Vihar előtt
1937 szeptember 1 ― 1938 március 4
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
LITVINOV KÜLÜGYI NÉPBIZTOSSAL
FOLYTATOTT ÉRTEKEZLETRŐL
Moszkva, 1937 november 9.
Sir!
Szombaton, közvetlenül a bruxellesi konferenciára való elutazása előtt, Litvinov külügyi népbiztos löncsre hívott dacsájába, vagyis vidéki udvarházába. Mintegy másfél óráig tartó beható, bizalmas megbeszélésre nyílt alkalmunk. Litvinov kijelentette, nem szándéka, hogy a konferencia egész tartama alatt Bruxellesben maradjon.*
―――
* Utalok a távolkeleti helyzetnek az 1922-i washingtoni négyhatalmi egyezményhez való viszonyára.*
Potemkin helyettes külügyi népbiztos elkíséri. Potemkin éveken át Litvinov mellett vett részt Genfben a Népszövetség ülésein, legutóbb Párizsban volt nagykövet.
A bruxellesi konferencia eredményében Litvinov a legnagyobb mértékben kételkedik. Mégis odautazik és már a másnap délutáni ülésen résztvesz.
A kínai részről elfogadható kína-japáni békekötés feltételeinek kérdésében a külügyi népbiztosnak kialakult, határozott véleménye van. Kifejtette, hogy Kína figyelembe sem vehet olyan békeközvetítést, melynek eredményeképpen északi tartományai japán uralom alá kerülnének. Megkérdeztem, hogy az adott körülmények közt milyen más lehetőség marad fenn Kína számára. Erre Litvinov azt felelte, hogy Kínának továbbra is módjában áll kitartania, gerillaharcot folytatnia és ez esetben az utánpótlások, a szállítások kérdése nem túlságosan lényeges. Gerilla-háborúban a kínai haderő elégséges, ellenállását nem törheti meg sem a tengeri blokád, sem a szárazföldi szállítások esetleges elvágása az indokínai útvonalon. Azt a benyomást nyertem, hogy Kína hadianyaggal való ellátásáról, majd a Szovjetúnió gondoskodik, esetleg Mongólián keresztül.
Litvinov éppen akkor kapta a hírt, hogy Németország megtagadta a bruxellesi konferencián való részvételét. Erre megjegyezte, hogy tudomása szerint Németország a japán külügyminisztérium elé terjesztette a kérdést, résztvegyen-e a konferencián vagy sem s Hirota álláspontja az volt, hogy Németország maradjon távol az értekezlettől. Mondotta továbbá, hogy Japán közölte barátaival, nem kívánja, hogy bármelyikük is a konferencián való részvételével mintegy hallgatólagosan elismerje a washingtoni egyezmény japán részről történt megsértését. Hozzátette, hogy a Nyugat-Európában lévő japán követek arra kérték a külügyminisztériumot, tanácsolja Németországnak a konferencián való részvételét, de Hirota kitartott elutasító álláspontja mellett.
Itáliára vonatkozóan a japán külügyminisztérium arra az álláspontra helyezkedett, hogy Olaszország részvételének következményei nem lehetnek túlságosan komolyak s Itália közreműködése nem aggályos. Litvinov nézete szerint ennek oka, hogy Japán szívesen veszi, ha egyik szövetségese bentről figyeli a tárgyalások menetét és mindenről értesíti.
Azt is elmondotta Litvinov, hogy a bruxellesi konferencia összehívása előtti időben Japán közvetítésre kérte fel a brit külügyminisztériumot; ezért nagy csalódást okozott a Downing Streeten, hogy Japán elutasította részvételét. London minden módon nyomást gyakorolt Japánra, hogy közreműködésre bírja, remélte ugyanis, hogy előterjesztett közvetítését figyelembe veszik s a konferencián haladék nélkül tárgyalhatnak róla.
A konferencia irányában tanúsított német magatartás ellenére — mondotta Litvinov — konfliktus támadt a német kereskedelmi és ipari körök érdekei és a német kormányzat politikai kötelezettségei között.
