Az erkölcs

– Az emberré válás útja a szocializmus –

Az erkölcs jellemzői:

Az erkölcs társadalmi tudatforma, az emberi együttélés, magatartás normáit, szabályait, kötelességeit tükrözi! Az erkölcsben a társadalmi szükségszerűség, a társadalom, ill. az osztályok szükségletei, érdekei fejeződnek ki! A kommunista erkölcs a proletariátus osztály erkölcse, amely az emberiség egyetemes erkölcsévé válik!

Az erkölcs jellegét a társadalmi-gazdasági rend határozza meg. Az erkölcs normáiban az osztály, valamely társadalmi réteg vagy a nép érdekei tükröződnek.

Az erkölcsi szabályok és viszonyok nem egyszer s mindenkorra adottak, mint a metafizikus gondolkodók vélik, és nem is az ész vagy a szellem tiszta termékei, mint az idealista filozófusok és a teológusok állítják.

Néhány gondolat:

Az erkölcs és az érdek szorosan összefügg egymással, a meghatározó a létérdek, bármilyen formában is hat, bárhogyan is jelentkezik! Az erkölcs az érdekhez kötődik, így az erkölcs nem létezik érdek – létérdek – nélkül. Az ember kénytelen, mert ez a létérdeke, az erkölcsét alapvetően az érdekének megfelelően meghatározni, de azért ezen túlmutat az ideális cél, az emberré válás felé, mert ez is érdeke, még akkor is, ha ez az adott fejlettség mellett nem tartható be teljesen csak formálisan.

Az ember legfontosabb érdeke a saját élete, a társadalmi léte, de csak a társadalom, a termelőerők fejlettsége, fejlődése ad lehetőséget ennek mind teljesebb, ideálisabb megvalósítására. A termelőerők fejlettsége, a társadalom formája, csak bizonyos (az ideális alapján) erkölcsi értékek megvalósítását teszi lehetővé.

Mi az ideális erkölcs?

Humánus emberként élni, az egyén és a társadalom összhangját megvalósítani, összefogni, egyéni vagy közös erőfeszítéssel segíteni embertársainkon, betartani a tíz parancsolatot, de ez csak idea, mert amíg a létért küzdeni kell, addig kénytelenek az emberek egymásellen és a természet káros hatásai ellen is harcolni. Az egymás ellen harcoló emberek erkölcse alapvetően embertelen, győzni kell, ez a legfontosabb, akár mindenáron. De a társadalmi létben szükségszerű az összefogás, a másik segítése is. Így a létért való küzdelemben a társadalmi összefogás és az egyéni érdek harmóniája az emberiség érdeke.

A szocializmusban a társadalmi, a kapitalizmusban az egyéni érdek a meghatározó, így az erkölcse is ezt tükrözi. A szocializmus valódi egyenjogúságra törekvésével szemben a kapitalizmus szélsőségesen megosztja az emberiséget és ez szükségszerűen elvezet a fasizmusba, ahol a dolgozó többség érdeke alárendelődik az élősködők érdekének, ami az erkölcsében is megnyilvánul. Így van szocialista erkölcs és kapitalista erkölcs is. A szocialista erkölcs az egyén és a társadalom összhangját, a kapitalista erkölcs alapvetően az egyéni érdeket szolgálja.

Az ideális erkölcs az emberré válás megvalósítására törekszik, ami legfejlettebb formában a szocializmuson keresztül a kommunizmusban, az osztálynélküli társadalomban valósulhat meg. Az osztálytársadalmakban az erkölcs alapvetően az uralkodó osztály érdekeinek van alárendelve, ez a motiválója. A kizsákmányoló társadalmakban a kizsákmányolók érdeke a kizsákmányolás, élősködés, felsőbbrendűség, ezért az erkölcsük ezeket az embertelenségeket eltűri, sőt e nélkül nem működik, bár a kapitalizmus ebben a tekintetben nagyon demagóg módon az egyenjogúságról, demokráciáról szélhámoskodik.

Amint megszűnik az érdek, a lehetőség a kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség megvalósítására, akkor az erkölcs ehhez változik, ez a szocializmusban, de teljességében a kommunizmusban lesz lehetséges.

