ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Horthy az októberi forradalom, majd 1919. március 21-től a Tanácsköztársaság ideje alatt teljesen visszahúzódva él Kenderesen. Emlékiratai szerint a Magyarországon tomboló „felfordulás” szomorú következményeit itt éli át, ahova 1918 novemberében visszavonult családjával. Nem könnyű a változott viszonyok közé beilleszkednie. Mint a többi vidéki földbirtokos, vadászöltönyt, rövid prémes bekecset hord. Napjai egyhangúan, csakis családi körben telnek. Vendég ritkán jön, ő sem megy sehová.
Az elmúlt esztendők háborús intézkedései miatt, ha nem is találja meg az egykori békés és gondtalan otthont, semmiben sem szenved hiányt. Nagyon vigasztalónak találja – írja -, hogy gazdasági alkalmazottai továbbra is hívek maradtak kenyéradó gazdájukhoz. Együttesen fogtak hozzá a háborús körülmények miatt elhanyagolt épületek, gépek, szerszámok rendbehozatalához, a tavaszi munkák előkészítéséhez.
Oly nagy egyetértés, mint írja, mégsem lehetett. Utóbb Doblhoff bárónő személyesen hallja Horthytól: Kenderesen is akadtak emberek, akiknek agyát megzavarták a kommunista szólamok. Ezek nemcsak a Horthy-birtokot akarják állami tulajdonba, – illetve, mint akkor mondták: a proletariátus tulajdonába – venni, hanem a kastélyt is, amelynek oly irigylésre méltó magányában családjával meghúzódott.
Doblhoff Lili nem érti, mit érthetnek a Budapestről Kenderesre szakadt agitátorok azalatt, hogy Horthy más világhoz tartozik, mint emberei. Hogy Horthy és ősei elnyomták a parasztokat, és ő ellensége volt a matrózoknak, akik alatta szolgáltak. Hát nem jut hely valamennyiünknek a jó magyar földön? – kérdezi Doblhoff. – Hát nem Horthy apja és anyja gondoskodtak azok apjáról és anyjáról, akik most arra gondolnak, hogy Horthy birtokát kommunizálják?
Földesúr és parasztgazda – írja Doblhoff – ugyanazon közösséghez tartoznak, azonos örömök és gondok között élnek. Horthy nem érti meg, hogy ezt a szoros összetartozást miért igyekeznek megbontani, miért akarnak szakadékot ásni magyar és magyar között …
Egy másik életrajzíró arról ír: – Ebben a gyűlölettengerben, ebben a megveszett világban a kenderesi magány nem jelent Horthy számára nyugalmat. Sőt! A fogcsikorgatva fogadott híráradat nem szűnik meg. A földesurat a tehetetlen düh fojtogatja. Tavasszal Kenderes vidéke hadizóna lesz. A megszálló román és a Tiszánál felvonuló Vörös Hadsereg közé kerül. Már a következő óra sem biztos.
Sem az októberi forradalom idején, sem most senki, nem bántja Horthyt. Az októberi forradalom határozottan megvédi a régi rend embereit. A Tanácsköztársaság csak az aktívan ellene fordulókat üldözi, és Horthy nemhogy politizálna, de bármit is érez valójában, nemcsak csendben marad, de levélben felajánlja szolgálatait a Tanácsköztársaságnak.
Ezt tette a Károlyi-forradalom idején is, amikor Fényes László elutasította ajánlkozását. Most Kun Bélához fordul, aki a volt tisztektől százával kap hasonló leveleket. Minden volt tiszt kaphat munkát, beosztást a Tanácsköztársaságban, de Horthy, a cattarói lázadás leverője jobb, ha csendben marad – ezt a választ kapja. S valóban óvatosságból, s nehogy a politizálásnak akárcsak a látszatába kerüljön és baja történjék, még a környékbeli ismerős családokat is elkerüli. Szerencséje az is, hogy Kenderes a magyarlakta részeken előrenyomuló román hadsereg és a Tanácsköztársaság közötti vonalba esik. Az utóbbi törvényei itt csak részben érvényesülnek.
