Tragikus események
1937 június 20—szeptember 1
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
AZ ÉSZTORSZÁGI POLITIKAI HELYZETRŐL
Moszkva, 1937 július 28.
Sir!
Egy szabad hétvéget kihasználva, nem hivatalosan ellátogattam Tallinnba, Észtország fővárosába.
A jelenlegi kormányzat közel áll a diktatúrához. A szomszédos fasiszta kormányok megerősödése folytán az észtek saját kormányrendszerüket túl gyengének találták. Nem volt abban a helyzetben, hogy megfelelő gyorsasággal és teljhatalommal hajtsa végre elhatározásait, melyeket az ország védelme megkövetelt. Túl sok időt töltöttek vitákkal. Nehogy az ország — Németország példájára — teljesen a fasizmus karmaiba kerüljön, az elnök — igen széles látókörű férfi — egy másik kitűnő és kemény egyéniséggel együtt, békés úton magához ragadta a hatalmat és jóakaratú diktatúrája egy bizonyos állandó politikai vonalért és ha a nemzet érdeke úgy követeli, gyors, egységes cselekvésért kezeskedik. Ezt annak a feltételezésével cselekedte, hogy egy későbbi népszavazás majd véglegesen megteremti az erős, demokratikus kormányzatot.
A belpolitika legfőbb irányelve: Észtország az észteké. A nemzeti érzület igen erős. Az észtországi németek, bár családjuk már évszázadokkal azelőtt telepedett le Észtországban, nem számítanak valódi észteknek és Németországhoz húznak. Nagy gondot fordítanak az önálló észt kultúrára.
Az Oroszországhoz fűződő viszony barátságos és korrekt. Meg akarnak férni nagy szomszédjukkal, de az 1924-es kommunista megmozdulást nem felejtették el.
Észtország Lettországgal és Litvániával együtt „balti” tömböt alkot. E tömb az Oroszország és Németország közé szorított kis nemzeti egységek fenntartását szolgálja.
A béke fenntartása mindnyájuk számára életkérdés.
Mint a többi keleteurópai ország, Észtország is „kifeszített kötélen egyensúlyozik” és fenn kell tartania az egyensúlyt Németország és Oroszország között. Tagja a Népszövetségnek és „résztvesz” az európai politika kérdéseiben. „Tagja vagyunk a londoni benemavatkozási bizottságnak. Szerencsénkre ottani képviseletünk szerény és tudatában van határainak, kicsinységének és ebből következő jelentéktelenségünknek. Nyíltan kimondva, mi nem állhatunk egyik fél mellé sem. Mindkét félnek nyíltan tudomására hoztuk, hogy a többséghez csatlakoztunk.” Ez az ország külpolitikájának a kulcsa. Rövid idő óta mégis Anglia gyakorol külpolitikai befolyást Észtország felett. Egy kereskedelmi utazás során, mely mintegy a politikai „jóakaratot” demonstrálta, lord Plymouth nemrégiben felkereste az országot.
Mind Észtországban, mind Lettországban jelentékeny német kisebbség él. Ez nagyon nyugtalanító elem. Mindig fenyeget az a veszély, hogy ez a csoport egy német uralom feltámasztása esetén egykori hatalmi előjogait vissza fogja szerezni.
Katonai szempontból úgy vélik, hogy Észtország egy Oroszország elleni német támadás esetén kívül esnék a veszélyes zónán. Midőn arra hívtam fel a figyelmet, hogy szákértők véleménye szerint Németországnak valószínűleg szándékában van egyidejű flotta- és katonai támadást intézni a Baltikumon át Leningrád irányában, azt válaszolták, hogy nem osztják ezt a felfogást. Észtország túl északon fekszik és a támadás célja nem Leningrád, hanem Moszkva lesz; az odavezető út délebbre fekszik, úgy hogy Észtország kimarad a játékból. Megmaradtak emellett a véleményük mellett, annak ellenére, hogy felhívtam figyelmüket annak a meggondolására, hogy Tallinn-Reval egykori fontos orosz tengeri kikötő és egyenesen össze van kötve a leningrádi vasúttal.