„Az erkölcs fogalma alatt egy adott társadalom által régebbi tapasztalatok alapján összegyűjtött és helyesnek ítélt viselkedési szabályok összességét értjük. A jogon kívül a legerősebb normafajta. Az erkölcs szabályai a társadalmi normák egyik típusát jelentik. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén. … Az erkölcs eredeti jelentése ennél tágabb körű volt: általában jelentette egy személy magatartásának módját, ezért jelentéstartalma és színezete az előtte alkalmazott jelzőtől függött (például „lovagi erkölcs”, „szerzetesi erkölcs”, „polgári erkölcs”, „paraszti erkölcs” vagy összetett jelzőként „jó erkölcsű”, „feslett erkölcsű” stb.) Ez utóbbi szóhasználat mai maradványa a jogban ismert „jó erkölcsbe ütköző” kifejezés.Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek élnek egy időben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai társadalmi csoportonként, kultúránként, országonként, régiónként változnak.” Wikipédia

„Az erkölcs egy olyan társadalomban létező és elfogadott normák, értékek és hiedelmek halmaza, amelyek viselkedési és értékelési modellként szolgálnak a helyes vagy a helytelen megállapításához.” encyclopedia-titanica

„… az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén. … Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek élnek egyidőben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai társadalmi csoportonként, országonként, kultúránként, régiónként változnak. … Erkölcsi jónak tartják mindazon fizikai és szellemi értékeket, amelyek együttesen az ember, mint biológiai és társadalmi lény boldogságát eredményezik.” Kislexikon

„az erkölcsöt életszabályozó rendszernek, élettörvénynek, az erkölcsi normákat együttműködési, együttélési szabályoknak is nevezhetjük. „Tedd a jót, és kerüld a rosszat!” Ez erkölcsi alaptörvény” ATV

(idézet: Filozófiai kislexikon -1980)

Az erkölcs, morál a társadalmi tudat egyik formája, társadalmi képződmény, amely az emberi magatartás szabályozásának funkcióját tölti be a társadalmi élet valamennyi területére kiterjedő érvénnyel.

A tömegtevékenység szabályozásának egyéb formáitól (a jogtól, az állami dekrétumoktól, a különféle termelési-adminisztratív előírásoktól, a népi hagyományoktól stb.) az erkölcs-öt realizálódásának módja különbözteti meg.

Az erkölcs-ben a társadalmi szükségszerűség, a társadalom, ill. az osztályok szükségletei, érdekei ösztönösen kialakult és általánosan elismert követelmények (magatartási szabályok) alakjában fejeződnek ki, amelyeket a tömeges példamutatás, a megszokás, a szokások, a közvélemény ereje támaszt alá.

Az erkölcs követelményei ezért a személytelen kötelezettség, a mindenkihez egyaránt szóló, de egyetlen embertől sem eredő parancsolat formáját öltik. Ezek a követelmények viszonylag tartós jellegűek. A gyökeret vert rend által fenntartott egyszerű szokásoktól vagy hagyományoktól az különbözteti meg őket, hogy az emberi élet és cselekvés mikéntjéről, a jóról és rosszról alkotott felfogások alakjában eszmeileg megalapozást nyernek. A jogtól pedig az határolja el, hogy 1. teljesítésüket mindenki ellenőrzi, és az egyén erkölcsi tekintélye nem függ attól, hogy rendelkezik-e vagy sem valamilyen hivatalos hatalommal, 2 szankcionálásuk formái csupán szellemi jellegűek (a cselekedetek közmegítélése, helyeslése vagy rosszállása). Erre vezethető vissza, hogy az erkölcs-ben a tudatnak viszonylag nagyobb szerepe van, mint a társadalmi kontroll más formaiban.

Az erkölcsi tudat kifejeződhet mind racionális formában, fogalmakban és ítéletekben, mind pedig emocionális formában, érzésekben, motívumokban, vonzalmakban. A társadalmi tudat mellett az erkölcs-ben jelentős szerepet játszik az egyéni tudat is. A társadalom által kialakított erkölcsi képzetekre támaszkodva, elsajátítva azokat a nevelés folyamatában, az egyen számottevő mértékben önállóan szabályozhatja magatartását és alkothat ítéletet a körülötte lejátszódó események erkölcsi jelentéséről. Az egyén ennek folytan az erkölcs-ben nem csupán objektuma a társadalmi kontrollnak, hanem tudatos szubjektuma is, azaz erkölcsi személyiség.

