ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Családja nincs vele Polában, Badenben maradt. Az osztrák-magyar hadiflotta vezérhajóján, a Viribus Unitis főparancsnoki osztályán lakik. Környezete fejedelmi. A falakat az osztrák-magyar tengerészet nagyjairól készült képek díszítik. De nem ezeket tartja értéknek, hanem a saját kezűleg festett Ferenc József arcképet. Az íróasztala mögötti falon lóg. Mindenkinek, aki eljut lakosztályába, mutogatja, elmondja a festmény, a császári hadsegédség történetét. Sőt, hogy hitelesebbé tegye a festményt, szobájában tartja a festőállványt és a kellékeket. Az állványon: csaknem befejezett önarcképe, teljes tengernagyi díszben.
Ráér festeni, mert alig akad dolga. Pedig szinte megszállottként foglalkoztatja terve, hogy az osztrák-magyar flotta élén kifut a tengerre, harcot kezdeményez az adriai-tengeri hajóhaddal, győzelmet arat felette, és szabaddá teszi az Otrantói-szoroson az átjárást.
Nagy bosszúságára, terve megvalósítását a flotta legfőbb vezetői ellenzik. Az ellenséges túlerőre és a legénységnek a cattarói lázadás után még mindig kedvezőtlen szellemére hivatkoznak. Kénytelen emiatt a vállalkozást egyelőre elhalasztani. Az uralkodónak jelenti: – A flotta szellemét illetően a cattarói események óta nem mutatkoznak olyan jelenségek, amelyek súlyosabb földalatti erjedésről tanúskodnának. A januári események utóhatása mégis egyelőre még érezhető, és a legénység fegyelmét meg kell szilárdítani.
Mivel a flotta amúgy is tétlen, a főhadiszállás megbízza Horthyt egy nem éppen tengerészeti jellegű feladattal. A breszt-litovszki békével Ausztria-Magyarország mezőgazdasági termékekben gazdag ukrán területekhez jut. Horthy feladata ezek tervszerű kirablása.
A háború következtében az orosz vasúti szállítórendszer ekkor már annyira leromlott, hogy a termékeket főként vízi utakon lehet elszállítani. Horthynak ezt kell biztosítania. Ukrajnába irányítja a dunai flottillát, a haditengerészet számos naszádját, és amennyi uszályt csak összeszedhet. Személyzetet ad az ukrajnai élelmiszer-begyűjtés megszervezéséhez.
Horthy minden parancsa könyörtelen az ukrán lakossággal szemben. Az osztrák-magyar tengerészet Ukrajnába irányított egységeitől megköveteli a lakosságra kirótt élelmiszer-mennyiségek kíméletlen begyűjtését. Nemcsak Ausztria-Magyarország javára. Az Ukrajnából szállított élelmiszercikkek felosztási kulcsa kétharmad-egyharmad Németország javára.
A nyersanyagoknál még rosszabb az arány. A magyar minisztertanács ülésének jegyzőkönyve szerint a nyersanyaghiány miatt a monarchia ipara már alig tudja a fronton harcoló seregeket a legszükségesebb hadi-, ruházati és egyéb anyagokkal ellátni. Mégis a kereskedelemügyi miniszter bejelentése szerint a németek a legtöbb cikknél túlzott és teljesíthetetlen igényekkel lépnek fel. Amit a monarchiának az ukrajnai zsákmányból sikerül kicsikarnia, az is főleg Ausztriának jut.
Horthy tehát nem annyira Ausztria-Magyarország, és még kevésbé Magyarország javára vezeti be martalóc begyűjtési rendszerét Ukrajnában, hanem főként a németek érdekében. A „cattarói hóhér” név mellett új nevet szerez: „Ukrajna kirablója”.
Az Ukrajnába kényszerített tengerészet legjobbjai, köztük szép számmal magyarok, együttérzően segítik az ukrán parasztokat.
Oroszországban a magyar hadifoglyok tízezrei állnak a szocialista forradalom zászlaja alá. 1917. március 24-én Kun Béla vezetésével megalakul forradalmi szervezetük, az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt magyar csoportja. Lapjuk, Szamuely Tibor szerkesztésében: a Szociális Forradalom.