Politikai szerepéről emlékirataiban – egyetlen név és tény említése nélkül – Horthy mindössze annyit ír: Kenderesről egyszer s másszor Budapestre utazott. Ott időnként politikai kérdésekben hozzá hasonló gondolkodású barátaival találkozott. Ezek, akárcsak ő, azon töprengtek, miként vethetnének véget ama elviselhetetlen állapotnak, amit számukra a Tanácsköztársaság jelent. Bizony, időbe telik – kesereg Horthy amíg ezek sok jó szándékú elgondolása és vakmerő, de használhatatlan tervei után a cselekvés iránya kialakul.
Érthető tehát, mennyire örült kenderesi teljes visszavonultságában, amikor Károlyi Gyula miniszterelnök Aradról hozzá küldi az ellenkormány megbízottját azzal a felhívással: vállalja el az új nemzeti hadsereg felállítását és megszervezését. Felkeresi Bécsből Bethlen István futára is. Mindketten, Károlyi Gyula és Bethlen, tisztán látták, hogy a tényleges hatalom átvétele csupán a diplomácia eszközeivel nem érhető el. Ezt ki kell egészíteni katonaiakkal, és reá gondoltak mint vezetőre.
Természetesen – írja Horthy – nyomban ráállt, hogy eleget téve Károlyi Gyula és Bethlen István hozzá intézett felhívásának, vállalja a katonai vezetést. Ezután már csak az értesítést várja, hogy Károlyi Gyula szerencsésen elérje Szegedet. Amint megtartotta az első minisztertanácsot, amelyen a Bécsből odaérkező Teleki Pál is részt vett, ő is azonnal útra kelt. Mezőtúrig kocsin, onnan vonaton utazott, 1919. június 5-én érkezett Szegedre.
A Horthy-történetírás a továbbiakat abban foglalja össze: e napon, 1919. június 5-én, a szegedi törvényszéki palota egyik termében összegyűltek azok a férfiak, akik mint nemzeti kormány, a mozgalom magvát alkotják. Minisztertanács közben megjelenik Horthy Miklós. Bő esőköpenyben, mélyen homlokára húzott sapkában – ahogyan eddig Kenderesről Szegedig az úton álcázta magát, hogy fel ne ismerjék. Szokott, gyors tengerészlépteivel keresztülsiet a szobán, és kezet nyújtva Károlyi Gyula miniszterelnöknek, kijelenti:
– Itt vagyok. Mindent alaposan megfontoltam. Kész vagyok vállalni a feladatot, amit reám akartok bízni.
Horthy és életrajzírói úgy tüntetik fel, mintha Horthy a két legfőbb ellenforradalmi szervezkedés, Arad és Bécs egyöntetű felhívására kerülne az elkövetkező idők nagy politikai eseményeinek előterébe.
Doblhoff Lili egyenest drámai szavakkal festi le Horthy miniszterségét: – Horthy csak töredékes híreket kap a megmozdulásokról. Kenderesen szinte légmentesen el van zárva a világtól. A tomboló vörös terror a legnagyobb óvatosságot kényszeríti mindenkire, aki a régiekhez tartozik vagy érzésben hozzájuk húz … Bethlen közben állandó összeköttetést tart fenn a győztes antanthatalmak megbízottaival. Minden lépést megtárgyal velük, elsősorban Cunnigham ezredes, angol főmegbízottal. Károlyi Aradon arra törekszik, hogy megszerezze a győztes államok beleegyezését az ellenforradalmi magyar kormány megalakításához. E két ellenforradalmi csoporttal megmozdul az igazi, a földben gyökerező Magyarország. Végre összefognak azok a férfiak, akik készek a hazáért mindent feláldozni. Horthy azonnal indulni akar Szegedre. Dolgozni, ahol szükség van rá! … Indulni akar, mert amikor a haza e legnagyobb veszedelemben van, egy és ugyanazon órában a három férfi, Bethlen gróf, Károlyi gróf és Horthy Miklós, külön-külön egy és ugyanezt a következtetést vonja le az eseményekből. Egy és ugyanazon érzés hajtja őket, hogy cselekedjenek. Amikor Horthy elhatározza, hogy a nemzeti ügy szolgálatába áll, két üzenet is érkezik hozzá: Károlyi Gyula Szegedről és Bethlen István Bécsből megkérik, állítsa lendületét, bátorságát és erélyes szervezőképességét a megszervezendő nemzeti hadsereg szolgálatába …
Horthy visszaemlékezése, csakúgy, mint Doblhoff állítása, nem felel meg a valóságnak. Ellenforradalmi terveiben sem Károlyi Gyula, sem Bethlen István nem vette számításba Horthy személyét. Miért is tették volna?
