(Idézet: Felszabadulás krónikája)
- augusztus 23-án a késő esti órákban, pontosan 22 óra 20 perckor, a Magyar Távirati Iroda bizalmas, házi tájékoztatója a következő, New Yorkból származó Reuter-jelentést rögzítette:
„A bukaresti rádió közölte, hogy Románia elfogadta a békeajánlatot. A bukaresti rádió hírét a háborús tájékoztató iroda rádiófigyelő osztálya fogta fel.”
Budán, a királyi Várban, a kormányzóságon, a kormányhivatalokban éppúgy, mint a Vár másik oldalán, a német követségen, villámcsapásként hatott a bukaresti változás híre.
Horthy kormányzó a vidéki birtokán időző Lakatos vezérezredest azonnal a fővárosba hívatta, míg Veesenmayer követ a vezéri főhadiszálláshoz fordult sürgős útbaigazításért.
Másnap, augusztus 24-én este a londoni „Daily Mail” így kommentálta Románia kiválását a fasiszta táborból:
„Bulgária, Magyarország és Finnország minden bizonnyal sajnálni fogja, hogy nem ők kértek elsőkként fegyverszünetet a szövetségesektől. A román lépést egyébként lényegében véve a háború befejeződésének tekinthetjük Európának ebben a részében, ha Románia érvényesíteni tudja azokat a biztosítékokat, amelyeket nevében Mihály király rádión közölt.”
Augusztus 26-án Bulgária, a román példát követve, megtette az első lépéseket: Draganov bolgár külügyminiszter kijelentette Kilsanov szófiai szovjet ügyvivő előtt, hogyha a Romániában állomásozó német csapatok bolgár területre vonulnak vissza, leszerelik őket; továbbá azt is közölte, hogy előző nap, augusztus 25-én a bolgár kormány a német parancsnokság elé terjesztette azt a kérését, hogy az országban levő csapatokat vonják ki Bulgáriából; ha erre nem hajlandók, le fogják őket fegyverezni.
Budapesten 72 órás kínos, keserves, főként Veesenmayer német követtel folytatott alkudozások után Lakatos Géza vezérezredes megalakította kormányát – augusztus 29-én, alig 24 órával azután, hogy a Vörös Hadsereg Erdély területére ért. Az első külföldi kommentár: Lakatos – „a magyar Mannerheim” …
„A szép szavak nem használnak, csak az elszánt tettek!”
Szeptember 8: Minisztertanács a Sándor-palotában a katasztrofális harctéri helyzet és az esetleges fegyverszünetkérés ügyében. Csatay honvédelmi miniszter:
„Nekünk együtt kell harcolnunk a németekkel, ezért igyekszünk tőlük, ha lehetséges, mielőbb két, három, négy, ha lehetséges öt páncélos hadosztályt kapni. Mi angolszász megszállást kérünk, ha csak jelképeset is, de a bolsevizmus ellen harcolunk.” Határozat: a fegyverszüneti kérelmet – tekintettel a németek által ígért öt hadosztályra – a minisztertanács leveszi a napirendről.
Szeptember 10: a „titkos tanácsosok” (Esterházy Móric gróf, Bethlen István gróf, Károlyi Gyula gróf, Kánya Kálmán, Perényi Zsigmond báró, Lakatos Géza, Hennyey Gusztáv, Csatay Lajos, Rőder Vilmos, Sónyi Hugó, Náday István – azaz: három volt és egy aktív miniszterelnök, egy-egy volt és egy-egy aktív honvédelmi miniszter, két tábornok, egy koronaőr) döntése: a harc megszüntetése fegyverletétel nélkül, a német csapatok szabad elvonulása magyar területről, a magyar csapatok visszavonása a második bécsi döntésben (!) megvont határok mögé, Náday tábornok római utazása az angol-amerikai főhadiszállásra.
Szeptember 11: A minisztertanács elutasítja a fenti döntést.
Szeptember 13: Német-magyar katonai akció – Dél-Erdély birtokbavételére. Csekélyebb jelentőségű kezdeti sikerek után a harcba vetett páncélos és gyalogsági alakulatok súlyos veszteségeket szenvednek, s kénytelenek visszavonulni az Arad-Nagyvárad-Kolozsvár-vonalra.
Szeptember 19: Finnország elfogadja a fegyverszüneti feltételeket.
Szeptember 21: Lakatos miniszterelnöki bemutatkozó beszéde a parlamentben:
„Déli és délkeleti védőbástyáinkon átvezető utak egy része máról holnapra meglepetésszerűen az ellenség kezébe került, amivel szemben erőviszonyaink és másutt való lekötöttségünk folytán csak korlátolt mértékű ellenrendszabályokat tehettünk. Mindamellett … nem nyílik számunkra más út, mint a magyar határok elszánt védelme.”
Szeptember 22-én a moszkvai rádió több ízben foglalkozott Lakatos programbeszédével. A 18 órai adás leszögezte:
„A magyar uralkodó körök azt állítják, hogy Magyarország védelmi háborút folytat, a magyar hadsereg a hazát védi. Így beszél a Horthy-Lakatos-klikk és fullajtárjaik. A tények azonban egészen mást mondanak.
