Amerika feleszmél
1940 január 15 ― 1941 október 28.
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
NAPLÓ
Washington, 1941 július 7.
Legnagyobb csodálkozásomra azt olvastam, hogy Lindbergh barátom kijelentette volna, miszerint a nemzetiszocializmust előnyben részesíti a kommunizmussal szemben. Ámbár a hír jó forrásból származott, alig hiszem, hogy ilyent mondana. Ha mégis igaz, úgy nagyon sajnálom. Mert akkor sem családi hagyományaihoz nem maradt hű, sem pedig atyjára nem ütött.
A különbségek a két kormányforma között igen nagyok. A mi kormányformánk a legjobb, amit ember csak kigondolhat és a demokrácia nem halott. Hogy milyen erőtartalékok lakoznak benne, azt bebizonyította a dunquerquei válság idején, majd a mult év szeptemberében Londonban és nálunk is, ahogyan népünk Hitler támadócselekedeteire reagált. Előttem nem jó amerikai, hanem defetista az, aki a kettő közötti választásról beszél. Sohasem szabad elismernünk, hogy egy ilyen választás szükséges, vagy akár csak lehetséges is. A legjobb kormányzati forma nekünk a mi demokráciánk.
Igaz, hogy mind Németország, mind Oroszország totális. Mégis oly élesen különböznek egymástól, mint a fekete a fehértől. Ezt igen egyszerű bebizonyítani. Ha Marx, Lenin vagy Sztálin hívő keresztények lennének — mellékes, hogy katolikusok avagy protestánsok — és hála ennek a körülménynek, a kommunista kísérletet erre az alapra fektették volna, úgy történelmi szempontból nézve az eseményeket, művüket a legegyszerűbb erőfeszítésnek tartanók, hogy a Krisztus evangéliumában hirdetett keresztény önzetlenséget, a testvériség ideálját, a cselekvő szeretetet valamilyen kormányzati formába átültessék. Szilárd hitem szerint a keresztény vallás a kommunista alaptörvényekre ráépíthető, anélkül, hogy gazdasági és politikai céljai csorbát szenvednének, hiszen ezek elsősorban az „emberi testvériség” eszméjén nyugszanak. Ha ugyanezt a nemzetiszocializmusra alkalmazzuk, úgy a különbség szembeötlő. A kereszténység alaptörvényei nem egyeztethetők össze a nemzetiszocialista világnézettel anélkül, hogy államának politikai alapjai össze ne dőljenek. Mert a nemzetiszocialista világnézet szerint az állam a vallás fölött áll, sőt már maga is vallásnak számit. Ezért kísérelte meg, hogy a kereszténységet üldözéssel semmisítse meg. A nemzetiszocialista bölcselet olyan kormányzatot alkotott, mely a kereszténység altruista alapgondolatainak a tagadásán nyugszik. A nemzetiszocialisták az államot istenítik. Előttük a legfőbb erény a háború. Testvéri szeretet, könyörületesség, igazságosság szerintük a gyöngeség és elkorcsosulás jelei, ha az állam szükségleteivel ellentétbe kerülnek. Az állam a templom és a gyóntatószék. Erőszak, erő és hatalom, mint egy északi és faji vallás megnyilvánulásai, képezik a nemzetiszocialista tanítás alapját.
A keresztény vallás a nemzetiszocializmussal összeegyeztethetetlen. Ez utóbbi teljesen erkölcsellenes.
Ez a különbség. A kommunista szovjetállam főcélja — az emberi testvériség szolgálata — találkozik a kereszténységgel. A kommunista ideál szerint az állam szükségtelen és el kell tűnnie oly mértékben, ahogyan az ember a tökéletes testvériség eszményét megközelíti. A nemzetiszocialista ideál ennek éppen az ellenkezője — amennyiben legfőbb érték az állam önmagában.
NAPLÓ
Washington, 1941 július 7.