Az antanthatalmak segítségével fegyveres katonai beavatkozást terveznek Tanács-Magyarország ellen, amihez Horthy mint tengerész nem érthet. Bécsben, Aradon, Szegeden, amint ez Kelemen főispán naplójából kiderül, valósággal hemzsegnek az egykori közös hadsereg magas rangú tisztjei, akik még Gömbössel szemben is igényt tartanak a katonai vezetésre. Károlyi Gyula és Bethlen politikai vaksága lenne a vezetésre igényt tartó tábornokok és Gömbös, a vezérkari tiszt feje fölé hozni Horthyt, a tengerészt, aki még zászlóalj köteléket sem tudna hadrendileg ütközetbe vinni.
Történelmi fintorok, komikus véletlenek sorozata: Horthyból mégis miként lesz gróf Károlyi Gyula szegedi kormányának minisztere.
Mindenekelőtt Horthy nem 1919. június 5-én érkezett Szegedre.
Kelemen május 30-án jegyzi fel naplójába: aznap minisztertanácson vett részt. Az ülés befejeztével mindenki távozott, csak ő és három úr, közöttük Gömbös Gyula, tartózkodnak a szegedi törvényszék elnöki tanácstermében. Beszélgetnek. Ezalatt Károlyi Gyula vendéget fogad az elnöki szobában: Horthy Miklós tengernagyot.
Dehogy érkezik Horthy hivatalos felkérésre Szegedre a honvédelmi miniszteri posztért. Tájékozódni jön, és felkeresi régi ismerősét, Károlyi Gyulát. Éppen kapóra érkezik. Ádáz harc dúl, mindenki mást akar. Gömbös nem lehet katonai vezér a franciák és a magas rangú tisztek ellenzése miatt. Államtitkárként ténylegesen mégis ő irányítja a minisztériumot. Semmi áron nem adná ki kezéből. Most végre, a színen Horthy váratlan megjelenésével, itt a megoldás. Károlyi, miután Gömbössel tanácskozik, ő pedig hosszabban Horthyval, felkéri a miniszterségre.
Gömbös és Horthy nem most Szegeden ismerkednek meg. Horthy megemlíti emlékirataiban, hogy első találkozásuk 1919-ben történt. Akkor Hunyady Ferenc gróffal találkozott Budapesten az utcán. Célzásokat tett neki valamilyen összeesküvésre; mely Károlyi Mihály kormánya ellen készült. Mintegy húszan jöttek el a találkozóra. Mint Horthy írja: tele voltak lelkes hazafias elszántsággal, de vajmi kevés hozzáértéssel a gyakorlati kérdésekhez, amin az ilyen vállalkozás sorsa múlik. Ezen a találkozáson tűnt fel neki Gömbös vezérkari százados, mert szabatos kérdésre mindig szabatos választ adott, és éppoly távol állott minden ábrándozástól, mint jó maga …
Semmi sem lett az ellenforradalmi összeesküvést célzó találkozásból. Ábrándozás volt.
Most Gömbös a budapesti és a mostani Horthyról alkotott véleménye alapján kitűnő megoldásnak tartja miniszterségét. Mert mindenáron a hatalomra törekedve, ha már ő nem lehet honvédelmi miniszter, bábuként, címtáblaként elfogadja a hadseregszervezéshez egyáltalán nem értő Horthyt. Őt majd államtitkárként irányítja. Ezt a Szegeden, illetve Bécsben tartózkodó többi tábornok-miniszterjelölttel nem tehetné meg. Mellettük államtitkárként csak második ember lehetne.
Kelemen főispán naplófeljegyzése szerint Horthy vonakodott elfogadni a miniszterséget. Gondolkodási időt kért. Megígéri: rövidesen visszajön Szegedre, akkor majd közli, mire határozta el magát. Horthy végleges válaszáig a tárcát Károlyi Gyula tartja fenn magának.
