a szocializmussal válik lehetővé.
Az osztályharc a dolgozók felszabadításáért történik az élősködő tőkések uralma alól!
„Osztályharc: olyan osztályok közötti harc, amelyeknek érdekei összeegyezhetetlenek vagy ellentmondanak egymásnak. A rabszolgatartó társadalomtól kezdve minden társadalom története osztályharcok története. A marxizmus-leninizmus az osztályharc tudományos magyarázatát adja. Kimutatja, hogy az osztályharc az antagonisztikus osztályokra bomlott társadalom fejlődésének hajtóereje. Bebizonyítja, hogy a polgári társadalomban az osztályharc szükségszerűen a proletariátus diktatúrájához vezet, melynek célja az osztályok megszüntetése: az osztály nélküli kommunista társadalom megteremtése. A proletariátus osztályharcának alapformái a gazdasági, a politikai és az ideológiai harc.” – Marxista fogalomlexikon
„osztályharc: az összeegyeztethetetlen, ill. egymásnak ellentmondó érdekű osztályok között folyó harc. Az osztályharc valamennyi antagonisztikus osztálytársadalom történelmének alapvető tartalma és hajtóereje, kezdve az őstársadalom felbomlásától egészen a kizsákmányolás teljes felszámolásáig és a szocializmus győzelméig. Az osztályharcban fejeződik ki az antagonisztikus termelési módok alapvető ellentmondása Az osztályharc megismerése nyitott utat az osztálytársadalom fejlődési törvényszerűségének megértéséhez. Az osztályharc-elméletének megalkotása tette lehetővé a történettudomány számára, hogy általánosítsa az egyes személyek végtelenül változatos és látszólag nem is rendszerezhető cselekvéséit, és visszavezesse őket az osztályok cselekvéseire.” – Filozófiai kislexikon
„Értéktöbblet: a tőkés gazdaságban a bérmunkás által megtermelt érték és munkaerejének értéke közötti különbözet, amelyet a tőkés ellenérték nélkül elsajátít. A realizált értéktöbblet a profit. A marxi értéktöbblet-elmélet a különbözőpolgári elméletekkel szemben bebizonyította, hogy az értéktöbblet egyetlen forrása a dolgozók kizsákmányolása, s hogy a tőkés társadalom termelésének közvetlen célja nem a fogyasztók szükségleteinek kielégítése, hanem az értéktöbblet termelése (alaptörvény). A szocialista gazdaságban az értéktöbblet kategóriája megszűnik, mert a munkaerő nem áru és nincs kizsákmányolva.” – Marxista fogalomlexikon
„Kizsákmányolás: idegen munkaterméknek ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása a termelési eszközök tulajdonosa által. A proletariátus, mivel nem rendelkezik termelési eszközökkel, kénytelen a munkaerejét áruba bocsátani, és a megtermelt értéktöbbletet a termelési eszközök tulajdonosa kisajátítja. A kizsákmányolást csak a szocialista forradalom számolja fel, megszüntetve a termelési eszközök magántulajdonát.” – Marxista fogalomlexikon
Az élősködés a kapitalizmusban erkölcsös és törvényes!
Ez hihetetlen, ezt eltűri a civilizált gondolkodó emberiség?
Civilizált, gondolkodó?
Hmmm … a bérrabszolgatartó társadalmi formában?
A kizsákmányolással szerzett jövedelem az élősködés alapja, ami nem a tőkés saját munkájának az eredménye, hanem a proletár dolgozók által munkával termelt értéktöbblet elsajátítása, eltulajdonítása, ami a termelőeszközök tőkés magántulajdonán alapul. Ez azonban a kapitalizmus működési módja miatt elkerülhetetlen, így törvényes! Azaz törvényes lopás!
A kapitalizmusban a dolgozó proletár osztályok osztályérdekei miatt folyik az osztályharc, ami hol ösztönös, hol a kommunisták vezetésével tudatos, következetes osztályháború. Az osztályharc végcélja a szocializmus, ahol már bűncselekmény a kizsákmányolás és az élősködés, így a törvény által üldözött.
A kapitalizmusban a kizsákmányolással szerzett jövedelem és ezen az alapon az élősködés törvényes, erkölcsös. Az élősködés érdekében a kapitalizmusban törvényes a vállalkozónak a saját haszna, a profitja érdekében a szerszám, a beszélőszerszám és egyéb termelési tényező vásárlása, a proletárok által termelt értéktöbblet elsajátítása, a saját céljaira való felhasználása.
A tőkés vállalkozó a termelési tényezőkbe tőkét fektet be, majd a dolgozó proletárok termelésével keletkező értéktöbbletet kizsákmányolással elsajátítja, így élősködik a dolgozó proletárok munkáján.
„A tőkés termelési költségek … A tőkés társadalom kizsákmányoló osztályainak jövedelme abból az értéktöbbletből ered, amelyet a bérmunkások munkája hoz létre a termelés folyamán… az értéktöbblet a tőkéjüket árutermelésbe fektető kapitalisták jövedelmeként — profit formáját ölti.
A tőkés üzemekben termelt áru értéke három részből áll: 1. az állandó tőke értékéből (a gépek, épületek értékének egy része, a nyersanyag, fűtőanyag stb. értéke), 2. a változó tőke értékéből és 3. az értéktöbbletből. Az áru értékét az előállításához társadalmilag szükséges munka mennyisége határozza meg. A kapitalista azonban nem saját munkáját fordítja az áru termelésére, hanem tőkéjét fordítja erre a célra.
Az áru tőkés termelési költségei a termelésre fordított állandó és változó tőkéből, vagyis a termelőeszközökre és a munkások munkabérére fordított kiadásokból tevődnek össze. Amibe az áru a kapitalistának kerül, azt a tőkeráfordítással, amibe a társadalomnak kerül, azt a munkaráfordítással mérik. Ezért az áru tőkés termelési költségei alacsonyabbak saját értékénél, vagyis a tényleges termelési költségeknél. Az érték, azaz a tényleges termelési költségek, és a tőkés termelési költségek közti különbség egyenlő az értéktöbblettel, amelyet a kapitalista ellenszolgáltatás nélkül elsajátít.
Amikor a kapitalista eladja az üzemében termelt árut, az értéktöbblet a tőkés termelési költségeket meghaladó többletként jelentkezik. A tőkés ezt a többletet a vállalat jövedelmezőségének kiszámítása alkalmával összehasonlítja az előlegezett tőkével, vagyis a termelésbe fektetett egész tőkével. Az egész tőkéhez viszonyított értéktöbblet profit formájában jelenik meg. A profit a termelésbe fektetett egész tőkéhez viszonyított értéktöbblet, amelyet külső látszatra a tőke fiadzott. A termelőeszközök vásárlására fordított állandó tőke és a munkaerőre fordított változó tőke közti különbség itt elpalástolódik. Ennek következtében keletkezik az a megtévesztő látszat, mintha a profitot a tőke fiadzaná. Valójában a profit forrása az értéktöbblet, amelyet kizárólag a munkások munkája, kizárólag a munkaerő hoz létre, amelynek értéke a változó tőkében testesül meg. Marx a profitot az értéktöbblet átalakult formájának nevezi.
Ahogyan a munkabér formája azt a helytelen elképzelést szüli, hogy az egész munka meg van fizetve, s ezzel elleplezi a bérmunkás kizsákmányolását, ugyanúgy a profit formája is elpalástolja a kizsákmányolási viszonyt, mert azt a megtévesztő látszatot kelti, hogy a profitot maga a tőke fiaddza. A tőkés termelési viszonyok formái így elködösítik, elkendőzik igazi lényegüket.” – Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!