ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Siófokra repülésének tényére mint bátor tettére emlékezik vissza Horthy. Amikor augusztus 13-án odaér, még a vöröskötelékek főhadiszállása Siófok – írja. Mihelyt hadsegéde sapkáján meglátják a darutollat, a Nemzeti Hadsereg jelvényét, az itt levő néhány vezető bolsevista nyomban kereket old. A többiek is két nap alatt eltávoznak. A vezérkari főnök és sok más tiszt ellenben boldogan nyilvánítja ki valódi érzelmeit, és az ő rendelkezésére áll.
A Siófokra érkezés jelentőségét az életrajzírók Horthynál is túlzóbban legendává kerekítik. Arról írnak: amikor a főparancsnok, szárnysegédének, Magasházynak kíséretében augusztus 13-án megérkezett Siófokra repülőgépen, a vörösparancsnokság épületébe ment. A vörösőrt félretolta, és a parancsnoki irodában találta a vezérkari főnököt, egy alezredest …
Semmiféle vörösalakulat nem volt már ekkor Siófokon! A Szegedről szökésszerűen távozó Horthy ezt éppen olyan jól tudja, mint Magasházy és a Siófokra repülés legendájának terjesztői.
Horthy érkezése előtt már napok óta Siófokon tartózkodik Soós tábornok. Craenenbrock alezredes ötödik napja – mint a Friedrich-kormány honvédelmi miniszterének, a románokat Budapestre bevezető Schnetzer tábornoknak a kinevezett kerületi megbízottja. Feladata a honvédelmi minisztérium augusztus 8-án kiadott rendelete szerint a Dunántúlon karhatalmak és polgárőrségek szervezése, a még meglevő vörös haderők és a vörösőrségek szükség esetén kikényszerített lefegyverzése, a rend és közbiztonság helyreállítása.
Ennek ellenére állítja Horthy, hogy bátran, kizárólag Magasházy kíséretében, meglepetésszerűen behatolt a II. Vörös Hadtest főhadiszállására, és határozott fellépésével ennek vörösparancsnokait menekülésre kényszerítette.
Magasházy is nagyzol, amikor úgy emlékezik vissza repülőútjára, hogy Siófokon a fővezérnek ő volt az egyedüli segítője. Szerencse – mondja Magasházy hogy már másnap Prónay százados a vörösöktől elvett gépkocsikon elegendő számú tiszti őrséget küldött melléjük.
Valóban Siófokra érkezik Prónay a különítményével: véres útja újabb állomására. Útközben gazdag parasztok fiaiból, bujkáló fehértisztekből különítménye erősen felduzzad. Páncélvonatot, autókat szerez. Csapatainak eltartását többnyire azok az uradalmak és községek fedezik, ahol éppen megszállnak. A különítmény tisztjei nemcsak az elfogott kommunistákat végzik ki, hanem számos parasztot, zsidót is. A pogromok alkalmával rendszeresen kirabolják a helyi zsidóságot, jól megszedik magukat.
Prónay ekkor már tizennégy napja van úton Szegedről. Összefoglalóan írja naplójában: útközben mindenütt összeszedte a bujkáló kommunistákat. Ahol éppen érték őket, az országút fáira felakasztották példaképpen. Több száz már az áldozata, amikor dicsekvően írja: akadnak tisztek, akik túlzottnak tartják a kegyetlen bosszúhadjáratot. Megdorgálja ezeket a galamblelkűeket. Ne jelentkeztek volna nála! Ha nem bírják, menjenek ministránsoknak!
Horthy örömmel fogadja a Siófokra érkező Prónayt. Megöleli. Megdicséri. Helyesen tette, hogy eltért a parancstól, és különítményével eljutott a Dunántúlra. Úgysem csinálhatna Budapesten semmit a románok miatt.