Ma Sumner Welles-szel löncsöltem, aki Hull távollétében az ügyvezető államtitkár. Az orosz kérdést szerettem volna vele megbeszélni. Churchill éppen tudatta, hogy Nagybritannia Oroszországnak, mint szövetségesének széleskörű segítséget nyújt, tekintet nélkül az ideológiai különbségekre és a háború utáni kérdésekre. Azon igyekeztem, hogy az Egyesült Államok ugyanezt tegyék, de erőteljesen és haladéktalanul. Még pedig két okból: először is Oroszország minden katonai ereje és gazdagsága ellenére — mint erről véleményemet jelentéseimben lefektettem —, mégis bizonytalan, hogy második védelmi vonala — a gépesített hadianyag gyártása — hosszabb időre lépést tarthat-e a német hadiiparral és végül is Oroszországnak szüksége lesz a mi hadianyagszállításainkra. Másodszor, az orosz nép büszke és nagyon érzékeny. Franciaország és Anglia 1938-ban és 1939-ben elkövették a nagy hibát, hogy a Szovjetet lekicsinylően kezelték, azzal a végzetes következménnyel, hogy átterelték őket Hitler táborába. Szerintem Hitler támadása a nemtámadó államok szempontjából válósággal Isten ajándéka és a Szovjet ellenállását minden lehetséges módon ösztönözni kell. Ha Hitlernek Ukrajnában részletsikerei lennének, úgy kétségtelenül békeajánlatot tesz majd a status quo alapján. Nem szabad, hogy olyan helyzet álljon elő, hogy a Szovjet a mi kizsákmányoltunknak érezze magát, aki csak arra jó, hogy nekünk a gesztenyét a tűzből kikaparja. Az emberi természet, mindig csak emberi természet marad. Ahogyan meggyőződtem, a Szovjet vezetői éppen olyan reálisan gondolkodó és makacs emberek, mint a többi európai államférfiak és kénytelenek lesznek ilyen békeajánlatot visszautasítani, mivel tudják, hogy Hitler ígéreteiben nem bízhatnak. Aki egyszer megégette magát, az fél a tűztől. Mivel síkra szálltak a hitlerizmus ellen, segítségük elfogadásában ne legyünk kicsinyesek.
Welles gondolkodása pontos, mint egy svájci óra. Ámbár ízig-vérig individualista és demokrata, és természetes ellenszenvet érez a kommunizmussal szemben, de szívvel-lélekkel azon van, hogy szükség esetén hazáját egy nemzetiszocialista győzelem rémétől megmentse. Megmondta; hogy átérzi érveim helyességét és kíváncsi volt, vajon röviddel ezelőtt nyilvánosságra hozott nyilatkozatát — mely az én gondolatmenetemmel párhuzamos síkon mozog — olvastam-e? Ezideig még nem került a kezembe. Elvileg — így szólt —, egyek vagyunk, mert a Szovjet harca Hitler ellen, az Egyesült Államok védelmét és biztonságát is jelenti és ez nemcsak vallásos világnézetünk szempontjából helytálló, hanem az általános politikai helyzetből is adódik.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 július 8.
Öreg barátom, Jim Byrnes a legfelsőbb szövetségi törvényszék bírája lett s felkért, jöjjek át a Fehér Házba, hogy jelen legyek eskütételénél. Dick Whaley, a föllebbezési bíróság főbírája, a szenátor egy másik régi ismerőse s legrégibb barátaim egyike, eskette meg. Az ünnepség az elnök hivatalszobájában folyt le. Harry Hopkins is ott volt, s a szertartások befejezte után azonnal hozzá mentem a Fehér Házban lévő szobájába, hogy az orosz helyzetről beszélgessek vele. Mindent kifejtettem előtte s felszólítottam, tanulmányozza maga a kérdést; régi jelentéseim sok tényt hoznak tudomására, melyek nem „vágyálmokon” alapulnak, hanem saját szememmel láttam azokat. A falon Európa nagy haditérképe függött. Megmutattam neki rajta, hol helyezték el már az Ural mögött 1937-ben az orosz hadiipar különböző gyárait. Indítványozni akarom az elnöknek, mondtam neki, küldjön közvetlen üzenetet Sztálinnak, hogy az Egyesült Államok minden lehető segítséget megad Oroszországnak a Hitler elleni háborúban.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 július 9.