Szóba került Ribbentrop római látogatása is, mire megkérdeztem, tudja-e, vajon csatlakozott-e Itália az újabb német-japán kominternellenes paktumhoz vagy sem? Litvinov határozottan állította, hogy Itália igenis csatlakozott a kominternellenes egyezményhez. Megkérdeztem továbbá, hogy ezzel az egyezményt aláíró hatalmak kifejezetten támadó és védő jellegű katonai szövetséget kötöttek-e, mire Litvinov megjegyezte, hogy a szerződő feleknek nem szükséges forma szerinti katonai kötelezettségeket vállalniok, mert manapság ünnepélyes hadüzenetek nélkül indítják meg a háborúkat.
Értekezésünk folyamán nagyon világos kép alakult ki bennem arról, hogyan fogja fel a szovjetkormány a nyugateurópai hatalmakkal való együttműködését és hozzájuk fűződő kapcsolatait. Erről mostanában sok diplomáciai eszmecserét folytatnak. Litvinov részletesen kifejtette nekem a Szovjetúniónak a Benemavatkozási Bizottságban képviselt álláspontját. Elmondotta, hogy Majszki londoni nagykövet azt a felfogást hirdeti: a Szovjetúnió nem vállalhat felelősséget a brit-francia tervezetért, mégis, hogy a béke kilátásának lehetőségét se veszélyeztesse, nem fog a tervezet ellen szavazni, csak egyszerűen nem szavaz. Megjegyezte, hogy Itália nem fogadta el ezt az álláspontot. Erre a francia és brit nagykövetek vele, Litvinovval tárgyaltak s arra akarták rábírni, változtassa meg a Szovjet ezt az álláspontját és tartson velük. Franciaország és Nagybritannia egyaránt erős nyomást gyakorolt a szovjet kormányra, hogy ebben az ügyben működjenek együtt, mert ellenkező esetben a világ szemében a szovjet kormány a békelehetőségek megrontója lesz s ennek a magatartásnak következményeképpen „a Szovjetúnió elszigetelődik”. Erre ő azt felelte a nagyköveteknek, hogy inkább elszigetelődik s magára marad a jog és az igazság oldalán, mintsem hogy jó társaságban a jogtalansághoz, sőt az ostobasághoz csatlakozzék. Mondotta továbbá, hogy a Szovjetúnió mindenképpen felkészült arra, hogy magára marad s erre az esetre tovább is készül. Ez is megerősíti júliusban szerzett értesülésemet, melyet annak idején közöltem a külügyminisztériummal. Egy magasállású kormányhivatalnok akkoriban kijelentette nekem, hogy a Szovjetúnió számára a külhatalmak magatartása teljesen közömbös, még Nagybritanniával és Franciaországgal sem törődik s a szovjet hatalom irányítói készek egyedül is kitartani ama politika mellett, melyet maguk elé tűztek, mert bíznak abban, hogy nyugaton és keleten egyaránt szembeszállhatnak összes ellenségeikkel. Megkérdeztem, hogy Majszki állandó jellegű utasításokat kapott-e s szilárdan kitartanak-e a fent vázolt politika mellett: erre határozott igennel felelt. Kijelentette, hogy ellenkező híresztelésekkel szemben, a szovjetkormány nem tagadta meg a Benemavatkozási Bizottság további fenntartásának költségeihez való hozzájárulását.
Beszélgetésünk folyamán egyenesen megkérdeztem tőle, hogy a most végbemenő tisztogatási akciókkal és a Vörös Hadsereg tábornokainak agyonlövetésével kapcsolatban megbízhatik-e a kormány a hadsereg hűségében és támogatásában. Azt felelte: „Hadseregünk híven kitart ügyünk alapeszméi mellett, kétségtelen, hogy nem a tábornokokhoz, hanem a kormányhoz hű.”