Horthy rátér ezután a nehézségekre, amiket neki az antant Szegeden okozott eljövetele előtt. Prónay ismeri Horthy távozásának igazi okát. Naplójában dicséri a parancsmegtagadó Bernátskyt, de most kerüli az erről szóló beszélgetést Horthyval. Aggályait mondja el neki, hogy a románok megkezdték a Dunántúl megszállását, és ezzel őket fenyegetik. Horthy, ha beszámítja Lehár szombathelyi csapatait, a Dunántúlon négyezer elszánt és fegyverrel felszerelt katonával rendelkezik. Prónay ezt elégségesnek tartja ahhoz, hogy a románokat a Duna másik oldalára visszakényszerítsék.
Felhívja Horthy figyelmét az új pesti kormány folyamatban levő átalakítására és a mesterkedésekre, amiket szerinte a zsidók József főherceg személyével űznek. Véleménye szerint az új kormány megalakulásánál, Friedrich előtérbe helyezésénél az antant befolyásával a szabadkőműveseknek ugyanaz a játszmája folyik, mint Szegeden a liberális Ábrahámékkal. Horthy ne tűrje ezt. Mint fővezérnek négyezer fős sereg áll rendelkezésére. Elég erős ahhoz, hogy a pesti kormány átalakulására befolyást gyakoroljon. Ha Friedrichék ezt nem akarják elismerni, Horthy tegye át az ország székhelyét a Dunántúl valamelyik városába, például Székesfehérvárra vagy Szombathelyre. Rövid idő alatt – ígéri Prónay – mi beszervezzük az országot fehéren, nemzeti alapon, azután lesz katonánk, amennyi kell.
… Lesz katona, amennyi kell a hatalom megszerzéséhez – reméli Prónay -, mert a fővezér környezete és elsősorban Gömbös már Horthynak nádorrá vagy kormányzóvá tételét tűzi ki célul. Horthy ezt nem veszi komolyan, miután József főherceg kormányzóvá nyilvánította magát.
De ki tudja? Ahogyan tengerész létére hadseregfővezér lehet, minden lehet. Prónay naplója szerint Horthy belátja e politika helyességét. Kilátásba helyez mindent a megvalósítására. Mégpedig diktatórikusan, tisztán nemzeti alapra helyezkedve. Meghagyja Prónaynak, maradjon a közelében, mert többször akar vele még e kérdésről beszélgetni.
Prónay megnyugodva távozik Horthytól. Megjegyzéseiből kivette: hű akar maradni a Habsburg-dinasztiához, de átérzi egy alapos reform és rendszerváltozás szükségét.
A rendszerváltozás szélsőjobboldali nemzeti politika lenne – vélekedik Prónay, aki leginkább képviseli a magyar uralkodó osztályoknak a Dunántúlon máris egyre erősödő vérbosszú politikáját, hadjáratát a magyar nép ellen, amiért a Tanácsköztársaság létesítésével megkísérelte megalapozni saját hatalmát.
A Horthy nevében, Szegedről elindult tiszti századok parancsnokai és tisztjei, akárcsak Prónay, e vérbosszú politika végrehajtói, képtelenek megérteni a forradalmi mozgalmak társadalmi jellégét. A kommunisták „felforgató eszméinek”, aknamunkájának tulajdonítják az 1914-18-as világháború nyomán bekövetkezett eseményeket. Az 1917-es oroszországi forradalmat, az 1918-as Károlyi forradalmat, a Tanácsköztársaságot. Prónayék a szocializmus mozgatóerőiről, eszméiről mit sem tudnak, csak mérhetetlenül gyűlölik. Rettegnek tőlük, és gyökeresen végezni akarnak híveivel. Azokban is kommunistát látnak, akik a leghalványabb demokratikus gondolat képviselői.
Antiszemiták, mert az a tévhitük, hogy a forradalmi mozgalmak tulajdonképpen a zsidóság bűntette, és politikájuk egyik sarktételévé a zsidók fizikai üldözését, megsemmisítését teszik. Elvakultságában Prónay szabadkőműves, zsidóbérenc kormánynak tartja még Friedrichéket is, mert némileg enyhébb árnyalattal képviselik a fehérterrort, mint a szegediek.
