ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója, a portugáliai virágos, szép Estorilban egy villában, amelyet – úgymond – barátai bocsátottak rendelkezésére, 1952-ben átnézi, és Buenos Airesben Emlékirataim címmel kiadatja 1944-45-ben írt emlékeit. Általános az a nézet, hogy a közéleti férfiak visszaemlékezéseit nemcsak a történeti igazság pontossága alapján ítélik meg. Aszerint is, milyennek akarják önmagukat bemutatni. Tulajdonítsuk bár a volt kormányzó közel nyolcvan évének, aggkori feledékenységének, már az Emlékirataim első mondataival annak akar látszani, ami nem volt: ősi, történelmi múltú nagybirtokon család méltó leszármazottjának. Legenda ez, amit végül maga is elhisz.
- június 18-án, a Nagyalföld szívében született – írja a családi jószágukon, a Szolnok megyei Kenderesen. Kertjük hatalmas, öreg fái védték árnyékukkal ősi házukat. Ebben laktak elődei a török hódoltság megszűnte óta. Azelőtt századokon át Erdély volt az otthonuk.
A Horthyak, nagybányai előnévvel, valóban régi nemesi család. Neves kiválóságokat azonban nem adtak a történelemnek. Annyi ismeretes, hogy Erdélyben akadt Horthy nevű református püspök. Horthy lány volt Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségének nagyanyja. II. Rákóczi Ferenc fejedelem egyik titkára szintén Horthy névre hallgatott.
A család ama ága azonban, amelynek Horthy Miklós a sarja, nem erdélyi. Még kevésbé a török hódoltság megszűnte óta kenderesi. Horthy nagyapja szabolcsi. Az itteni Ramocsaházán született. Innen szakad el fia, az 1830-ban született Horthy István – Horthy Miklós édesapja és telepszik meg a Nagyalföld szívében, Kenderesen. Apai öröksége eladásából az 1850-es esztendők idején vásárol itt kicsinyke birtokot; azon egyszerű, „U” alakú úriházat. Ahogyan akkoriban nevezik: kúriát.
Előtte nemhogy évszázadok óta, sohasem laktak Horthyak Kenderesen. Így az ősi kenderesi házból csak az ősi fák árnyéka az igaz.
1857-ben Horthy István ebben a régi kenderesi nemesi kúriában veszi feleségül a szomszédos birtokos család leányát: dévaványai Halassy Paulát, akire reá száll a szüleitől maradó birtok. Együttesen a kettő sem nagybirtok. Nem több kétszáz holdnál. Az akkori fogalmak szerint kisebb középbirtok.
A Szabolcsból Kenderesre szakadt Horthy István nagyon jó gazda. Két évtizedes szorgalmas munkával mintabirtokot teremt. Lótenyészetet tart, ami szépen jövedelmez. Megbecsüli a pénzt. Ahogyan nő a család, bővíti, szépíti a kenderesi úri házat. Még így sem palota az ősi ház. A kastélyt majd csak Horthy, a kormányzó építteti.
Egykori bizalmasa, újságírója, a későbbi nyilasvezér, Milotay István írja a kenderesi kormányzói lakról: könnyed barokk stílusban készült épület. Több, mint vidéki nemesi kúria. Főúri kastélynak is impozáns épület. Homlokzatán a Horthyak hatalmas családi címere. Mögötte a lombos park …
Kár, hogy ellentét gyanánt nincs mellette a régi Horthy-kúria képe! Öreg, megviselt, igénytelen földszintes sárga ház az elesett, porban-sárban szegénykedő kis falu végén. Alacsony, zöld zsalugáteres ablakaival, szemére húzott zsindelyes tetejével, háta mögött sivár kis akácos erdővel, terebélyes, öreg szilváskerttel. Az új Horthy-kastély mögött Kenderes, a falu, a régi maradt. Egyetlen sivár utcasorából, ezekből a szegény, ijedt kis parasztházakból proletár szegénység, reménytelenség ásít. A régi, szerény Horthy-kúria nem rítt úgy ki ebből a sötét háttérből. Nem éreztette a megdöbbentő ellentétet a nagyúri fény és a mögötte uralkodó árnyék, a hivalkodó kulisszák és a mögöttük szégyenkező valóság között …
Horthy István, még amikor megvagyonosodik, akkor is annyira nem nagybirtokos, hogy kétszáz hold után tiszttartót sem tarthat. Maga intéz mindent a birtokon. A rend és a fegyelem a mindene. Híresen szigorú a környezetéhez. Még a heverő szalmaszálakért is megbünteti embereit. Hajnaltól alkonyaiig mindig a sarkukban jár, hogy szorgalmasan dolgozzanak. Apja ilyen volt a családjához is – írja majd fia, Horthy Miklós.
