Az emberré válás útja a szocializmus

A kommunizmus

– Az emberré válás útja a szocializmus –

A kommunizmus jellemzői:

A szocializmusban két – állami és szövetkezeti tulajdon – formájában létezik a társadalmi tulajdon, a kommunizmusban pedig egységes össznépi tulajdon lesz.

A szocializmus és a kommunizmus egy és ugyanannak a kommunista társadalmi-gazdasági alakulatnak két foka. A szocializmus a kommunista társadalmi alakulat alsó foka, a kommunizmus pedig ennek az alakulatnak fejlettebb foka, felső foka.

A szocializmus fejlődése a kommunizmus anyagi-termelési bázisának létrehozására és termékbőségre, a nép jólétének és kulturális színvonalának óriási arányú emelkedésére vezet.

A kommunizmus mindkét fokának gazdasági alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona. A társadalmi tulajdon uralma következtében a népgazdaság tervszerűen fejlődik.

A kommunista társadalom mindkét fokára jellemző, hogy nincsenek kizsákmányoló osztályok!

Néhány gondolat:

Kommunizmus osztálynélküli társadalom, ezért demokrácia mindenki számára; megvalósításának reális gazdasági alapját a termelőerők igen magas fejlettsége biztosítja; ezért addig nem valósítható meg, amíg a termelőerők és a társadalmi tudat fejletlen! A kapitalizmus fejleszti a termelőerőket, de torzítja a társadalmi tudatot.

Kommunizmus és a szocializmus gazdasági alapja a termelőeszközök társadalmi, közösségi tulajdona; a társadalmi tulajdon lehetővé teszi a népgazdaság tervszerű, katasztrófák, válságok nélküli fejlődését.

Kommunizmus-ban a termelőerők igen magas fejlettsége lehetővé teszi a szükségletek szerinti elosztást; klasszikus alapelve: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint”; a klasszikus alapelve azonban kissé módosul, mivel a termelőerők fejlődésével az emberek többségének munkája már felesleges lesz!

Kommunizmus-ban az emberiség túlnyomó többségének már nem kell és nem is lehet dolgoznia; így az emberiség többségének az időtöltése, a tevékenysége már nem a szükségletek érdekében végzett munka lesz; ez új lehetőséget és problémát teremthet az emberiségnek az értelmes, demokratikus, humánus társadalmi életének a kiteljesedésére!

A kommunizmus-ban a termelést a szükségletek kielégítésére már dominánsan az automaták, a robotok végzik kevés emberi beavatkozással, az emberiség többségének közvetlen részvétele nélkül; így lehetőség lesz a társadalom problémáinak, hibáinak kollektív feltárása, a lehetőségek kollektív megvitatása; az univerzum tudományos megismerésére, a művészetre, a sportra, az egészséges életre, emberséges, civilizált társadalmi kapcsolatokra, stb., előtte azonban a termelőerőket a kapitalizmus vagy a népi demokrácia majd a szocializmus fejleszti ki!

A szocializmus emberségesebb, demokratikusabb, fejlettebb, tudományosabb társadalmi forma, mint a kapitalizmus, gazdasága társadalmilag tervszerű. A kapitalizmus azonban a többségben lévő dolgozók számára embertelen önkényuralom, a fejlődésben vakon botorkáló anarchikus társadalmi forma!

A kapitalizmusban a fejlődést katasztrófák, válságok, háborúk, népirtások, embertelenségek, élősködés, felsőbbrendűség, szolgaság, valamint az önkényuralom jellemzi!