Horthy elfogadja a Prónay javasolta politikát, ígéri megvalósítását. Prónay jól ismeri azonban a fővezért. Tudja, csak addig számíthat politikai támogatására, amíg a közelében tartózkodik, mert rendszerint annak ad igazat, annak véleményét vallja, aki utoljára beszél vele. Szellemi felfogása és a szocializmusról vallott nézete egyezik Prónayéval, a magyar uralkodó osztályokéval, de nincs határozott egyéni politikai nézete, állásfoglalása. A Habsburg-monarchiában nevelkedett reakciós tiszt, aki felsőbbségtől vár mindig parancsot. Bármikor kész lövetni és bárkire, de parancsolják meg neki, hogy kire. Könnyű volt tájékozódnia Ferenc József és Tisza István gróf mellett. Ideáljai voltak, mindenben követte őket. De most, hogy ő a főparancsnok, az 1919. augusztusi zűrzavaros magyarországi helyzetben, amikor annyi az antantmegbízott, politikai csoport, két kormány működik, nem találja helyét. Úgyszólván a környezetétől várja a parancsot: mit tegyen, mi a helyes?
Prónay emiatt örvend, amikor Horthy arra kéri, maradjon a közelében, mert többször akar vele a politikáról beszélgetni.
Horthy úgyszólván sohasem kezdeményez. Hozzá képest Prónay egyéniség. A közel két méter magas, negyvenöt éves, kemény tekintetű huszárkapitány parancsnoktípus. Tud parancsolni. A végrehajtást keményen megköveteli. A nála hat évvel idősebb, ötvenkét éves Horthy nem parancsnok egyéniség. Senki nem nézi ki belőle a fővezért. Prónay pattogós huszárosan magyarul beszél, káromkodik. Horthy beszédmodora egyáltalán nem katonás. Folytonosan németre fordítaná a szót. Boldog, ha valaki ilyenkor magyar szóval kisegíti.
Gömbösnek, Prónaynak, Magasházynak, Zadravetznek vagy akiket Horthy éppen kedvel és kiszemel maga mellé tanácsadóknak, ezért olyan nagy felette a hatalmuk. De csakis amíg a közelében tartózkodnak. Gömbös, Eckhardt, Zadravetz most, hogy messze vannak, Horthy nem gondol szegedi legbefolyásosabb munkatársaira.
Az ellenforradalom győzelmét követően közben Budapesten „keresztény” és más elnevezéssel több ellenforradalmi párt alakul. Annak kifejezése, hogy a Tanácsköztársaság bukásával a magyar uralkodó osztályok táborában keresztény jelszóval gátlástalan küzdelem indul meg a különböző ellenforradalmi érdekcsoportok, pártok, szervezetek és nem utolsósorban kalandor társaságok között a hatalomért, illetve e hatalomban való részesedésért. E belső harcban igen sokat nyom a latba az, hogy melyik irányzat és érdekcsoport szerez hatékonyabb támogatást az antanttól.
Friedrich és csoportja létrehozza a Keresztény Nemzeti Pártot.
A nagybirtok képviseletében az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és Gazdaszövetség létrehozza a Keresztény Földműves Pártot, más néven az Agrárpártot. Vezetője Rubinek Gyula.
Megalakult a Keresztényszocialista Gazdasági Párt. Vezetői: Ernst Sándor katolikus pap és Huszár Károly volt katolikus tanító.
A különböző jobboldali pártok programjaiban, elvi tételeiben világosan meg nem fogalmazott zavaros ideológia a „keresztény kurzus” jelszóban és az antiszemitizmusban ölt politikai kifejezést.
