(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
VIII.
Különleges megtiszteltetésnek tartottam, hogy a legnagyobb katonai körzet élére neveztek ki, és mindent megtettem, hogy igazoljam a párt központi bizottsága és a kormány nagyfokú bizalmát.
A Kijevi Különleges Katonai Körzet az egyik élenjáró katonai körzet volt. Amikor 1922-től 1939-ig a Belorusz Katonai Körzetben dolgoztam, mi „beloruszok” nagyon tiszteltük a kijevi körzet csapatait, nagyra értékeltük harcikiképzésüket, a törzsek és parancsnokságok vezetőinek hadműveleti-harcászati felkészültségét.
Annak is örültem, hogy a körzetben tapasztalt katonai vezetőkkel és politikai munkásokkal fogok együtt dolgozni. Többeket személyesen is ismertem, sokukról hallottam, néhány elvtárssal pedig éveken át együtt dolgoztam.
A Kijevi Különleges Katonai Körzet törzsének élén abban az időben M. A. Purkajev altábornagy állt. Purkajevvel a Belorusz Katonai Körzetben dolgoztam együtt, ahol akkor a körzet törzsfőnökeként szolgált. Tapasztalt, munkáját alaposan ismerő tábornok, igen kulturált, hozzáértő törzsszakember volt.
A körzet tüzérparancsnokának tisztjét N. D. Jakovlev tábornok töltötte be, a technikai kérdéseknek és a tüzérség harci alkalmazásának nagy szakértője. I. N. Muzicsenko és F. J. Kosztyenko tábornokok, akikkel a 4. „Doni” kozákhadosztálynál hosszú ideig együtt szolgáltam, hadseregparancsnokok voltak. A körzet hadműveleti osztályát P. N. Rubcov ezredes vezette, akit a Honvédelmi Népbiztosság központi apparátusából ismertem. Rubcovot hamarosan felváltotta Ivan Hrisztoforovics Bagramjan ezredes. Őt mint alapos, nyugodt, munkaszerető, hadműveletileg képzett munkatársat ismertem meg. A körzet hadtápfőnöke régi barátom, B. J. Belokoszkov volt.
Szeretnék néhány szót szólni a körzet repülőerőinek parancsnokáról, J. Sz. Ptuhin tábornokról, a kitűnő repülőről és parancsnokról, pártunk hű fiáról, és a megértő elvtársról.
Rövid idő alatt közelről megismerkedtem a körzet többi vezetőjével is, akik tevékeny, képzett parancsnokok voltak. Minden szolgálati megbízatást hozzáértéssel, pontosan és alkotó módon teljesítettek.
Miután megismerkedtem a körzet helyzetével, kötelességemnek tekintettem, hogy felkeressem az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárait. Beszámoltam csapataink Halhin-Gol menti tevékenységéről, a 6. japán hadsereg szétveréséről, elmondtam első benyomásaimat a körzetről, megkértem, segítsenek a körzet anyagi és közszükségleti cikkekkel való ellátásában. A legnagyobb fokú jóindulattal találkoztam és örültem, hogy minden ilyen jól megy.
1940 júniusában csaknem minden egységet és magasabbegységet meglátogattam, majd a körzet törzsével nagyszabású parancsnoki és törzsvezetési gyakorlatot tartottunk a híradó eszközök alkalmazásával, Tarnopol, Lvov, Vlagyimir-Volinszk, Dubno körzetében, ahol 1941-ben, egy évvel később, a németek a „Barbarossa” terv alapján főcsapásukat mérték Ukrajnára.
A gyakorlat azt mutatta, hogy a hadseregek, a magasabbegységek és törzseik élén tehetséges, fiatal tisztek és tábornokok állnak. Igaz, hogy még alapos hadműveleti harcászati kiképzésre volt szükségük, mivel csak nemrég nevezték ki őket magasabb beosztásukba. Erre a kérdésre irányítottuk a vezető állomány figyelmét.
1940 nyarán és őszén a Kijevi Különleges Katonai Körzet csapatainál megfeszített harckiképzés folyt. Azokat a harcászati tapasztalatokat sajátíttattuk el, amelyeket a Vörös Hadsereg a Finnországgal és a japánokkal folytatott háborúban szerzett. Ugyanakkor figyelembe vettük a több európai állam ellen háborút viselő német fasiszta csapatok harci tapasztalatait is.
