(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
IX.
Milyen gazdasági lehetőségekkel rendelkezett Németország, amikor megtámadta a Szovjetuniót?
Németország, miután Európa majdnem minden gazdasági és hadászati erőforrását magához ragadta, mint ismeretes, jól felszerelte fegyveres erőit korszerű fegyverzettel, harci technikai eszközökkel, és kellő mennyiségű hadianyaggal látta el magát. Az a körülmény, hogy abban az időben Nyugat-Európában nem voltak aktív tevékenységet folytató erők, lehetővé tette, hogy a hitleristák egész főerejüket a Szovjetunió ellen összpontosítsák.
Közvetlenül a háború előtt Németországban és az általa megszállt országokban 31,8 millió tonna acélt gyártottak. Egymaga Németország 257,4 millió tonna szenet bányászott, a csatlós államokkal együtt pedig 439 millió tonnát. A Szovjetunió acélgyártása 18,3 millió tonna, széntermelése pedig 165,9 millió tonna volt. Németország gyenge pontja volt az ásványolaj-termelés, ezt azonban bizonyos mértékig ellensúlyozta a román import, a készletfelhalmozás és a szintetikus benzin gyártása.
A versailles-i szerződés gátlástalan felrúgása után a hitlerista vezetés agresszív tervei érdekében az egész gazdaságpolitikát az általa kitervelt hódító háború érdekeinek rendelte alá. A német ipart teljesen hadivágányra állították át. Minden egyéb háttérbe szorult.
A hitlerista vezetők hatalmas hadigazdasági potenciált hoztak létre, viszonylag rövid idő alatt több mint 300 nagy hadiüzem épült, Németország haditermelése 1940-ben, az előző évhez viszonyítva kétharmadával, 1932-höz viszonyítva pedig 22-szeresére növekedett. A német ipar 1941-ben több mint 11 000 repülőgépet, 5200 harckocsit és páncélozott harcjárművet, 30 000 különböző űrméretű löveget, mintegy 1,7 millió karabélyt, puskát és géppisztolyt gyártott. Emellett figyelembe kell vennünk a nagy mennyiségű zsákmányolt fegyvert, továbbá Németország csatlós államainak és az általa megszállt országoknak a termelőkapacitását.
Mit tudtunk mi akkoriban Németországnak a Szovjetunió ellen összpontosított fegyveres erőiről?
Vezérkarunk F. I. Golikov tábornok vezette Felderítő Csoportfőnökségének adatai szerint a további német csapatszállítások Kelet-Poroszországba, Lengyelországba és Romániába 1941 január végén kezdődtek. A felderítés véleménye szerint februárban és márciusban kilenc hadosztállyal növekedett, az ellenséges csoportosítás: a balti körzettel szemben – három gyalogos hadosztállyal, a nyugati körzettel szemben – két gyalogos hadosztállyal és egy páncélos hadosztállyal, a kijevi körzettel szemben pedig egy gyalogos hadosztállyal és három páncélos ezreddel.
Golikov tábornoktól, a felderítő csoportfőnöktől kapott információt haladéktalanul jelentettük Sztálinnak. Nem tudom, hogy a felderítési adatok közül mit jelentett Golikov tábornok személyesen Sztálinnak.
- április 4-re a németek a Balti-tengertől Szlovákiáig – Golikov tábornok adatai szerint – újabb 5 gyalogos és 6 páncélos hadosztállyal erősödtek. A Szovjetunióval ekkor összesen 72-73 hadosztály állt szemben. Ehhez még hozzá kell vennünk a Romániában állomásozó német csapatokat, összesen 9 gyalogos és 1 gépkocsizó hadosztályt.
Május 5-re Golikov tábornok jelentése szerint a Szovjetunióval szemben álló német csapatok mennyisége már elérte a 103-107 hadosztályt (beleértve azt a 6 hadosztályt, amely Danzig és Poznan környékén állomásozott, és a Finnországban levő öt hadosztályt is). Ezek közül Kelet-Poroszországban 23-24, Lengyelországban a nyugati körzettel szemben 29, Lengyelországban a kijevi körzettel szemben 31-34, Romániában és Magyarországon pedig 14-15 hadosztály állt.
