ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
3
1915 szeptemberében új feladathoz jut az osztrák-magyar hajóhad. A központi hatalmak nyomására Törökország a bolgár nemzetiségű területeit átengedi Bulgáriának, amely ennek ellenében csatlakozik a háborúhoz. Támogatásával az osztrák-magyar hadsereg megszállja Szerbiát, Montenegrót és Albánia nagy részét. A monarchia eléri ezzel balkáni hadicélját. Ára ennek azonban máris az, hogy az antant részéről két hadsereg száll partra. Dél-Albániában az olasz, Görögországban az angol-francia expedíciós hadsereg. E frontok védelme is igénybe veszi most már az osztrák-magyar és a bolgár haderőt. Sikeres támadásban elvágja a szerb hadsereg összeköttetését Szalonikihez a Földközi-tenger felé. Ellenfelei utánpótlást csak az Adriai-tenger felől kaphatnak. Ezt kell az osztrák-magyar hadiflottának megakadályoznia. A Novarát ennek érdekében áthelyezik Polából Cattaróba.
Első feladataként a Novarának, négy romboló és három torpedónaszád kíséretében, 1915. december 4-én San Giovanni di Medua kikötőt kell megtámadnia. Nehogy az antant-tengeralattjárók észrevegyék, éjjel jut el a kikötőhöz, és bombázza. Horthy hajóegysége három gőzöst és öt vitorlást elsüllyeszt. Egy gőzöst és tíz nagy vitorlást megrongál. „Merész tettének jutalma” a hadidíszítményes és kardokkal ékesített Lipót-rend lovagi keresztje.
Horthy dicsekszik, hogy milyen szerencsés. Amerre viszi feladata, szabad előtte a tenger. Ezt babonás voltának is tulajdonítja. Indiai útjáról hozott magával egy rózsafüzérhez hasonló, szent amulettet, amit, ha nagyon óhajt valamit, a kezében marokra fog, morzsolgat. Más babonákban is hisz. Sohasem kel bal lábbal az ágyból. Lesöpörné a hajóról, aki szeme láttára beköp a tengerbe. Szerencsés napja a péntek. Fél a tizenharmadikától és a tizenhárma s számtól. Tizenharmadikán nem kezdeményez újat.
Legközelebbi útját már nem kíséri szerencse. A babona sem segít. Eddig nem került szembe ellenséges hadihajóval. Most, amikor erős torpedóromboló kísérettel az albán kikötők felé tart, hogy azokat bombázza, egy angol csatahajóval és egy cirkálóval találkozik. Habozik: mit tegyen. Kockázatos felvenni velük a harcot, mert a Novara ágyúinak lőtávolsága rövidebb. Nagy gyorsasággal kellene manővereznie, s közel jutni az angol hadihajókhoz, hogy azokat biztonsággal lőhesse. Nem ezt teszi: megfutamodik.
Az angol cirkáló követi és lövi a Novarát, de Horthy utat nyer. Polában azzal menti magát: nem éppen felemelő érzés nyúl módjára futásban keresni menekülést, de harc közben a legkisebb hiba a Novara pusztulását okozhatta volna. Megrovást kap a megfutamodásért.
Gyors hőstettel szeretné felejtetni megfutamodását. Ezzel nemcsak csúfos kudarcot vall, de köznevetség tárgya lesz, amit hiszékenységének köszönhet.
A központi hatalmak egyesített serege 1916 elején elfoglalja Szerbia nagy részét, Montenegrót és Albánia északi részét. A bolgár hadsereg az antanthoz csatlakozó Görögországba szorítja vissza a szerb hadsereg segítségére érkező angol-francia katonaságot. A Balkán félsziget a központi hatalmak kezére kerül, de az olaszok Dél-Albániában, az angol-francia expedíciós hadsereg Görögországban megveti a lábát.
A szerb hadsereg maradványai, mintegy százötvenezer fő, eljut az Adriai-tengerhez, ahonnan az antantszövetségesek hajói a Görögországhoz tartozó Korfu szigetére akarják szállítani őket.