Magyarországon, különösen a századforduló óta, folytonosan akadnak jobboldali antiszemita csoportok, amelyek az országgyűlésben is képviseletet nyernek. Ezek a kapitalizmus magyarországi kifejlődése folyamán fellépő ellentmondásokat, az uralkodó osztályok különböző rétegeinek versengését, a hanyatló dzsentri és a kispolgárság kapitalistaellenességét, a szocializmus erőinek fejlődését és szervezését zsidókérdésként igyekeznek beállítani. Ez a zsidóellenes szemlélet és propaganda, amelyet az ellenforradalom erői már a Károlyi-féle őszirózsás forradalom idején felújítanak, hatványozott erővel és új vonással egészül ki a Tanácsköztársaság bukása után. Az antiszemiták eddig elsősorban a kapitalizmust tüntették fel a magyar nemzettől idegen, zsidó mesterkedésként, most ennek tulajdonítják a kapitalizmust megdöntő forradalmat, a Tanácsköztársaságot. Az antiszemitizmus így válik azzá a politikai eszközzé, amellyel a forradalmak után győztes ellenforradalmi uralkodó osztályok a valóságos társadalmi problémákról hamis vágányra, faji-kérdésre igyekeznek terelni a figyelmet, hogy ezzel a tényleges osztályellentéteket leplezzék.
A „keresztény kurzus” pártjainak kialakulásával egyidejűleg feltámadnak a régi Magyarország ellenzéki pártjai, valamint a Szociáldemokrata Párt.
Megkezdi működését a régi Kisgazdapárt. Vezetője az 1918-as októberi forradalomban miniszterséget viselt, a parasztság széles rétegeiben népszerű Nagyatádi Szabó István. Feltámad a valaha Kossuth pártjának indult, nagy múltú Függetlenségi és 48-as párt. Vezetője Lovászy Márton újságíró. Károlyi Mihály kormányában kultuszminiszter volt, de jobboldali törekvései miatt kiszorult a kormányból. Megalakul Vázsonyi Vilmos liberális Demokrata Pártja. Bárczy-Ugron Nemzeti Szabadelvű Pártja. Tucatnyi más polgári párt is szerveződik: Polgári Békepárt, Nemzeti Szövetség. Köztársasági Párt, Iparegyesületek Országos Pártja, Kereskedők Blokkja, Magyar Polgári Párt és mások.
Akárcsak a pártok között a kormányhatalom és kormányalakítás kérdésében, hasonló viaskodás dúl az antanthatalmak között magyarországi befolyásuk biztosításáért. Politikailag ezt az angolok úgy szeretnék érvényesíteni, hogy koalíciós kormányzatra törekszenek, támogatják a liberális és szociáldemokrata befolyást.
A franciák továbbra is inkább a reakciós erőkre támaszkodnak. E politikájukat igen óvatosan kell véghezvinniük. A koalíciós kormány szükségességét is tulajdonképpen csak amiatt hangoztatják, mert remélik, a saját országuk közvéleménye felé ily módon könnyebben igazolhatják a már Szegeden elkezdett Horthy-Gömbös franciabarát politika támogatását.
A francia kormány amiatt is aggódik, hogy a versenytárs nagyhatalom Anglia közép-európai befolyásának megerősítésére használja esetleg a Habsburgokat Magyarországon. Egyetértően a francia politikával, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát Királyság is úgy tartja: a Habsburg-uralom magyarországi visszaállítása előidézheti az Osztrák-Magyar Monarchia feltámasztását. Követelik az angoloktól, ne támogassák József főherceg kormányzóságát.
Friedrichnek ilyen politikai helyzetben kell a saját hatalma megtartásáért küzdeni, koalíciós kormányt létrehozni.
Horthy és Gömbös mellett a hatalomban való részesedésért vívott harcban Friedrich legesélyesebb versenytársa a Bethlen-Lehár bécsi ellenforradalmi csoport. Hozzájuk számítódik Teleki, az Ábrahám-kormány külügyminisztere.
