A proletárdiktatúra

– Az emberré válás útja a szocializmus –

A proletárdiktatúra jellemzői:

A polgári forradalmak a kizsákmányolás újabb formáját, a tőkés kizsákmányolást szilárdították meg. A proletárdiktatúrát a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérés teszi szükségessé.

A proletárdiktatúra: – a proletariátus osztályharcának folytatása új feltételek között és új formákban; – egy kizsákmányolásra törekvő kisebbséget korlátoz, nyom el a dolgozó többség érdekében; – a többség számára a valódi demokráciát, az egész dolgozó nép életbevágó érdekeit védi; – a munka társadalmi szervezetének a kapitalizmusénál magasabb rendű típusát hozza létre; – előmozdítja saját szocialista alapjának kialakulását és megszilárdulását; – biztosítja a régi kapitalista alap felszámolását, a szocialista gazdasági formák győzelmét; – legfőbb elve a munkásosztály és parasztság szövetsége, a munkásosztály vezető szerepével; – rendszerében a fő vezető és irányító erő a munkásosztály élcsapata a kommunisták pártja.

Néhány gondolat:

A népi demokrácia és a szocialista demokrácia elleni, a kapitalizmust restauráló polgári forradalmak a társadalmi haladás ellenes ellenforradalmak!

A proletárdiktatúra a népi és a szocialista demokráciában a kapitalizmus ellenforradalma miatt szükséges; ehhez azonban, hogy sikeres legyen, a társadalom vezetésének, a politikai hatalomnak, a dolgozó nép és az egész társadalom érdekében a dolgozók pátja és szervezetei kezében kell lennie. Ha ez nem teljesül, vagy nem teljesíthető, akkor a kapitalizmus áll nyerőre!

A proletárdiktatúra a népgazdaság tervszerű építését, a demokráciát védi. A népi demokráciában dominánsan, a szocializmusban azonban kizárólagosan a kommunista pártok vezetik a társadalmat. Ha nem így van, akkor a kapitalizmus áll nyerőre!

A kommunista párt a marxizmus-leninizmus tudományos elméletének vezérfonalával, a szocializmus irányában vezeti a társadalmat az emberiség és a dolgozók érdekében, a szocialista demokrácia megvalósításáért!

A proletárdiktatúra a népi demokráciában is szükséges a kapitalista tendenciák, a magánérdekeltségű gazdaság kordában tartására! A népi demokrácia az összes demokratikus erővel szövetségben küzd a kapitalizmus diktatórikus, önkényuralmi formái ellen! A népi demokráciában kizsákmányoló osztályok is vannak, – lehetnek -, de a dolgozó osztályok és a társadalom érdekeinek alárendelve, így a proletárdiktatúra a demokrácia védelmét szolgálja! A szocialista demokráciában a proletárdiktatúra a kapitalizmus, a fasizmus és a polgári demokrácia minden formája elleni hatalom!

„A proletárdiktatúra Karl Marx által a 19. század közepén bevezetett fogalom, azon átmeneti időszak megnevezésére szolgál, melynek során a proletariátus képviselői a kezükbe ragadnak minden hatalmat a tőkés társadalmakban fennálló burzsoá állam lerombolása érdekében, és ezzel lehetővé teszik az átmenetet egy osztályok nélküli társadalomba, a kommunizmusba.” Wikipédia

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

A proletárdiktatúra mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze. Mivel a proletárforradalom feladata mindennemű kizsákmányolás megszüntetése, feltétlenül le kell rombolnia a régi, a dolgozó tömegek elnyomását szolgáló államgépezetet. A proletárforradalom újtípusú államot hoz létre. Ez az újtípusú állam, a proletárdiktatúra. Proletárdiktatúra, mint politikai felépítmény nélkül lehetetlen a dolgozók gazdasági felszabadulása, lehetetlen az áttérés a tőkés termelési módról a szocialista termelési módra.

A proletárdiktatúra olyan rendszer, amelynél a társadalom állami irányítása a munkásosztály kezében van. Az állam minden előző formájában a kizsákmányolt többséget nyomta el egy kizsákmányoló kisebbség érdekében. A proletárdiktatúra egy kizsákmányoló kisebbséget nyom el a dolgozó többség érdekében.

A proletárdiktatúra az igazi demokrácia megtestesülése, s mint ilyen, az egész dolgozó nép életbevágó érdekeit képviseli. A proletárdiktatúra megvalósításával a dolgozók a történelem során első ízben országuk gazdáivá válnak. A polgári forradalmak a kizsákmányolás újabb formáját, a tőkés kizsákmányolást szilárdítják meg, s ezért nem tudják csak valamelyest is tartós időszakra a burzsoázia köré tömöríteni a dolgozó és kizsákmányolt tömegeket. Ezzel szemben a mindennemű kizsákmányolás megszüntetésére hivatott proletárforradalom biztosíthatja, és kell is hogy biztosítsa e tömegek és a proletariátus tartós szövetségét. A munkásosztálynak és a parasztságnak a munkásosztály vezetésével megvalósuló és a kizsákmányoló osztályok ellen irányuló szövetsége — a proletárdiktatúra legfőbb elve. A munkás-paraszt szövetség nélkül a proletariátus hatalmának megszilárdítása és a szocialista gazdaság felépítése lehetetlen.