Véleményem szerint nagy hiba volna lebecsülni nemzetközi kérdésekben a szovjetkormány súlyát. Számos megbeszélést folytattam a diplomáciai kar konzervatív tagjaival és más, itt élő, jólértesült személyiségekkel s ezek alapján az a véleményem, hogy a kormány szilárdan tartja kezében a hadsereget s helyzete — ha csak valami változás nem történik — szilárd. Minden lehetséges eszközzel állandó propaganda figyelmezteti az állam polgárait a háborús veszedelemre és az ország megtámadásának lehetőségére. Nemrégen a Nagyipari Népbiztosság jelentős részét közvetlenül katonai vezetés alá rendelték. Általános az a vélemény, hogy ez a hadsereg sürgetésére történt és pedig abból az indokból, hogy a hadsereg csak akkor állhat feladata magaslatán, ha súlyos felelőssége vállalásához kellő hatalmat is nyer: csak ez esetben lesz a hadsereg hathatós, ütőképes eszköz a kormány kezében. Más itteni jelek valósággal lázas tevékenységre mutatnak: tárgyalások folynak anyagok, áruk, stb. beszerzése céljából. Kétségtelenül meg vannak győződve arról, hogy szembeszállhatnak bármely, akár keletről, alkar nyugatról jövő katonai támadással és a kormány nem bízza dolgát a jószerencsére, hanem ezekre a lehetőségekre alaposan felkészül. Sok jel utal arra is, hogy a nép is megbarátkozott a háború gondolatával, bátran néz elébe.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 november 10.
Sztomoniakov helyettes külügyi népbiztossal tárgyaltam amerikai állampolgárokat érintő két ügyben.
F… amerikai állampolgár az olajtröszttel dolgozott és bujtogatókkal került kapcsolatba. A hatóságok azt akarták, hogy F. tanúskodjék és amikor F. kiutazási vízumot kért, Ponciustól Pilátusig küldözgették — ez az elintézési mód, mióta a bürokráciát feltalálták, minden országban lehetséges. F. bánatában leitta magát a sárga földig, egy moszkvai rendőrnek eltörte az állkapcsát, amikor elfogták, delírium tremensben volt. Megbeszélésem után huszonnégy órával mégis kezében volt a vizűm.
G… honosított amerikai, akinek felesége orosz nő, mindenféle bajba keveredett. Tavasszal azt a hírt kaptuk, hogy deportálni fogják. Nemrégiben letartóztatták és szóbelileg elutasították azt a kérésünket, hogy Durbrov követségi titkár meglátogassa Minszkben.
Sztomoniakov nagyon finoman viselkedett, amikor megbeszéltem vele ezeket az ügyeket. G… ügyében is gyors sikert értem el. Készségesen elismertem, hogy jogi szempontból mindkét eset igen súlyos, miután azonban amerikai állampolgárokról van szó, az Egyesült Államok nagykövetének joga van gyors és hathatós beavatkozásra. Nagyon kielégített, hogy előterjesztésem oly hamar célt ért, valóban páratlan eset volt ez olyan időben, amikor a külföldiek ellen valóságos „gyűlölethadjárat” folyik.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A SZOVJETKORMÁNY POLITIKÁJÁRÓL,
TEKINTETTEL A BRÜSSZELI KONFERENCIÁRA
Moszkva, 1937 november 11.
Szigorúan bizalmas!
Sir!
Litvinov külügyi népbiztos úr csak néhány napja tért vissza Genéveből s már is a bruxellesi konferenciára indult. Meghívásomra meglátogatott a követség épületében és kettesben volt velem löncsön. Ezzel alkalom adódott, hogy széleskörű megbeszélést folytassunk és pedig nemcsak néhány kisebb jelentőségű, amerikai állampolgárokat illető ügyben, hanem a nemzetközi helyzet nagyjelentőségű kérdéseiben is. Litvinov elmondotta, hogy a szovjetkormány meghívást kapott a bruxellesi konferenciára, ezen részt is fog venni s ő rövidesen Potemkin helyettes külügyi népbiztos társaságában Bruxellesbe indul. Ott maradni ugyan nem tud, de reméli, hogy legalább az első üléseken résztvehet. Véleménye szerint a távolkeleti helyzet inkább Nagybritannia és Franciaország létérdekeit érinti, semmint a Szovjetuniót; a konferencia eredményéhez nem sok reményt fűz, főképpen a francia és a brit kormány ingadozó magatartása miatt. Az elnök Csikágóban mondott beszédéről nagyon lelkesen nyilatkozott, de kifejezte kétségét is, hogy az Egyesült Államok — tekintettel erre a konferenciára — képes lesz-e Kínának gyakorlati, kézzelfogható támogatást nyújtani. Mondotta továbbá, hogy Genéveben a britek és a franciák „az Egyesült Államok háta mögé bújtak”, minthogy azt mondták, jelenleg semmit sem tehetnek mindaddig, amíg az Egyesült Államok nem biztosítja őket aktív részvételéről. Az a gyanúja, hogy csak azért hivatkoztak az U. S. A.-ra s azért „bújtak mögé”, mert nem ismerik a Szovjetúnió álláspontját. Kijelentette, hogy a Szovjetúnió már is kész arra, hogy szilárdan foglaljon állást, feltéve, hogy Franciaországgal, Nagybritanniával és az Egyesült Államokkal egyetértésben járhat el. A Szovjetúniónak valóban komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy az ellenségeskedések véget érjenek s a legsürgősebben létrejöjjön a kollektív biztonság és béke. Reményét fejezte ki, hogy Bruxellesbe érkezésekor szoros kapcsolatba léphet az amerikai delegációval.
