– Az emberré válás útja a szocializmus –
A történelmi materializmus jellemzői:
A dialektikus materializmus és a történelmi materializmus között a legszorosabb összefüggés van. A társadalom a természetből keletkezett, mint ahogy az ember is a természetből keletkezett. A társadalom törvényszerűségei csak bizonyos konkrét megnyilvánulásai az általános dialektikus törvényszerűségnek.
Egy tudomány létezik: a történelem, amely feloszlik két ágra; a természet történetére és a társadalom történetére. A marxizmus számára semmi sem érthető meg, ha nem tekintjük történelmileg, keletkezésében, fejlődésében, virágzásában és elmúlásában.
A történelem törvényszerűségei éppoly szigorúan hatnak és működnek, mint a természet törvényszerűségei. A történelmi materializmus a dialektikus materializmus alkalmazása a társadalom jelenségeire. A marxista történelemtudomány a tömegek cselekvésével foglalkozik. A történelem cselekvő személyiségei nem egyes személyiségek, hanem tömegek.
Néhány gondolat:
Az életösztön hajtja az embert a létfeltételek megteremtésének és továbbfejlődésének útján! A történelem, a fejlődés meghatározó hajtóereje az emberi önzés a létbiztonságra, amit az életösztön motivál! Az embert a létének biztosítására az életösztöne vezeti, ami gondolkodással és ösztönösen hat! Az ember a gondolkodással, a társadalmi összefogással tudja leghatékonyabban biztosítani a létét, ehhez szükséges a tudományos világnézet, a dialektikus és történelmi materializmus, amit Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung megalkotott és továbbfejlesztett! De ehhez az egész emberiség gondolkodóinak munkájára is szükség volt.
A tudományos világnézet szigorúan a valóság megfigyelésével, a gondolkodással, a tudományos módszerrel, a gyakorlati ellenőrzésével írja le a természet és társadalom törvényeit, ami dialektikusan, az elért eredmények felhasználásával változik, fejlődik!
A termelőerők fejlődésének motiválója a létfeltételek elégtelensége, a természet kedvezőtlen hatásainak kivédése, a létbiztonságra törekvés, az emberré válás szükséglete. Mivel az ember, minden képzelgés ellenére a létező, tudományosan megfigyelhető, a gyakorlatban, valóságban ellenőrizhető világban létezik, így a materializmus alapján alakulhat csak a történelme. Ennek megismerésére szolgál a dialektikus és történelmi materializmus, ami szigorúan tudományos alapon értelmezi a világot, az emberi társadalom történetét is. Ezt nem múlhatja felül az idealizmus képzelgése, a kitalált, a gyakorlatban ellenőrizhetetlen, a tudománytalan hitre, az óhajtásra alapozott világnézete, mert az a semmiből jön és a semmi felé tart.
A képzelet, a hit, mint idealizmus másodlagos, de fontos a még meg nem értett jelenségek megismerésében!
Azonban az olyan képzelet és hit, amely a vélt vagy valós jelenségeket nem az anyagi világban történő vizsgálattal, kísérlettel, megfigyeléssel, nem a gyakorlatban történő ellenőrzéssel, nem tudományos módszerrel magyaráz, az csak spekuláció, semmi, álmodozás, képzelgés, tudománytalan idealizmus csupán!
Az emberiség a társadalomban a gondolkodással, az összefogással csak a természet és a társadalom törvényeinek tudományos megismerésével és alkalmazásával okosan, emberségesen fejlődhet a biztonságosabb, demokratikusabb társadalomba, a kapitalizmust meghaladva a szocializmuson keresztül a kommunizmusba!
A hit, a képzelet, ha nem a valóságra, – az anyagi világra – alapoz, és a gyakorlatban nem ellenőrizhető, vagy nem is kell ellenőrizni, csak hinni kell, az csak a vakon botorkálásra elegendő! A kiút ebből a dialektikus és történelmi materializmus, amit egyedűl csak a marxizmus-leninizmus tudománya képvisel következetesen!