A proletárdiktatúra a proletariátus osztályharcának folytatása új feltételek között és új formákban, olyan osztályharc, amelyet a hatalom birtokában folytat a belföldi kizsákmányolok, valamint a kapitalista környezet agresszív erői ellen. „A proletariátus diktatúrája szívós harc, véres és vértelen, erőszakos és békés, katonai és gazdasági, pedagógiai és adminisztratív harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen”1. Lenin. „Baloldaliság” — a kommunizmus gyermekbetegsége. Lásd Lenin Művei. 31. köt. Szikra 1951. 30. old.*

A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésével összefüggő feladatoknak megfelelően három fő funkciót teljesít. Ez azt jelenti, hogy a proletariátus a hatalmat három fő feladat megoldására használja fel:

először, a kizsákmányolok elnyomására, az ország védelmére és a más országok proletárjaival fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzésére;

másodszor, arra, hogy végleg elszakítsa a burzsoáziától a dolgozó, s a régi rendben kizsákmányolt tömegeket, bensőségesebbé tegye velük a szövetségét, és bevonja ezeket a tömegeket a szocialista építésbe;

harmadszor, az új, szocialista társadalom felépítésére.

A proletárdiktatúrát mint politikai felépítményt az teszi szükségessé, hogy a társadalom gazdasági fejlődése napirendre tűzte, az áttérést a kapitalizmusról a szocializmusra. Mihelyt azonban a proletárdiktatúra mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze, megjelenik a színen, maga is hatalmas erővé válik. Hathatósan előmozdítja saját szocialista alapjának kialakulását és megszilárdulását, biztosítja a régi, kapitalista alap felszámolását, a szocialista gazdasági formák győzelmét a kapitalista formák fölött.

A gazdaság szocialista formái nem jöhetnek létre és nem fejlődhetnek spontán módon, automatikusan. A proletárállam tervszerű tevékenysége, a dolgozó tömegek alkotó aktivitása nyomán jönnek létre és fejlődnek.

A proletárállam csakis annak következtében tudja teljesíteni az új alap létrehozásával kapcsolatos feladatát, hogy a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang objektív gazdasági törvényére, s az új gazdasági viszonyok alapján keletkező új gazdasági törvényeikre támaszkodik. A proletárdiktatúra a munka társadalmi szervezetének a kapitalizmusénál magasabbrendű típusát hozza létre. Ez a szocialista rend erejének, a tőkés rend fölötti győzelmének fő forrása.

A proletárállam formái különfélék lehetnek. „Az átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba természetesen okvetlenül létrehozza a politikai formák óriási gazdagságát és változatosságát, de a lényeg emellett elkerülhetetlenül ugyanegy lesz: a proletariátus diktatúrája”¹. Lenin. Állam és forradalom. Lásd Lenin Művei. 25. köt. Szikra 1952.443. old.* A marxizmus-leninizmusnak ezt az alaptételét egyaránt teljes mértékben igazolták a Szovjetunió történelmi tapasztalatai, ahol létrejött a proletárdiktatúra Lenin által felfedezett formája, a szovjet hatalom, s azoknak az országoknak későbbi történelmi tapasztalatai, ahol a proletárdiktatúra népi demokrácia formájában áll fenn.

A proletárdiktatúra országaiban a szocialista gazdaság tervszerű építésének egész menetét a kommunista pártok (illetve munkáspártok) irányítják. Ezek a marxizmus-leninizmus elméletével, a társadalom gazdasági fejlődéstörvényeinek ismeretével felvértezett pártok szervezik a néptömegeket, irányítják a néptömegek erőfeszítéseit a szocialista építés feladatainak megoldására.

(idézet: Marxista fogalomlexikon)

Proletárdiktatúra a proletariátus államhatalma, amely a tőkés rendszer megszüntetése és a burzsoá államgépezet szétzúzása eredményeképpen jön létre. A proletárdiktatúra alkotja a szocialista forradalom fő tartalmát, ez győzelmének elengedhetetlen feltétele és legfőbb eredménye. Éppen ezért a proletárdiktatúráról szóló tanítás a marxi-lenini elmélet legfontosabb része. A proletariátus arra használja fel hatalmát, hogy megtörje a kizsákmányolók ellenállását, megszilárdítsa a forradalom győzelmét, idejében elhárítsa a burzsoázia restaurációs kísérleteit, védekezzen a nemzetközi reakció agresszív cselekedetei ellen.

