ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
A világháborút követő forradalmakkal négy hatalmas birodalom omlik össze. Oroszország, Németország, Ausztria-Magyarország, Törökország. Befejeződik a négy esztendeig tartó hadviselés. Ebben a hadviselő államok összesen hetvenmillió embert mozgósítottak. A halottak száma tízmillió. A sebesülteké tizennyolc. A rokkantaké három és fél millió. Milliók pusztulnak el betegségekben, éhségben. Nemzedékek alkotó munkája vész kárba.
A Károlyi-kormány: polgári demokratikus kormány. Azáltal jut szélesebb népi bázishoz, hogy koalíciós alapon részt vesz benne a Szociáldemokrata Párt. A liberális és szociáldemokrata koalíciós Károlyi-kormány célja a feudalizmus maradványainak és az 1867-es dualista rendszer káros örökségének felszámolása. A nemzeti függetlenség, demokratikus köztársaság biztosítása. Általános és titkos választójog bevezetésével a demokratikus átalakulás megalapozása. A tulajdonviszonyokat nem akarja megváltoztatni. Meghirdetett reformjai nem mennek túl a polgári demokrácia keretein. A kormány ezt nem is tehetné, mert ennek részben nagybirtokos és nagytőkés tagjai meg sem engednék, illetve minden ilyen kísérlet a koalíció megszűnését jelentené. A polgári demokratikus és tulajdonviszonyokat megőrző programon nem kívánnak túlmenni a Szociáldemokrata Párt miniszterei sem. Hivatalosan bejelentik: a polgári forradalom megszilárdítása érdekében a Szociáldemokrata Párt átmenetileg nem él az osztályharc eszközeivel.
A Károlyi-kormány többsége őszintén törekszik a meghirdetett polgári reformok életbe léptetésére, a szabadságjogok megvalósítására. Programja keresztülviteléhez azonban, hogy a polgári demokratikus rendszer jelentékeny belpolitikai eredményeket érjen el, a kormánynak forradalmi erélyt kellene tanúsítania.
Rendkívül súlyos a gazdasági helyzet. A négyéves háborús pusztulás, a monarchia egységes gazdasági rendszerének széthullása, az antant háborús blokád fenntartása, az ország jelentős részének elszakadása és az 1918-as nagyon rossz termés, szinte kilátástalanná teszi a jövőt. Nincs szén. Hiányzik úgyszólván minden fontos nyersanyag. A közlekedés, az ipari termelés megbénul. El kell bocsátani munkásokat, pedig a hadseregből leszereltek százezrével követelnek munkát.
A kormány tehetetlen. A munkásság az üzemi munkástanácsok révén számos gyárban átveszi az irányítást. A kormány, amely nem akarja engedni a kapitalista tulajdonviszonyok megváltoztatását, tiltakozik. Rendeletet bocsát ki a gyárfoglalások ellen. A munkásság mindezt nem veszi figyelembe.
A falvak élén a frontokról hazatért agrárproletár katonák százezrei követelik az úri birtok azonnali felosztását. Számos helyen megkezdődik a nagybirtokok, kastélyok megszállása. A polgári demokratikus kormányzat, hogy elkerülje az agrárforradalmat, liberális földreformmal kísérletezik. Addig is egyik fontos feladatának a polgári rend helyreállítását tekinti. Népőrséget szervez. Nagy gonddal ügyelnek arra, hogy baloldali szocialisták ne kerüljenek a katonák közé. Tiszti nacionalista különítményeket is alakítanak. Ezekkel igyekeznek, akár a legvéresebb eszközökkel is, helyreállítani a tömegek által semmibe vett polgári rendet, megvédeni a kapitalista és földesúri tulajdont.
A Károlyi-kormány, miután a nemzetiségekkel kedvezőtlenül alakulnak a tárgyalások, kísérletezik a nemzetiségek területi elszakadásának erőszakos megakadályozásával. A fegyveres beavatkozás nem jár eredménnyel. Az újonnan szervezett cseh, román, jugoszláv csapatok előrenyomulnak a belgrádi fegyverszüneti szerződésben előírt vonalig, sőt azon túl is.
A munkássággal, parasztsággal, nemzetiségekkel szembekerülő Károlyi-kormány olyan politikai helyzetbe jut, hogy többségének bármennyire becsületesek a polgári demokratikus törekvései, ereje jó részét a forradalom továbbfejlődésének, megakadályozására fordítja.
A tömegek csalódnak a liberális-szociáldemokrata Károlyi-kormányban. Az oroszországi forradalom példájától lelkesülten úgy érzik: a háborút követő társadalmi, politikai és gazdasági összeomlásból nem a polgári demokrácia, hanem csakis a szocializmus érdekében tett intézkedésekkel lehet előbbre jutni.