Az általános európai helyzetet Litvinov rendkívül pesszimistán ítélte meg, különösen a Németország, Csehszlovákia és Ausztria közt fokozódó feszültséget rója fel a francia és a brit politika gyöngeségének.
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1937 november 11.
Átbeszéltem az egész távolkeleti helyzetet egyik kollégámmal, akinek nagyon jó értesülései vannak és közölte velem a legújabb híreket is.
Múlt év augusztusában a szovjetkormány százmillió kínai dollár hitelt nyújtott a kínai kormánynak hadianyagok beszerzése céljából. A Szovjetúnió szállításai ezt a hitelkeretet már messze túllépték. Szárazföldi úton már több mint négyszáz bombázó- és vadászrepülőgépet vittek át Kínába. A gépeket legalább negyven szovjet kiképző kísérte. Sok kisebb szállítmány is ment már részben szárazföldi, részben légi, sőt karavánúton Kínába, közte repülőgépek is. Ezidőszerint több mint kétszáz camion van útban karaván-szállítmányként. Éppen most tervezik, hogy nehéz szállítmányokat, így tankokat, stb. tengeri úton továbbítsanak, esetleg Indokínán keresztül, feltéve, hogy Franciaországot meg lehet nyerni az együttműködésnek. Mintegy hat héttel ezelőtt kínai katonai misszió járt itt hadianyagvásárlás és katonai kiképzés céljából. Szerinte több európai ország szállított hadianyagot Kínának készpénzben kiegyenlítendő részletfizetés ellenében; a legnagyobb szállítók Nagybritannia, Franciaország, Belgium és Csehszlovákia. Gyanítják, hogy a legutóbbi időkig Németország és Itália is szállított ugyanilyen alapon hadianyagot. Az olasz vásárlások egyenesen olasz kezdeményezésre indultak meg, Itália ötven százalékos hitelt nyújtott* s a vételár csak a szállítmánynak Kínába való szerencsés megérkezése után vált esedékessé. Hozzátette, hogy a helyzet Németország és Itália tekintetében az utolsó tíz napban valószínűleg megváltozott.
―――
* Úgy látszik, Itália nemcsak kereste ezt az üzleti összeköttetést, hanem késznek nyilatkozott mindjárt ötven százalék készpénzfizetés elfogadására azzal, hogy a hátralék az áru épségben való megérkezésekor esedékes.*
Bogomolov, a szovjet kínai nagykövete október 7-én megérkezett Kínából, repülőgépen jött Szibérián át Moszkvába. Néhány nap múlva várják Moszkvába a szovjet katonai attasét, Lapint is. Feltehető, hogy ez is ugyanazon az útvonalon érkezik. Két okból jöttek ide: 1. A hadianyagszállítás számára jobb útvonalakat kell kidolgozni. 2. Meg kell kísérelni, hogy közvetlen katonai támogatás révén több sikert érjenek el. Informátorom nem igen hiszi, hogy a 2. pont megvalósítására már sor kerülhet, mert a szovjetkormány szemmel láthatóan nem akarja megzavarni Japánnal forma szerint fennálló kifogástalan kapcsolatait.
Hozzátette, ha már mindenképpen úgy fordul a dolog s Japán sikerei ezt szükségessé teszik, a kínai haderők fokozatosan visszavonulhatnak az ország belsejébe s így folytathatnak hosszantartó háborút; lehetséges az is, hogy Francia-Indokínán keresztül kellő hadianyag-utánpótláshoz jussanak s ilymódon álljanak ellen az ostromnak.
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1937 november 11.