Ám a proletárdiktatúra nemcsak erőszakot és főleg nem erőszakot jelent. Főfunkciója – konstruktív, építőfunkció. A diktatúrát a proletariátus arra használja fel, hogy megnyerje a dolgozók nagy tömegeit és bevonja őket a szocialista építésbe, hogy forradalmi átalakításokat hajtson végre a társadalmi élet valamennyi területén: a gazdasági életben, a kultúrában, az életformában, hogy kommunista szellemben nevelje a dolgozókat és felépítse az új, osztály nélküli társadalmat. A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésének eszköze, győzelmének elengedhetetlen feltétele.

Alapja és legfőbb elve a munkásosztály és parasztság szövetsége, a munkásosztály vezetőszerepének biztosításával. A szocialista építés során bővül és megszilárdul a proletárdiktatúra társadalmi bázisa, kialakul a társadalom társadalmi-politikai és ideológiai egysége. A proletárdiktatúra rendszerében a fő vezető és irányító erő a munkásosztály élcsapata: a kommunisták pártja. A proletárdiktatúra rendszerébe beletartoznak a dolgozók különféle tömegszervezetei: a népképviseleti szervek, a szakszervezetek, a szövetkezetek és más egyesületek, amelyek a szocialista állam és dolgozó tömegek fő összekötő láncszemei.

A történelemben a proletárdiktatúra elsőformája a Párizsi Kommün volt, amely értékes tapasztalatokkal gazdagította a marxizmust, s lehetővé tette, hogy Marx következtetéseket vonhasson le az eljövendő szocialista társadalom államformájára vonatkozóan.

A szovjet forma (az oroszországi forradalmi munkásmozgalomban spontánul kialakult szovjetekből, tanácsokból keletkezett, azokra épülő államforma) a proletárdiktatúra új formáját alkotja. Jelentőségét Lenin tárta fel a két orosz forradalom tapasztalatainak tanulmányozása alapján.

Végül, a legújabb forradalmi tapasztalatok alapján a Proletárdiktatúra egy másik új formája alakult ki: a népi demokrácia. A Proletárdiktatúra nem Öncélú, hanem a diktatúra és osztály nélküli társadalomba való átmenet történelmileg szükségszerű és egyetlen szükségszerű eszköze. „A proletáriátus diktatúrája – állapítja meg az SZKP programja – biztosította a szocializmusnak – a kommunizmus első szakaszának – teljes és végleges győzelmét, biztosította a társadalom átmenetét a kommunizmus általánosan kibontakozó építésébe, ezzel teljesítette történelmi küldetését és a belsőfejlődés feladatai szempontjából a Szovjetunióban már nem szükségszerű.”

(idézet: Idegen Szavak Marxista Magyarázattal)

Proletárdiktatúra: „A proletárdiktatúra, ha ezt a latin tudományos, történetfilozófiai kifejezést egyszerűbb nyelvre fordítjuk le, a következőt jelenti: csak meghatározott osztály, nevezetesen a városi és általában a gyári s üzemi ipari munkások képesek az egész dolgozó és kizsákmányolt tömeg vezetésére a tőkés elnyomás megdöntéséért folytatott harcban, magának a megdöntésnek folyamán, a győzelem megtartásáért és megszilárdításáért folyó harcban, az új szocialista rend megalapozása során, az osztályok teljes megszüntetésére irányuló harc egész folyamán” (Lenin).

A proletárdiktatúra „állami fogalom” (Sztálin). Ezt a diktatúrát a proletár szocialista állam testesíti és valósítja meg. A proletárdiktatúra legmagasabb elve a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a munkásosztály vezetésével „A proletárdiktatúra a proletárság és a parasztság dolgozó tömegének szövetsége a kapitalizmus megdöntésére, a szocializmus végleges győzelmének kivívására, azzal a feltétellel, hogy ennek a szövetségnek vezető ereje a proletárság” (Sztálin). Sztálin a proletárdiktatúra három oldalának — feladatának — a következő tartalmi jellegzetességét emelte ki: „

1. A proletárhatalom kihasználása a kizsákmányolók elnyomására „az ország megvédésére, a többi országok proletárjaihoz fűződő kapcsolatok megerősítésére, a forradalom fejlesztésére és győzelmére minden országban,
2. a proletárhatalom kihasználása arra, hogy a dolgozó és kizsákmányolt tömegeket végleg elszakítsuk a burzsoáziától, hogy a proletárság és a tömegek szövetségét megerősítsük, hogy e tömegeket bevonjuk a szocialista építőmunkába, hogy e tömegeket a proletárság államilag vezesse,
3. a proletár hatalom kihasználása a szocializmus megszervezésére, az osztályok megsemmisítésére, az osztálynélküli társadalomba, az államnélküli társadalomba való átmenetre. A proletárdiktatúra mind e három vonásnak egyesítése … Csak mind a három vonás együtt nyújtja a proletárdiktatúra teljes és befejezett fogalmát”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!