E politikának válik hirdetőjévé és vezető erejévé az 1918 novemberében megalakuló Kommunisták Magyarországi Pártja. Vezetője az orosz hadifogságból visszatért Kun Béla. Lapja: a Vörös Újság.
Három alkotórész, három eszmei és szervezeti áramlat, háromfajta mozgalom összeolvadásából és egyesüléséből keletkezik a párt. A Szovjet-Oroszországból hazatérő, a bolsevik párt által nevelt, közvetlenül Leninnel kapcsolatban álló kommunista hadifogolycsoport mozgalmából, a forradalmi szocialisták itthoni mozgalmából, a baloldali szocialisták háborúellenes elemeiből. Azokból tehát, akik készek levonni a következtetést az imperialista háborúval és a szociáldemokrata opportunizmussal történt szembefordulásukból.
A Kommunisták Magyarországi Pártja legfőbb jelszava: a Tanácsköztársaság megteremtése. A gyárak, bányák, bankok, nagybirtokok köztulajdonba vétele. A termelés szocialista megszervezése.
A párt félreérthetetlenül leszögezi: Az antant-imperialistákkal és a belső ellenforradalommal szemben a polgári demokratikus forradalom vívmányait csak úgy lehet biztosítani, ha a magyar munkásosztály követi az orosz munkásság példáját, megvalósítja a proletariátus diktatúráját. Szakítani kell a magyarországi nemzetiségek feletti magyar uralom fenntartását folytató politikával, amely újabb háborút érlel a szomszédos országokkal.
A párt rendkívül gyorsan fejlődik. Hetek alatt tömegpárttá válik. A forradalmi tömegek az elmúlt hónapok harci tapasztalataiból és az elkövetkező hetek politikai harcaiból még inkább rájönnek, hogy a szociáldemokrata vezetők alapjában véve polgári liberálisok. Nem hisznek a szocializmusban. Beérik a tőkés rendszer foltozgatásával. Pedig a Szociáldemokrata Párt az ország legnagyobb és legdöntőbb politikai tényezője. Övé a döntő szó a koalíciós kormányban. Sok mindent tehetne a szocializmus eszméinek megvalósítására.
Leküzdve a koalícióban részt vevő pártok elkeseredett ellenállását, a Kommunista Párt megnyeri a munkásság, parasztság, katonaság és az ifjúság jelentős tömegeit. A Szociáldemokrata Párt számos helyi szervezete átáll a kommunistákhoz. Megnyeri a forradalomellenes célokkal szervezett új magyar hadsereg számos egységét a szocialista forradalom ügyének. 1918 decemberében megalakulnak a fegyveres vörösgárda első szervezetei.
Az állandóan rosszabbodó gazdasági helyzet, a kormány számos kül- és belpolitikai kudarca nemcsak a tömegek kiábrándulását és vele a kommunista tömegmozgalom erősödését eredményezi. A burzsoázia is eltávolodik a kormánytól. A tőkések és földbirtokosok, városi polgárság, miután az uralkodó osztályok régi pártjai a forradalom miatt megszűntek létezni, a Károlyi-pártot remélték céljaikra felhasználni. Most már tehetetlenséggel, gyengeséggel vádolják a kormányt és a Károlyi-pártot.
A konzervatív erők a forradalom első heteiben mozdulni sem mertek, most újraszerveződnek. Képviselőik – a jobboldali Batthyány-Lovászy-Bartha csoport révén – megtalálhatók a kormányban és a Károlyi-pártban. Egyelőre nem lépnek fel nyílt ellenforradalmi programmal. A vagyonukat és kiváltságaikat féltő nagytőke és nagybirtok, a gazdag polgárság, a régi rendszerhez húzó bürokrácia megpróbálja visszafelé húzni a forradalom szekerét, gátat vetni a forradalom balratolódásának. Követelik a szociáldemokratákkal való szakítást, kizárólagosan polgári jellegű koalíciós kormány alakítását.
A jobboldalhoz tartozó Bartha Albert honvédelmi miniszter és Friedrich István gépgyáros, honvédelmi államtitkár, tervet készít az erősödő kommunista mozgalom és a várható forradalmi megmozdulások elfojtására. Elhatározzák a jobboldal szempontjából megbízhatatlan, kommunistákhoz húzó budapesti helyőrség részleges leszerelését, részint kihelyezését a fővárosból. Tervezik a katonatanácsok hatalmának visszaszorítását, a polgári rend védelmét szolgáló karhatalom megerősítését, újabb tiszti századok szervezését.