Egyik délután a rádióstiszt izgalmában fulladozva jelenti Horthynak: közlést fogott el, Péter szerb király aznap este Durazzóban olasz rombolóra száll, és Brindisibe készül menekülni.
Horthy azonnal engedélyt kér a főparancsnoktól, hogy a Novarával elfoghassa vagy elsüllyeszthesse az olasz rombolót. Rögtön indul, de már menet közben kiderül: a rádióközlés szerinti időpontig nem juthat el Durazzóig. Megkíséreli az olasz romboló útját elvágni. Viharos, szeles az éj, de az ég felhőtlen, és a holdtölte lehetővé teszi a látást. Több órán át cirkál Horthy a Durazzo-Brindisi útvonalon, de hiába látcsövez, ő is, tisztjei is, egyetlen hajót sem látnak. Különösen nem azt a hajót, amely Péter szerb királyt szállítja, mert ekkor már az olasz király vendége. A Novara által felfogott rádiótávirat olasz beugratási kísérlet, hogy tőrbe csalják, az osztrák-magyar hadiflotta valamelyik egységét. Még szerencséje Horthynak, hogy bántódás nélkül visszatérhet. Rajta ragad ellenben a híres vadászmondás: ígéri a nyulat a mezőn, ha majd lelövi. Horthy „ígérte Péter király elfogását”: a szaladó nyulat a mezőn …
Legnagyobb balsikere az, amikor azt a parancsot kapja, hogy a Novarával és a mellé adott kísérő egységekkel rajtaütésszerűen zavarja meg a megvert szerb sereg maradványainak elszállítását Durazzóból Korfuba.
Horthy elindul, majd visszafordul. Rádión jelenti, a Novara gépeinek üzemzavara miatt nem vállalkozhat harcra olyan hajóval, amelynek sebessége négy-öt tengeri mérfölddel csökkent. Visszatér Polába a hibát kijavítani, de reméli, idejében kifuthat a parancs végrehajtására.
Mire újból útnak indul, nem találja a szerb hadsereget szállító hajókaravánt. Mentegetőzését, hogy javítani kellett a gépeket, nem fogadják el teljesen helytállónak. Parancsa szerint a Novarának és kíséretében a torpedórombolóknak az éj sötétjében kellett volna nagyszámú ellenséges hajó közé vegyülniük, mintha közéjük tartoznának. Utána valamennyi torpedójának kilövése után még mindig az éj sötétjében észrevétlenül eltűnniük. Ha mégis felfedeznék, akkor sem fenyegeti veszély, mert a hajókaravánt kísérő antant hajóhad az éj sötétjében aligha szánhatná el magát tüzelésre, hiszen főként a saját erőit veszélyeztetné.
Horthy tehát elvégezhette volna feladatát, és a Novarával csökkentett sebességgel is biztonságban eljutott volna Polába.
Emlékiratában elismeri: ő is hibás abban, hogy a megvert szerb sereg maradványait Durazzóból zavartalanul elszállíthatták.
4
Az 1915-ös esztendő hatalmas küzdelmei sem hoznak döntést. Már nemcsak az idő cáfolja meg a német villámháborús haditerveket. A német hadvezetés is, amely ekkor már – mint Vilmos császár dicsekedett vele, hogy ősszel véget ér a háború – 1916-ra ígéri a biztos győzelmet katonáinak. Az antant továbbra is hosszú háborúra készül.
Németország e helyzeten akar változtatni, amikor 1916 tavaszától most már ismét nyugaton akarja kicsikarni a győzelmet, hogy utána lehengerelje Oroszországot. Az osztrák-magyar hadvezetés ugyancsak a keleti frontról elvitt hadosztályok segítségével véli Tirolban döntően megverni az olasz hadsereget, hogy újból Oroszország ellen forduljon.
E terveknek megfelelően a német hadsereg a nyugati fronton 1916 februárjában minden lehető katonai erejét összpontosítva megkezdi Franciaország legmodernebb, betonból, acélból megépített, ágyúk ezreivel megerősített hatalmas várhálózatának, Verdunnek az ostromát. Elfoglalásával összeomlana Franciaország védelmi rendszere.