Két napot töltöttem Tallinn fővárosban és egyet vidéken, Narvában, egykor az orosz textilipar egyik központjában, mely immár elvesztette ipari jelentőségét.
Mind a városokban, mind a vidéken az önérzetes nép jó gazdálkodásáról, jómódjáról, kitartásáról, tisztaságáról győződtem meg.
NAPLÓ
Stockholm, 1937 augusztus 8
Érdekelt, hogy vajon tényleg igaznak bizonyultak-e Litvinov kijelentései Sandler moszkvai látogatásával kapcsolatban, melyről a külügyminisztériumot már régebben tájékoztattam. Elég világos szavakkal tudomásomra hozták, hogy felfogásuk szerint az egyezmény 16-ik cikkelyét oda kell módosítani, hogy a kis nemzetek semlegességük könnyebb megóvása végett megszabaduljanak a gazdasági vagy katonai szankciókban való részvételtől.
Azt is megemlítették, hogy egy küszöbön álló skandináv blokk — Finnország bekapcsolásával — az európai politika komoly tényezője lesz. Hozzáfűzték, hogy a svéd kormányzat Finnországtól a blokkba való belépése előtt bizonyítékokat kért arravonatkozólag, hogy Oroszországhoz fűződő kapcsolatai nem barátságtalan természetűek, mert legfőbb szempontja, hogy egy orosz-német ellenségeskedés, vagy más európai háborús esemény bekövetkezésével is a skandináv országok semlegességét fenntartsa.
Az európai békekilátásokkal kapcsolatban azt mondták, hogy a feszültség rövid idő óta némileg enyhült, különösen Anglia és Olaszország közötti közeledés lehetőségére és a spanyol veszélyre való tekintettel. A helyzet azonban mégis igen kényes, mert minden ellentét fegyveres összetűzésre vezethet.
Öreg, ha nem tévedek, 80 éven felüli, de derék és vidám barátom, Sam Untermeyer Moszkvában van. Már régebben is itt volt. El van ragadtatva attól a különleges gondtól, melyet a kormány a moszkvai földalatti villamos megépítésére fordított és kijelentette, hogy egészségügyi szempontból ez a világ egyik legjobb földalatti vasútrendszere. „Te tudod, hogy a földalatti-vasutak szakértője vagyok — mondta nekem, arra a harcra célozva, melyet New York városával vívott az 5 centes tarifa és a földalatti-vasút kiépítése érdekében. Oroszország nagy varázst gyakorolt rá. Úgy vélte, igen örvendetes, hogy erre a helyre engem jelöltek ki. Az ő szemében ez a világ egyik legérdekesebb diplomáciai állomása. Veje, Laurence Steinhardt mondta neki, hogy az oroszországi állomás messze a legkívánatosabb. Dinamikus élet lüktet benne és nemcsak az európai helyzet, hanem az egész világ számára nagy távlatot nyit.
Igen kimerítően beszélgettünk a megoldandó és talán még megoldható feladatokról. Éles esze és mindig egészséges ítélete nagy emberré teszik.
LEVÉL MAXIM LITVINOV
ŐEXCELLENCIÁJÁNAK
Leningrád, 1937 augusztus 10.
Kedves Népbiztos uram!
Legyen szabad felhívnom figyelmét egy engem nagyon foglalkoztató ügyre.
Egy amerikai állampolgárról, Pater Braunról van szó, aki katolikus pap, a francia követségen lakik és a diplomáciai testület lelkipásztora.
Nagyon jól ismerem Pater Braunt és igen tisztelem jellemét és meggyőződéséhez való hűségét. Biztos vagyok benne, hogy minden vonatkozásban becsületes ember.