Ismét alkalmam nyílt hosszas megbeszélést folytatnom távolkeleti „szakértőmmel”.
Azt mondotta, hogy fontos távolkeleti kormányok követei és számos itteni katonai szakértő sürgetése ellenére a szovjet kormány pillanatnyilag nem tud olyértelmű végleges kötelezettséget vállalni, hogy közvetlen katonai szövetséget kössön Kínával. Elmondotta, hogy Bogomolov még mindig a Szovjetúnió területén van és pedig Leningrádban s állítólag a bruxellesi konferencia befejezése előtt nem is tér vissza Kínába, addig végleges utasításokat sem kap. Úgy tudja, Franciaország arra használja fel a Szovjetúnióra gyakorolt befolyását, hogy a szovjetet minden közvetlen segélynyújtási szándékától visszariasztja; azt kívánja ugyanis, hogy szövetségese német támadás esetére tartalékolja erőit és el ne forgácsolja egy távolkeleti háborúban.
Közölte továbbá a szakértő, hogy Kínának komoly nehézségeket okoz a hadianyag Francia-Indokínán át történő szállítása. Szerinte ennek oka a francia kormány, mely fél, hogy belekeveredik a távolkeleti viszályba. A szállítást különböző szabályok korlátozzák ezen az útvonalon. A szállítmányokat részekre kell bontani s elegyíteni olyan küldeményekkel, melyek nem dugáruk. Ez sok huzavonával jár, külön kezelést igényel s a szétszedett fegyvereket, ha szerencsésen céljukhoz érnek, ismét össze kell állítani. Kijelentette, hogy ezek az óvóintézkedések szükségesek, ilyenmódon az a veszély, hogy egész szállítmányok odavesznek, csupán egyes küldeményekre csökken s a francia kormány méltán tart attól, hogy Franciaország háborúba keveredhetik, ha francia útvonalakon át hadianyagszállítást engedélyez.
Szakértőm határozottan állította, hogy Kína szinte végtelenségig folytathatja az ellenállást, feltéve, hogy elegendő hadianyagot kap. Ennek beszerzése nem nehéz, csupán, a szállítás.
Véleménye szerint, Németország nincs ellenséges indulattal Kína iránt. A japán kormány hivatalosan tiltakozik az ellen, hogy Kínában nagyszámban vannak német katonai kiképzők, Németország mégsem hajlandó ezeket visszahívni s ezt azzal indokolja, hogy magánvállalkozásról van szó.
Kínában nagy csalódást okozott Nagybritanniának a bruxellesi konferencia előtt tett állítólagos elsietett nyilatkozata, mely szerint szankciókról szó sincs. Informátorom egyébként azt gondolja, hogy Kína mélységesen hálás azért az erkölcsi támogatásért, amelyet Roosevelt elnök csikágói beszédében kapott.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A MOSZKVAI JAPÁN NAGYKÖVET
BERLINI UTAZÁSÁRÓL
Moszkva. 1037 november 11.
Sir!
Október 20-án, szerdán a moszkvai japán nagykövet Berlinbe utazott; hivatalos közlés szerint ott orvosi kezelésben részesül. Feltehető azonban, hogy a német külügyminisztériummal folytat megbeszélést a bruxellesi konferencia ügyében.
LEVÉL AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
Moszkva, 1937 november 16.
Kedves Cordell!
Az utóbbi hetekben a vidéki sajtó a szó szoros értelmében százszámra jelenti a kivégzéseket. A vád szabotázs vagy terror. Egyidejűleg neves, magasállású szovjethivatalnokokat mozdítottak el s ezek alighanem letartóztatásba kerültek, így Bubnov, Ljubimov, Ruchimovics, Weitzer, Karp, Orlov.