Az ellenség nagy hadszíntérelőkészítő munkát végzett: Szlovákiában és Romániában második vágányokat fektettek, kibővítették a repülőterek és leszállóhelyek hálózatát, gyors ütemben épültek a katonai raktárak. A városokban és iparvállalatoknál légvédelmi kiképzést szerveztek, óvóhelyeket építettek és próbamozgósításokat tartottak.
A magyar hadsereg mintegy négy hadteste állt Kárpát-Ukrajnában. A román csapatok jelentős része a Kárpátokban állomásozott.
Finnországban Abo kikötőjében április 10-től 29-ig német csapatok szálltak partra, mintegy 22 000 fő, amelyeket utána Rovaniemi körzetébe és tovább Kirkenesbe irányítottak. Golikov tábornok lehetségesnek tartotta, hogy hamarosan további német csapaterősítések érkeznek a Jugoszláviában felszabadult erőkből.
- június 1-én a Felderítő Csoportfőnökség adatai szerint mintegy 120 német hadosztály állt szemben a Szovjetunióval.
1941 tavaszán a hitleristák nyugati ellenségeik részéről nem tartottak komoly tevékenységtől, és Németország fegyveres erőinek zöme a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő vonalon összpontosult.
1941 júniusára Németország 8 millió 500 ezer főre emelte fegyveres erőinek létszámát. A növekedés 1940-től kezdve 3 millió 550 ezer fő, vagyis hozzávetőlegesen 208 hadosztály. Nálunk júniusban, a pótlólagosan behívott korosztályokat is beszámítva, körülbelül 5 millió ember állt fegyverben.
Hitler úgy gondolta, hogy elérkezett a kedvező pillanat a Szovjetunió megtámadására. Sietett, és nem ok nélkül …
Az erőltetett ütemű keleti irányú csapatszállításokat a hitlerista hadvezetés 1941. május 25-én kezdte meg. Addigra a németek a maximálisra növelték a vasút áteresztő képességét. Május 25-től június közepéig 47 hadosztályt szállítottak a Szovjetunió határára, köztük 28 páncélos, illetve gépesített hadosztályt.
Nálunk pedig a következő történt. 1941 egész márciusában és áprilisában a vezérkar megfeszítetten dolgozott, hogy pontosítsa a nyugati határ fedezésének tervét és a mozgósítási tervet arra az esetre, ha háború törne ki. A fedezés tervének a pontosítása után jelentettük Sztálinnak, hogy a számítások szerint a Baltikumban, a nyugati, kijevi és az ogyesszai körzetekben levő csapatok nem lesznek elegendők a német erők csapásának az elhárítására. A belső körzetek csapataiból sürgősen mozgósítani kell néhány hadsereget és minden eshetőségre készen május elején a Baltikum, Belorusszija és Ukrajna területére kell irányítani őket.
Sztálin úgy határozott, hogy mozgó táborozás ürügyén Ukrajnába és Belorusszijába dobjunk át két-két csökkentett létszámú összfegyvernemi hadsereget. Figyelmeztetett bennünket a rendkívüli óvatosságra és a hadműveleti álcázást szolgáló intézkedésekre.
Ugyanakkor Sztálin elrendelte, hogy fokozott ütemben fejlesszük az állandó és tábori repülőterek hálózatát. De csak arra kaptunk engedélyt, hogy a tavaszi mezei munkák befejezése után vehetünk igénybe munkaerőt erre a célra.
Egy alkalommal szokásos megbeszélésünk végén Sztálin megkérdezte, hogyan halad a tartalékosok behívása.
A honvédelmi népbiztos azt felelte, hogy az rendben folyik, a jegyzékekben szereplő tartalékosok április végén a határ menti körzetekben lesznek. Május elején megkezdődik átképzésük a csapatoknál.
A vezérkar május 13-án utasította a körzeteket, hogy a belső körzetekből vonják előre nyugat felé a csapatokat. Az intézkedés nyomán a 22. hadsereg az Urálból Velikije Luki körzetébe, a 21. hadsereg a Volga menti katonai körzetből Gomel környékére, a 19. hadsereg az észak-kaukázusi körzetből Belaja Cerkov környékére, a 25. lövészhadtest a harkovi körzetből a nyugati Dvina terepszakaszra, a 16. hadsereg pedig a Bajkálon túlról Ukrajnába, Sepetovka környékére települt.