Nos tehát, közötte és az illetékes szovjet hatóságok között nézeteltérések támadtak bizonyos születési és házasságkötési kivonatok esetleges kiszolgáltatása miatt, melyeket őrzött. Ha jól értettem, nem engedte a hatóságnak, hogy bepillantsanak ezekbe a kivonatokba; lelkiismereti okokból nagyon fontos volt számára, hogy azokat ne adja ki kezéből.
Utalva arra a bensőséges szellemre, melyben Ön az U. S. A. elnökével tárgyalt, mely az 1933 novemberi megegyezésre vezetett,* nagyon remélem, hogy nagybecsű kormánya nem engedi kiélezni, vagy éppen komoly eseménnyé fejlődni ezt a jelentéktelen ügyet, ami érzésem szerint kedvezőtlen benyomást gyakorolna az amerikai nép nagy részére.
―――
* Lásd az 1937 március 20-i naplót. Ebben az ügyben, mint Pater Braun több más vízumügyében a Külügyi Hivatal kéréseimet maradéktalanul teljesítette.*
Annak a biztosításával, hogy személyes figyelmességét, melyet ennek az ügynek szentel, igen méltányolni fogom, maradok
LEVÉL MAXIM LITVINOV
ŐEXCELLENCIÁJÁNAK
Leningrád, 1937 augusztus 10.
Kedves Népbiztos uram!
Legyen szabad felhívnom figyelmét egy ügyre, mely éppen a Szovjet illetékes hatóságai előtt fekszik. — Mr. Sherwood vízum-meghosszabbításának az ügye.
Amerikai állampolgár és a Nemzetközi Irodagép-Társaság amerikai, jelenleg moszkvai képviselője.
A Nemzetközi Irodagép-Társaság mindenfajta irodagépek gyártásával foglalkozik, melyek a nagyvállalatok könyvelésének és számadásainak megkönnyítésére szolgálnak. Régi, állandó üzleti kapcsolatai vannak a szovjet-közigazgatás és gazdaság különböző ágaival s ezek a kapcsolatok, ha jól értesültem, mindig barátságosak voltak. Nagyszámú szovjet vállalatnak vannak birtokában ezek a gépek, melyek jelentékeny tőkebefektetést képviselnek és Mr, Sherwood moszkvai jelenlétét a társaság azért tartaná kívánatosnak, hogy kéznél legyen valaki, aki a gépeket állandóan javítja és arról gondoskodik, hogy azok a legjobban működjenek.
E körülmények figyelembevételével tanácsosnak vélném Mr. Sherwood további oroszországi tartózkodásának megengedését.
E tényektől eltekintve, azért is érdeklődöm a dolog iránt, mert a Nemzetközi Irodagép-Társaság elnöke, Mr. Thomas Watson olyan egyéniség, aki idejének és energiájának nagy részét közösségi és nem csupán személyes érdekek istápolásának szenteli. A haladó szellemű amerikai, üzleti körökben közismert és sokra értékelik, továbbá bizalmas barátja nagy elnökünknek. Olyan ember, aki hajlamos rá, hogy a Szovjetunió humanista intézményeivel és vállalkozásaival rokonszenvezzen és mélyen fájlalnám, ha az lenne az érzése, hogy barátságtalanul és igazságtalanul bántak vele. Talán Ön ismeri is Mr. Watsont, aki mindig igen tájékozott volt világpolitikai dolgokban és jelenleg a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara elnöke.
Kérem bocsássa meg, hogy miközben Ön olyan fontos államügyekkel van elfoglalva, figyelmét ilyen kis ügyre hívom fel.*
―――
* A szigorú hadjárat ellenére, melyet a kormányzat több külföldi ellen indított, a Külügyi Népbiztosság méltányolta megkeresésemet. Ez az ügy mutatja, mi mindennel volt a követség elfoglalva és arról a barátságos magatartásról is tanúságot tesz, mellyel a Szovjet kivétel nélkül viseltetett ottani szolgálati időm alatt az U. S. A. irányában.*
LEVÉL HONORABLE HENRY
MORGENTHAU-NAK
Útban Riga félé, 1937 augusztus 12.