A német hadvezetés, amikor 1916 februárjában a nyugati fronton megkezdi Verdun ostromát, azt reméli: gyorsan eljut Párizsba, s ezzel 1916 vége előtt eldönti nyugaton a háborút.
E tervét arra is alapozza, hogy az orosz hadsereg a tavalyi gorlicei vereséget követően esetleg még hosszú ideig alkalmatlan nagyobb szabású támadásra. Egyelőre tehát nem kell azzal számolni, hogy az oroszok újabb hadjáratot kezdenek a német, illetve az osztrák-magyar hadsereg ellen. Emiatt a németek az orosz fronton állóháborúra rendezkednek be. Erőik jelentős részét elviszik innen nyugatra.
Az osztrák-magyar hadvezetés is minden lehető katonai erejét átcsoportosítja az olasz frontra.
A Verdunnél elkezdődött támadás a világháború egyik legelkeseredettebb ütközete. Négy nap alatt a két fél mintegy kilencszázezer embert veszít.
A német hadsereg azonban nem éri el célját. Hibának bizonyul a német és az osztrák-magyar hadvezetés ama számítása is, hogy az orosz hadsereg az elmúlt év vereségei nyomán képtelen nagyszabású támadásra. 1916. június 4-én négyszáz kilométer szélességben megindul az osztrák-magyar hadsereg ellen. Áttöri ennek frontját. Itt és a hetekig tartó visszavonuló védelmi harcokban az osztrák-magyar hadsereg rendkívül súlyos vereséget szenved: kétszázezer katonája elesik vagy megsebesül. Háromszázezren kerülnek orosz fogságba.
Az orosz hadsereg ismét eljut a Kárpátokig. Megállítására az osztrák-magyar hadvezetés idősebb korosztályokból felállított új erőket vet be. Jelentős erőket kényszerül elvonni az olasz frontról is. Ez sem elég. Nehogy bekövetkezzék a monarchia katonai összeomlása, a német hadvezetésnek nyugatról kell csapatokat küldenie a keleti frontra.
Ezt kihasználva, 1916. július 24-én francia és angol főerők indulnak támadásra a Somme folyónál a németek ellen. Erős támadásukkal csökkenteni kívánják a Verdun miatt Franciaországra nehezedő félelmetes nyomást. Ugyanakkor keleten az orosz hadsereg további előrenyomulását akarják elősegíteni. A somme-i csata, amelyben visszanyomják a németek frontját, még Verdun ostrománál is véresebben alakul. A hónapokig tartó küzdelem folyamán mindkét oldalon százezrek esnek el, sebesülnek meg.
A súlyos vereség, hogy az orosz hadsereg ismét benyomulhatott az országba, felrázta a népet. Jelentős többségében már csakis Magyarország megmentéséért hajlandó harcolni. E válságos helyzetben, amikor egyre hatalmasabban kialakul a nép békevágya, egyetlen párt sem akad, amely a béke és Magyarország függetlensége jelszavával vezetné a tömegek háborúellenes harcát.
– Ha a hagyomány kötelez, ha a forradalmi eredet nem puszta szólam, akkor a Szociáldemokrata Párt mellett a Függetlenségi Pártnak lett volna kötelessége már ebben a stádiumban is foggal-körömmel harcolni a magyar nép békéjéért … Nem tették! – ismerte be később Károlyi Mihály gróf. Majd arról ír: úgy véltük, ekkor már elérkezett a perc, amikor németellenes politikánkkal demonstrálnunk kell és megmutatnunk a külföldnek, hogy van Magyarországon egy párt, amely kész a németekkel szakítani, különbékét kötni és az antant felé tájékozódni.
1916 júniusában Károlyi a képviselőházban felhívta Tisza miniszterelnököt, nyilatkozzék a hadicélokról. Ezek érdekében állnak-e a magyar népnek? Sürgeti a békét, de Magyarország szempontjából még mindig a megegyezéses imperialista békét.