Bethlen tulajdonképpen még mindig a szegedi kormány megbízottja. De akárcsak Gömbös, ő is már Szegedtől elszakadón, a bécsi ellenforradalmi csoport nevében pártonkívüliként tevékenykedik, követeli részét a hatalomban.
Bethlen egyben a legitimisták főúri csoportjának is a miniszterelnök-jelöltje. A hirtelen kialakult Friedrich-féle ellenforradalmi uralom teljes politikai káoszában, ha ezt most politikailag egyáltalán taktikusnak tartaná kinyilvánítani, azzal vállalná a miniszterelnöki posztot, ha helyreállíthatná az 1914-18-as világháború végével az októberi polgári forradalom által megszüntetett királyságot. Összehívná az ekkori országgyűlést és az arisztokratikus előjogok alapján fölébe rendelt grófok, bárók főrendi házát. Visszaállítaná ily módon a nagytőkés és nagybirtokos érdeket képviselő királyi uralom jogfolytonosságát. Nem kellene számolnia ez esetben a két forradalom, majd a Friedrich-féle ellenforradalom által már eddig kiadott rendelkezésekkel. Ily módon szeretné a leggyorsabban konszolidálni az ellenforradalmat. Egyébként, mint mindig és mindenben, most is kompromisszumra hajlandó, hogy kerülő utakon bár, de elérje politikai célját. Emiatt működik most együtt Friedrichhel, aki pillanatnyilag megelőzte őt a hatalom megszerzésében.
Friedrich, hogy a hatalmat megtarthassa, mindennel hitegeti Bethlent, akárcsak Gömböst. Ígéri a legteljesebb együttműködést velük. Az alkalmat ehhez azzal kapcsolja egybe, hogy Friedrichnek az antant magyarországi megbízottai követelésére máris át kell alakítania az eddig általuk el nem ismert kormányát. A vezetésével megalakult kormány helyett, amelyben átmenetileg a minisztériumok rangidős régi vezető tisztviselői a miniszterek, koalíciós kormányt kell létrehoznia. Számára a legdöntőbb politikai kérdés azonban József főherceg kormányzósága. Ragaszkodik József főherceghez, akit ő tett meg kormányzónak, mert cserébe őt nevezte ki miniszterelnöknek.
A megalakuló koalíciós Friedrich-kormányban helyet kap Nagyatádi Szabó István és Meyer János, a kisgazdapárt két vezetője és a Keresztény Nemzeti Pált két vezére: Huszár Károly és Haller István. A külügyminiszteri tárcát a liberális Lovászy Márton vállalja. Schnetzer tábornok honvédelmi miniszter marad.
Bekerül a kormányba Teleki Pál gróf, de nem mint az Ábrahám-kormány külügyminisztere, hanem Bethlen főúri csoportja képviseletében. Tagja a kormánynak Bethlen is, mint Erdély minisztere. A románok azonban a saját területüknek tekintik Erdélyt. Nem tűrnék Bethlen miniszterségét. Kinevezését, eskütételét Friedrichék emiatt nem hozzák nyilvánosságra.
Bethlen nem szerepel abban a levélben sem, amelyben József főherceg kormányzó augusztus 16-án bejelenti Clemenceau-nak a második Friedrich-kormány megalakulását. Reméli – írja mint koalíciós kormányt ezt most már az antant elismeri. Közli, hogy három tárcát fenntartottak az ipari munkások képviselői számára: a népjóléti, a közélelmezési és az ipari munkások érdekeit védő minisztériumot. Céloz arra, hogy ezek szociáldemokrata kézben lennének, ha belépnének a kormányba, amit eddig megtagadtak.
Az új Friedrich-kormányba bekerül tehát minden jelentős párt képviselője. Kivétel az Ábrahám-kormány liberális és Friedrich ígérete ellenére Gömbös szélsőjobboldali katonatiszti-főszolgabírói szárnya. Ez Horthy-Gömbösék teljes semmibevételét jelenti.
