Világnézetek harca – érvek Isten létezése mellett és a valóság
Az Isten a semmivel össze nem hasonlítható tökéletes, mindenható, mindentudó, az örökké létező, a világ, az ember teremtője!
Széles körben elterjedt tényéből juthatunk el arra a meggyőződésre, hogy Isten létezik!
A teremtéselmélet hívei semmit sem tudnak következetes objektív tudományos módszerrel bizonyítani a teremtésről és az istenről!
A végtelen világegyetemben mindörökké létező és állandóan mozgásban lévő anyag a tudomány által objektíven bizonyított tény!
Minden, aminek a léte a következetesen objektív tudományos módszerrel igazolható, az maga az anyag, bármilyen is a formája!
Amely állítás a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban nem igazolható az nem fogadható el létezőnek!
Az Isten létének – „A vallási tapasztalat” bizonyítéka összefoglalva: a vallási tapasztalat széles körben elterjedt tényéből juthatunk el arra a meggyőződésre, hogy erre csak egy isteni valóság léte adhat magyarázatot; különböző korokban és a világ különböző kultúráiban számtalan ember állítja, hogy volt „isteni” tapasztalata; felfoghatatlan, hogy ilyen sok ember ennyire végletesen tévedett volna a saját tapasztalatának természetét és tartalmát illetően; tehát kell lennie egy „isteni” valóságnak, amelyet a különböző korokban és a világ különböző kultúráiban számtalan ember megtapasztalt.
A „vallásosnak” nevezett tapasztalatnak a tárgya úgy tűnik, hogy nem mindannyiunknak a tapasztalata; azonban sok ember oly módon fogja fel tapasztalatát, hogy ők „egyesülnek” vagy „magukba fogadnak” egy végtelen és mindent átjáró Tudást és Szeretetet; akik ezt az állítást tették, ennyire tévednének önmagukról, vagy, hogy elmezavar vagy elmebaj okozhatott volna ilyen mélységes jót és szépséget.
A lényeg: Sok embernek van vallásos élmény tapasztalata, ami így bizonyítja Isten létét.
Néhány gondolat!
Valamely állítás valódiságát csak a következetesen objektív tudományos módszer bizonyíthatja be!
Ha sok embernek van isteni valóság élmény tapasztalata, akkor azt a következetesen objektív tudományos módszerrel kell vizsgálni!
Bármilyen sok ember isteni valóság élmény tapasztalata csupán szubjektív vélemény, amíg nélkülözi az objektív igazságot!
A következetesen objektív tudományos bizonyítékok nélküli állítás csak szubjektív vélemény, aminek az elfogadása hiszékenység!
Az objektív igazság kritériuma
Teljesen mindegy mennyi ember hisz valamiben, vizionált valamit, ha a következetesen objektív tudományos módszerrel a létezése a valóságban nem bizonyítható be, akkor ez hamis kép. Bármi, amit csak szubjektíven értelmeznek, még nem biztos, hogy az az objektív valóság, bármennyien hiszik ezt el, vélik valósnak. A következetesen objektív tudományos módszerrel történő megfigyelés, vizsgálat, és az így levont elmélet, magyarázat, amit a gyakorlat is igazol, csak azt lehet valóságosnak elfogadni, teljesen mindegy mennyi ember ismeri ezt el. Az isten szellemről következetesen objektív tudományos módszerrel történő megfigyelés nem létezik, így bármennyi hívőnek van isteni valóság élmény tapasztalata az nem az objektív valóság.
A következetesen objektív tudományos módszert nélkülöző állítás az ezt hívők számától függetlenül is lehet hamis. Nem elég hinni valamit, ennek a valóságban is léteznie kell, hogy az állítás objektív igazság legyen.
A középkorban csak néhányan állították azt, hogy nem a föld a világ közepe, mégis az ő állításuk volt az objektív igazság.
Az egyetlen következetesen objektív tudományos módszer a dialektikus és történelmi materializmus!
Csak ezzel a módszerrel lehet feltárni objektíven a természet és a társadalom törvényeit. Azonban más világnézet talaján is el lehet jutni az objektív igazsághoz, de, ha ez sikerül, akkor az valójában mégiscsak a dialektikus és történelmi materializmust követi, ha a következetesen objektív tudományos módszert használja. Mert az objektív igazsághoz csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehet eljutni, még akkor is, ha ez nem tudatosul. Bár a véletlen hatását sem lehet kizárni.
A világ megismerése, ha nem az objektív valóságra alapozott a világnézet, akkor a vak véletlen hatása, a hamis úton botorkálás nagymértékben érvényesülhet, ami nehezíti, vagy lehetetlenné teszi az objektív igazság keresését, így a megtalálását.