Kedves Henry!
Midőn júniusban Londonban tartózkodtunk, Binghammal lunch-ön voltunk Majszky orosz követnél, aki nagyon tehetséges és okos ember. Bár alkalmi megjegyzések formájában, de igen világosan elétártuk, hogy mekkora érdeke lenne a Szovjetúniónak az aranyalap védelmezése. Azt hiszem, eléggé megvilágítottuk előtte (anélkül, hogy egyenesen rátértünk volna), milyen bölcs lenne a Szovjetúniótól, ha együttműködne az U. S. A-val, különösen pedig kincstári hivatalunkkal. Biztos vagyok benne, hogy értesítette róla kormányzatát.
Londonban elég kimerítő tárgyalásom volt még Litvinovval is, amikor is részletesen beszélgettünk az aranykérdés állásáról az egész világon. Láthatólag benyomást tett rá az a kijelentésem, hogy kívánatos lenne szorosabb kapcsolat felvétele. Közölte velem, hogy jóváhagyta egy további követségi titkár kinevezését a washingtoni szovjetkövetségen a kincstári kapcsolat kiépítése céljából. Nyíltan megkérdeztem tőle, hogy mekkora Oroszország jelenlegi aranytermelése és hogy mekkora az aranykészlete. Kitérően válaszolt. Később azonban bizalmasan mondotta, hogy a szokásos értékelések bizonyos fokig túlzottak. Litvinovnak természetesen gondosan kell ügyelnie arra, hogy hatáskörét át ne lépje és érthető módon óvakodik attól, hogy beleszóljon a katonai hatalmasságok ügykörébe, akik féltékenyen őrzik az ország aranytermelésének adatait, melyeket katonai és hadititokként kezelnek.
NAPLÓ
Riga, 1937 augusztus 13.
Mint hallom, a német követ tiltakozást nyújtott be a Külügyi Népbiztosságon német állampolgárok letartóztatása ellen, akiket Moszkvában, Leningrádban, Kievben, Charkovban, Tifliszben és más helyeken, fogtak le. A hivatalos jelentések szerint a legtöbb letartóztatott kémkedéssel volt gyanúsítható.
BIZALMAS ÖSSZEFOGLALÓ
AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A BALTI ÉS SKANDINÁV ÁLLAMOKBAN
TETT KÖRUTAMRÓL
Prága, 1937 szeptember 1.
Kedves Cordell!
Az elnökkel és Önnel való megbeszéléseimhez híven elutaztam az Oroszországgal határos kis államokba, hogy személyes benyomásokra tegyék szert a befolyásos személyiségekről és a politikai hatóerőkről. Felmérhetetlen becsű volt számomra és gondolom, hogy a külügyminisztériumnak küldött „hivatalos beszámoló” hasznos lehet majd Önnek. Nehéz munka volt, de igen megérte a fáradságot.
Meglátogattam a balti és skandináv blokk majdnem összes országát: Észtországot, Lettországot, Litvániát, Finnországot, Svédországot, Dániát, ezenkívül Memelt és Danzigot. Útban hazafelé Csehszlovákiát és Lengyelországot keresem fel.
A Szovjetunió nagy szálka Németország szemében. Németország nagyon szereti a Szovjetúniót a civilizáció fenyegető veszedelmének feltüntetni. Ténylegesen pedig, legalább pillanatnyilag, Oroszország a béke őszinte képviselője. Nagy gazdasági érdeke, hogy fenntartsa a békét, miközben hatalmas természeti kincseit és iparát fejleszti és kormányrendszerét erősíti. Földrajzilag Oroszország szerencsés helyzetben van. Az ország terjedelme Napoleont is legyőzte.