Horthy számos Ukrajnába küldött magyar tengerésze talál kapcsolatot a bolsevikokkal. Ők is, akárcsak a Szovjet-Oroszországban működő magyar kommunista szervezet tagjai és a hazaérkező hadifoglyok céljukul tűzik ki a Kommunista Párt létrehozását, a szocialista forradalom megvalósítását Magyarországon.
13
- április 19-én a képviselőház elfogadja tárgyalási alapul a Tisza-Wekerle egyezményen alapuló választójogi törvénytervezetet. Alig valamit kíván változtatni a régi vagyoni cenzusos rendszerhez kötött, nem titkos választójogon. Magasra szabja a megkívánt iskolázottsági feltételt is. Engedményként lényegében csakis a frontokon kitüntetett katonákat kívánnák szavazati joghoz juttatni.
A Szociáldemokrata Párt még ezek után is az általános és titkos választójog megszerzését vallja legfőbb politikájának. A munkásosztály, de a frontokon a katonák körében is kevésbé törődnek már a választójoggal. Növekedik a forradalmi szellem és ellenállás.
A Szociáldemokrata Párt baloldala és a forradalmi szocialisták szembefordulnak emiatt a pártvezetőség kísérletével, hogy a választójogi követelést felhasználva meghiúsítsák a fennálló kormányzati rendszer megdöntéséért folyó harcot. A pártszervezetekben és szakszervezetekben tevékenykedő baloldali ellenzék elkeseredett vitákban küzd e megalkuvó politika ellen. A baloldal erősödik a bizalmi testületekben, a szakszervezetek szervező bizottságaiban. A forradalmi szocialisták röpiratban követelik, hogy a Szociáldemokrata Párt vezetői a munkásság harci erőit ne fecséreljék választójogi küzdelemre. Felszólítják a munkásokat, kényszerítsék a pártvezetőséget forradalmi osztályharc megindítására, a kizsákmányolok hatalmának megdöntésére, a nagybirtokosok földjének fölosztására.
1918 márciusától egymás után újabb nagy sztrájkok kezdődnek. A kormány katonasággal szállja meg a Ganz Fiat repülőgépmotor gyárat, a MÁVAG-gyárat, a pestszentlőrinci Lőszergyárat. Tatabányán huzamosabb ideig kétezer bányász sztrájkol. A somsálybányai és farkaslyuki sztrájkoló bányászokra fegyveresen támad a csendőrség. A határon a sztrájk vezetőit letartóztatják.
Az ország különböző részein éhségtüntetések kezdődnek. Kiskunfélegyházán feltörik az élelmiszerüzleteket. Győrben a vagongyár és az ágyúgyár munkásai a városháza elé vonulnak. Követelik élelmezésük megjavítását. Tüntetnek a háború folytatása és a kormány ellen.
A fronton és itthon is a katonák körében növekszik az ellenállás. A katonaszökevények száma sok tízezerre emelkedik. A hegyvidékeken bujkáló katonák egy része fegyveresen szembeszáll az elfogatásukra küldött csendőri alakulatokkal. Szaporodnak a zendülések, a lázadások a hadsereg egységeiben, különösen azóta, hogy a breszt-litovszki béke megkötésével tömegesen jönnek haza a hadifoglyok Szovjet-Oroszországból. A hadvezetés a hazatérőket itthon mindenekelőtt szellemi fertőtlenítésre vesztegzár táborokba záratja. Ki akarják belőlük még az emlékét is irtani, hogy szemtanúként átélték az oroszországi szocialista forradalmat.
A hazatérő hadifoglyok helyzete amiatt is elviselhetetlen, mert amikor már kikerülnek a „szellemi fertőtlenítési” táborokból, még akkor is, hogy az esetleges megmaradt, nem kívánatos gondolatokat végleg kiverjék a fejükből, reggeltől késő estig tartó gyakorlatozásra hajszolják őket. Utána egy-két hét szabadság, s viszik vissza őket a frontra.
