A szocializmus építése a népi demokratikus országokban
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A gazdasági szektorok és az osztályok. Az európai népi demokratikus országok gazdaságát három fő gazdasági szektor — a szocialista, a kisárutermelő és a kapitalista szektor fennállása jellemzi.
A szocialista szektorhoz tartoznak: 1. az állami tulajdonban, köztulajdonban levő ipari és közlekedési vállalatok, bankok, kereskedelmi vállalatok, a külkereskedelem, az állami gazdaságok, gépállomások; 2. a különféle szövetkezetek — a kisipari, fogyasztási, hitel-, földműves-, értékesítési és beszerzési szövetkezetek, valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezetek.
A szocialista szektor valamennyi európai népi demokratikus országban vezető szerepet tölt be, és jelentős túlsúllyal rendelkezik a gazdasági életben. Ebben a szektorban jön létre a nemzeti jövedelem oroszlánrésze. Az ipari termelés zömét a következetesen szocialista állami vállalatok szolgáltatják. A szocialista szektor uralkodó helyzetre tett szert a közlekedésben és a forgalom területén is. Az állam kezében összpontosul az egész bankrendszer, az egész belföldi nagykereskedelem, és a kiskereskedelem legnagyobb része. Megvalósult a külkereskedelem állami monopóliuma. A mezőgazdaságban azonban a szocialista szektor, Bulgária kivételével, még nem foglal el vezető helyet.
Eszerint az európai népi demokratikus országokban a gazdaságnak a mezőgazdaságon kívül valamennyi ágában le vannak rakva a szocializmus alapjai.
A szocialista szektor, azáltal, hogy uralkodó helyet tölt be a népgazdaságban és kezében tartja a gazdasági kulcspozíciókat, minden európai népi demokratikus országban a gazdasági élet fejlődését meghatározó erőt jelent. A szocialista szektor pozíciói évről évre erősödnek.
A szocialista szektor arányát 1952-re vonatkozóan a következő számok mutatják:
a nemzeti jövedelem terén — Lengyelországban 75%, Csehszlovákiában 92%, Magyarországon 86,6%, Romániában 70%, Bulgáriában 85,9%, Albániában körülbelül 70%;
az ipari termelés terén — Lengyelországban körülbelül 99%, Csehszlovákiában 99%, Magyarországon 97%, Romániában 95%, Bulgáriában 98%;
a nagykereskedelem terén — mindegyik európai népi demokratikus országban 100%;
a kiskereskedelem terén — Lengyelországban 92,4%, Csehszlovákiában 92%, Magyarországon 86,6%, Romániában 70%, Bulgáriában 85,9%, Albániában körülbelül 70%.
A mezőgazdaság terén a szocialista szektor részaránya (a szántóterület nagyságát tekintve) 1952—1953-ban a következőképpen alakult: Lengyelországban 22%, Csehszlovákiában 43%, Magyarországon több mint 30%, Romániában több mint 20%, Bulgáriában 60,5%, Albániában 9,5%.
A szocialista szektorban megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása, és megváltozott a munka jellege: a tőkéseknek végzett munkából a dolgozóknak sajátmaguk, az egész társadalom javára végzett munkájává vált. A megváltozott gazdasági feltételek következtében a szocialista szektorban letűntek a színről a kizsákmányolási viszonyokat és a termelési anarchia viszonyait kifejező kapitalista törvények, létrejöttek és érvényesülni kezdtek a szocialista gazdaság törvényei: a szocializmus gazdasági alaptörvénye, a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődésének törvénye, a munka szerinti elosztás törvénye stb. A legfejlettebb technika alkalmazása alapján szakadatlanul fejlődik a szocialista ipar — a szocializmus győzelemre vitele és a dolgozók növekvő szükségleteinek kielégítése érdekében. A szocialista termelés terv szerint, a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődésének törvénye alapján folyik. Egyre jobban tökéletesednek a tervezés módszerei.