Ekkor a második világháború már javában folyt. Németország és Olaszország még 1936 végén szerződést írt alá, létrehozva a hírhedt „Berlin-Róma tengelyt”, Németország és Japán pedig megalakította az „Antikomintern Paktumot”, amely állítólag a Kommunista International ellen irányult, valójában azonban egyesítette az agresszorokat a világuralomért folytatott harcukban. 1937-ben Olaszország is csatlakozott a paktumhoz. Ugyanakkor Japán felújította a háborút, hogy elfoglalja egész Kínát. 1938-ban felszámolták Ausztriát mint önálló államot. Ugyanebben az időben érlelődött Csehszlovákia megtámadásának gondolatai „Holnap talán már késő – fordult a szovjet kormány a békeszerető államokhoz -, de ma még van idő, ha minden állam, különösen a nagyhatalmak, szilárd, egyöntetű állást foglalnak el a béke kollektív megmentésének problémájával kapcsolatban.”
A Szovjetunió javaslatait nem fogadták el.
Az 1938. szeptember 29-30-i gyászos emlékezetű müncheni konferencián Anglia és Franciaország beleegyezett, hogy átadja Németországnak a Szudéta-vidéket, hogy „az utolsó pillanatban” megmentse a békét.
A csehszlovák küldöttség zárt ajtók előtt várta országa sorsának eldöntését. A Szovjetuniót kizárták a tárgyalásokból. Készek voltunk Csehszlovákiának segíteni, a légierőt és a páncélos csapatokat harckészültségbe helyeztük: a nyugati határ menti területeken pedig 40 hadosztályt összpontosítottunk. Csehszlovákia akkori uralkodó körei azonban elutasították ezt a segítséget, jobbnak tartva a szégyenletes kapitulációt. 1939. március 15-én Németország megszállta Prágát. Hitler „kibékítése” az előre várható eredményt hozta.
A dolgok ilyen fordulata, amelyet a Szovjetunió nem egy alkalommal előre megjósolt, felvetette azt a kérdést Anglia és Franciaország számára, hogy mi lesz, ha Hitler, akit kelet felé próbáltak irányítani, nyugat ellen fordul. Új megbeszélések, találkozók és tanácskozások sorozata kezdődött, hogy megrettentsék Hitlert a Szovjetunióval kötendő katonai szövetség lehetőségével. Daladier, Chamberlain, akik a Szovjetuniótól segítséget kértek egy Németország részéről bekövetkező agresszió esetén, nem akartak magukra vállalni semmilyen komoly kötelezettséget. A tárgyalások 1939-ben megfeneklettek. Vége szakadt a három ország katonai missziója közötti megbeszéléseknek is, amelyekre egyébként még visszatérünk.
Európában tehát Hitler fenyegetései, valamint Anglia és Franciaország passzivitása uralkodott. A Szovjetunió számtalan intézkedése és javaslata, amely egy hatásos kollektív biztonsági rendszer létrehozására irányult, nem talált támogatásra a vezető kapitalista államokban. Ez egyébként természetes volt. A helyzet minden bonyolultságát, ellentmondásosságát és tragikus voltát Anglia és Franciaország uralkodó köreinek az a kívánsága szülte, hogy Németországot és a Szovjetuniót egymásnak ugrasszák.
Azoknak az osztályérdekei, akik egykor az első szocialista állam ellem harcra szövetkeztek, azt eredményezték, hogy míg a bombák nem saját házaikban robbantak, meghátráltak Hitler elől. Daladier-nak és Chamberlainnek úgy tűnt, hogy mindent és mindenkit ki tudnak játszani, sikerül időben elugraniuk a megdőlt és leomlással fenyegető barna fasiszta fal alól, sőt az utolsó pillanatban a Szovjetunióra tudják majd azt dönteni. Még amikor szeptember 1-én Németország megtámadta Lengyelországot, szövetségesei, Anglia és Franciaország, amelyek ugyan hadat üzentek Németországnak, gyakorlatilag nem tettek semmit.