A szocializmusra a békés munka, a dolgozók összefogása, valódi egyenjogúság, a többség számára demokrácia, az emberséges világ kialakítására való törekvés a jellemző! A kapitalizmusban lehetetlen tartósan a társadalmi méretű összefogás, mert megosztott a társadalom. A kapitalizmus két alapvető és egymással antagonisztikus ellentétben, kibékíthetetlen harcban álló társadalmi osztálya a tőkések és a proletárok osztálya. Kibékíthetetlen, mert a tőkések élősködnek a proletárokon és ezt önkényuralommal valósítják meg, a proletárokat kizárják a hatalomból, azonban az értékeket a proletárok hozzák létre, ehhez képest a tőkések tevékenykedése elenyésző. A tőkés tevékenykedése a kizsákmányolás szervezése, ami azonban fárasztó munka is lehet, úgy, mint a sikeres bankrablónak is szükséges alaposan felkészülnie, ha eredményes, akar lenni!

A kapitalizmusnak elkerülhetetlenül a társadalmilag reakciós tudománytalan idealista a világnézete! A szocializmusnak azonban a társadalmilag haladó, tudományos, a dialektikus és történelmi materializmus a világnézete! A kommunizmusban már nem lesz szükség a hamis tudománytalan világnézet semelyik formájára, ami a kapitalizmusra nem mondható el!

A kapitalizmus azonban szükségszerűen fasizmussá fejlődik és már képes kiirtani az emberiséget! A kommunisták harca az emberiség megmaradásáért, a demokráciáért, az emberi jogokért folyik!

A kommunizmus az emberiség számára az egyetlen lehetséges emberséges civilizált társadalmi forma!

„A kommunizmus olyan társadalmi formát jelent, hogy a társadalom tagjai szükségleteiknek megfelelően részesednek az anyagi javakból. Csak szocializmusról lehet beszélni, ahol az emberek a teljesítményük szerint részesülnek az anyagi javakból. A kommunista ideológia kulcsszavai ugyanúgy a szabadság, egyenlőség, testvériség, mint a liberalizmusnak, de szabadságeszménye nem individualista. Az elnyomástól, a nélkülözéstől, a kizsákmányolástól mentesítő, de az értelmes munkát lehetővé tevő szabadságot mindenki számára biztosítani kell. Az ehhez vezető út a fennálló burzsoá struktúrák, intézmények megszüntetése, lerombolása, melyek gátolják sokak szabadságát és védelmezik kevesek kiváltságait. A kommunizmusban az egyén szabadsága nem kerülhet szembe a közösség szabadságával, egyik sem előbbre való a másiknál, mert egybeesik mindkettő érdeke. A szabadság egyaránt a közösség és az egyes ember jellemzője. Ahogy Bakunyin fogalmazott: „az én szabadságomhoz nélkülözhetetlen mindenki szabadsága”.”Wikipédia

(idézet: Marxista fogalomlexikon)

A szocializmus és a kommunizmus a kommunista társadalmi-gazdasági alakulat két szakasza: a szocializmus az első vagy alacsonyabb, a kommunizmus a magasabb szakasz. Különbségük alapja a gazdasági érettség foka. Már a szocializmusban sincs meg a termelési eszközök magántulajdona, és a termelési viszonyokat nem az uralkodás és alárendeltség, hanem a kizsákmányolástól felszabadult emberek együttműködése és kölcsönös segítsége jellemzi. Ebben a vonatkozásban nincs különbség a szocializmus és a kommunizmus között. A szocializmus azonban két – állami és szövetkezeti tulajdon – formájában létezik a társadalmi tulajdon, a kommunizmusban pedig egységes össznépi tulajdon lesz. A szocializmusban megvan a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közötti különbség; a kommunizmus felépítésével megszűnik. Megszűnnek a szocializmusban még fennálló különbségek egyrészt a munkások és parasztok között, másrészt köztük és az értelmiség között is. E különbségek végső soron a termelőerők fejlettségi színvonalának függvényei. Ez határozza meg az elosztási formákban meglevőkülönbségeket, amelyek a szocializmusban a „mindenkinek munkája mennyisége és minősége szerint” elvnek felelnek meg. A szocializmusban még létező áru- és pénzviszonyok helyébe a termelőerők növekedésének alapján a kommunizmusban a termékek közvetlen elosztása lép. A gazdasági változásoknak megfelelnek a felépítményben végbemenő változások. A kommunizmusban meghatározott fejlődési fokán teljesen elhalnak a politikai és jogi intézmények, a politikai és jogi ideológia, megszilárdulnak a kommunista együttélés egységes, általánosan elismert szabályai, amelyeknek a betartása minden ember belső szükségletévé és szokásává válik, teljesem elhal az állam, bevégzi a történelmi hivatását a párt és a nemzetek minden tekintetben egyre közelebb jutnak egymáshoz, mindaddig, amíg a köztük lévő különbségek teljesen megszűnnek.