Édesanyja rendkívül szorgalmas. Parasztlány cselédei segítségével ő pénzel a tehenekből, baromfiakból, intézi a háztartást.
Horthy István nem vesz részt az 1848-49-es forradalomban, bár más tizennyolc évesek önként mennek el honvédnek.
Amikor 1857-ben, huszonhét éves korában megvásárolja kenderesi birtokát, még javában tart Ferenc József császárnak a forradalom leverésével elkezdődött önkényuralma. Mint ezekben az években Magyarország vezető ereje, a birtokos nemesség többsége passzív politikai ellenállást tanúsít. Közben amennyire csak tudja, kihasználja az osztrák birodalomhoz tartozás gazdasági előnyeit.
Az 1860-as esztendők kezdetén egymás után ínséges esztendők következnek. Horthy István, akárcsak a nehéz gazdasági viszonyoktól sújtott birtokos nemesség többsége, belefárad a passzív ellenállásba. A magyar alkotmány részleges helyreállítása ellenében kész felejteni Ferenc József véres önkényuralmát.
Ausztria súlyos vereséget szenved 1859-ben a francia-olasz és 1866-ban az olasz-porosz egyesült hadak elleni háborújában. A császár mindkét háborúban tartott és azóta is tart a magyar nemzet felkelésétől. A kettős vereség lényegesen meggyengíti Ausztriát. Ennek uralkodó körei, élükön az osztrák nagybirtokos arisztokrácia és a nagytőke, emiatt vélik halaszthatatlannak a kiegyezést a magyar nagybirtokos arisztokráciával, illetve a középbirtokos nemességgel.
Az olaszországi emigrációból Kossuth Lajos a felkelés reményében harcba hívja a nemzetet, függetlenségéért. Kiáltványában kijelenti: – A magyarok nem tartoznak hűséggel az osztráknak. E hitszegő fajt a szabad magyar nemzet 1849-ben törvény által örökre kizárta a magyar királyi székből, és törvénnyel mondta ki, hogy a honárulás bűnébe esik minden magyar ember, aki osztrák zászló alatt marad. Az osztrák seregben amúgy is harcolniok kell a magyar katonáknak. Harcoljanak hát a hazáért, nem a haza elnyomójáért.
Mindkét háborúban azonban a vártnál hamarabb bekövetkezett az ellenfelek kibékülése. A magyar nép felkelése elmaradt. Deák Ferenc és pártja vezetésével győz a kiegyezési irányzat.
Az 1865 decemberében választott, akkor még igen kevés joggal rendelkező országgyűlésben Deák Ferenc pártja jut többségre. Ellenzéke Tisza Kálmán, Kossuth egykori illegális mozgalmától eltávolodott híveinek mintegy nyolcvanfős, úgynevezett balközép csoportja. Továbbá a Kossuth mellett kitartó mintegy húszfős szélsőbaloldal.
Kossuth a legélesebben elítéli Deák politikáját: a kiegyezést a császárral. Erről még az országgyűlés döntése előtt, 1867 elején levelet ír Deákhoz: – Isten, a haza és az utókor nevében esdekelve felszólítalak, ne vidd azon pontra a nemzetet, amelyről többé a jövőnek nem lehet mestere …
1867 februárjában 209 szavazattal 89 ellenében, győz Deák politikája. Elősegítette, hogy – Kossuthtól tartva – Ausztria nagyobb engedményeket tett, mint a kiegyezési tárgyalás elindultával.
A kiegyezéssel megszűnik az osztrák önkényuralom eddigi magyarországi elnyomó szerve: a Helytartótanács. Átadja helyét a magyar kormánynak, gróf Andrássy Gyula miniszterelnöknek.
Létrejön ezzel a tíz nyelven beszélő, közel negyvenmillió lakosú osztrák-magyar birodalom. A megegyezés szerint a két ország egymástól független, parlamentáris rendszerű ország. A birodalom két központja Bécs és Budapest. Annyiban is kettős államrendű (dualista) birodalom, hogy a két államot, Ausztriát és Magyarországot nemcsak az uralkodó személye köti össze. Belügyeiben mindkét ország önálló, de ezentúl közös a birodalom külügye, a hadügyminisztérium, a hadsereg és az ezekkel kapcsolatos, költségvetést intéző pénzügyminisztérium.