„Hogy 1939-ben még nem szenvedtünk vereséget – ismerte el Jodl, a német fővezérség hadműveleti vezetésének főnöke ez csak annak köszönhető, hogy az a 110 francia és angol hadosztály, amely Lengyelországgal folytatott háborúnk idején nyugaton a 23 német hadosztállyal szembenállt, teljesen tétlen maradt.”
A pánok Lengyelországa elutasította a Szovjetunió segítségét. „Előreláthatóan” a keleti védelmi vonalakat és erődítményeket építette ki a Szovjetunióval folytatott háborúra készülve. A hitlerista csapatok ugyanakkor nyugatról, északról és délről hatoltak be, és gyorsan elfoglalták a fegyverraktárakat. A lengyel hazafiak hősi harca ellenére a németek hatalmas „katlanba” zárták a lengyel erőket. A második világháború mind nagyobb méreteket öltött.
Milyen volt ezekben a nyugtalan időkben a Vörös Hadsereg?
A párt XVIII. kongresszusán (1939 márciusában) K. J. Vorosilov honvédelmi népbiztos, a Szovjetunió marsallja jelentette, hogy az 1934. évihez képest a hadsereg személyi állománya több mint kétszeresére gyarapodott, gépesítettsége pedig 260%-kal emelkedett. Összegezett adatokat idézett lövészhadtesteink tűzerejéről, amely nem volt gyengébb a német vagy a francia hadsereg hadtesteinek tűzerejénél. A lovasság létszáma másfélszeresére nőtt, és többségében (átlagban 35%-a) tüzérséggel, golyószórókkal, géppuskákkal és harckocsikkal erősödött. Harckocsiállománya csaknem kétszeresére, tűzereje mintegy négyszeresére emelkedett. Nőtt a tüzérség lőtávolsága, a tüzérségi rendszerek tűzgyorsasága, különösen a páncéltörő és a harckocsiágyúké. Míg 1934-ben egész légierőnk egy felszállás alkalmával 2000 tonna bombát tudott levegőbe emelni, most ennél 208%-kal többet. Nemcsak a vadászgépek, de a bombázók gyorsasága is meghaladta az óránkénti 500 km-t.
A párt XVIII. kongresszusán az SZK(b)P Központi Bizottságának munkájáról szóló beszámolójában Sztálin egy új imperialista háború veszélyét elemezve azt mondotta, hogy országunk, miközben töretlenül békepolitikát folytat, hatalmas munkát fejtett ki a Vörös Hadsereg és a Haditengerészet harckészültségének fokozására. És ez valóban így is volt.
Egyébként nálunk elég gyakran történelmileg igen fontos dokumentumok tűnnek el attól függően, hogy tartalmukat ki és mikor mondta vagy adatta ki.
Néha szinte új felfedezésként hangzanak a háború előtti évekre vonatkozó egyes gondolatok és vélemények, amelyeket közvetett adatok és kiegészítő kutatómunka segítségével tártak fel, pedig ugyanezeket a gondolatokat és még inkább tényeket megtaláljuk azokban a könyvekben, amelyeket könnyen levehetünk a könyvespolcról.
Egyebek között az akkori pártkongresszusok dokumentumai rendkívül gazdag történeti anyagot tartalmaznak, tükrözik azt a hatalmas munkát, melyet a párt és nép az élet minden területén végzett. Különben az ilyen dokumentumokat nem egyes emberek, hanem több száz, sőt több ezer képzett szakember készíti, akik óriási tényanyagot néznek át, mielőtt egyetlen számot is adnának a fontos beszámolóhoz.
Amikor a párt XVIII. kongresszusán a honvédelmi népbiztos felszólalt, természetesen nem adhatta meg azokat az abszolút számokat, amelyek a hadsereg erejét jellemezték. De az 1939 augusztusában a Szovjetunió, Anglia és Franciaország katonai missziói között folyt titkos megbeszéléseken a konkrét adatokat is idézték.