A Vörös Újság leleplezi a reakciós terveket, amely kiváltja az ebben érdekelt katonák és a munkásság nagy felháborodását. A Kommunista Párt kezdeményezésére 1918. december 12-én a budapesti helyőrség mintegy tizenkétezer katonája fegyveresen, ágyúkkal vonul a várba, a kormány székhelye elé. Lemondásra kényszeríti a jobboldali hadügyminisztert. Távoznia kell Friedrich Istvánnak is.
2
A gazdasági helyzet lényegesen továbbromlik. A Kommunista Párt egyetlen kiútként a szocialista termelés megszervezését hirdeti. A kérdésben egyre inkább megoszlik a Szociáldemokrata Párt. Baloldala követeli az együttműködést a kommunistákkal.
A kormány jobboldali tagjainak politikája következtében a Károlyi-párt 1919 januárjában kettészakad. A Batthyány-Lovászy jobboldali csoport külön pártot alakít. A legjelentősebb jobboldali politikai párt a Bethlen István erdélyi földbirtokos vezetése alatt alakuló Nemzeti Egyesülés Pártja. Ez a meggyilkolt Tisza István pártjának a folytatója. Királypárti tisztek létrehozzák a hadseregből elbocsátott katonatiszteket és a reakció más élharcosait képviselő Magyar Országos Véderő Egyletet, a MOVÉ-t. Elnöke Gömbös Gyula vezérkari százados. A szélső reakciósok szervezete, az Ébredő Magyarok Egyesülete nyíltan soviniszta.
Gömbös a Magyar Országos Véderő Egyletet eredetileg nem ellenforradalmi alakulatnak szervezte. Akkor még szóban és írásban tett bizalmi nyilatkozatokkal árasztja el a kormány tagjait, hogy ő forradalmak rendületlen híve. Gyűlöli a Habsburgokat, és már vezérkari tiszt korában köztársasági propagandát űzött. Egyes minisztereket is felkeres. Arra céloz, ha katonai vonalon magasabb beosztást kapna, ő a MOVÉ-t és a tisztikart föltétel nélkül a forradalom szolgálatába állítaná. Az állást nem kapja meg. Gömbös, a tipikus karrierista katonatiszt, ekkor kardját a legtöbbet ígérőnek, az ellenforradalomnak ajánlja fel.
Az ellenforradalom fegyveres erejét olyan katonai alakulatok képviselik, amelyeket reakciós tisztek vezetnek. Vidéken egyes helyeken csendőrökből, tisztekből, felfegyverzett polgárokból és más ellenforradalmi elemekből fehérgárdák működnek. Az ellenforradalmi szervezetek nacionalisták, antiszemiták.
Nemzeti érdekekre hivatkozva a Károlyi-párti jobbszárnyához tartozó miniszterek, és elsősorban a honvédelmi miniszter nagy összegekkel és fegyverrel támogatja az ellenforradalom szervezeteit. Jelentős összegeket juttatnak a jobboldali sajtó számára is, amely a polgári forradalom által biztosított szabadságjogokat kihasználva támadja a forradalmat, mindenekfelett a kommunistákat.
December 31-én az antanthatalmak újabb magyarországi területek megszállására jogosítják fel a környező államokat, ami fokozza a tömegek elkeseredését. Az előrenyomuló csapatok elől tízezrével menekül a magyar lakosság. Megoldhatatlan gondot jelent ez a kormánynak.
Az a körülmény, hogy a polgári demokratikus kormányzattal már nemcsak a munkásosztály nagyobb része, hanem a nagybirtok és a nagytőke is szembefordul, válságosra fordítja a Károlyi-kormány amúgy is nehéz helyzetét.
A forradalmi tömegek követelik a kormány megtisztítását a jobboldali elemektől.
A Károlyi-párt kettészakadásával, a forradalmi tömegek előnyomulásával megtörténik a polgári demokrata többségű kormány balratolódása. Károlyi a polgári radikálisokkal és szociáldemokratákkal tart, a jobbszárny Képviselőivel szemben.
A kormányzat átalakulása úgy történik, hogy a Nemzeti Tanács 1919. január 11-én Károlyit kikiáltja a köztársaság ideiglenes elnökének. Miniszterelnök a Károlyi-párti Berinkey Dénes. Az új kormányban a Szociáldemokrata Párt négy miniszteri tárcához és az eddiginél jóval nagyobb befolyáshoz jut. A parasztság megnyerésére bevonják a kormányba a Kisgazdapárt vezérét, Nagyatádi Szabó Istvánt. Azáltal, hogy a kormányzásból kiszorul a nagytőkét és a nagybirtokot képviselő jobboldal, lényegesen megerősödik a baloldal. Új szakasza kezdődik a forradalomnak. Az eddig döntően polgári demokrata jellegű kormány liberális kispolgári szociáldemokratává alakul át. Az átalakulás további új vonása, hogy a második vonal posztjaira baloldali szocialisták, későbbi kommunisták kerülnek; Landler Jenő, Pogány József, Varga Jenő. Az új kormány többsége azonban kommunistaellenes.