Objektív igazság: filozófiai kategória az emberi ismeret azon tartalmának jelölésére, amely független a szubjektum akaratától és óhajaitól. – Marxista fogalomlexikon
A természetfeletti szellemvilág, az isten szellem az objektív valóságban nem létezik, így az erre alapozott világnézet, a teremtéselmélet hamis. Ha az emberiség a hamis világnézet rabja, akkor lépten-nyomon letér az objektív valóság megismerésének az útjáról.
A tudománytalan hit veszélyes az emberiségre!
A tudományos tények makacsak, de a hamisak is, azonban az emberiségnek választani kell a valós és a hamis között, mert az emberré váláshoz a valóságos úton kell járnia. A helyes világnézet ebben segít. Csak az a helyes világnézet, amit a következetesen objektív tudomány a valóságban igazol. Képzelődni kell, szükséges, de erre felépíteni egy világnézetet az már hiba, az nagy tévedés, ha ez nem következetesen az objektív valóság alapján történik. A teremtéselmélet nem az objektív valóságra épülő világnézetből építkezik, így hamis, ezért a természetfeletti szellemvilág és az isten szellem bármenyien is tartják valósnak, az nem az objektív igazság.
A hit bármiben, amit bármennyien is elfogadnak, ha a következetesen objektív tudományos módszernek nem felel meg, az egyenlő a semmivel. Ez az isteni valóságélmény tapasztalatra is igaz, ha ennek a vizsgálata a következetesen objektív tudományos módszernek nem felel meg, akkor az csak szubjektív képzelgés, vízió, bármennyien is vélik valósnak.
A hamis tudománytalan világnézetre nevelt emberiség a pusztulás felé halad, mert a hamis úton jár. A termelőerők fejlődésével az emberiség, ha hamis a világnézete, akkor ezt a hatalmassá nőtt erőt nem lesz képes uralni és ellene fog fordulni. A hamis világnézetre épülő társadalom működése közben a természet törvényei ellen vét, ami legyőzhetetlen, így a hatalmassá nőtt termelőerők felett már nem tud uralkodni. Csak a tudatos, sőt tudományosan szervezett társadalmi forma alkalmas a harmóniára a természettel.
Volt idő, amikor az emberiség többsége, sőt néhány kivétellel minden ember úgy hitte, hogy a nap kering a föld körül, de ezt a tudomány fejlődése nem igazolta be. Tehát a túlnyomó többség tévedett. Ráadásul még üldözték is az objektív valóságot kutatókat, az objektív valóságra épülő világnézet híveit, és ez valójában gyakran ma is igaz, de még mennyire igaz. Az objektív valóság megismerése sok tévedéssel, buktatókkal járó tanulás, de csak azt kell elfogadni, ami a gyakorlatban ellenőrizhetően létezik vagy megvalósítható. Ha bármely hit állítása nem ellenőrizhető, mégpedig a következetesen objektív tudományos módszerrel a valóságban az (valószínűleg) hamis. Bár ezzel nagyon óvatosan kell bánni, sok az ismeretlen.
A dialektikus materializmus, mint a materializmus általában, az igazság-ot objektív jellegűnek tartja: az igazság, mint a megismert objektum „képmása”— formájában szubjektív és tartalmában objektív, de az utóbbinak van meghatározó szerepe. Az igaz elméletek tartalma objektív, abban az értelemben, hogy nem függ sem az egyes embertől, sem az emberiségtől. … Az igazság kritériuma nem található meg sem a szubjektum tudatában mint olyanban, sem a megismerés objektumában. Az igazság kritériumának egy meghatározott viszonyt kell képviselnie, amely különbözik a megismerés folyamatától, ugyanakkor szervesen összefügg vele. Ilyen viszony a társadalmi gyakorlat folyamata, s éppen ez az igazság végső kritériuma. – Filozófiai Kislexikon
Minden állítás csak akkor objektív igazság, ha megfelel az objektív valóságnak!
Ha nagyon sok ember „tapasztal az isteni valóság létére utaló” valami jelenséget, akkor ezt a tudományos módszerrel is meg lehetne, sőt meg kellene ismerni, egzakt módon leírni, hipotézist készíteni, vizsgálni, és a valóságban ellenőrizni. Vajon ebben az esetben, a vallásos hit világában ez miért nem így történik? Miért marad el a következetes objektív tudományos vizsgálat? Azért mert ezeknek a „tapasztalt jelenségeknek” a leírása, vizsgálata nem kell, hogy megfeleljen a következetesen objektív tudományos módszernek, a valóság egyetlen egzakt leíró, objektíven vizsgáló módszerének. Mert ha megfelelne a tudományos módszernek, akkor a gyakorlatban is igazolhatónak kellene lennie. Ez a vizsgálat azonban korrekten és következetesen nem történik meg. Mert nincs olyan következetesen objektív tudományos bizonyíték, ami isten létét igazolná, csak a spekuláció létezik és főleg a gyakorlatban, a valóságban nincs objektíven létező megfelelője.