Károlyi ezt most már politikailag akkor veti fel, amikor vége szakadt a háború kezdetekor kialakult helyzetnek, hogy a monarchia két vezető nemzetének mind az osztrák, mind a magyar uralkodó osztályai összefogtak, és szinte teljes egyetértésben támogatták a háborút és ennek céljait. E politikát akkor még a magyar képviselőház legerősebb ellenzéki pártja, a Függetlenségi Párt is támogatta. A központi hatalmak teljes győzelmének ábrándja azóta szétfoszlott. A kompromisszumos béke lehetősége foglalkoztatja most már a polgári politikusok mind szélesebb köreit.
A háborús válság mélyülése kiélezte az ellentéteket az osztrák és magyar uralkodó osztályok között annyiban is, hogy a magyar burzsoázia köreiben mind erőteljesebb az a törekvés – és ennek főként Károlyi ad kifejezést -, hogy a háborúban való részvétel fejében tűzzék napirendre a magyar kormányzat önállóbbá tételét. Felújítja az önálló vámterület követelését. Igényli Magyarország egyenjogúságát a monarchia közös ügyeinek intézésében.
A Függetlenségi Párt többsége ellenezte a szerintük túlzó, Károlyi Mihály vezette liberális szárny fellépését. A párt e kérdésben 1916 júliusában kettészakadt. Kilencvenöt parlamenti képviselő, gróf Apponyi Albert vezetésével, kitart a németbarát Tisza-kormányt támogató háborús politika mellett. Károlyi lemond a Függetlenségi Párt elnökségéről, kilép a pártból. Huszonegy híve követi. Külön pártot alapítanak: az Egyesült Függetlenségi és 48-as Pártot.
Galántai írja: – Károlyi Mihály szinte egyedülálló politikai pályájának egyik legfontosabb lépését tette meg az önálló párt megalakításával. Látta, hogy a hivatalos politika a biztos bukás felé vezet. Meg akarta menteni Magyarország integritását, a nemzetiségek feletti hegemóniát, és demokratizált formában a vagyonos osztályok hatalmát. Ennek érdekében követelte: változtatni kell a politikai orientáción, de legfőképpen minél előbb ki kell jutni a semmi jót nem ígérő háborúból. Változtatni kívánt a belső viszonyokon is. Harcolni kívánt a Függetlenségi Párt korábbi, az 1906-10-es évi koalíciós kormány idején cserbenhagyott követeléseiért, elsősorban a perszonáluniós független Magyarország megvalósításáért. Hogy Ausztriával csak a két uralkodó személye legyen közös.
További programjának vallja a sajtó-, egyesülési és gyülekezési jog szabadsága kivívását, a földbirtok egészségtelen elosztásának megszüntetetését. Az általános választójog, a titkos szavazás megvalósítását. Harcol a mielőbbi hódítás nélküli békéért. Ezt azonban Károlyi pártja még mindig összeköti Magyarország területi sérthetetlenségével. A nemzetiségi kérdésben éppen emiatt nem ad határozott programot.
A képviselőház többsége, a Nemzeti Munkapárt nevében Tisza miniszterelnök elutasítja az antantbarátnak nevezett új párt programját. Csakis a németekkel együtt hajlandó a békéről tárgyalni. Továbbra sem akar a népnek titkos és általános választójogot adni. Kitart amellett, hogy ő az általános szavazati jog bevezetését Magyarországon nemzeti szerencsétlenségnek tartja. A hazai nemzetiségek jogait sem hajlandó lényegesen kiterjeszteni. E politikájával éri el Tisza, hogy akárcsak békében, most a háború idején is egyaránt ő az ország leggyűlöltebb embere.
A nemzetiségi kérdésben adandó engedményektől függ pedig, hogy Románia csatlakozik-e az antanthoz. Tisza e makacs sovinizmusával a legfőbb hibás abban, hogy 1916. augusztus 15-én Románia megüzente a háborút a monarchiának és Németországnak.
A határ védtelen. A monarchia nem rendelkezik katonai tartalékkal. A román hadsereg benyomul Erdélybe.