(idézet: Marxista fogalomlexikon)
Történelmi materializmus: a marxista-leninista filozófia alkotórésze, az a tudomány, amely az emberi társadalom fejlődésének általános törvényeit és e törvényeknek az ember történelmi tevékenységében való megvalósulási formáit vizsgálja.
A történelmi materializmus tudományos szociológia, amely a konkrét szociológia kutatások elméleti és módszertani alapját képzi. Az összes Marx előtti filozófusok, köztük a materialisták is, idealisták voltak a társadalmi élet felfogásában, mivel megálltak annak a ténynek a megállapításának, hogy a természettől eltérően – amelyben vak erők hatnak – a társadalomban emberek, azaz tudatos lények tevékenykednek.
A történelmi materializmus létrejötte gyökeres fordulatot jelentett a társadalmi eszmék fejlődésében. Lehetővé tette, hogy egyrészt következetesen kiterjesszük a materialista felfogást a világ egészére nemcsak a természetre, de a társadalomra is, másrészt, hogy feltárjuk a társadalmi élet alapját és azokat a törvényeket, amelyek ennek fejlődését, következésképp a társadalmi élet ezen anyagi alap által meghatározott összes többi oldalának fejlődését is megszabják.
Lenin hangsúlyozta, hogy Marx azt az alapeszméjét, miszerint a társadalom fejlődése természettörténeti folyamat, úgy dolgozta ki, hogy a társadalmi élet különféle területei közül kiemelte a gazdaságit, a társadalmi viszonyok összességéből kiemelte a gazdaságit, a társadalmi viszonyok összességéből kiemelte a termelési viszonyokat, mint alapvetőket és valamennyi többi viszonyt meghatározókat.
A marxizmus, az egész emberi társadalom szempontjából alapvető tényt – a létfenntartási eszközök megszerzésének módját – véve kiindulópontnak, ezzel összefüggésbe hozta azokat a viszonyokat, amelyekbe az emberek, életük termelése folytán lépnek, s e termelési viszonyokban látta azt az alapot – minden meghatározott társadalom reális bázisát -, amelyekre a politikai – jogi felépítmény és a társadalmi gondolat különféle áramlatai ráépülnek. A termelőerők fejlődésének meghatározott fokán keletkező termelési viszonyok minden rendszere alá van vetve a keletkezés, a funkcionálás és a magasabb formára való átmenet olyan törvényeinek, amelyek egyrészt valamennyi társadalmi gazdasági alakulat általános törvényei, másrészt pedig az egyes alakulatok különös, sajátos törvényei. Az egyes társadalmi-gazdasági alakulatokban véghezvitt emberi cselekedeteket – amelyek végtelenül sokfélék, individualizáltak, s látszólag semmiképpen sem vehetők számba és nem rendszerezhetők – sikerült általánosítani és visszavezetni a tömegek cselekedeteire: az osztálytársadalomban azoknak az osztályoknak a cselekedeteire, amelyek tetteikkel realizálják a társadalmi fejlődés megérett szükségleteit.