Mint bonyolult társadalmi képződmény, az erkölcs

1. tartalmát tekintve erkölcsi tevékenységet (egy-egy társadalomban meghonosodott cselekvésmódot, az emberek nagy száma által követett magatartást, az erkölcsi szokásokat),
2. e tevékenységet szabályozó és a kötelezettség, az emberrel szemben támasztott követelmények különféle formáiban megnyilvánuló erkölcsi viszonyokat,
3. e viszonyokat megfelelő képzetek (normák, elvek, társadalmi és erkölcsi eszmények, a jó és rossz, az igazságos és igazságtalan fogalmának) alakjában visszatükröző erkölcsi tudatot foglal magában.

Az erkölcsi tudat formái logikailag rendezett egységes rendszert alkotnak, amely nem csupán az erkölcsi cselekedetek előírását teszi lehetővé, hanem azok meghatározott módon történő motiválását és értékelését is. A társadalmi élet különböző területeivel kapcsolatosan az erkölcs-ben sajátos szabályok alakulnak ki (munka-erkölcs, szakmai, párton belüli etika, a mindennapi, ill. a családi élet erkölcs-e), amelyek egységes alappal rendelkeznek és csak viszonylagosan önálló területei az erkölcs-nek.

Az erkölcs történelmi jelenség. Az emberi társadalom kialakulásának kezdeti szakaszán jön létre és a gazdasági, valamint az egyéb társadalmi viszonyok változásával, az emberiség anyagi és szellemi kultúrájának haladásával együtt fejlődik. Általános emberi elemek mellett az erkölcs történelmileg átmeneti és osztályjellegű normákat, elveket, eszményeket stb. foglal magában. Az osztályokra tagolt társadalomban az erkölcs elkerülhetetlenül osztályjellegű, visszatükrözi az osztályharcot. Minden egyes antagonisztikus osztálytársadalomba a fennálló társadalmi viszonyokat szentesítő erkölcsi rendszer mellett, amely az uralkodó kizsákmányoló osztály érdekét juttatja érvényre, kialakul az ezt tagadó erkölcs is. Létrehozója az az elnyomott osztály, amely harcra kel a társadalom átalakításáért és e harc során megszabadul az uralkodó erkölcs szellemi hatalmától; a maga erkölcs-ével ez az osztály a jövő társadalom erkölcs-ének kialakulását alapozza meg. E tekintetben elvileg sajátszerű a kommunista erkölcs amely a proletariátus osztály erkölcs-eként jön létre, majd a szocialista társadalom egészét átfogó általános erkölcs-cse alakul át, végül pedig az emberiség egyetemes erkölcs-évé válik.

(idézet: Marxista-leninista fogalomlexikon)

Erkölcs: társadalmi tudatforma, amely a társadalmi valóság erkölcsi viszonyait és kategóriáit (jóság, a jó, az igazságosság stb.) az emberi együttélés, magatartás azon normáinak, szabályainak összességét tükrözi és rögzíti, amelyek az embereknek egymás és a társadalom iránti viszonyát és kötelességeit szabályozzák. Az erkölcs jellegét a társadalmi-gazdasági rend határozza meg. Az erkölcs normáiban az osztály, valamely társadalmi réteg vagy a nép érdekei tükröződnek. Az osztálytársadalomban az osztályok érdekeinek ellentétessége folytán többféle erkölcs létezik. Ha valamely osztály reakcióssá válik, erkölcse megszűnik jogosult lenni, szélsőségesen egoistává válik és ellentétbe kerül a történelmi fejlődés menetével, ha azonban az erkölcs történelmi fejlődés követelményeit fejezi ki, akkor haladó jellegű. Az erkölcs nemcsak magatartási szabályok rendszere, hanem az emberek szellemi arculatának, a társadalmi réteg, az osztály, illetve a nép pszichológiájának és ideológiájának jellemző sajátossága.