Ezekről az eseményekről ugyan számszerű, pontos kimutatást nem kaphatunk, a legilletékesebb megfigyelők szerint azonban a jelenlegi tisztogatási akció megkezdése óta kivégzett pártemberek száma ezrekre, a letartóztatottaké pedig tízezrekre rúg.*
―――
* A moszkvai sajtó aránylag kevés ilyen perről közölt tudósítást. Az amerikai újságírók azonban figyelték az eseményeket, járatták és fordíttatták a vidéki lapokat. Hetenként listákat készítettek a „tisztogatásról”.*
A tisztogatás kiterjed a szovjettársadalom összes rétegeire, beleértve a vörös uralom régebbi legrendíthetetlenebb híveit is. Köztudomású például, hogy a letartóztatottak közt van a párt központi bizottságának több mint negyven tagja, illetve póttagja, a Politbüró kilenc volt tagja, tizennyolc volt népbiztos, ötven helyettes népbiztos, tizenhat nagykövet és követ s az egyes szovjetköztársaságok elnökeinek és népbiztosainak többsége.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
EGY ÉRDEKES DIPLOMÁCIAI BESZÉLGETÉSRŐL
Moszkva, 1937 november 16.
Sir,
bátorkodom jelenteni, hogy legutóbb … nagykövettel beható megbeszélést folytattam. A következőképpen nyilatkozott:
A Szovjetunió elhatározta, hogy legalább is pillanatnyilag aktív katonai műveletbe nem keveredik. Ezzel szemben kész Kínának olymérvű támogatást nyújtani, amennyi a Japánhoz fűződő kifogástalan viszony fenntartása mellett csak lehetséges.
Ausztria jövőjét borúlátóan ítéli meg. Hogy Itália őr szerepének a Brenner-hágón nincs már jelentősége, mióta Olaszország Abesszíniában és a Földközi-tenger melléki országokban kalandokba bocsátkozott, ennélfogva Itália felől Németország Ausztria irányában többé-kevésbé szabad kezet nyert. Véleménye szerint minden attól függ, milyen erővel állhat ellen Schuschnigg. Ha Németország kinyújtja kezét Ausztria után, ez lényegében nem érintené Csehszlovákiát, legföljebb annyiban, hogy más nagyhatalmak (Nagybritánnia, Franciaország) saját érdekükben valószínűleg közvetlenebb támogatást nyújtanának számára.
Románia ugyan tisztában van azzal a veszedelemmel, hogy Németország a Fekete-tengerig is kinyújthatja a kezét, helyzete azonban különbözik Csehszlovákia helyzetétől s ebben az országban kisebb az aggodalom.
Németország pénzügyei rosszul állanak. Schacht lemondása is ennek tulajdonítható, véleménye szerint azonban ez az állapot még évekig megmaradhat, még legalább két-három évig.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 november 17.
A cseh követ löncsön volt nálam. Délután kikocsiztam a környékre és mulatságos élményben volt részem. Amikor a kocsi nyílt mezőn az erdő felé kanyarodott, elakadt a hóban, úgy hogy a tőlünk elválhatatlan GPU- ifjak vittek haza Ford-kocsijukon.
A sűrű havazás csodálatosan megszépítette az erdőt és a bozótot. Még az ágak hegye is két ujjnyi vastag volt és a lombokat a hó terhe szinte a földig húzta. Azelőtt túlzottaknak ítéltem Siskin havas tájképeit, most megértem.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 november 20.
Tea, film — Szentivánéji álom — majd négytől nyolcig fogadás a diplomáciai kar számára. Nagybritannia Afganisztán, Németország, Ausztria, Belgium, Bulgária, Itália, Japán, Lengyelország és Törökország képviselői jelentek meg. Litvinov magával hozta három gyermekét: egy fia és két leánya van — ezek közül az egyik fogadott gyerek — mind pompásan beszélnek angolul.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 november 20.
Sürgönyökön dolgoztam és rendet csináltam íróasztalomon, készülődés az útra, hogy jelentést tegyek Washingtonban.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 november 23.
Ma reggel kábelt kaptam a külügyminisztériumtól azzal a hírrel, hogy az elnök szerint a megváltozott helyzetre való tekintettel tanácsos egy szakértő diplomata berlini küldetése; nevezetesen Gibson menjen Berlinbe, aki most Bruxellesben van. Az elnök azt kívánja, hogy én utazzam Bruxellesbe, Európa „őrhelyére”. Ez aztán megkönnyebbülés. A részleteket majd jövő héten tudom meg, mihelyt Washingtonba érkeztem. Hetek óta nyilvánvaló tehát, hogy Hitler tervei véglegesek. Ezért fontos, hogy tapasztalt, igazi diplomata-típus menjen Berlinbe. Az utolsó háborúban Gibson élesen bírálta Németországot, ha ez okból mégse kerülne oda, remélem, nem olyas valakit küldenek, aki bámulja a nemzetiszocialistákat, vagy aki hagyja, hogy lóvá tegyék.