A történelmi materializmus felfedezése kiküszöbölte az összes Marx előtti szociológiai elméletek két fő fogyatékosságát, amelyek egyrészt idealisták voltak, mivel az emberi tevékenység eszmei indítékainak vizsgálatára szorítkoztak, de nem kutattak, miből fakadnak ezek az indítékok, milyen anyagi okok idézik elő azokat, és másrészt, csak a kiemelkedő személyiségek történelmi szerepét vizsgálták, de nem terjedt ki a néptömegeknek – a történelem igazi alkotóinak – a tetteire. A történelmi materializmus, amikor feltárja a társadalmi-történelmi folyamat anyagi megalapozottságát, ugyanakkor az eszmék, a politikai és más intézmények és szervezetek szerepét tagadó vulgármaterialista elméletekkel ellentétben hangsúlyozza ezek tevékeny visszahatását az őket létrehozó anyagi alapra. A történelmi materializmus a marxizmus tudományos és történelmi alapja, amely a marxista-leninista pártokat, a munkásosztályt és az összes dolgozókat felvértezi a társadalom objektív fejlődéstörvényei ismeretével, és megérteti velük, mi a szerepe a szubjektív tényezőknek: a tömegek tudatosságának és szervezettségének, amely nélkül lehetetlen a társadalmi törvények realizálása. A történelmi materializmus alapvető vonásait először Marx és Engels fejtették ki „A német ideológia” c. munkájukban. A történelmi materializmus lényegének zseniális megfogalmazását találjuk „A politikai gazdaságtan bírálatához” c. mű előszavában ( 1859). De „a társadalomtudomány szinonimájává” csak „A tőke” megjelenésével vált a történelmi materializmus. A történelem fejlődésével, a történelmi fejlődés új tapasztalatainak felhalmozásával feltétlenül továbbfejlődik és gazdagodik a történelmi materializmus, s vele az egész marxizmus. E továbbfejlesztés nagyszerűpéldáját mutatta Lenin az imperializmus, a proletárforradalmak korszakára vonatkozó műveiben.
(idézet: A Dialektikus Materializmus és a Történelmi Materializmus)
… A társadalom mozgása, fejlődése dialektikus folyamat. Tehát ugyanazok a törvényszerűségek, amelyek Marx korszakalkotó felfedezése szerint a filozófiában uralkodnak, érvényesek társadalmi téren is. Nincs a dialektikának egyetlenegy törvényszerűsége sem, amely a társadalom terén ne lenne érvényes. Mint ahogy ez nem is lehet másképp, hiszen a dialektika minden téren érvényes. A dialektikus materializmus és a történelmi materializmus között a legszorosabb összefüggés van. Az egységet a két elmélet között a materializmus elmélete és dialektikus módszere állítja helyre.
… A társadalom a természetből keletkezett, mint ahogy az ember is a természetből keletkezett, és a társadalmi élet ebben a tekintetben nem lehet ellentétben a természet törvényszerűségeivel. A kettőnek összhangban kell lennie. A társadalom törvényszerűségei csak bizonyos konkrét megnyilvánulásai az általános dialektikus törvényszerűségnek…
… A dialektikus materializmus megállapítja azokat a legáltalánosabb törvényszerűségeket, amelyek minden téren érvényesek, a történelmi materializmus alkalmazza a dialektikus materializmust egy meghatározott területen, a társadalom terén és a politikai gazdaságtan a történelmi materializmus alkalmazása egyik vagy másik meghatározott társadalomra.
… Miben különbözik a társadalom a természettől? Marx felfogása általában az, hogy egy tudomány létezik: a történelem, amely feloszlik két ágra; a természet történetére és a társadalom történetére. Marx filozófiáját is teljesen áthatja ez a történelmi szempont; annál inkább a legszigorúbb történelmi szempontnak kell áthatnia a társadalomtudományt is.
… Marx számára, a marxizmus számára semmi sem érthető meg, ha nem tekintjük történelmileg, keletkezésében, fejlődésében, virágzásában és elmúlásában. Sem a természet, sem a társadalom nem érthető meg e nélkül a történelmi szempont nélkül.
… Van tehát a történelemben törvényszerűség? Ez az a nagy kérdés, amelyet a történelmi materializmusnak el kellett döntenie és el is döntött. A természet és társadalom közötti különbség éppen abban áll, hogy míg a természetben élettelen, cél és akarat, tudat nélküli dolgokról van szó, addig a társadalomban élő emberekről, akiknek megvan a maguk célja, akarata, tudata, amelyek a történelemben nem kis szerepet játszanak.