Ezek a tárgyalások nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Tükröződik bennük az a komolyság és felelősség, amellyel a szovjet kormány igyekezett megteremteni az európai kollektív biztonságot, az a tevékeny és reális készségünk, hogy ennek érdekében sok mindenre készek vagyunk. A szovjet kormány egyenesen megbízta katonai képviselőit, hogy „írjanak alá katonai egyezményt Anglia, Franciaország és a Szovjetunió védelmének szervezési kérdéseiről egy európai agresszió ellen.”
Anglia és Franciaország azonban nem lévén őszintén érdekelve a sikeres katonai együttműködésben, a tárgyalásokra – nyíltan megmondjuk – másodrendű személyiségeket küldött, ismét csak a helyzet „kitapogatása”, „szondázása” céljából. Az angol misszió titkos utasítása nyíltan kimondta, hogy Anglia kormánya „nem kíván magára vállalni semmilyen konkrét kötelezettséget”, amely „megkötné a kezét”. A missziók azt a feladatot kapták, hogy a tárgyalásokat „nagyon lassan” folytassák, az oroszokat „kimérten kezeljék”, a katonai megegyezéssel kapcsolatban pedig „arra törekedjenek, hogy az lehetőleg csak általános megfogalmazásokra korlátozódjék.”
Íme néhány részlet a korabeli jegyzőkönyvből, amely az országunk nyugati határán felvonulásra kész erők harci lehetőségeit jellemzi.
A Szovjetunió, Anglia és Franciaország Katonai Misszióinak 1939. augusztus 15-i üléséről készült feljegyzés
Az ülés kezdete: 10 óra 7 perc
Az ülés vége: 13 óra 20 perc
… A hadseregparancsnoki rangban levő B. M. Saposnyikov: A katonai missziók előző ülésem meghallgattuk a francia hadsereg nyugati felvonulási tervét. Anglia és Franciaország katonai misszióinak kérésére és a Szovjetunió katonai missziójának a felhatalmazása alapján ismertetem a Szovjetunió fegyveres erőinek felvonulási tervét az ország nyugati határain.
Az európai agresszióval szemben a Vörös Hadsereg a Szovjetunió európai részén felállít és az arcvonalba küld:
120 lövészhadosztályt, 16 lovashadosztályt, 5000 nehézlöveget (ágyúkat és tarackokat), 9-10 ezer harckocsit, 5 és fél ezer harci repülőgépet (a kisegítő repülők nélkül), tehát bombázó és vadászgépeket.
Ezek a számadatok nem tartalmazzák a megerősített körletek csapatait, a légvédelmet, a partvédelmet, a feltöltést szolgáló, valamint a tartalék- és hadtápegységeket.
Nem térek ki a Vörös Hadsereg szervezésének részleteire, röviden csak a következőre utalok: Egy lövészhadosztály 3 lövészezredből és két tüzérezredből áll. Háborúban egy hadosztály létszáma 19 ezer fő.
Egy hadtest három hadosztályból áll, saját tüzérsége van – két tüzérezred (Drax admirális Haywood tábornoktól érdeklődik, hogy feljegyzi-e valaki a tisztek közül B. M. Saposnyikov hadseregparancsnok szavait, amire igenlő választ kap).
A változó számú hadtestekből álló hadseregeknek – 5-8 hadtest – saját tüzérségük, repülőik és harckocsijaik vannak.
A megerődített körletek egységei a harckészültséget a harci riadó elrendelése után 4-6 órával érik el. A Szovjetuniónak egész nyugati határán, valamint a Csendes-óceántól a Fekete-tengerig megerődített körletei vannak.
A hadsereg összpontosítása 8-20 nap alatt történik. A vasúthálózat nemcsak azt teszi lehetővé, hogy adott időre összpontosítsuk a hadsereget a határoknál, de azt is, hogy manővereket hajtsunk végre az arcvonal mentén. A nyugati határokon 300 km mélységben 3-5 harántutunk van.
Jelenleg elegendő mennyiségű nagy teljesítményű gőzmozdonyunk és a korábbinál kétszer nagyobb méretű tehervagonjaink vannak. Vasúti szerelvényeink a korábbinál kétszer nagyobb terhet továbbítanak. Csökkentettük a vonatok menetidejét.