Az itthon „átnevelt”, ismét frontra küldött századokba beosztott volt hadifogoly katonák növelik a háborúval szembeni ellenállást. Ez is jelentős szerepet játszik a monarchia hadseregének bomlásában. Lukachic altábornagy, már eddig is sok száz magyar katona hóhéra, a statárium kihirdetése napjától többé nem titokban gyilkol. Nyilvános kivégzéseket rendez. Kijelenti: mindenkire golyó vár, aki a hadseregben megtagadja az engedelmességet, vagy szökevényként távozik. Felkéri az újságokat, közöljenek riportokat nyilvános kivégzésekről.
- május 1-én a magyarországi munkásság ismét általános sztrájkot rendez. Fővárosi és országos méreteiben minden eddigit felülmúlt. A rendőrség hajszát indít a forradalmi szocialisták ellen. Elfogják vezetőjüket, Mosolygó Antalt, Sallai Imrét, a szervezet több tagját.
- május 20-án Pécsett a fellázadt katonaság szövetkezik a bányászokkal, és csaknem hatalmukba veszik a város közigazgatását. A hadvezetőség messziről hoz idegen nemzetiségű katonaságot, leveri a lázadást; több vezetőjét kivégzi.
Júniusban már bizonyos, hogy az antant erői hetekig tartó, véres harcok után feltartóztatták a Párizs ellen több hullámban indított, eleinte sikeres német offenzívát. Németország mégis újból megkísérli támadással áttörni a nyugati frontot, de a hadi kimerültség állapotába jut. Hasonló a helyzet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Belső válságát nemcsak az osztályellentétek erősödése, hanem a nemzetiségi ellentétek élesedése is súlyosbítja. Az antant hadicélul tűzi ki az önálló Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország megalakítását.
A központi hatalmak esélye a háború megnyerésére lényegesen csökkent amiatt is, mert szakadatlanul érkeznek Franciaországba az amerikai csapatok, rengeteg hadianyaggal. Ellenlépésként a németek fokozzák a korlátlan tengeralattjáró-háborút. Ez az egyetlen lehetőségük, hogy megakadályozzák az Egyesült Államok óriási ember- és anyagtartalékainak bevetését az antant oldalán.
Az Adriai-tengeren is előtérbe kerül a korlátlan tengeralattjáró-háború kérdése. A német és osztrák-magyar tengeralattjárók számára biztonságossá kell tenni az átjutást az Otrantói-szoroson a Földközi-tengerre.
Az Ausztria-Magyarországnak nyújtott katonai segítség révén a német hadvezetőség már a román és az olasz fronton olyan helyzetet teremt, hogy a monarchia hadseregének irányítása a kezébe kerüljön. Polában nagy tengeralattjáró-bázist és a vasúton szállított tengeralattjárók szerelésére alkalmas műhelyeket építenek.
A tengeralattjáró-háború fokozásának múlhatatlan előfeltétele az ellenség által elzárt Otrantói-szoros áttörése. Ezt csak az osztrák-magyar hadiflotta teljes bevetésével lehet megvalósítani.
A német tengerészeti főparancsnokság elképzelése, hogy Polából a német tengeralattjárók szabadon kifuthassanak a Földközi-tengerre, egyezik Horthy tervével. Az osztrák-magyar hadiflotta élén győzelmet aratni az antant flotta felett, szabaddá tenni a kifutást a Földközi-tengerre.
Horthy tervét eddig a tengerészet főtisztjei – a várható nagy áldozat miatt – ellenezték. Nyugdíjaztatásokkal és személycserékkel Horthy végül is olyan helyzetet teremt, hogy nem akad már, aki ellenezné tervét. A német tengerészet főparancsnokságának kérésére hivatkozva, tervét azzal terjeszti a főhadiszállás elé, hogy az ő egy évvel ezelőtti otrantói támadását követően nem tartott sokáig a központi hatalmak búvárhajóinak kijutása a Földközi-tengerre. Azóta nemcsak Olaszország, Franciaország, Anglia, az amerikaiak is gyarapították Velencében, Brindisiben, Valonában és Korfu-szigetén elhelyezett haditengerészeti úszóegységeiket, búvárhajó- és repülőosztagaikat. Ezek nemcsak az Otrantói-szorost tartják őrizet alatt, hanem igen élénk portyázó hadviselést folytatnak Isztria, Dalmácia, Albánia partjai közelében. Már a Fiume körüli tengerszorosokba is behatolnak.