… Hogyan működhetik a társadalmi életben objektív törvényszerűség, vagyis olyan törvényszerűség, amely független az emberektől? Hiszen a történelmet maguk az emberek csinálják. De éppen itt van a kérdés lényege. A történelmet az emberek maguk csinálják és a történelem törvényei mégis függetlenek az emberektől. Milyen értelemben függetlenek? Olyan értelemben, hogy a történelem törvényszerűségei éppoly szigorúan hatnak és működnek, mint a természet törvényszerűségei. Igaz, hogy a történelem minden törvénye az emberrel függ össze. És igaz az is, hogy a történelem törvényszerűségei az ember történelmi tetteinek következményei. Az eredmény azonban, amelyet az emberek tettükkel a történelemben létrehoznak, mégis teljesen független tőlük. Nem ismerik a cselekedeteik társadalmi hatását s ezért tevékenységükből olyan eredmény jön létre, amely törvényszerűségében semmiben sem különbözik attól, ami a természetben végbemegy.
… a felismert szükségszerűség szabadságot is jelent, vagyis, ha az emberiség kezébe veszi saját társadalmának irányítását, nagymértékben felszabadul a történelem vak szükségszerűségének uralma alól és tudatosan irányíthatja az ember társadalmának fejlődését.
… Egyáltalán mit nevezünk történelemnek? Emberi történelem nem lehet másképpen, mint hogy egyik generáció felváltja a másikat, és minden generáció átadja a másiknak azt, amit ő alkotott. Minden generáció beleszületik egy meghatározott társadalmi rendbe, és cselekvését szigorúan meghatározza az a társadalmi rend, amelybe beleszületik. Semmiféle generáció nem kezdi elölről és nem kezdi újra a történelmet, a társadalmi életet, hanem beleszületik bizonyos adott viszonyok közé. Örökli azt, amit az előző nemzedék alkotott, továbbá fejleszti azt és átadja az utódoknak. A generációknak ez a folytonos változása, ez teszi az emberi történelmet történelemmé. Nem elszigetelt korokról van szó, vagy egymással össze nem függő folyamatokról, hanem olyan folyamatokról, amelyek az emberi társadalom keletkezéséről a mai napig szakadatlanul folynak. De ebből az is következik, hogy az emberek nem cselekedhetnek a történelemben szabadon, olyan körülmények között, amelyeket ők választanak maguknak, hanem kénytelenek olyan körülmények között cselekedni, amelyeket már a történelem kialakított a számukra.
Nem nehéz megérteni, hogy a különböző társadalmakban élő osztályok terveit, a különböző, a történelem folyamán egymás ellen küzdő embercsoportok szándékait meghatározzák azok a körülmények, amelyekbe beleszületnek és amelyek között cselekedni kénytelenek. A proletár gyermeke már születésénél fogva beleszületik abba a kényszerűségbe, hogy proletár legyen. Nem ő választja az élethelyzetét. A proletariátus gyermekeinek nagy része — igen csekély kivétellel —; beleszületik a proletársorsba, a proletár helyzetbe. És ez csak azért lehetséges, mert kialakult egy adott körülmény, a modern nagyipar, a modern proletariátus, a proletariátus mögött a kapitalizmus, az a feltétel, hogy meg kell maradnia proletárnak. Ugyanez áll a társadalom más osztályaira. Ugyanígy az emberek cselekvését mindig meghatározott történelmi körülmények irányítják, amelyek tőlük függetlenül, előttük jöttek létre, amelyeket ők tovább fejlesztenek és átadnak. Éppen ezek azok a körülmények, amelyeket objektív, az emberektől független körülményeknek kell neveznünk. Senki sem oka annak, hogy milyen körülményekbe születik bele és senki sem tudja megváltoztatni azokat a körülményeket, amelyekbe beleszületik és amelyekben cselekednie kell. Éppen ez magyarázza meg a történelem szükségszerű menetét. Vagyis a történelmi jelenségek lényege nem abban áll, mintha azok nem emberi cselekvések volnának, az emberiség maga csinálja a történelmet, de olyan körülmények között csinálja, amelyet a történelem alkotott meg számára. Más szóval minden nemzedék az előző generációk által kialakított történelmi helyzetben kénytelen cselekedni. Ez adja meg a cselekedetek objektív alapját. Ez az az alap, amelyen minden következő generáció kénytelen cselekedni. Ez határozza meg a cselekvés módját és irányát.