Gépkocsiszállítási terünk komoly mérvű, és olyan harántutakkal rendelkezünk, amelyek lehetővé teszik, hogy a gépkocsi szállítóteret az arcvonal mentén összpontosítsuk …
… Ismertetem Anglia, Franciaország és a Szovjetunió együttműködésének három lehetséges formáját egy európai agresszió esetén.
Az első változat, amikor az agresszorok blokkja megtámadja Angliát és Franciaországot. Ez esetben a Szovjetunió kiállítja azon fegyveres erők 70%-át, amelyet Anglia és Franciaország közvetlenül a fő agresszor, Németország ellen felvonultat. Vagyis, ha pl. Franciaország és Anglia Németország ellen közvetlenül 90 gyalogoshadosztályt vet be, úgy a Szovjetunió 63 lövészhadosztályt, 6 lovashadosztályt ad, a megfelelő mennyiségű tüzérséggel, harckocsival, repülővel stb. Ez mintegy 2 millió embert jelent …
A Szovjetunió Északi Flottája Finnország és Norvégia partjainál az angol, francia hajóhaddal együtt a fent említett országok felségvizein kívül tengeri hadműveletet folytat …
A Szovjetunió Balti Flottája ki tudja fejleszteni tengeri hadműveleteit, tengeralattjáróinak tevékenységét, és aknásítani tudja Kelet-Poroszország és Pomeránia part menti vizeit. A Balti Flotta tengeralattjárói zavarják a fő agresszor Svédországból folyó ipari nyersanyag szállításait.
(A hadseregparancsnoki rangban levő B. M. Saposnyikov által kifejtett harctevékenységei tervet Drax admirális és Haywood tábornok folyamatosan feljegyzi a náluk levő helyzetvázlatra.)
A haditevékenység megindulásának másik változata, ha az agresszió Romániát és Lengyelországot éri …
… A Szovjetunió csak abban az esetben vesz részt a háborúban, ha Franciaország és Anglia megegyezik Lengyelországgal és lehetőség szerint Litvániával és Romániával, hogy átengedik csapatainkat a vilnai folyosón, Galícián és Románián.
Ez esetben a Szovjetunió ugyanannyi fegyveres erőt ad, mint amennyit Anglia és Franciaország állít ki közvetlenül Németország ellen. Pl. ha Franciaország és Anglia Németország ellen 90 gyalogoshadosztályt állít ki, úgy a Szovjetunió 90 lövészhadosztályt és 12 lovashadosztályt, a megfelelő tüzérséggel, repülőgépekkel és harckocsikkal.
Anglia és Franciaország flottáinak feladata ugyanaz marad, mint az első változatban …
… Délen a Szovjetunió Fekete-tengeri Flottája elzárja a Duna deltáját az agresszor tengeralattjáróinak és más lehetséges tengeri erőinek behatolása elől. Lezárja a Boszporuszt, az ellenséges hajók és tengeralattjárók behatolásának megakadályozása céljából.
A harmadik változat azt az esetet veszi figyelembe, ha a fő agresszor Finnország, Észtország és Lettország területét felhasználva agresszióját a Szovjetunió ellen irányítja. Ez esetben Franciaország és Anglia haladéktalanul köteles háborúba lépni az agresszorral, vagy az agresszorok blokkjával.
Lengyelországnak, amelyet szerződések kötnek Angliához és Franciaországhoz, feltétlenül fel kell lépnie Németországgal szemben, és át kell eresztenie csapatainkat az angol és francia kormánynak a lengyel kormánnyal létrejött megegyezése alapján a vilnai folyosón és Galícián keresztül.
A fentebbiekben már rámutattunk, hogy a Szovjetunió 120 lövészhadosztályt, 16 lovashadosztályt, 500 nehézlöveget, 10 000 harckocsit, 5000-5500 repülőgépet küld az arcvonalba. Franciaországnak és Angliának ez esetben a Szovjetunió előbb említett erőinek 70%-át kell kiállítaniuk, és haladéktalanul aktív tevékenységbe kezdeniük a fő agresszor ellen.