Észtországnak, Lettországnak és Litvániának, melyek mindhárman a Népszövetség alkotásai, azonos a külpolitikai vonalvezetése, csak arra vágyakoznak, hogy megvédjék önállóságukat és függetlenségüket. Két félelmetes szomszéd közé ékelve, Észtország és Lettország kevésbé barátságosak a Szovjetúnió iránt, mint Litvánia. Utóbbinak elintézetlen vitái vannak Lengyelországgal, mely Vilnát, Litvánia régi fővárosát, a Lengyel Köztársaságba kebelezte be. A helyzet feszült. A két ország közti határok, legalább is részben, el vannak barikádozva. Az összes közlekedési utak ennek folytán el vannak vágva. Másrészt amiatt aggódnak Litvániában, hogy az ország egyetlen kiútját a tengerhez, Memel kikötőjét, mely félig önálló államként jelenleg a Népszövetség fennhatósága alatt áll, Németország egyszerűen birtokba veheti. Véleményem szerint Németországnak — hacsak egy Oroszország elleni támadás következtében nem válna katonai szükségszerűséggé, kevéssé áll érdekében Memel vagy Litvánia meghódítása, inkább nemzeti gőgjét akarná kielégíteni. Litvánia életszínvonala alacsony és erőforrásai oly szűkösek, hogy a Német Birodalom saját életszínvonalát is korlátozná és a látszólagos megnagyobbodás tulajdonképpen kínos kötelezettséget jelentene. E körülmények folytán Litvánia a többi államoknál jobban hajlik Oroszországhoz.
A Skandináv blokk
A szóbanforgó államok külpolitikáját és a Népszövetséggel szemben követett magatartását az Északi- és Keleti-tengermelléki földrajzi helyzetük szabja meg, továbbra az a lehetőség, hogy Németországnak és más európai államoknak Oroszországgal való fegyveres összetűzése esetén a hadiövezetbe esnének. Főcéljuk sértetlenségük és semlegességük megőrzése. Finnország, melyet egy Leningrád elleni támadás minden bizonnyal német támaszponttá tenne, éppen ezért különlegesen veszélyes helyzetben van. A skandináv blokk ez északi országok semlegességének és függetlenségének megőrzésére alakult laza szervezet. A Népszövetséghez tartoznak, de hajlanak rá (mint ezt Svédország egész nyíltan teszi), hogy az egyezmény 16. pontjának módosítását követeljék s ilymódon akár a gazdasági, akár a katonai szankciókban való részvételtől megszabaduljanak és semlegességüket így jobban megőrizzék.
A balti államokhoz hasonlóan itt is brit befolyás uralkodik. Nagybritannia legjobb vevőjük és valutájuk mindig az angol fonthoz igazodik.
A Németországhoz fűződő viszony
Mindezekben az államokban a külpolitika élénk gondot fordít arra, hogy Oroszország és Németország között az egyensúlyt fenntarthassa. Jellemző, hogy Finnországot nem vették fel addig a skandináv blokkba, míg Svédország meg nem bizonyosodott róla, hogy az Oroszország és Finnország közötti kapcsolatok békések és barátságosak. Folyton azon fáradoznak, hogy mindkét országgal kifogástalan kapcsolatokat tartsanak fenn.
Magatartás Oroszország iránt
Ezek az országok úgy látszik nem félnek attól, hogy az orosz rádiópropaganda révén vagy más úton-módon kommunista tanokkal fogják őket „megfertőzni”. Mégis általános ezekben az államokban a hajlandóság, hogy számoljanak Oroszország fejlődésével és gazdasági haladásával. Az a vélemény uralkodik itt, hogy Oroszországot békevágy irányítja. A Vörös Hadsereg tábornokainak agyonlövetése és a tisztogató akciók, melyek még folyamatban vannak, a bizalmat mégis nagyon megrendítették.