Umanszki nagykövet ma nálam villásreggelizik. Megkérdeztem, vajon abban az esetben, ha Leningrád a németek kezébe esne, fennállana-e a veszély, hogy hatalmukba kerítik a hadiipari műveket. Azt felelte, hogy határozott értesülései szerint előkészületek történtek a hadiipar egész gépezetének használhatatlanná tételére, vagy eltávolítására, még jóval mielőtt közvetlen veszély fenyegetne.
Egy népi jellemvonás, mely Moszkvában nagyon feltűnt nekem, az energia lökésenkinti kitörése volt, amellyel bizonyos munkálatokat befejeztek. Ez mutatkozott pl. abban a gyorsaságban, melyet kifejtettek, amikor a hidakat elkészítették a Vörös-tér közelében a Vörös Hadsereg napjának ünnepén és sok egyéb alkalommal. Taylor, aki velünk jött Moszkvába és a követség épületét igazgatta, panaszkodott hébe-hóba az orosz háziszolgák restségére, de gyakran mondta, ha egyszer nekilátnak a munkának, akkor háromszor annyit dolgoznak, mint a mieink odahaza. Az ideg- és testierőtartalékoknak ez az oroszokra jellemző megindítása és működése történik nyilvánvalóan az ipartelepekkel való „bakugrásoknál” is, ami hozzátartozik a „felperzselt föld” Sztálintól elhatározott politikájához.
Umanszki nagykövet elismerte, hogy Hitler hadseregei talán „lerohanják” Ukrajna egy részét, de úgy vélte, csak egy kis részét.
Kérdésemre azt válaszolta, a kormánynak és a hadseregfőparancsnokságnak kétségtelenül készenlétben vannak a tervei erre az eshetőségre. A szovjetkormány már most lefektetett tervei előre gondoskodnak a kormányszékhelynek az ország belsejébe való áthelyezéséről arra az esetre, ha Moszkvát megszállnák, s e tervekhez még egy független és önmagát ellátó hadsereg biztosítása is hozzátartozik, elegendő készletekkel, amely tartalékot képezne egy ilyen új bázis számára. A szovjet hadászok által kidolgozott haditerv nem számol döntő ütközettel a nyugati fronton — amitől, úgy látszik, nálunk hadászaink és katonai szakértőink némelyike tart — s egyáltalán fel se tételezi ezt a lehetőséget. Sőt határozottan visszavonulást vettek tervbe, mely az ellenséget az ország belsejébe vonja; összekötő- s utánpótlási vonalai ezáltal meghosszabbodnának s az ellenséges hadierők felmorzsolódnának, amikor is minden egyes előnyomulásért mindig magasabb árat kellene fizetniök.
Azután azt mondta még, hogy a szovjetvédelem sikerei a német hadigépek támadásaival szemben bámulatosak. Az orosz harcászat által végrehajtott páncélos és légvédelmi stratégiával új fejezet kezdődött a hadművészetben.
Nagyon felvillanyozta az elnök kifejezett kívánsága, hogy a Szovjetúniónak Hitler elleni küzdelmében gyors és közvetlen segítséget nyújtsanak. Az azóta elmúlt idő, ha ez talán elkerülhetetlen is, mindenesetre igen nyugtalanítja, mert amíg a hadianyag a Vörös Hadsereg kezeihez jut, „naponta emberek halnak meg”.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 július 12.
Villásreggeli Umanszki nagykövetnél.
Golikov tábornok, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének helyettese, mondta Umanszki, ide szándékozik repülni s néhány nap múlva megérkezhet.