Május folyamán a belső katonai körzetekből összesen 28 lövészhadosztályt és négy hadseregparancsnokságot vontunk előre nyugati határainkhoz.
Május végén a vezérkar utasította a határ menti körzetek parancsnokait, hogy sürgősen kezdjék meg a harcálláspontok előkészítését, június közepén pedig azt a parancsot kapták, hogy a frontparancsnokságok települjenek ki: az Északnyugati Front Panevezys körzetébe, a Nyugati Front Obuz-Leszna, a Délnyugati Front pedig Tarnopol körzetébe. Az ogyesszai körzetet hadseregparancsnokság minőségében Tarnopolba telepítették. E körzetekbe a front (hadsereg) parancsnokságoknak június 21. és 25. között kellett kiérkezniük.
A feltételezhető ellenséghez legközelebb 47 szárazföldi és 6 tengeri határőr osztag, 9 önálló határőr parancsnokság, a Belügyi Népbiztosság operatív csapatainak 11 ezrede, továbbá a fedező hadseregek első lépcsőinek lövészhadosztályai voltak, amelyek szintén a határ közelében helyezkedtek el, de nem voltak harcrendbe szétbontakoztatva.
A nyugati határ menti körzetekben és flottáknál összesen 2,9 millió ember, több mint másfél ezer új típusú és elég sok elavult repülőgép, mintegy 35 000 löveg és aknavető (az 50 mm-esek nélkül), 1800 nehéz- és közepes harckocsi (kétharmad részük új típusú) és jelentős számú korlátozott kilométer tartalékkal rendelkező könnyű harckocsi tartózkodott.
A harckiképzés és a hangulat a határ menti körzetekben nem volt azonos és sok tényezőtől függött: a csapatok nevelésének hagyományaitól, a parancsnoki kar kezdeményezőképességétől és felelősségétől, a szervezettségtől és a harcászati szabályzatok előírásainak betartásában tanúsított szívósságtól. Ma már nehéz részletesen felidézni mindazt, ami a határ menti körzetekben történt, érzékeltetni azt az atmoszférát, amely a háború kitörésekor uralkodott. Emlékszem, különösen a vezérkarnál töltött első időmben állandóan a nemrég otthagyott Kijevi Különleges Katonai Körzet körül forogtak gondolataim. Miként állnak ott a dolgok?
Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány részletet idézni I. H. Bagramjan marsallnak a visszaemlékezéséből, aki akkoriban ezredesként e körzet hadműveleti osztályának a vezetője volt. Úgy vélem, hogy ezek a lapok híven tükrözik, milyen volt a helyzet közvetlenül a hadseregben, milyen nehézségek voltak a háborút megelőző utolsó hónapokban.
„Alig búcsúztunk el parancsnokunktól, aki a XVIII. pártkonferenciára utazott – írja Bagramjan -, amikor a vezérkartól utasítás érkezett: a körzet törzsfőnöke azokkal a tábornokokkal és tisztekkel együtt, akik részt vettek az államhatár fedezési tervének a kidolgozásában, sürgősen utazzanak Moszkvába. M. A. Purkajevvel együtt a fővárosba utazott N. A. Laszkin tábornok, a légierő törzsfőnöke, I. I. Trutko tábornok, a körzet törzsfőnökének a helyettese, aki a hadműveleti hadtápkérdésekkel foglalkozott, D. M. Dobikin tábornok, a körzet csapatainak a híradó főnöke, A. A. Korsunov ezredes, a körzet katonai szállítási főnöke, továbbá én és helyettesem, A. I. Danyilov ezredes.
Moszkvában végül minden tisztázódott: a körzetet érintő hadműveleti intézkedések megtárgyalásában kellett részt vennünk.
… Még folyt a munka, amikor egyszercsak parancsot kaptunk, azonnal térjünk vissza Kijevbe, közvetlen szolgálati kötelességeink teljesítése végett. Itt elsősorban meg kellett vizsgálnunk az államhatár fedezésének terveit a hadseregeknél. Ezeket a terveket a körzetparancsnokság útmutatásai alapján a hadseregek törzsei dolgozták ki. Nagy megelégedésünkre a hadseregek terveit nem kellett alapvetően átdolgozni, csupán jelentéktelen helyesbítésekre volt szükség.