Ellenőrzésükre a két parlament egyenlő számú bizottságot, delegációt választ. A közös vámterületet egyelőre tíz esztendőre tartják fenn. Közös marad a két ország pénzneme is.
Minthogy a közös minisztériumok és intézmények székhelye Bécs, és ezeknek osztrák a vezetése, az osztrák-magyar birodalom dualista rendszere olyan államszövetség, amelyben a vezető szerep politikailag és gazdaságilag Ausztriáé.
A kiegyezéssel a magyar uralkodó osztályok lemondanak Magyarország teljes függetlenségéről és az 1848-49-ben félbemaradt polgári forradalom befejezéséről, hogy biztosítsák politikai uralmukat a kizsákmányolt magyar és nemzetiségi néptömegek felett.
Horthy István is híve az 1867-es kiegyezésnek, de ebben nem Deák, hanem Tisza Kálmán és Szabadelvű Pártjának ellenzéki politikáját követi. Ezt az is befolyásolja, hogy Tisza és ő gyerekkori pajtások. Tisza szavakban és inkább csak formai okokból tiltakozik a kiegyezés ellen, de valójában megszavazza.
A kiegyezés megvalósításának vezető pártja ezután is a Deák-párt. A polgárság egy része a kiegyezést támogatja. Másik része a nagyobb engedményeket követelő ellenzék, a Tisza-párt mellé áll.
1875-ben Tisza Kálmán és pártja feladja az ellenzékiséget 1867-tel szemben. Egyesül az ekkor már halálos beteg Deák beleegyezésével ennek pártjával. Felveszi a Szabadelvű Párt nevet. Vezéreként Tisza Kálmán az ország miniszterelnöke.
Ennek ellenzéke most már a Kossuthhoz legközelebb álló szélsőbaloldalból kialakuló, a bécsi kormányzati túlsúly miatt elégedetlen agráriusok, dzsentrik, liberális burzsoák vegyes összetételű pártja, a Függetlenségi Párt. Nagy a befolyása a városi kispolgári és a nagybirtokos parasztság között is.
A Függetlenségi Párt kapcsolatot tart az emigrációban élő Kossuthtal. Mégsem ismeri el a maga pártjának, mert Kossuth változatlanul kitart a Habsburgoktól való teljes elszakadás mellett. A Függetlenségi Párt viszont az úgynevezett perszonáluniós Ausztria-Magyarország megteremtését kívánja. A két ország királya legyen csak közös.
A Függetlenségi Párt elismeri ezzel a Habsburg-ház jogát a magyar trónra.
A Szabadelvű Párt Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei szervezetének – Tisza Kálmán barátsága által is kiemelt – egyik középbirtokos előkelősége a heves-nagykunsági református egyházmegye gondnoka: Horthy István. Érdemes közéleti működéséért, Tisza Kálmán javaslatára, a király élethossziglan a főrendiház tagjává nevezi ki.
Nagy rang ez! I. Ferenc József csakis politikailag gondosan megválogatott, rendszerint magas rangú kiválóságoknak adományozza. Köznemest, mint Horthy Istvánt, a legkivételesebb esetben emel főrendi méltóságos tagságra.
A magyar országgyűlés kétkamarás. Főrendiházból és képviselőházból áll. A főrendiház elutasíthatja a képviselőház által megszavazott törvényeket, vagy módosíthatja. A király elé kerülnek döntésre.
A főrendiház tagsága nagy többségében öröklődési jogú. Tagjai a magyar hercegek, grófok, bárók. Hivatali alapon a legfőbb egyházi méltóságok. Legfeljebb ötven főt a király nevez ki élethosszan főrendiházi tagnak.
Ily módon a főrendiház útján biztosítja, hogy a választással létrejött képviselőház ne mondjon ellent, élve törvényhozói hatalmával. Éppen most, a Függetlenségi Párt egyre erélyesebben követeli az 1867-es kiegyezéssel létesített dualista Ausztria-Magyarország megszüntetését. Helyébe perszonáluniós Magyarország megteremtését követeli.
Megtörténhet, hogy a képviselőház elfogad ilyen törvényt. Ezután kerülne jóváhagyásra a főrendiház elé. A képviselőház politikájának feltétlen megakadályozása érdekében nevezi ki I. Ferenc József új főrendeket. Feltétlen hűséget követel tőlük az Osztrák-Magyar Monarchia és a Habsburg-uralom 1867-es szellemű fenntartására. Erre esküszik fel Horthy István, az új főrendiház tag.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!