Erkölcsös (vagyis morális) az a magatartás, amely objektíve jó és igazságos, amorális (erkölcstelen) pedig az, amelyik rossz, igazságtalan. Az erkölcs értékelést is tartalmaz. Az értékelő viszony nemcsak az ítéletekben (ideológiák), hanem az emocionális akarati reakciókban, affektusokban (szokásokban) is megmutatkozik. Azok az emberek közötti viszonyok, amelyek a magatartás etikai értékelésében, az életformában fejeződnek ki, alkotják az erkölcsi viszonyokat.

Az erkölcs az emberi társadalom létrejöttével együtt, tehát az állam és a jog létrejötte előtt megjelent már, és a történelmi fejlődés hosszú útját tette meg, miközben jellege a termelési mód és a társadalmi rend változásaival együtt változott. Az osztálytársadalmakban az antagonisztikus osztályok harca az erkölcs terén is kifejezésre jut. Az erkölcsi szabályok és viszonyok tehát nem egyszer s mindenkorra adottak, mint a metafizikus gondolkodók vélik, és nem is az ész vagy a szellem tiszta termékei, mint az idealista filozófusok és a teológusok állítják. A vallás az osztálytársadalmakban lényegében a kizsákmányolók erkölcsijét védi. A polgári erkölcsöt a magántulajdonosi szellem hatja át: a polgári évek és szokások az egoizmusban, az individualizmusban, az emberek iránti ellenséges viszonyban fejeződnek ki. Az imperializmus erkölcse legkövetkezetesebben és legreakciósabban a fasizmusban fejeződik ki. A tőkés társadalmi rend pusztulásával a polgári erkölcsöt a szocialista erkölcs váltja fel. A szocialista erkölcs forrása a proletáriátusnak már a régi társadalmi renden belül létrejött erkölcs, az erkölcsi alapelvek szerepe: az emberek egymás közötti és a társadalommal szembeni viszonyait mindinkább erkölcsi elvek szabályozzák, az adminisztratív igazgatás szerepe pedig fokozatosan csökken.

Erkölcsi Ítélet: olyan ítélet, amely vagy határozott módon megfogalmazott erkölcsi követelményt (normát, erkölcsi parancsot), vagy valamilyen társadalmi jelenség, esemény, illetve tett erkölcsi értékelését tartalmazza. Például: „Minden ember dolgozzék!”, vagy „A naplopás bűn”. A modern polgári etika képviselői az erkölcsi ítéletet rendszerint elszakítva vizsgálják attól a társadalmi szereptől, amelyet ezek az értékelések, normák, parancsok betöltenek és csupán logikai szerkezetüket és jelentésüket elemzik, s ennek folytán téves következtetésekre jutnak.

Erkölcsi Norma: a társadalomra, valamely osztályra, társadalmi rétegre, illetve az egyes emberekre érvényes etikai tartalmú magatartási szabály. Az erkölcsi normák abban különböznek a jogiaktól, hogy bennük nem jogi törvény, hanem szokás, társadalmi követelmény stb. formájában rögzítődik az emberek viszonya egyes jelenségekhez, mint jóhoz, igazságoshoz, mások pedig mint rosszhoz, igazságtalansághoz. Az erkölcs normatív jellegét az határozza meg, hogy a társadalom (vagy osztály) saját érdekeivel összefüggésben tilt minden olyan magatartást, amely a társadalom (osztály) számára hasznos, értékes ellen irányul, és ösztönzi a közjót elősegítő, gyarapító tetteket. Az erkölcsi követelményekben a valóság etikai tartalmú tulajdonságai tükröződnek: az egyik objektíven hasznosnak, jónak, igazságosnak bizonyul, a másik pedig nem.

Erkölcsi Tanítások: a személyiség erénynek vagy bűnnek minősülő sajátosságai. A kommunizmus építésének korszakában a pozitív erkölcsi tulajdonságok: a becsületesség, szerénység, munkaszeretet, a társadalmi kötelesség teljesítése, kollektivizmus, humanizmus, hazafiság és internacionalizmus.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!