De nemsokára – nyomban azután, hogy a fasiszták elkezdték Jugoszlávia megszállását – a vezérkar úgy intézkedett, hogy az államhatár fedezésének tervében hajtsunk végre egy sor lényeges módosítást. A körzetparancsnokságot utasították, hogy jelentősen növelje az államhatár közvetlen fedezésére kijelölt csapatok állományát …
Kirponosz tábornok el volt keseredve, mert – véleménye szerint – alaposan meggyengült a tartaléka és most a „passzív védelemre” lényegesen nagyobb erőket jelöltek ki, mint amennyit ő szükségesnek tartott. Ámde a parancs az parancs: április 18-án továbbítottuk a hadseregeknek a megfelelő utasításokat, hogy ezeket a módosításokat hajtsák végre tervükben. Éppen emiatt nem sikerült áprilisban rendbe tenni az államhatár fedezésének hadsereg-terveit.
A hadsereg-törzsfőnököket azokkal a munkatársakkal együtt, akik részt vettek a tervek kidolgozásában, újból berendelték a körzet törzséhez. Minden elölről kezdődött. Nagy nehézség volt, és ez a munkát alaposan elhúzta, hogy a terveket kidolgozó tábornokoknak és tiszteknek az első papírtól az utolsóig mindent sajátkezűig kellett megírniuk …
A tervek átdolgozásának május 10-ig be kellett fejeződnie. Szerencsére ezek voltak az utolsó komoly kiegészítések, különben a tervek a fasiszta hordák betöréséig sem készültek volna el.
Április második felében a Vörös Hadsereg felső vezetése észrevehetően sürgetni kezdte a határ menti körzetek megerősítését szolgáló intézkedések végrehajtását. Emlékszem, április 26-án körzetünk parancsot kapott Moszkvából, hogy június 1-ig állítson fel öt gyorsanmozgó páncéltörő tüzérdandárt és egy légideszant-hadtestet. Négy lövészhadosztályunkat hegyi lövésszé szervezték át. A körzetparancsnokságot értesítették arról, hogy május 25-ével a körzethez fog tartozni a Távol-Keletről érkező 31. lövészhadtest parancsnoksága.
Az utolsó tavaszi hónap korántsem hozott felmelegedést a nemzetközi légkörben. Sztálinnak a Népbiztosok Tanácsa elnökévé történt váratlan kinevezését a körzet törzsénél mindenki a nemzetközi helyzet súlyosbodása jelének tekintette. A szovjethatalom fennállása óta első ízben történt, hogy a legmagasabb párt- és állami vezetés egy kézbe került. A gyorsan növekvő veszély egyéb jelei is mutatkoztak.
Május második felében a vezérkartól utasítást kaptunk, amely a körzet parancsnokának előírta, hogy vegye át az Észak-kaukázusi Katonai Körzet parancsnokságától és helyezze el táborokban a 34. lövészhadtest parancsnokságát és annak hadtest közvetlen csapatait, továbbá át kellett vennie még négy 12 000-es létszámú lövész- és egy hegyi lövész hadosztályt.
E csapatok vezetéséhez az Észak-kaukázusi Katonai Körzetből egy operatív csoportnak kellett érkeznie M. A. Rejtyer altábornagynak, a körzetparancsnok első helyettesének a vezetésével. Az érkező csapatok elhelyezését szintén maga a vezérkar határozta meg. Ugyanebből a direktívából megtudtuk, hogy a csapatok május 20-tól érkeznek. Bár a direktíva, úgy látszik, nem érte váratlanul a parancsnokságot, mégis szerfölött aggasztotta: hiszen rövid időn belül majdnem egy egész hadsereget kellett elhelyeznünk. A hirtelen fejünkre szakadt sürgős intézkedések miatt el kellett halasztanunk a hadseregek részvételével tartandó parancsnoki-törzsvezetési gyakorlatokat, amelyeket május második felére terveztünk.