A népi demokratikus országok gazdaságában a szocialista tulajdon két formájának és a kisárutermelő szektornak létezése következtében érvényesül az értéktörvény, és érvényesülnek a vele összefüggő közgazdasági kategóriák: a pénz, a kereskedelem, a hitel stb. Az értéktörvény nem szabályozója a szocialista termelésnek, de befolyást gyakorol rá, s a népi demokratikus államok ezt a befolyást figyelembe veszik az árak tervezésénél, az önálló elszámolás bevezetésénél stb. A kereskedelmet, a pénzt, a hitelt és az értéktörvénnyel összefüggő más közgazdasági kategóriákat egyre nagyobb mértékben használják fel a szocialista építés eszközeként.
Mivel a szocialista szektor vezető szerepet játszik a népi demokratikus országok gazdaságában, a szocializmus gazdasági alaptörvénye, a népgazdaság tervszerű fejlődésének törvénye és a szocializmus más gazdasági törvényei egyre növekvő befolyást gyakorolnak az egész népgazdaság fejlődésére. A szocialista termelési viszonyok további fejlődése arányában állandóan bővül a szocializmus gazdasági törvényeinek hatóköre.
A kisárutermelő szektorhoz a dolgozó parasztok egyéni gazdaságai, továbbá a tulajdonosaik személyes munkáján alapuló kisipari üzemek tartoznak. Egyes országokban, különösen Albániában, falun még a patriarchális gazdaságok maradványai is megtalálhatók. A népi demokratikus országokban az egyéni parasztgazdaságok termelik a mezőgazdasági termékek zömét. Az egyéni parasztgazdaságok között a középparasztok gazdaságai vannak túlsúlyban. Mint már fentebb mondottuk, a termelőeszközök magántulajdonán alapuló egyéni kisárutermelő parasztgazdaság elkerülhetetlenül megszüli a kapitalizmus elemeit.
A népi demokratikus országokban a tervezés még nem öleli fel az egész népgazdaságot. A kisárutermelő szektorban a termelés fejlődését az értéktörvény érvényesülése szabályozza. A népi demokratikus hatalom azonban, a népgazdaság tervszerű fejlődésének törvényére támaszkodva, az áruforgalom, a begyűjtés, az árak, a hitel, az adók stb. révén szabályozó hatást gyakorol a kisárutermelésre is. A mezőgazdasági termékek állami begyűjtése túlnyomórészt a szerződéses termeltetés formájában és a falusi szövetkezetek révén történik.
A kapitalista szektorhoz a bérmunka kizsákmányolásán alapuló kulákgazdaságok, magánüzletek és kisebb ipari üzemek tartoznak.
A kapitalista szektorban a gazdaság szabályozója az értéktörvény. A kapitalista szektoron belül továbbra is érvényesül az értéktöbblet törvénye, de hatóköre jelentékenyen összeszűkült. A tőkés üzemek méreteit és a bérmunka kizsákmányolásának lehetőségeit erősen korlátozták. A tőkés üzemekre magas progresszív adót vetnek ki, a piac spontán elemeit egyre jobban megfékezik.
A népi demokratikus országokban a fő osztályok — a munkásosztály és a parasztság. A dolgozó osztályok mellett van burzsoázia is: a kulákság, az ipari és kereskedelmi kis- és középkapitalisták.
A népi demokratikus országokban kialakult társadalmi és államrend fennállásának és fejlődésének létalapja a munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak a munkásosztály vezető szerepe mellett megvalósult szoros szövetsége, amely a kapitalizmus ellen irányul, s célja a szocialista társadalom felépítése. „Forradalmi átalakulásaink magva és hajtóereje a munkás-paraszt szövetség volt és ma is az, s e szövetség vezető ereje a munkásosztály. A munkásosztály a kapitalizmus és a fasizmus elleni harc évtizeded alatt megerősítette szövetségét a dolgozó parasztság nagy tömegeivel. E szövetség kiterjesztése, erősítése, bensőségesebbé tétele a népi hatalom politikájának fő elve, erejének és vívmányainak biztosítéka”.: B. Bierut. A Központi Bizottság beszámolója a Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusának. Lásd A Lengyel Egyesült Munkáspárt II. kongresszusa. Szikra 1954. 26—27. old.*
A népi demokratikus országok gazdaságában a kapitalizmus és a szocializmus közötti átmeneti időszak folyamán a fő ellentmondás a fejlődő szocializmus és a legyőzött, de még meg nem semmisített, s a kis árutermelésben gyökerekkel rendelkező kapitalizmus közötti ellentmondás.