A tények arra mutatnak, hogy Magyarország Németország védelmének közvetlen előterévé vált. A tények azt bizonyítják, hogy Hitler kíméletlenül feláldozza Magyarországot azért, hogy egy kissé elodázza Németország elkerülhetetlen vereségét.”
A 23 óra 15 perckor sugárzott adásban Szabó Gáspár (kit takar ez a név, nem tudjuk), így kommentálta Lakatos beszédét:
„Lakatos miniszterelnök nagyon jól mondja, hogy a magyarok helyzete súlyos. De nem elég csak beszélni. A magyar nép vonja le a végső következtetést, és igenis szálljon ki abból a robogó vonatból, mert benne maradni nagyobb veszedelem, mint leugrani. Itt van Románia és Bulgária példája, de leginkább követésre méltó a szlovák példa. A szép szavak nem használnak, csak az elszánt tettek! A magyar nép tegye jóvá a múlt bűneit, és első feltételként szakítsa meg a viszonyt Németországgal, hogy így a reakció útjáról a demokrácia és a szabadság útjára léphessen.”
Nem kevésbé éles és határozott volt London állásfoglalása – a szövetségesek ellentéteire alapozott politikai elképzelésekkel szemben. Íme, a BBC magyar adása, 1944. szeptember 22-én 14 órakor:
„Esztelenség annak feltételezése, hogy Magyarország más feltételekre számíthat Anglia és Amerika részéről, mint a Szovjetuniótól.”
„A magyar határon a Vörös Hadsereg!”
Moszkva, 1944. szeptember 23. 0,30 óra, román adás:
„A szovjetorosz hadsereg a román csapatokkal együttműködve, helyi harcok eredményeként elfoglalta Pádureni (Erdőcsinád, Maros-Torda vm.) községet.
Helyi harcokban elfoglalták Sf. Ana (Szent Anna), Otlaca (Ottlaka), Aradul Nou (Új-Arad), Nádlac (Nagylak) és Semlac (Szemlak) községeket.”
Ugyanaznap este 22 óra 30 perckor jelentette a Kossuth Rádió:
„Arad eleste után az orosz haderő Makó, Szeged és Békéscsaba irányában nyomul előre.
Magyarország katonai helyzete napról napra katasztrofálisabbá válik. A déli irányból baladó oroszok már csak fele akkora távolságban állanak Budapesttől, mint a Kárpátoknál harcoló magyar csapatok.
Érdekes megjegyezni, hogy a német hírverés azt kürtölte világgá, hogy sikerült stabilizálni a keleti frontot. Tallinn eleste és a Baltikumban lejátszódó események megcáfolják ezt a német porhintést.”
A londoni rádió szeptember 24-i, 14 órai magyar adása:
„A magyar történelemnek ebben a legvégzetesebb órájában a Károlyi Mihály elnöklete alatt álló londoni Magyar Tanács a következő sürgős üzenetet küldi magyarországi honfitársainak:
A magyar határon a Vörös Hadsereg! Lakatos nyíltan beismerte, hogy az ország védtelen az egyesült nemzetek túlnyomó erejével szemben. Beismerte, hogy a német hadsereg megszűnt katonai erő lenni Délkelet-Európában.
Lakatos azonban elmulasztotta, hogy levonja az ebből a válságos helyzetből adódó következtetéseket. Tudja, hogy a helyzet reménytelen, mégis kész a magyar katonák tízezreit feláldozni a Vörös Hadsereg elleni meddő küzdelemben.
A Lakatos-kormány még ma is a halogatás kétkulacsos politikáját folytatja, márpedig határozottságra és gyors cselekvésre van feltétlenül szükség …
… A magyar haderőnek csatlakoznia kell az egyesült nemzetek haderőihez a németek üldözésére és megsemmisítésére. Meg kell akadályoznia, hogy a szétzüllőben levő balkáni német erők Magyarországot Hitler utóvédharcainak színterévé tehessék.
A magyar honvédség felhasználásánál csakis a német haderő megsemmisítéséhez való hozzájárulást szabad, szem előtt tartani.
Ezt a célt területi megfontolásokkal elhomályosítani nem szabad, hiszen mint az angliai Magyar Tanács programja is világosan kifejezésre juttatja: a Hitler segítségével létrejött területi változások amúgy sem ismerhetők el.”
Este 19 óra 15 perckor hangzott el Rákosi Mátyásnak, a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik vezetőjének a magyar néphez intézett szózata:
„… Most kell cselekedni és nem diplomatizálni, amint Lakatos teszi, aki arra célozgat, hogy esetleg megkockáztatna valamit, ha előre pontosan közölnék vele az ellenszolgáltatást. A sorrend azonban fordított: előbb meg kell mutatni, hogy a magyar nép nem azonos Horthyékkal, hogy érvényt tudnak szerezni a nemzet németellenes akaratának, hogy mi is kivesszük részünket a harcból, amely megszabadítja a világot a fasiszta mételytől, és akkor biztosak lehetünk, hogy az eredmény nem marad el.”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!