Objektív igazság vagy hamis állítás
A tudományos módszerrel következetesen nem vizsgált vagy az ellenérdekeltség miatt nem vizsgálható jelenség vagy állítás nem különböztethető meg a valótlanságtól vagy akár a hazugságtól sem, minden jóhiszeműség ellenére sem. A tudományos módszernek éppen az a lényege, hogy a valóságot objektíven vizsgálja, hogy az eredménye az embertől függetlenül a valóságnak megfeleljen. Ezért mindegy, hogy mennyi ember állít valamit, ha az nem felel meg a tudományosan vizsgált valóságnak, akkor az valótlan állítás, minden jóhiszeműsége ellenére is.
Csak a következetesen objektív tudományos módszerrel történő vizsgálat derítheti ki valamely jelenségnek az objektív valódiságát, de a „kell lennie” nem tudományos módszer, ha nincs mellette egzakt, következetes tudományos megfigyelés, következtetés és a valóságban történő ellenőrzés. Valami csak akkor létezik, ha a következetesen objektív tudományos módszer ezt igazolja és a valóságban megtalálható. A „kell lennie” bizonyos körülmények között, akár hipotézisnek is megfelelhetnek, De a következetesen objektív tudományos módszerrel történő vizsgálat nélkül csak álmodozás, képzelődés marad.
De nagyon óvatosnak kell lenni, mert nagyon sok még az ismeretlen. Számtalanszor előfordult, hogy amit ma még nem ismerünk és még a tudományos módszerrel sem igazolható, a tudomány fejlődésével mégis valósággá válik. Nem kell átesni a ló túloldalára, hasonlóan, mint a csoda isten létének bizonytékaként való elfogadása esetében. Vagyis, amit nem tudunk az ismert tudásunk szerint a természet törvényeivel megmagyarázni az csoda és ez isten létének bizonyítéka, véli az isten szellemben hívő. * Elég nevetséges a szellemekben hinni a XXI. században! *
A tudományos módszernek éppen az a célja, hogy eldöntse valaminek, valamely állításnak az objektív valódiságát, tehát azt, hogy az a valami létezik-e, az állítás objektíven az embertől, a szubjektumtól függetlenül igaz-e vagy hamis. Bár a tudományos módszer eszközei sokfélék, de általában hatékonyak, főleg, ha a megfigyelés a valóságban igazolja vizsgálandó állítás, hipotézist.
A valós és a hamis világnézet
Az ember általában nem fogad el állítást bizonyíték nélkül, de a világnézetre ez nem feltétlenül igaz, mert túlságosan sok az ismeretlen, erős az érzelmi hatás és sokan következetlenek és a könnyebb utat, a tudománytalan spekulációt választják. Ez gyakran a tudományban, a művészetben kiválóan jártas tanult emberekre ugyanúgy érvényes, mint az átlagemberre, még akkor is, ha az életük, a munkájuk a valóság feltárása, bemutatása. Az ismeretlen, az érzelmek, a hamissá nevelt tudat könnyen letéríti az embert a valóság útjáról. Így válik az ismeretlen szellemvilág az ismeretlen isten szellem otthonául, még akkor is, ha az ismertben istennek nyoma sincs.
A vallás, az ateizmus és a materializmus, sőt a dialektikus és történelmi materializmus is tanulható, tanítható. Az lesz az elfogadott, a domináló a többség számára, amit tanítanak. A vallás azonban csak a hit kérdése minden objektív bizonyíték nélkül a könnyebb, de a hamis út, a dialektikus és történelmi materializmus azonban tudományos módszer alapján kidolgozott világkép, ennek megértéséhez következetesnek kell lenni. A vallásos tudat azonban a valóság és a hit általi képzelt világ együttese, így ez egy torzult világ képe a hívő lelkében, tudatában.
Valamikor az emberiség túlnyomó többsége a föld körül keringőnek tartotta a napot és a többi égitestet, és még sok butaságot tartott valósnak. De mi az igazság? Nem az az igaz, amit sokan vélnek, hanem ami megfelel a következetesen tudományos módszerrel vizsgált objektív valóságnak, ami a gyakorlatban, a valóságban tudományos módszerrel bizonyítottan létezik.