Támadásba lendül az olasz hadsereg is. Megnyeri az Isonzó folyónál dúló, immár hatodik csatát. Behatol a monarchia területére. Az osztrák-magyar hadvezetés az olasz támadás feltartóztatására túlnyomóan Magyarországon sorozott legénységű ezredeket vet be. E véres harcokban az átlagosnál jóval nagyobb a magyar csapatok vesztesége. Ismét érvényesül a magyar népet mindig elkeserítő, több évszázados hagyomány, hogy az osztrák származású hadvezérek mindig a legvéresebb harcokba vetették be az úgymond: amúgy is mindig lázongó magyarokat. Hadd vérezzenek! Kevesebb velük legalább a baj! Emiatt most is több százezer magyar katona temetője a görzi hídfő, az Isonzó folyó, a Doberdó-fennsík.
Egyre erősödött közben a Somme folyó menti antant támadás. A német hadvezetés mégis, ha el akarta kerülni szövetségesének, Ausztria-Magyarországnak a katonai összeroppanását, és nehogy különbekét kérjen az antanttól, a monarchia megsegítésére kénytelen volt nyugatról elvont német hadosztályokat küldeni. Megállították az olasz támadást. A románokat visszaverték a határon túlra. Az év végéig elfoglalták Bukarestet és Románia nagy részét.
A német segítségért cserébe a monarchiának le kellett mondania a katonai vezetés önállóságáról. Keleten Hindenburg német tábornok vette át a német-osztrák-magyar haderők parancsnokságát. Rövidesen nyugaton is ő lett a legfőbb hadvezér. Reá hárult a feladat, hogy megszüntesse az eddig oly sok áldozatba került Verdun hiábavalónak bizonyult ostromát. Franciaország fellélegezhetett.
Magyarországon ez az időpont most már az a fordulópont, amikor a világháború kitörésével elkezdődött és még 1916 első negyedében is magát erősen tartó soviniszta láz, amelynek hatására a KUÖL is elindult a frontra, egyre mélyülő elégedetlenségbe csapott át.
Az Adriai-tengeren 1916 folyamán az osztrák-magyar hadiflottának tulajdonképpen nincs feladata. Úgyszólván békebeli szolgálatot tart, de a legénység sokkal rosszabb körülmények között él. Kevés az élelem, kevés a szabadság, alig szállhatnak partra. Elkeseredettek.
Utóbbi a Novara parancsnokára is vonatkozik annyiban, hogy a három egymás utáni nagy kudarcát követően, és miután elmulasztotta megzavarni a szerb hadsereg maradványainak elszállítását, Horthyra a hajóhad parancsnoka nem bíz újabb önálló feladatot. A többi cirkáló olykor mégis kifut adriai portyára, neki egyedüli gondja a szolgálat. A rend, a fegyelem, a tisztaság fenntartása a hajón, amivel megőrjíti tisztjeit és a legénységet. Felszabadulnak, ha távozik a hajóról.
Ez elég gyakran megtörténik. Felesége azzal, hogy a gyerekek fejezzék be Bécsben tanulásukat, nem költözik Polába. Unalmában Horthy nőkhöz jár, kártyázik.
Tekintélye mégis váratlanul magasra nő. Nyolcvanhat éves korában meghal Ferenc József. Károly főherceg lép a trónra. Horthyról ismeretes, mennyire közel áll az új császár-királyhoz. Pletyka kering az új király és Horthyné állítólagos egykori kapcsolatáról.
Horthy engedélyt kér a flottaparancsnoktól, hogy részt vehessen a gyászünnepségen. Az engedélyt megkapja. Jelen lehet a bécsi stephanskirchei temetési szertartáson.
1916 végén, Ferenc József halálakor, közel két és fél esztendeje tart már a világháború. A népek egyaránt súlyosnak érzik a háború végtelen terheit és embertelenül súlyos áldozatait. Erősödik a békevágy, a háborúellenes tömegmozgalom.
A háború kitörésekor kétségtelenül erős volt a soviniszta hangulat, amely átmenetileg birodalomszerte elmosott számos régi ellentétet: részben a Habsburg-ház és a németek elleni gyűlöletet is. 1916 végén azonban a huszonkilenc hónapja tartó háború, a milliós emberáldozat, a nélkülözés teljesen megváltoztatja a kedélyeket. A nép megismerte a háborút. Alig akad család, amelynek nincs elesettje, sebesültje, hadirokkantja. A munkaképes férfilakosságnak több mint egyharmadát vitték el katonának.