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1937 november 23.
A leningrádi katonai törvényszék huszonötévi börtönre ítélt két német kémet, akik a német titkos szolgálat számára dolgoztak.
NAPLÓ
Newyork, 1937 december 7.
Megérkeztem Newyorkba és rögtön folytattam utamat Washington felé.
NAPLÓ
Washington, 1937 december 8.
Washingtonba érkezésem után nyomban értekeztem az elnökkel, majd vele együtt fogyasztottam dolgozószobájában a löncsöt. Bizonyára megértem, mondotta, miért változtatta meg tervét, miért küld Berlin helyett Belgiumba.
Nyilvánvaló, semmi kilátás sincs arra, hogy Németország hajtóerői más fordulatot vegyenek: Hitlernek a világ meghódításáról és uralmáról vallott felfogása egyre közelebb visz a háborúhoz. Schachttal júniusban folytatott utolsó megbeszélésemből kiviláglik, hogy semmi remény a változásra. Ily körülmények közt az elnök azt kívánja, hogy világosan kitűnjék, a berlini küldetés csak formaság és célja merőben reprezentáció. Szakember kiküldésének nincs különös politikai jelentősége, nem mutatja az amerikai kormány különleges érdeklődését. Az elnök, kijelentése szerint, kívánja, hogy Belgiumba menjek. Ez jelenleg a legfontosabb európai küldetés, mert valószínűleg most ez odaát a legjobb „megfigyelőhely”. Azt feleltem, szívesen vállalok minden megbízatást, amelyben őt a legjobban szolgálhatom. Valójában nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell Berlinbe mennem és szívesen indulok Bruxellesbe. Fokozza kedvemet az a körülmény is, hogy Belgium semleges ország, a london—berlini útvonalon fekszik, így az állás érdekesnek kínálkozik. Zavartalan áttekintést nyerhetek, tisztán láthatom a helyzetet, helyi kormányérdekek és előítéletek nem zavarnak meg és nem befolyásolnak.
Szóba került a bruxellesi konferencia és az európai helyzet több más részlete is. Személyes üzeneteket is küldött velem Lipót királynak, akit már gyermekkorában ismert s később is találkozott vele, amikor a múlt világháborúban Albert királlyal járt itt. Az elnök közvetlen melegségével nyeri meg az embereket. Így szólt hozzám: „Adok egy kis levelet, kérem, nyújtsa át a királynak.” Aztán fogott egy lapot a Fehér Ház fejlécével és ráírta: Kedves Joe. üdvözölje a királyt! F. D. R.”
Megemlítettem, az a szándékom, hogy Belgiumba költözésem előtt még egy körutazást tennék, hogy a többi iparvidéket is megismerjem s ezzel egészíthessem ki a Szovjetunióról készülő jelentésemet. Az elnök helyeselte s az őt jellemző alapossággal vitatta meg a tervet. Említettem, az az érzésem, hogy a Szovjetből való távozásomkor a két ország közt jobb a kapcsolat, mint egy idővel azelőtt. Azt is mondottam még, hogy összefoglaló jelentést készítek és ebben az iratban megfigyeléseim és tanulmányaim alapján — már amennyire ez lehetséges volt — mérlegre teszem a Szovjetunió gyengéit és erejét, vázolom jelentőségét a világpolitika szempontjából, különös tekintettel az Egyesült Államokkal való kapcsolatára.
NAPLÓ
Washington, 1937 december 19.
Moszkvai hírek szerint hivatalosan közölték nyolc magasállású államhivatalnoknak felségsértés, kémkedés és terrorcselekmények miatt való elítélését és kivégzését; köztük van Karackan, Jenikidse, Zukerman és Steiger.