Az Otrantói-szorost az antant időközben minden képzeletet felülmúlóan megerősítette. A hálókat vonszoló hajókon kívül valóságos úszó barikádokat építettek. Acéldróthálókat helyeztek el, hatvan méter mélységig aknamezőket fektettek le. A torpedócsónakok, figyelőhajók, őrhajók, repülők, kötött léggömbök, cirkálók, rádióállomások – egyszóval a tengeralattjárók elleni harc eszközei – mind felvonultak már Otrantónál.
Ennek természetes következménye – írja Horthy -, hogy a korlátlan tengeralattjáró-háborúban a németek nem tudnak eredményt elérni az antanthajókkal szemben a Földközi-tengeren. Javasolja, hogy ő az osztrák-magyar flottával kifut az otrantói zárlat szétszaggatására, az ellenséges hadiflották leküzdésére.
1918 május derekán megszerzi tervéhez a legfelső engedélyt. Azonnal nekilát a hajóhad harcbavetésének előkészítéséhez. A Viribus Unitisre, az osztrák-magyar hadiflotta vezérhajójára kéreti a flotta tizenkét legmagasabb rangú tisztjét.
A Viribus Unitis (Egyesült Erővel) a monarchia legnagyobb csatahajója. Elnevezése a Habsburg-birodalom jelképe: Ferenc József jelszava.
Horthy és tizenkét legmagasabb rangú tisztje a legnagyobb titokban itt készíti el az osztrák-magyar hadiflotta csatarendjét és a főparancsnoki hadparancsot.
A haditerv szerint az osztrák-magyar hadiflotta egységeiből két nagy támadócsoport alakul. Június 10-ről 11-re virradó éjszaka a két csoport meglepetésszerűen megtámadja az Otrantói-szorost. Teljesen elpusztítja a védőberendezéseket, elsüllyeszti a fenntartó és őrző hajókat. Visszavonulásuk fedezésére is megkapja minden egység a parancsot, hogyan állítsák meg és verjék le a Valonából és Brindisiből kifutó ellenséges erőket.
Nehogy a támadási tervről bármi kiszivárogjék, a szigorúan titkos csatarendet és hadparancsot a terv egyik magas rangú kidolgozója titokban, önállóan sokszorosítja.
A hadműveletekben részvételre kijelölt hajóegységek, négy nagy modern csatahajó, három régebbi típusú csatahajó, a gyorscirkálók, a rombolók, a torpedónaszádok és a tengeralattjárók parancsnokai és a repülőtisztek csak tizenkét órával a kifutás előtt kapják kézhez a csatarendet és a parancsokat. Joggal reméli a főparancsnok, hogy a haditervet sikerül teljesen titokban tartáni: árulás útján nem jut az antant tudomására.
A csatarend óra- és percpontosságú szakmunka a főparancsnoki hadparanccsal ellentétben, melyben Horthy frázismondásokkal követel a tengerészektől hűséget, önfeláldozást a császár-király iránt. Lelkesíteni próbálja őket olyan hadicélért, az Otrantói-szoros védelmének teljes megsemmisítéséért, a Földközi-tengerre kijutásért, amihez a köztudottan amúgy is elvesztett háborúban Ausztria-Magyarországnak nem fűződik érdeke.
Nyíltan ír erről Konek Emil sorhajóhadnagy, akit büszkeség tölt el, amiért Horthy őt választotta törzskari főnökévé. Horthy már kormányzó, a volt törzskari főnök még mindig bizalmi embere. 1939-ben tanulmányt ír főparancsnokáról: a tengerészről. Megemlékezik a júniusi nagyszabásúnak tervezett tengeri ütközet előkészítéséről és kimeneteléről.