Az ötvenkét esztendős Horthy, akinek eddig soha semmiféle szerepe nem volt a magyar politikai életben, amiatt vonakodik azonnal választ adni Károlyi felkérésére, mert teljesen váratlanul éri a jelölés. Első meglepetésében attól tart, kinevetnék, ha elfogadná. Közismert papucsemberként, felesége tanácsa és hozzájárulása nélkül sem vállalná.
A Horthy-legenda mindezt mégis a következőképpen mondja el: Bajban, veszélyben a haza! Két magyar szempár, Károlyi Gyula grófé és Horthyé kulcsolódott egymásba. Azzal váltak el búcsúzkodva, hogy Horthy visszautazik családja körébe. Biztonságot, békét teremt édesei lelkében, és ha közvetlen veszély nem fenyegeti otthonát, rövidesen, mondjuk nyolc napon belül válaszol: elfogadja-e a honvédelmi miniszteri tárcát.
– Tehát, nyolc nap múlva viszontlátásra! – búcsúzik Károlyi. Két igazi férfi dacos kézszorítása pecsételi meg szövetségüket, és Horthy visszautazik Kenderesre. Szegeden ezt tudják, várják, ezért nem döntenek véglegesen a honvédelmi miniszter személyében … – állítja a Horthy-legenda.
Horthy pedig vissza sem jönne Szegedre, ha Gömbös nem küldene hozzá futárt Kenderesre: várják, siessen. Ezt Gömbös mondja el Horthy régi ismerősének, Prónay Pálnak, a kecskeméti huszárezred egykori századosának.
Horthy 1919. június 5-én, a minisztertanács folyama alatt érkezett vissza Szegedre – írja Kelemen. – Károlyi Gyulával félrevonulnak a szomszéd szobába, s pár perc múlva együtt jönnek ki azzal a hírrel, hogy Horthy elvállalta a miniszterséget. Mindjárt le is teszi a miniszteri esküt, és ottmarad a minisztertanácson.
Az eskütétel apró, de jellemző szépséghibája, hogy Eckhardt Tibor, a kormány sajtófőnöke, aki a minisztertanács titkári teendőit végzi, és az esküről a jegyzőkönyvet fogalmazza, annyira nem ismeri Horthyt, hogy nevét „i”-vel írja. Horthy izgalmában ezt maga sem veszi észre; aláírja.
A Herczeg Ferenc szerkesztésében megjelenő Horthy Album mégis úgy adja majd elő Horthy minisztersége történetét, mintha szolgálatait azokkal az immár történelmi szavakkal ajánlaná fel Károlyi Gyula miniszterelnöknek: – Nem hallgathatom Kenderesen a fák zúgását, amikor szerencsétlen hazám porban fekszik. Eljöttem, rendelkezzetek velem!
A legenda másik változata Gömbösé, aki 1920 áprilisában megjelenő füzetben majd azt írja: – Első találkozásom feledhetetlen Horthyval, de különösen az tépelődés, amellyel a miniszterséget vállalta. – Kemény lelkitusa után, de eljöttem. Nem hallgathatom a fű növését Kenderesen, midőn Szegeden a magyar Géniusz bontja ki szárnyait egy második honfoglaláshoz.
Kozma Miklós, a Horthy-korszak egyik neves vezetője, aki éppen e napokban érkezik Szegedre, Összeomlás 1918-19 könyvében közzéteszi naplóját, amelyben feljegyzi beszélgetését Gömbössel arról, miként lett Horthy miniszter.
– Nem is tudod elképzelni — mondja neki Gömbös, elkeseredetten micsoda vétkem nekem az, hogy kapitány létemre honvédelmi államtitkár lettem. Pedig az elégedetlenkedőknek akkor sem tudnék többet adni, ha generális lennék. Horthy minisztersége azért szerencse, mert tengerész és admirális. Képzeld el, mi lenne itt, ha véletlenül tábornok lenne. Már jelentkezett volna egy csomó tábornok, aki a sematizmust előszedve kikeresné a rangviszonyt, és most, amikor a nehezén kezdünk túlesni, kijelentené: – Átveszem a vezényletet. Na, de nem olyan fából vagyunk faragva, hogy kedvünket elveszítsük …
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!