A népi demokratikus országokban a szocializmus építése egyre élesebb osztályharc közepette megy végbe. A letűnő osztályok ellenállása a szétzúzott népellenes politikai pártok maradványainak ellenséges tevékenységében, a kommunista és munkáspártokban jelentkező nacionalista, „baloldali” és jobboldali elhajlásokban, az imperialista ügynökök kártevésében, szabotázsában és diverziós tevékenységében nyilvánul meg. A kommunista és munkáspártok, maguk a néptömegek leleplezik a szocializmussal szemben ellenséges elemeket, s biztosítják a szocializmus felépítésére irányuló politika győzelmét.
A népi demokratikus országok államhatalma politikájában az objektív gazdasági törvényekből indul ki, s felhasználja ezeket a törvényeket a szocialista gazdasági formáknak a tőkés gazdasági formák fölötti teljes győzelme érdekében.
A népi demokratikus hatalom, a kapitalizmus és a szocializmus közötti átmeneti időszakról szóló marxi-lenini tanítást követve, szorosabbra fűzd a munkás-paraszt szövetséget, s a korlátozás és kiszorítás politikája útján támadást folytat a városi és falusi kapitalista elemek ellen. A népi demokratikus államok messzemenően felhasználják a piaci kapcsolatokat az ipar és a mezőgazdaság közötti kereskedelmen alapuló összefogás kifejlesztésére. A szocialista iparosítás megvalósítása során egyre szélesebb alapokra helyezik a városnak és a falunak a termelésen alapuló összefogását, s az önkéntesség elvének és a fokozatosságnak szem előtt tartásával a parasztgazdaságok termelőszövetkezetekbe tömörítésének politikáját folytatják.
Ilyenformán a népi demokratikus országokban a szocializmus építése ugyanazokon a sarkalatos elveken alapul, amelyek a Szovjetunióban az új gazdasági politikát meghatározták. De, mint már mondottuk, a népi demokratikus országokban ezeket az elveket az egyes országok gazdasági és politikai viszonyainak történelmi fejlődésére jellemző sajátosságok figyelembe vételével alkalmazzák. „Minden nemzet eljut a szocializmushoz — tanítja Lenin —, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének”.: Lenin. A marxizmus karikatúrájáról és az „imperialista ökonomizmusról”. Lásd Lenin Művei. 23. köt. Szikra 1951. 66. old.*
A népi demokratikus országokban a szocializmus építése más, jóval kedvezőbb történelmi feltételek között valósul meg, mint annak idején a győzelmes szocializmus első országában — a Szovjetunióban. A szocializmus gazdasági és kulturális alapjainak lerakása során a népi demokratikus országok messzemenően hasznosítják a szocialista építésnek a Szovjetunióban szerzett rendkívül gazdag tapasztalatait, és az egész szocialista tábor erejére támaszkodnak. Ez óriási mértékben megkönnyíti a szocialista építés feladatainak megoldását.
A Szovjetunió segítsége következtében a népi demokratikus országok ellen irányuló imperialista intervenciós tervek meghiúsultak. Így ezek az országok megmenekültek a hosszú polgárháborútól, s nem volt szükségük arra, hogy a „hadikommunizmus” politikáját alkalmazzák. Ez lehetővé tette a népi demokratikus országok számára, hogy igen rövid idő alatt helyreállítsák a népgazdaságot, és hozzáfogjanak a népgazdaság szocialista iparosításához.
SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