– Hogy sajgott Horthy Miklós lelke, ez a tettre kész, bátor, hősi lélek – írja Konek -, amikor átvéve a főparancsnokságot, két erős kezével nem ragadhatta meg a központi hatalmak hadiszekerét, hogy kiemelje a kátyúból, és végső győzelemre irányíthassa! Napokon, éjszakákon át töprengett, vajon mit tehetne, hogyan kellene cselekednie? Miként lehetne elérni szerencsés fordulatot? Hasztalan minden töprengése … Ebben a súlyos helyzetben mégis magára talál, amikor lelke egész hevével rávetette magát terve megvalósítására, az újra kiépített otrantói övezet elleni, 1918 júniusi nagyszabású akciójára, és minden erejét erre összpontosította … Terve kidolgozásakor a főparancsnok tisztában volt azzal, hogy a központi hatalmak a világháborút már aligha nyerhetik meg. Az antant ereje az Amerikai Egyesült Államok beavatkozása következtében napról napra gyarapodott. Világosan látszott, hogy az osztrák-magyar flottának nincsen olyan átütő ereje, amely a háborús helyzetet kedvezően megváltoztathatná. Azért sem, mert a mellékes földrajzi fekvésű Adriai-tengeren az osztrák-magyar hajóhad akciója csak szűk mozgási keretben lehetséges. Az osztrák-magyar hadiflotta még kevésbé érheti el a Fölközi-tenger feletti uralmat, azt a hatalmas erejű német flotta sem tudná megszerezni a korlátlan tengeralattjáró-háborúval. A németek sürgetését az osztrák-magyar hadiflotta teljes bevetésére tehát Horthy is elutasíthatná, mint azt főparancsnok elődei tették.
Konek koronatanúként írja meg; Horthy 1918 júniusában egy, már elveszett háborúban veti harcba az osztrák-magyar hadiflottát, amikor ennek már átütő ereje nem lehet.
Mégis, miért adja be Horthy a derekát a németeknek? Miért viszi harcba a teljes osztrák-magyar hadiflottát?
Konek erre nem felel. Nem mondhatja el, amit minden tengerésztiszt tud Horthyról: nagyon hiú, bántja a sok pletyka, hogy Károly király őt nem éppen különleges érdemei révén állította a tengerészet élére. Meg akarja mutatni: igenis, ő érdemes a főparancsnokságra. Ennek lenne legjobb bizonyítéka, ha nagy tengeri győzelmet aratna. Bármily áldozat árán! Akkor is, ha ez már olyan időpontban történik, amikor a központi hatalmak lényegében elvesztették a háborút.
- június 11-én napfelkeltekor az osztrák-magyar hadiflotta minden egységének az Otrantói-szoros közelében kijelölt nyílt tengeri helyen kell felsorakoznia. Az óraműpontosságúnak mondott haditerv június 10-én hajnalban elakad. Két éjszaka szükséges, hogy az osztrák-magyar hadiflotta a döntő események színterére biztonsággal és észrevétlenül megérkezhessék. Horthy és vezérkara június 9-én besötétedéskor a Viribus Unitisszel az élen, kifut Cattaróból az első tengerészhadosztállyal. Horgonyt vet Raguza közelében, Slano jól bezárt kikötőjében. Az éjjel Polából kifutó második hadosztály előtt csak felényi út áll, mert Isola Grossa kikötőjében kell horgonyt vetnie. Indulását a haditerv ezért későbbre tűzi ki. Polából azonban órákkal elkésik a flotta, köztük a Szent István és Tegetthoff Admirális csatahajók. Horthy rádión sürgeti őket. Siessenek! Hozzák be a késést!
10-én hajnalban a Polából végre kifutó egységek előtt a látóhatár alján felbukkan a dalmát hegyek körvonala. Rádión jelentik Horthynak: köd homályosítja el a kilátást.