Nem véletlen, hogy minden történelmi korszakban szereplő osztály meghatározott célokat képes maga elé állítani, olyanokat, amelyek megfelelnek az illető történelmi korszakban kialakult körülményeknek. De meg kell jegyezni azt is, hogy az emberiség mindig csak olyan feladatokat állít fel magának, amelyek megvalósítására a reális feltételek már kialakultak. Ez rendkívül fontos körülmény a történelmi jelenségek megítélésében. Minden generáció tovább fejleszti azt, amit örökségül kapott és minden generáció nemcsak elért eredményeket ad át a jövő generációinak, hanem célokat is. Olyan célokat, amelyek megértek és amelyeknek megoldása a következő generáció feladata.
Itt látjuk azt az évezredeken keresztül folytatódó folytonos történelmi folyamatot, amely a történelmet objektív, szükségszerű folyamattá teszi. Marxnak a legnagyobb felfedezése éppen az volt, hogy megmagyarázta, hogyan keletkeznek a történelem folyamán minden generációnál azok a történelmileg szükségszerű lépések, amelyeket mindegyikük megtesz az elmúlt generációval szemben. S Marx azt is megállapította, hogy a történelem jelenségeinek irányuk van. Minden generáció átadja a jövő generációnak azt, amit elért. De minden elért eredmény egy lépés előre egy bizonyos irányban. Éppen ezt nevezzük történelmi fejlődésnek.
A történelem objektív folyamat, amely társadalmilag összeköti a generációkat, de ugyanakkor a történelem folyamán az emberiség mindig magasabb fokra is emelkedik.
Összefoglalva:
- A történelmi materializmus a dialektikus materializmus alkalmazása a társadalom jelenségeire.
- A történelmi materializmus természettudományos pontossággal írja le a történelmi eseményeket. Ha a természettudományok történelmi tudományokká váltak, amint fokozatosan bebizonyosodott, hogy a természetnek is történelme van, akkor Marx nagy lépése az volt, hogy a történelemtudományokat természettudományos módszerekkel kezelhetővé tette.
- A történelem objektív szükségszerűséggel végbemenő folyamat, amelynek megvannak a maga objektív törvényszerűségei. Ezek a törvényszerűségek, annak ellenére, hogy az emberi cselekvés következményei, mégis függetlenek az emberek célkitűzéseitől, tudatától, akaratától olyan értelemben, hogy az ember cselekszik ugyan a történelemben, de nem a maga választotta körülmények között. Ezek a körülmények teszik a történelmet objektív folyamattá.
- Ahogy a természeti jelenségeknek irányuk van, úgy még inkább irányuk van a történelmi jelenségeknek. Ha az irány nem volna meg a történelemben, akkor nem alakulna ki a történelem, nem lehetne történelemről beszélni. A történelem fogalma magába zárja azt, hogy az emberiség lépésről lépésre meg nem szakadó folyamatos történelmi cselekvésben alakítja a maga társadalmát mindig magasabb és magasabb fokon.
… Felmerül a kérdés: ha ez így van, mivel foglalkozik a marxista történelemtudomány? A marxista történelemtudomány éppen a tömegek cselekvésével foglalkozik. A történelem cselekvő személyiségei nem egyes személyiségek, hanem tömegek, mégpedig változó jellegű tömegek. Minden korszaknak megvannak a maga tömegei és ezek a tömegek azoktól az objektív körülményektől függnek, amelyekben a tömegek termelnek, cselekszenek, társadalmi törvényeiket kialakítják, célokat tűznek ki maguk elé. Ebből a szempontból a történelem törvényszerűségei hasonlítanak azokhoz a törvényszerűségekhez, amelyeket a természet terén is tapasztalunk.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!