Az angol, francia flottának az első változat szerint kell tevékenykednie …
A Szovjetunió, Anglia és Franciaország katonai misszióinak 1939- augusztus 17-i üléséről készített feljegyzés
Az ülés kezdete: 10 óra 7 perc
Az ülés vége: 13 óra 40 perc
- J. Vorosilov marsall (elnök):A katonai missziók ülését megnyitom. A mai ülésen a Szovjetunió légierejéről hallunk adatokat. Ha nincs semmilyen kérdés, engedjék meg, hogy átadjam a szót A. D. Loktyionovnak, a Vörös Hadsereg repülőerői másodosztályú hadseregparancsnoki rangban levő főnökének.
A másodosztályú hadseregparancsnoki rangban levő A. D. Loktyionov: a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke, az elsőosztályú hadseregparancsnoki rangban levő Saposnyikov beszámolójában elmondotta, hogy a nyugat-európai hadszíntéren a Vörös Hadsereg 5000-5500 harci repülőgépet vonultat fel. Ez a mennyiség az első vonal repülőgépeit alkotja a tartalékon kívül.
A fent említett számból a korszerű repülőgépek 8o%-ot tesznek ki, a következő sebességgel: vadászgépek 465-575 km/óra vagy több, bombázógépek 460-550 km/óra. A távolsági bombázó repülőgépek repülési távolsága 1800-4000 km. Bombaterhük a régi repülőgépeken 600, az újakon 2500 kg.
… A bombázó, vadász és csapatrepülőgépek aránya: bombázó gépeké 55%, vadászgépeké 40%, csapatrepülőgépeké 5%.
A Szovjetunió repülőgépgyárai jelenleg általában egy műszakban dolgoznak, csak néhány üzemben van két műszak. Az igényeknek megfelelően 900-950 harci repülőgépet gyártanak havonta a polgári és iskolagépeken kívül.
Az Európában és a keleten fokozódó agresszióval kapcsolatban repülőgépiparunk megtette a szükséges intézkedéseket, hogy termelését a végsőkig fokozza, a háború szükségleteinek fedezésére …
… Az alapvető repülő-magasabbegységek harckészenléte a harci riadótól számítva 1-4 óra. Az ügyeletes egységek állandó harckészültségben vannak.
A háború kezdeti szakaszában a légierő a vezérkar által kidolgozott terv szerint tevékenykedik. A légierő tevékenységének általános elvét az a követelmény határozza meg, hogy minden földi és légieszköz erőkifejtését a főcsapás irányába összpontosítsuk. Ebből következik, hogy a repülőgépek mind a harcászati, mind pedig a hadműveleti mélységben szorosan együttműködnek a földi csapatokkal.
A bombázó repülőgépek céljai: Az ellenség élőereje és több fontos katonai objektuma. Ezenkívül feladatul kapják az ellenség katonai objektumai és a mélyebb hátország elleni tevékenységet. A szovjet repülőgépeknek nem lesz feladatuk a békés lakosság bombázása.
A vadászrepülőgépek feladata több fontos katonai objektum, vasutak és utak védelme mellett a földi csapatok és a repülőgépek összpontosítási körleteinek, valamint a nagyobb városoknak az oltalmazása szorosan együttműködve a légvédelmi tüzérséggel és más légvédelmi eszközökkel: az ellenség repülőivel való harc, a bombázó- és csatarepülőgépek harctevékenységének biztosítása a harcmezőn, és a velük való szoros együttműködés …
- J. Vorosilov marsall:Bernet marsallé a szó.
Bernet marsall: Szeretném kifejezni az angol és a francia misszió nevében Loktyionov tábornoknak köszönetünket a pontos tájékoztatásért. Mély benyomást tett rám az az energia és a szervezettség, amellyel a Szovjetunió ilyen kiemelkedő eredményeket tudott elérni légierejének létrehozásában …”26 Mezsdunarodnaja Zsizny, 1959. 3. sz. *
A történészek és a memoárírók szeretik föltenni a kérdést: „Mi lett volna, ha…?” Valóban, ha Anglia és Franciaország kormánya 1939-ben egyesíteni akarta volna katonai erőit a Szovjetunióval az agresszor ellen, ahogy ezt szerettük volna, Európa sorsa másként alakul …
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!