A nyugati Locarno és a keleteurópai béke
Látogatásaim folyamán szerzett legértékesebb értesüléseim közé tartoznak Anglia és Franciaországnak a keleteurópai béke fenntartását célzó tervének bizonyos jelei, melyek Anglia, Franciaország és Olaszország közötti egyezmény előkészületeire mutatnak, az utóbbi három hónap eseményei miatt valószínűleg Oroszország kizárásával. Az alapgondolat, melyet Neville Chamberlain fejtett ki értesülésem forrásának, a lett külügyminiszternek, röviden összefoglalva a következő volt. Miután bizonyossá vált, hogy Hitler nem köt szerződést Sztálinnál, megfontolták, hogy Németország — a „nyugati Locarno” tagjaként és azzal egyidejűleg — megnemtámadási szerződéseket köthetne az orosz határállamokkal, azokhoz a szerződésekhez hasonlóan, melyek küszöbön állnak Oroszország és ugyanez államok között. Azt remélték, hogy az eredmény a Németország és Oroszország közötti súrlódási felületnek, e két ország közt létesített „semlegesített” övezet folytán bekövetkező csökkenése lenne. Ilymódon azt a keleteurópai békét biztosító, tartós építményként lehetne emelni az ellenséges államok fölé.
Az hiszem, hogy ez a hír igen nagy horderejű: első nyoma egy valószínűleg Anglia szándékában levő tervnek, mely a keleteurópai béke megőrzése végett torkollik a Szovjetúnió—Franciaország problémába. Ez magyarázza meg Anglia új ajánlatait, melyek szemmelláthatólag a Szovjetúnió terhére történtek.
Oroszország, Japán és Kína
Két héttel ezelőtt még személyesen tájékozódtam a Moszkvában folyó ügyekről. Azóta minden másodnap telefonbeszélgetést folytatok Mr. Hendersonnal, chargé de l’affaire-ünkkel. A Kreml nyilván kizártnak tartja, a Szovjet mindenképpen kerüli a Japán elleni aktív beavatkozást. Minden igyekezettel azon vannak, hogy a „mozdulatlan nyugalmi állapot” benyomását keltsék. Felületesen szemlélve, ez a helyzet. A magam részéről mégis némi személyes kételyeim vannak e magatartás bona fides-e felől. Egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy Oroszország természetes vágya Kína megsegítése. Csak egy német támadás lehetősége tartja vissza, amivel számolnia kell egy távolkeleti aktív háborús beavatkozás esetében. Azonban ha Japán Kínán keresztül komolyan fenyegetné a vasúti összeköttetést és a Bajkál-tavat, akkor a Szovjetúnió kétségkívül harcba lépne.
A kollektív mezőgazdálkodás és az olajföldek megtekintése
Az a szándékom, hogy visszaérkezésem után tanulmányútra indulok, hogy megismerjem a legfontosabb kollektív mezőgazdálkodási ágakat és a kollektív jólétre vonatkozó intézkedéseket a Fekete tenger vidékén. Ezenkívül van Oroszországnak még egy rendkívül fontos gazdasági ágazata, melyet tanulmányozni szeretnék, a bakui és a kaukázusi olajtermelés. Perzsa, angol, török, orosz érdekek találkoznak itt, melyek egymásba ütközése könnyen viszályra vezethet és ezért a béke szempontjából is ajánlatos szemmeltartani az olajvidéket. E viszonyokról szeretnék saját tapasztalataimon alapuló beszámolót küldeni. Ha a különböző ágazatok leírását befejezem, akikor, amennyire látom, elég átfogóan festettem le a Szovjetúnió mind gazdasági, mind politikai vállalkozásait és tevékenységét. Úgy gondolom, körülbelül október közepére készen leszek vele.
Ezzel megkíséreltem, hogy a helyzetről, amint azt én látom, áttekintést adjak.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!