Ausztria-Magyarország szempontjából a hadihelyzet ekkor már oly súlyos, hogy Ferenc József élete utolsó napjaiban kénytelen Vilmos császárnál felvetni a kompromisszumos megegyezésen alapuló békekötés kérdését. Károly király még határozottabban kívánja a kompromisszumra vezető béketárgyalásokat. Szerinte a monarchia sokáig már nem képes folytatni a háborút. Ha nem sikerülne békét kötni, összeomlástól, forradalomtól tart. Azzal akarja megóvni a Habsburg-dinasztiát, a monarchiát, hogy sürgősen megegyezéses békét kötne az antanttal.
A német császár és környezete sem titkolhatja: bár Németország jelentős ellenséges területeket tart meghódítva, katonai helyzete aggasztó. Ez készteti Vilmos császárt, hogy a közeledő karácsonyi ünnepek ürügyén, 1916. december 12-én közzétegyék és a semleges országok útján eljuttassák az antanthoz Németország, Ausztria-Magyarország, Bulgária és Törökország közös béke jegyzékét.
A béke azonban, amelyet a központi hatalmak javasolnak, különösen Németország részéről, még ha több tekintetben fel is adja eredeti háborús céljait, rablóbéke lenne, amellyel legalább részben biztosítani akarja imperialista céljait.
Békejegyzékük olyan, mintha diktálhatnák az antantnak a békét. Feltételeikről mit sem közölnek, ellenben kijelentik, ha a békének és engesztelődésnek ezen ajánlata ellenére tovább folynék a küzdelem, a felelősséget az emberiség és a történelem előtt ünnepélyesen áthárítják az antantra. A központi hatalmak a háborút a győzelmes befejezésig folytatják.
A magyar képviselőházban Károlyi Mihály bírálja a békejavaslatot. Kijelenti: békefeltételek nélkül nem lehet tárgyalni. Jelentsék ki a központi hatalmak, nincsenek hódító szándékaik.
Az antant 1917. január 10-én elutasítja a központi hatalmak békejavaslatát. Közlik békefeltételeiket: a központi hatalmaknak ki kell üríteniük a háború alatt elfoglalt területeiket. Németországnak vissza kell adnia Franciaországnak az 1871-es háborúban elragadott Elzász-Lotaringiát. Az Osztrák-Magyar Monarchiát és a török birodalmat nemzeti elv alapján kell átrendezni.
Az antanthatalmak, amikor visszautasítják a békejegyzéket, akárcsak Vilmos császár, ők is békéről beszélnek, hogy ezzel megtévesszék a békevágyó tömegeket. Valójában folytatni kívánják a háborút. Remélik a központi hatalmak és különösen Ausztria-Magyarország gyors összeomlását, ezzel az antant teljes háborús győzelmét, imperialista céljaik maximális megvalósítását.
A német vezető körök is számítanak a háború elhúzódására. Abból indulnak ki, hogy Európában övék a legerősebb hadsereg. Szilárdabbnak látják a mögöttes hadszínteret és benne a monarchiát, mint amilyen valójában. Arra gondolnak: az antant nagyobb erővel és anyagi tartalékokkal rendelkezik, mégis különösen Oroszország és Franciaország előbb roppannak össze, mint a központi hatalmak. Így alakul ki a német „Durchhalten” politika. Kitartani mindenáron a kompromisszumos békéig, esetleg a teljes győzelemig. Ehhez „csodafegyvert” készítenek elő, a korlátlan tengeralattjáró-háborút.
Tisza egyetért a németekkel. Csakis az ő erejükben bízva látja elérhetőnek az imperialista érdekeket kielégítő békét. Szerinte a béke lehet megegyezés, de lehet a német győzelmek eredménye is, s ehhez a „Durchhalten”, a háborúban való kitartás és határozottság vezethet.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!