Miért is venné Friedrich figyelembe őket! Horthy szegedi hadseregét francia politikai befolyás hozta létre. Francia megszállók fegyverzik fel, küldik a Dunántúl megszállására.
A kormányválság megoldásakor József főherceg és Friedrich nem tud még arról, hogy a szegedi sereg, Horthy parancsa ellenére, birtokba vette már a Duna-Tisza köze és a Dunántúl egy részét. Ezzel pedig, amint rövidesen kiderül, lényegesen megváltozik a szegedi szélsőjobboldal, Gömbösék javára a helyzet. A kormányalakításkor azonban az angolbarát Friedrich szempontjából Horthy és serege mint országos politikai erő nem jön számításba. Horthyt lényegében nem tekintik többnek, mint Szeged város helyőrsége franciabarát parancsnokának.
Megszűnik közben a Budapestre érkezett szegedi kormány is. A már Budapesten megtartott utolsó minisztertanácson Ábrahám bejelenti: megállapodott Friedrichhel. Elismeri jogelődjének a szegedi kormányt, ennek összes ténykedéseit vállalja. A szegedi kormány által kinevezett tisztviselőket, katonákat átveszi. Elismeri a szegedi miniszterek nyugdíjjogosultságát.
Az egyik budapesti lap gúnyosan közli: a Friedrich-Ábrahám-egyezmény egyetlen lényege, hogy a volt szegedi kabinet tagjait kegyelmes úrnak lehet szólítani … Horthyt is, mint a szegedi kormány volt honvédelmi miniszterét.
Erről is megszületik a legenda. Néhány esztendő múltán Gömbös azt írja: – A szegediek lemondtak, mert Magyarországnak Horthyban megvolt a fővezére. Volt kormánya, a Friedrich-kormány, amely összetételénél fogva szimpatikusabb volt. A szegedi kormányban ugyanis kiváló emberek mellett internacionalista elemek is voltak.
Egy másik legenda szerint a szegedi kormány lemondott, mert a fővezérség 1919. augusztus 9-i önállósításával elvesztette minden reményét, hogy tényleges kormánnyá válhasson. Horthy önállósulásával Ábrahámék csoportja Szegeden még a franciák támogatását élvezve sem versenyezhetett az ország fővárosában székelő kormánnyal. A szegedi kormányt, amely koalíciós testület volt, miután Horthy a haza jövője iránti mélységes magyar öntudattal cserbenhagyta, hivatalosan lemondott a Friedrich-kormány javára.
A fővezér unatkozik Siófokon. Semmi tennivalója – írja Pilch Jenő. Azzal magyarázza: a fővezér egyelőre mit sem tud végezni, mert a következendő nagy munka részleteinek kidolgozására és megoldására hivatott törzs Szegeden maradt. Csak augusztus 17-én érkezhet meg. A szállásul kijelölt Thannhoffer villát is előbb még Horthy kívánsága szerint be kell rendezni … A tettvágytól sarkallt fővezér azonban nem marad tétlen. Augusztus 15-én már Budapesten van. Titokban és csupán szárnysegédje kíséretében érkezik ide avégből, hogy egyrészt tájékozódjék, másrészt a főherceg kormányzótól átvegye az utasításokat.
Doblhoff is arról ír: a csapatok megérkezéséig a fővezér Siófokon úgysem tehet semmit. Elhatározza, Budapestre utazik, és személyesen győződik meg az ottani viszonyokról. Alkalmat keres arra, hogy érintkezésbe lépjen József főherceggel és a kormány tagjaival. Meg kell ismernie az antant véleményét. A nyugati hatalmak álláspontját a magyar fővárosban az úgynevezett Szövetségközi Bizottság képviseli, amelyet fel akar keresni.