Közölte velem, hogy a Vörös Hadseregnek új repülőgépe van, MIG—3, harci repülőgép, melyet nemrég kezdtek gyártani. Azt gondolja, hogy ez a gép mind szerkezetileg, mind kivitelben elismerten felülmúlja a brit Hurricanokat, vagy Spitfireket s teljesítőképessége jelentékenyen nagyobb, mint a német Messerschmitteké, vagy a nyugati front más harci repülőgépeié. Leírta páncélos bombázóink új típusát is, az ú. n. Stormovikokat. Csúcsmagasságot, gyorsaságot és páncélvédelmet illetően ez a típus mindent felülmúl, ami eddig a hadszíntéren megjelent. Gyorsasága és védelmi berendezései képessé teszik, hogy vadászkíséret nélkül terjedelmes bombázórepüléseket hajtson végre.
Umanszki éjjel-nappal dolgozik, hogy elkészítse táblázatait és lajstromait a Szovjet által azonnal szükségelt anyagokról és a hadügyminisztériumunktól kívánt felvilágosításokat. Nagyon aggódik az anyag elszállításának késedelme miatt.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 július 15.
Hull államtitkár távollétében Sumner Welles ügyvezető titkárt kerestem fel. Fejtegetéseimet azzal a megjegyzéssel vezettem be, hogy érzésem szerint most a háború egyik fordulópontján vagyunk, s Oroszországnak minden lehető támogatást oly gyorsan, amint csak lehet, meg kell kapnia. Az ügy számomra oly fontos, hogy az itteni szovjetkövetségnek, természetesen önként, amennyire tudok, segítségére szeretnék lenni. Magától értetődőleg ezt csak akkor tenném, ha a külügyminisztériumot meggyőzhetem arról, hogy ezt csak személyileg teszem, anélkül, hogy közreműködésem kormányunkat bármiben is kötelezné s emellett tudnám, hogy eljárásommal a minisztérium teljesen egyetért. Welles azt mondta, hogy megért és biztos abban, hogy a külügyminisztérium nem fogja cselekvésmódomat félremagyarázni. Mind ő, mind az ügyosztály teljesen bízik abban, hogy minden, amire vállalkozom, mindig elsősorban az Egyesült Államok, azután az elnök és a külügyminisztérium politikája iránti feltétlen hűség jegyében történik. Természetesen így is van.
FELJEGYZÉSEK
Washington, 1941 július 16.
Hosszú beszélgetés az elnökkel, irodájában.
Steinhardt kitűnő munkát végzett Moszkvában, mondta, mint a jelentések igazolták. Azt is hallani kívánta, hogyan ítélem meg a helyzetet. Megjegyzésem, hogy az orosz hadsereg ellenállása „a világot bámulatba ejti”, mint megfigyelte, bejárta a sajtót. Ez a nézet ellentétben áll a legtöbb olyan katonai szakértő és más személy megítélésével, aki Oroszországot ismeri. Részletesen kifejtettem előtte indokaimat, s kitértem bizonyos tényekre, melyek nincsenek megemlítve Washingtonba küldött jelentésemben.
LEVÉL HARRY HOPKINSNAK
Washington, 1941 július 18.
Kedves Harrym!
Ezennel megküldök Neked egy rövid memorandumot az általunk megbeszélt kérdésekről. A tények hivatalos leírásának másolata, melyet Oroszországból való elutazásom előtt, 1938 július havában fogalmaztam meg, nincs a kezemnél. A külügyminisztérium aktái közt van, ahonnan kérésedre szívesen rendelkezésedre bocsátják. Úgy tudom, az akkori szovjeturalom és szovjethadsereg meglehetősen pontos áttekintését tartalmazta.
Felteszem, ha egy félóra alatt átolvasod, kiveheted belőle a lényegeset. Azt képzelem, hasznodra fog válni a mostani helyzet felbecsülésénél.
Memorandum, az orosz helyzetről
Az orosz hadsereg ellenállása eddig sikeresebb volt, mint azt általában várták. Az eredmény minden valószínűség szerint a légi fegyvernemtől fog függeni. Ha Hitler ura lenne a levegőnek, hihetőleg ugyanaz történne, mint, Flandriában és Franciaországban, vagyis a földi haderőnek nem állna majd módjában a levegőből kapott védelem nélkül a repülőgépek, harcigépek és a gyalogság kombinált támadásának ellenállni.