Szegény Steiger. Hivatalosan ő volt a vezetője a kulturális kapcsolatokat fenntartó vagy valami hasonló nevet viselő irodának. Valójában összekötő volt a Kreml és — a Külügyi Népbiztosság megkerülésével — a diplomáciai kar között. Néhány társaságbeli előkelőséget elvitt az Opera díszelőadására, majd a Metropol-szálló éjjeli klubjába ment velük. Kevéssel egy óra után valaki megérintette a vállát: Steiger felállt az asztal mellől, nem tért vissza. Nem látták soha többé. Ukrajnában megtelepedett, előkelő, német eredetű családból származott, Steiger „báró” néven emlegették, pompás fiú volt.*
―――
* V. ö. az 1937 február 19-i naplóval s az ugyanaznap kelt jelentéssel. A később lefolytatott Bucharin-perben az ukrajnai származású Grinko, a pénzügyi hivatal volt titkára részletes vallomást tett, hogy ukrajnai betörés esetén hogyan akarták segíteni a németeket. Nyilván Steigernek is része volt az ügyben.*
FELJEGYZÉS
Washington, 1937 december 24.
Az újságok szerint a pápa őszentsége beszédet mondott a bíborosok és más vezető egyházi személyiségek előtt s ennek folyamán azt mondotta, hogy először egy tényt, majd egy elvet akar leszögezni. Tény, hogy Németországban elkeseredett, heves vallásüldözés folyik „és még ritkán fordult elő, hogy egy üldöztetés ilyen súlyos, ilyen félelmetes és mély hatásaiban ilyen szomorú lett volna.” Milyen gúny a civilizációra, hogy a szentestén, a világ Megváltójának születése napja előtt a római Egyház feje szükségesnek tartja, hogy a német kormányt vallásüldözésért rója meg!
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1938 január 15.
Úgy látszik, az elmúlt nyáron a Kreml valóban belső válságtól tartott.
A két tanács együttes ülést tartott és egyhangú határozattal azt a pótlást fűzte az alkotmányhoz, hogy az elnökségnek (a legfelsőbb végrehajtószervnek) jogában áll kihirdetni a hadiállapotot az ország egész területére, mihelyt külső ellenség fenyegeti a Szovjetet.
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1938 január 19.
A Szovjetúnió vezetői nem kételkednek benne, hogy tevékenységükre úton-útfélen kémek leselkednek. Molotov nyilvánosan megvádolt egyes konzulátusokat azzal, hogy „szovjet területen szovjetellenes tevékenységet folytatnak” és megfenyegette Japánt: a Szovjet véget fog vetni „Japán hetvenkedésének a távolkeleti határon”.
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1938 február 27.
Az államügyész vádja alapján huszonegy neves személyiséget állítanak bíróság elé felségsértés címén; köztük vannak Bucharin, Rykov, Rakovszki, Grinko, Krestinszki, Rosengoltz, Jagoda, Csernov és Ivanov.
A legfőbb vádak melyeket külön kiemelnek: kémszervezet, stb. létesítése egy külső hatalom javára abból a célból, hogy előmozdítsák a Szovjetunió felbomlását és idegen országok számára szolgáltassák ki Ukrajnát, Fehéroroszországot, Turkesztánt, a Kaukázust és a távolkeleti tengerparti tartományokat — és mindnyájan egy idegen hatalom zsoldjában álltak.
NAPLÓ
Moszkva, 1938 március 4.
Délután fél hatkor eljött Litvinov a leányával, hogy megnézzék a filmelőadást.
Rendkívül felizgatta Krestinszki letartóztatása. Nem érti, hogy emberek miért vallanak be olyan bűncselekményeket, melyekért tudják, hogy halál vár rájuk, hacsak valóban nem bűnösök. Rykov és Bucharin a múlt nyáron nagy megdöbbenést keltettek, — mondotta — amikor a párt központi választmánya elé idézték és Szokolnikov és Radek elé állították őket. Elkeseredetten hangoztatták ártatlanságukat, végül azonban könnyezni kezdtek és megtörtek. Biztos, hogy bűnösök, mert azután kimerítő vallomást tettek. Litvinov azt mondotta, ismeri ezeket az embereket és beismerő vallomásukat csak úgy értelmezheti, hogy valóban bűnösök. „Az ember csak egyszer halhat meg”, mondotta és ezek az emberek tudták, hogy ünnepélyes vallomásuknak eredményeképpen biztos halál vár rájuk. Sajnálatos, de a kormányt nem volt szabad veszélyeztetni és „ezen nem múlhatott”. Szerencse, hogy az országnak vannak olyan vezérei, akik elég erősek az elővigyázatossági rendszabályok foganatosítására.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!