Emlékirataiban Horthy – enyhén szólva – megszépíti budapesti látogatását. Szerinte azt nem ő, hanem Sir Georg Clerk, az antant-szövetségesek magyarországi főmegbízottja kezdeményezte. Egy angol ezredest küldtek üzenettel hozzá: Sir Georg Clerk személyesen készül őt Siófokon meglátogatni. Minthogy ő már úgyis azon tűnődik – írja Horthy miként juthatna Budapestre, hogy a Friedrich-kormánnyal, a szövetségesek képviselőivel és a román főparancsnokkal közvetlen érintkezésbe léphessen, az angol ezredes útján azt ajánlja: inkább ő keresné fel a főmegbízottat. Néhány nap múlva megkapja a meghívást, és gépkocsin, minden feltartóztatás nélkül Budapestre utazik.
Huszonöt év távlatában Horthy, ha csak emlékezetére támaszkodna, a tények, történtek tekintetében jogában állna tévedni, megszépíteni a valóságot. De nagyzol, hogy visszamenőleg, 1919 augusztusában is többnek látszódjék már, mint ami volt ténylegesen: hadsereg nélküli fővezér, aki csúfos körülmények között érkezett Siófokra. Budapestre sem amiatt megy, mert unatkozik Siófokon. Igazolni akarja magát, amiért József főherceg, a Friedrich-kormány és az antant utasítása ellenére nem teljesíthette a visszavonulási parancsot, mert Bertnátskyék megtagadták. Utasításért siet Budapestre, hogy most már mitévő legyen.
Az angol főmegbízott nem kérethette őr Budapestre, mert csak 1919. október 23-án érkezik Magyarországra, hogy a párizsi békekonferencia legfelső tanácsának megbízásából tárgyalásokat folytasson új, valóban koalíciós kormány megalakításáról.
1919. augusztus 15-én tehát Horthy nem Clerk meghívására és nem autón utazik Budapestre. Valamennyi Horthy-életrajzíró tudja: Magasházy mint óriási hőstettet meséli a társaságokban, hogy hamis igazolvánnyal, civil ruhában ő csempészte be a fővezért Budapestre.
Horthy sohasem visel polgári ruhát. Félszeg benne, nem szereti. Tengernagyi egyenruháját hordja a kitüntetésekkel. Ebben nem lenne tanácsos útra kelni, mert a románok az általuk megszállt területeken minden magyar katonai egységet lefegyvereznek, a tiszteket elfogják, internálják. A Szegeden létrehozott Horthy-egységeket ellenségesnek tekintik, mert nem lévén elismert magyar kormány, a hadat viselő Románia még nem köt Magyarországgal fegyverszünetet.
Budapest közelében a románok ellenőrzik az érkezőket. Horthynak, Magasházynak tartania kell a letartóztatástól, ha egyenruhában utazna. Amint a budapesti út eszméje felmerül, a mindig ügyeskedő Magasházy úgy rendezi, hogy a siófoki vasútállomáson az állomásfőnök segítségével szemügyre veszi a fényképes igazolványokkal ellátott vasutasokat, amíg olyanokra talál, akiknek az arca hasonlít Horthyra, illetve az övére. Vasutas öltözéket is szerez, amelybe átöltöznek. A legenda egy másik változata szerint Horthy előkelő angol úrként utazik, aki nem tud magyarul. Álruhában, hamis igazolvánnyal utazik tehát Budapestre a nagy hatalmú fővezér, aki Szegeden, a Kelemen-vacsora estéjén még azt üzente volna Mardarescunak: – Megyek Budapestre, de csak hadseregemmel és annak élén!
Horthy Pesten sem érzi magát biztonságban. Bátyja, Horthy István lovassági tábornok Kaplony utcai lakására megy, de megelőzően Magasházy kötelességévé teszi, siessen a rendőrségre, ahol ne csak a megérkezését jelentse. Kérje a fővezér biztonsága érdekében szükséges intézkedések megtételét. Állítsanak a ház elé, ahol lakik, rendőrt, és szerezzenek számára román katonai pecsétes igazolványt, nehogy mint aktív tisztnek, főparancsnoknak bántódása essék.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!