Ha így történnék, akkor Hitler birtokába venné Fehéroroszországot, Moszkvát és Ukrajnát, ami azt jelenti, hogy rendelkeznék Oroszország gazdasági és ipari termelésének 60—60%-ával.
Annikor Oroszországban voltam, s már több évvel ezelőtt is, mint most biztosan tudom, a Vörös Hadsereg nagyon jelentékeny része „őrt állt” keleten, Japán ellenében. Illetékes orosz helyeken megtudtam 1938-ban, hogy ez a hadsereg teljes önellátásra van berendezkedve és egy két évig tartó hadjárathoz szükséges készletekkel és segédeszközökkel van ellátva, ha el is vágnák Nyugat-Oroszországtól.
Ehhez járult még az ú. n. Volga-hadsereg, amely szintén az ország belsejében volt, 400—500 ezer főnyi reguláris csapatokból állt, melyet tartaléknak tekintettek s a küzdelembe vethettek szükség esetén.
Egyidejűleg Szibéria belsejében is hatalmas acél- és repülőgépműveket állítottak fel, Moszkvától mintegy 1000 mérföldnyire keletre. Ha Sztálin kénytelen lenne keletre visszanyúlni, akkor ebben a kényszerhelyzetben hihetőleg ezek a haderők is rendelkezésére állanának Az Ural és a Kaukázus hegyláncai nagyon erős korlátok gépesített fegyverekkel való támadás esetére.
Ha Hitler, ami elgondolható, Fehéroroszország és Ukrajna birtokába jut és Sztálint az ország belsejébe dobja vissza, akkor Hitler három főpróba előtt fog állni.
- Gerillaháború és szakadatlan partizántámadás;
- a lakosság szabotázsa, amely Oroszországnak, a „Szent Anyácskának” megtámadását nem tudja elfeledni és
- a kényszerűség előtt, hogy rendet teremtsen s ismét termelőképessé tegye az elfoglalt területet.
Hasonló körülmények között, 1918-ban Ukrajnában, a németek kénytelenek voltak azt tapasztalni, hogy a mezőgazdasági és egyéb termékek 30%-át sem érték el a várt hozamnak.
Világos, hogy ilyen viszonyok mellett Hitler béketapogatózásra gondolna s Sztálint olyan kiegyezésre igyekezne kényszeríteni, amely a status quo-n alapul s Sztálinra bízza egy déli és keleti kijárat keresését Kína, esetleg India felé.
De még akkor is, ha feltesszük, hogy Hitler befészkelné magát Ukrajnába és Fehéroroszországba, Sztálin minden valószínűség szerint az Ural mögött még jó darabig tartani tudná magát.
Megfigyeléseim és összeköttetéseim alapján azt hiszem, hogy 1936 óta a világ egy kormánya se látta oly tisztán Hitler fenyegető magatartását a békével szemben s a nemtámadó államok szövetségének szükségességét a kollektív biztonság érdekében — az Egyesült Államok elnökének kivételével —, mint a szovjetkormányzat. Ez a kormányzat kész volt Csehszlovákiáért harcolni. Felmondta a Lengyelországgal kötött megnemtámadási egyezményt München előtt, mert szabaddá akarta tenni Lengyelországon át a csapatok útját, hogy szükség esetén szerződéses kötelezettségeit teljesítve, Csehszlovákia segítségére siethessen. Sőt még München után is, s 1939 tavaszán, késznek nyilatkozott a szovjetkormányzat a Nagybritanniával és Franciaországgal való szövetségre, ha Németország Lengyelországot vagy Romániát megtámadná. Csak ahhoz ragaszkodott, hogy a nemtámadó államok értekezlete létrejöjjön s tárgyilagosan és reális alapon döntsön az egyes nemzetek teendői felett s azután értesítse Hitlert a közös akarattal elhatározott ellenállásról. Azt állította, ez az egyedüli, ami megállást parancsolna Hitler támadásainak az európai béke ellen. Chamberlain nem fogadta el az indítványt, azzal az indokolással, hogy Lengyelország és Románia nem kívánják Oroszország bevonását. Nagybritannia ezután megkötötte szerencsétlen szerződéseit.