Párizsban összeül az antanthatalmak béketanácskozása. Nem a béke megvalósítását, hanem az 1919 tavaszán Szovjet-Oroszország ellen készülődő fegyveres beavatkozás szervezését tekinti legfőbb feladatának. A győztes kapitalista országok meg akarják semmisíteni a szocializmus országát.
A Berinkey-kormány támogatja az antant szovjetellenes terveit. Erősödik ugyanakkor a Szociáldemokrata Párt jobboldalának kommunistaellenes fellépése. A példát ehhez Németországtól veszik, ahol Noske, a szociáldemokrata hadügyminiszter katonasággal levereti a kommunisták által vezetett felkelést. Meggyilkolják Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot.
Magyarországon is ezt tennék a jobboldali szociáldemokraták. 1919. január 28-án a párt választmányában, majd a Szakszervezeti Tanácsban keresztülviszik, hogy kizárják a kommunistákat a munkástanácsokból, szakszervezetekből. Amikor látják, hogy ezek az intézkedések nem használnak, rohamosan tovább nő a kommunisták tömegbefolyása, a párt megsemmisítésére törekszenek. Azt hiszik: a Kommunista Párt vezetőinek letartóztatásával, fegyveres terrorral meg tudják állítani a dolgozók és a hadsereg bolsevizálódásának forradalmi folyamatát.
A kommunistaellenes törekvésekben a Szociáldemokrata Párt vezetése nem egységes. Élesen küzd ellene a baloldal. A kormányban a jobboldali szociáldemokraták a baloldal ellenére viszik keresztül a terrorhadjárat megkezdését. Jellemző, hogy a kormány, amíg nagy energiával fellép a kommunistákkal szemben, mit sem tesz az ellenforradalmi szervezkedések ellen.
- február 21-én letartóztatják a kommunisták ötvenhét legismertebb vezetőjét. Másnap százötvenet. Brutálisan és megalázóan bánnak a letartóztatottakkal. Kun Bélát a megvadult rendőrök véresre verik. Lepecsételik a pártszervezetek helyiségeit; betiltják a kommunista lapot: aVörös Újság-ot.
A letartóztatásokról, a kommunista vezetők brutális bántalmazásáról beszámoló újságcikkek hatalmas felháborodást váltanak ki a munkásság körében. A letartóztatások hatása éppen ellenkező, mint amit a kormánytöbbség és a jobboldali szociáldemokrata vezetők vártak.
A párt a letartóztatások után illegálisan tovább működik. A proletárforradalom közeli győzelmét hirdeti. Ismét megjelenik a Vörös Újság. A párt megkezdi harcát a hatalom megszerzéséért. Kiadja a jelszót: át kell alakítani a munkástanácsokat, hogy valóban a munkásosztály szervezetei legyenek.
Megteremtődnek a hatalom átvételének politikai előfeltételei.
Van párt, mellette a proletariátus többsége, a forradalom élcsapata. Hatalmas a befolyása a fővárosban, a nagyobb vidéki városokban, a katonaság körében. A forradalmi felkeléshez nagy mennyiségű titkos fegyverkészlettel rendelkezik. Országos jelentőséggel a kommunisták által befolyásolt Budapesti Munkástanács és mellette a Katonatanács válik a hatalom legfőbb tényezőjévé.
A vidéki ipari gócokon hasonló a helyzet. A munkástanácsok nemhogy kizárnák a kommunistákat, ahogyan ezt a jobboldali szociáldemokrata vezetés elhatározta, hanem éppen kezdeményezésükre Győrben, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden, Nyíregyházán és még sok helyütt, a munkástanácsok megkezdik a hatalom tényleges gyakorlását. Tizenegy megyéből elkergetik a kormánybiztosokat.
Új erőre kap a parasztság földfoglaló mozgalma, különösen a Dunántúlon.
A kispolgárság még ingadozik. A kommunistákkal szemben álló erők meglehetősen zavarodottak. Szétbomlóban a Szociáldemokrata Párt, túlsúlyra jut a balszárny: Landler, Hamburger, Bokányi, Nyisztor, Varga, Szántó szocialista kormányt követelnek és egységet a kommunistákkal.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!