(idézet: Húsz érv Isten létezése mellett)
- A vallási tapasztalat érve
A legtöbb ember vallásos hitének legbelsejében érez valamiféle tapasztalatot. Az olvasók nagytöbbségének is valószínűleg volt már ilyen tapasztalata. Ha így van, akkor egy csak általa ismert módon már felismerte annak központi jelentőségét életében. Ez a felismerés önmagában nem egy érv Isten létezésére; igazából ennek a fényében csak valószínűleg annyit mondhat az ember, hogy neki nincs szüksége érvekre. Csakhogy, ami azt illeti, egy érvet is konstruálhatunk Isten létezésére ennek a tapasztalatnak a tényéből. Ez nem egy olyan érv, amely a saját személyes tapasztalatodból késztet téged arra, hogy saját meggyőződéseddé váljon az, hogy Isten létezik. Mint mondtuk, az ilyen embernek valószínűleg nincs szüksége egy ilyen érvre. Ez az érv inkább egy másik irányba mutat: a vallási tapasztalat széles körben elterjedt tényéből juthatunk el arra a meggyőződésre, hogy erre csak egy isteni valóság léte adhat magyarázatot.
Elég nehéz kifejteni ezt az érvet deduktívan. Azonban a következő próbálkozás eléggé korrekt:
- Különböző korokban és a világ különböző kultúráiban számtalan ember állítja, hogy volt „isteni” tapasztalata.
- Felfoghatatlan, hogy ilyen sok ember ennyire végletesen tévedett volna a saját tapasztalatának természetét és tartalmát illetően.
- Tehát kell lennie egy „isteni” valóságnak, amelyet a különböző korokban és a világ különböző kultúráiban számtalan ember megtapasztalt.
Egy ilyen tapasztalat valóban igazolja azt, hogy létezik egy értelemmel rendelkező Teremtő-Isten? Első pillantásra ez valószínűtlennek tűnik. Ugyanis egy ilyen Isten, vagyis ennek a „vallásosnak” nevezett tapasztalatnak a tárgya úgy tűnik, hogy nem mindannyiunknak a tapasztalata. Azonban mégiscsak számtalan ember tapasztalja ezt meg. Vagyis sok ember oly módon fogja fel tapasztalatát, hogy ők „egyesülnek” vagy „magukba fogadnak” egy végtelen és mindent átjáró Tudást és Szeretetet, egy olyan Szeretetet, amely önmagával tölti be őket, de végtelenül felülmúlja a befogadóképességüket. Vagy legalábbis ezt állítják. A kérdés tehát ez: Higgyünk-e nekik?
Óriási számú ilyen állítás van. Vagy igazuk van, vagy nincs. Hogy kiértékelhessük őket, ahhoz figyelembe kell vennünk a következőket:
- ezeknek az állításoknak a következetességét (következetesek-e önmagukhoz, valamint ahhoz, amit máshonnan tudunk, hogy igaz);
- azoknak a jellemét, akik ezeket az állításokat teszik (becsületesnek, tisztességesnek, megbízhatónak tűnnek-e ezek az emberek?) és
- kihatással voltak-e ezek a tapasztalatok a saját vagy mások életére (ezek az emberek szeretőbbek lettek-e tapasztalatuk eredményeképpen? Valóban épületesebbek lettek-e? Vagy ellenkezőleg, hiúbbakká és önzőbbekké váltak-e?
Tegyük fel, hogy valaki azt mondja: „Ezek a tapasztalatok mindössze a homloklebeny ideiglenes sérülései, vagy egy neurotikus elfojtás eredményei. Semmiképpen sem igazolják valamilyen isteni valóság igazságát.” Mit válaszolhatunk erre? Felidézhetnénk a beszámolók óriási dokumentációját, és megkérdezhetnénk magunktól, hogy igaz lehet-e a fenti állítás. És ezt a következtetést vonhatnánk le: „Nem. Figyelembe véve az állításoknak a mérhetetlen számát, és azoknak az életminőségét, akik ezt állították, hihetetlennek tűnik, hogy azok, akik ezt az állítást tették, ennyire tévednének önmagukról, vagy, hogy elmezavar vagy elmebaj okozhatott volna ilyen mélységes jót és szépséget.”
Azt idő előtt lehetetlen leszögezni, hogy ezeknek az állításoknak és személyeknek a beszámolóinak a vizsgálata, hogyan fog hatni minden egyes személyre. Nem mondhatod el idő előtt, hogy hogyan fog hatni rád. De ez egy bizonyíték; sokakat meggyőzött; és nem lehet figyelmen kívül hagyni. Néha – tulajdonképpen nagyon is gyakran – ezekkel a beszámolókkal nem ugyanúgy nézünk szembe, mint ahogy elvetjük azokat csiricsáré divatos címkékkel.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!