A Szovjetúnió 1939 egész tavaszán azon fáradozott, hogy egységes fellépés és közös katonai terv alapján végleges megállapodást hozzanak létre Hitler esetleges támadásai ellen.
Közben aggódtak, nehogy a „majom” szerepébe szorítsák őket, mely „mások számára kaparja ki a gesztenyét a tűzből”, más szóval, nehogy egyedül maradjanak a Hitler elleni harcban.
Még 1939 augusztusában francia és angol bizottságok járták evégett Oroszországban. De Nagybritannia megtagadta, hogy Oroszországnak a keletitengeri országok védelmére ugyanazokat a biztosítékokat nyújtsa, mint amelyeket Oroszország adná Franciaországnak és Angliának Belgium vagy Hollandia megtámadása esetén. A. szovjetekben, nem ok nélkül, az a meggyőződés érlelődött meg, hogy Franciaországgal és Nagybritanniával nem lehet hatásos, közvetlen, általános és gyakorlati megállapodásra jutni. Ezért kötöttek megnemtámadási szerződést Hitlerrel.
A Szovjetúnió kezdettől fogva, ingadozás nélkül támogatta Kínát.
A Népszövetségben teljesített munkájának egész ideje alatt a Szovjetúnió erőteljesen és bátran az élén állt a kis nemzetek védelméért folytatott harcnak. Így történt Abesszínia és Spanyolország esetében.
Egy kormány se látta tisztábban, vagy fejezte ki pontosabban, mit tett Hitler és mi volt a szándéka, s mit kell tenni a béke megőrzése érdekében és a háború kitörésének megakadályozása végett, mint a Szovjetúnió. Ez, bizonyos, függetlenül attól, hogy eszmei természetű indokokból történt-e vagy pedig saját biztonsága védelmének érdekében.
Szovjet vezető körökben az Egyesült Államok iránt valódi barátságot találtam, melynek mélyebb oka talán az a körülmény volt, hogy nekik semmijök sincs, amit mi kívánunk és nekünk semmink sincs, amit ők elvehetnének tőlünk; így mindkét nép számára adva volt az „élni és élni hagyni” politikának az alapja. Nagybritannia és Franciaország leereszkedő magatartása a Szovjetúnió iránt a Kreml köreit elkeseredéssel töltötte el, megerősítette bizalmatlanságukat és Hitler táborába hajtotta őket.
Japánnal szemben bizonyára érdekünk, hogy egy irántunk barátságosan érző Oroszországot tudjunk Japán hátában. Az a véleményem, hogy a Szovjetnek nem szándéka a kommunizmust az Egyesült Államokban elterjeszteni, s kétlem, hogy a háború után egyáltalán s még évek múlva is lehetséges lesz-e, hogy a Szovjetúnió, ha kívánná is, a kommunizmust az Egyesült Államokban elterjeszthesse, vagy akár csak Európában is győzelemre segítse.
Pontosan szólva, félek, ha a szovjetkormány azt a benyomást nyerné, hogy az Egyesült Államok csak kihasználja s ha az az érzés uralkodna s jutna kifejezésre, hogy az Egyesült Államok szintén csak egy kapitalista ellenség, akkor ez annyi, mint Hitlernek a kezére játszani; s biztosak lehetünk, hogy ő ezt ki is használná a fegyverszünet, vagy a béke létrehozásának érdekében az orosz fronton, amint birtokába venné Ukrajnát és Fehéroroszországot. Közvetlen üzenetet kellene Sztálinnak küldeni, hogy magatartásunk abban a szilárd elhatározásban áll: Hitlert meg kell verni, s Oroszország iránti történelmi barátságunk most is eleven és áldozatkész.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!