Május végén a körzetbe egyik szerelvény a másik után érkezett. A hadműveleti osztály átalakult afféle diszpécserközponttá, ahová az Észak-kaukázusi Katonai Körzetből érkező csapatok mozgására és állapotára vonatkozóan minden információ befutott. Eszembe jut egy jellemző tény. A hozzánk érkező hadosztályok az oda kiküldött tisztjeinknek harcképességükről azt jelentették, hogy a magasabbegységek kivétel nélkül mind békeállományúak, és emiatt nemcsak sok harcosuk és parancsnokuk hiányzik, hanem a felszerelésük is elégtelen. Elsősorban a szállítójárművek és híradó eszközök hiányoznak, amelyeket a hadosztályok a mozgósítás elrendelésekor kaptak volna meg.
Úgy látszik, az a törekvés, hogy a fasiszta Németországgal kötött szerződés feltételeit a legszigorúbban betartsuk, ebben a kérdésben is fontos szerepet játszott.
Előreszaladva meg kell említenem, hogy amikor a háború kitört, ezeket a hadosztályokat sürgősen kezdték átdobni a nyugati hadászati irányba, és ők kénytelenek voltak menetből ütközetbe bocsátkozni.
Az Észak-kaukázusi Katonai Körzetből érkezett öt hadosztály még be sem fejezte az összpontosítást körzetünk területén, amikor június első napjaiban közölte a vezérkar, hogy a honvédelmi népbiztos direktívája alapján megalakult a 19. hadsereg parancsnoksága, amely június 10-én érkezik meg Cserkassziba. A hadsereg állományába kerül a 34. lövészhadtestnek mind az öt hadosztálya és az Észak-kaukázusi Katonai Körzet 25. lövészhadtestének három hadosztálya. A direktíva értelmében az új hadsereg a népbiztos alárendeltségében marad. Parancsnokává I. Sz. Konyev altábornagyot, az Észak-kaukázusi Katonai Körzet csapatainak a parancsnokát nevezték ki.
Egy nappal később a vezérkar figyelmeztette a körzetparancsnokságot, hogy készüljön fel még egy hadseregnek, M. F. Lukin altábornagy 16. hadseregének a fogadására és elhelyezésére, amely útban van a Bajkálon túlról. A terv szerint Lukin tábornok csapatainak a Kijevi Különleges Katonai Körzet területén június 15. és július 10. között kellett összpontosulniuk.
Ily módon már a második hadsereget kellett rövid időn belül fogadnunk és elhelyeznünk a körzet területén. Ez örvendetes dolog volt. Arra az aggodalomra, hogy háború esetén nem lesznek a mélységben csapataink, már nem volt ok. Most már teljesen világossá vált, hogy a népbiztos és a vezérkar gondoskodott a mélységről, amikor megparancsolta, hogy a körzet összes erői készüljenek fel az előrevonásra közvetlenül a határhoz.”34 I. H. Bagramjan: Zapiszki nacsalnyika operatyivnogo otgyela. „Vojenno-isztoricseszkij zsurnal”, No. 1. 1967, sztr. 50. *
Itt helyénvaló szólni az akkori idők fő hibájáról, amelyből természetesen sok más is következett. A német fasiszta csapatok támadása valószínű időpontjának meghatározásában elkövetett tévedésről van szó.
Az 1940. évi hadműveleti tervben, amely pontosítás után 1941-ben érvényben volt, ez állt:
– háborús veszély esetén a fegyveres erőket teljes harckészültségbe kell helyezni;
– az országban haladéktalanul végre kell hajtani a csapatok mozgósítását;
– a csapatokat hadilétszámukra kell feltölteni a mozgósítási terv szerint;
– a mozgósított csapatokat a határ menti katonai körzetek és a Katonai Főparancsnokság tervének megfelelően a nyugati határ menti körzetekben kell összpontosítani és szétbontakoztatni.
A hadműveleti és mozgósítási tervben előírt intézkedések életbeléptetése csak a kormány külön döntése alapján történhetett meg. Erre a külön döntésre csak 1941. június 22-re virradó éjjel került sor. Az utolsó háború előtti hónapokra a vezetés intézkedései nem írtak elő olyan rendszabályokat, amelyeket különösen veszélyes háborús időben a legrövidebb időn belül kellett végrehajtani.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!