Ez az utolsó rádióadásuk … Egyszerre csak a Szent István jobb oldalán egymás után két tompa dördülés hallatszik. A hatalmas hadihajó oldalára dől. Az osztrák-magyar hajóépítés büszkesége az Adria hullámaiban leli sírját. Olasz gyorsnaszád torpedózta meg. Egy másik gyorsnaszád a Tegetthoff csatahajó ellen indul támadásra. Torpedói célt tévesztenek. Utána a két ellenséges gyorsnaszád nagy sebességgel eltűnik délnyugati irányban. Sietnek hírül adni: az osztrák-magyar hadiflotta dél felé halad.
Az Otrantói-szoros elleni támadási terv elvesztette ezzel legfontosabb előfeltételét: a meglepetésszerű rajtaütés lehetőségét.
Konek arról ír: nem felejti el azokat a rettenetes órákat, amikor főparancsnoka a rádiójelentésekből megtudja a Szent István katasztrófájának a hírét. Felismeri a váratlan fordulat végzetességét. Tervét mégsem akarja feladni. Megérkezik azonban az egyik felderítésre előre küldött torpedónaszád parancsnokának rádiótávirata. Erős motorberregést hall. Lesben álló tengeralattjárókra következtet. A tengernagy, jellegzetes arcvonásain a szenvedés kifejezésével, de hangjában kemény határozottsággal kiadja a parancsot: – Alles abblasen! Lefújni! – S Konek hozzáteszi: – Leírhatatlanul szomorú az út visszafelé és a megérkezés Polába.
Semmivé lett a nagy tengeri csata óraműpontosságú terve! Nem valósul meg Horthy dicsőségeként az Otrantói-szoros teljes áttörése! Horthy hajóinak uralma az Adriai-tengeren! A németek korlátlan tengeralattjáró-háborújának győzelme a Földközi-tengeren!
Emlékirataiban Horthy minderről annyit ír: a Szent István elsüllyesztésének kedvezőtlen körülményei arra kényszerítették, hogy fájó szívvel lemondjon tervezett vállalkozása végrehajtásáról …
A súlyos vereség leplezésére máris készül a legenda. Árulás miatt nem sikerült az antant hajóhad ellen tervezett támadás. Konek sorhajóhadnagy nézete szerint Horthy azonnal sejtette az árulást, de csak a monarchia összeomlása után szerzett bizonyságot róla. Két hölgyismerőse utazott Lovranából Polába. A vonaton beszélgetésre lettek figyelmesek. Olasz érzelmű középiskolai tanár beszélgetett egy fiatalemberrel, akinek azt mondta: – A Szent István pusztulását a mi derék X. Y.-unknak köszönhetjük …
- Y. az egyik magas rangú tengerésztiszt rokona. Ez a főtiszt gyanakodás nélkül, könnyelműen közölte X. Y. nevű rokonával a Szent István kifutását és a tervezett flottatámadást. A többi elképzelhető …
Ha így történt, ez sem enyhíti Horthy felelősségét az osztrák-magyar hadiflotta teljesen hiábavaló bevetéséért. Nagynak és győzelmesnek tervezi Horthy az osztrák-magyar hadiflotta harcbavetését. Feláldozza a Szent István csatahajót és fedélzetén a nagyszámú legénységet, majd a rádiójelentésre, hogy tengeralattjárók motorberregése hallatszik, megfutamodik.
Horthy mégis azt írja: – Haditengerészetünket sohasem győzték le. Az összeomlást a szárazföldi vereség, az éhség és az anyaghiány nyomában otthon jelentkező elernyedés, valamint a belső bomlás idézte elő, ez utóbbi tengerészetünkre is átragadt.
A Horthyt dicsőítő Konek-tanulmány ennek ellenkezőjét kénytelen megállapítani. A Szent István csatahajó pusztulásának balszerencséje vetett véget Horthy minden további hadi vállalkozásának. A Szent István elsüllyedésének ténye lidércnyomásként ülte meg a flottát.
Egy másik életrajzíró szerint a Szent István katasztrófájával Horthyt cserbenhagyta szerencsecsillaga. Az esemény sokkal mélyebb következményekkel járt, mint amennyit egy nagy csatahajó elvesztése más körülmények között jelentett volna. A tisztek és a legénység elvesztették reményüket, hogy új, győzelmes korszak virrad rájuk.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!