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

A szocializmus és a kommunizmus egy és ugyanannak a kommunista társadalmi-gazdasági alakulatnak két foka. A szocializmus a kommunista társadalmi alakulat alsó foka, a kommunizmus pedig ennek az alakulatnak fejlettebb foka, felső foka. A szocializmus fejlődése a kommunizmus anyagi-termelési bázisának létrehozására és termékbőségre, a nép jólétének és kulturális színvonalának óriási arányú emelkedésére vezet. Ilyenformán a társadalmi fejlődés szocialista szakaszának befejezése egyszersmind a kommunizmusba való fokozatos átmenet megvalósítását is jelenti. Az egész népnek — a munkásosztálynak, a parasztságnak és az értelmiségnek egyaránt létérdeke a kommunista rend megteremtése; minden dolgozó aktív építője a kommunizmusnak, amely a társadalom anyagi és kulturális virágzásának teljét jelenti.

A kommunizmus mindkét fokának gazdasági alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona. A társadalmi tulajdon uralma következtében a népgazdaság tervszerűen fejlődik. A kommunista társadalom mindkét fokára jellemző, hogy nincsenek kizsákmányoló osztályok, ember nem zsákmányol ki többé embert, ismeretlen a nemzeti és faji elnyomás. A termelés célja a szocializmusban és a kommunizmusban egyaránt az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése, s e cél elérésének eszköze a termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletesedése.

A kommunizmus anyagi-termelési bázisának létrehozása. A kommunizmus felépítése világtörténelmi jelentőségű feladat, s ennek a feladatnak a teljesítése mindenekelőtt a termelőerők óriási arányú fejlesztését, olyan anyagi-termelési bázis létrehozását követeli, amely biztosítani tudja az anyagi javaknak a szocializmusból a kommunizmusba való átmenethez szükséges bőségét.

(idézet: Filozófiai kislexikon)

Kommunizmus (lat. communis — közös, általános):

1. társadalmi-gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonára épül. Fejlődését két fázis jellemzi, amelyek egymástól érettségi fokukban különböznek, az alacsonyabb — aszocializmus, a magasabb — a teljes kommunizmus vagy egyszerűen a kommunizmus. „a szocializmus az a társadalom, amely közvetlenül nő ki a kapitalizmusból, az új társadalom első formája. A kommunizmus pedig a társadalom magasabb formája, s csak akkor fejlődhet ki, amikor teljesen megszilárdul a szocializmus.” (Lenin-Művei. 30. köt. 279. old.) A teljes kommunizmus „ osztály nélküli társadalmi rendszer, melyben a termelési eszközök egységes köztulajdonban vannak, ahol megvalósul a társadalom valamennyi tagjának teljes társadalmi egyenlősége, ahol az emberek sokoldalú fejlődésével együtt az állandóan fejlődő tudomány és technika alapján nőnek a termelőerők, ahol a társadalmi gazdagság minden forrása teljes bőségben buzog és megvalósul a nagyszerű elv: »Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.« A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók magas szervezettségű társadalma, amelyben megvalósul a társadalmi önigazgatás, a társadalom javára végzett munka mindenki számára elsődleges életszükséglette, felismert szükségszerűséggé válik, képességeit mindenki a leghasznosabban fogja gyümölcsöztetni a nép javára.” (Az SZKP XXII. kongresszusa.) A szocializmus fokozatos átfejlődését a kommunizmus-ba mélyreható minőségi átalakulások kísérik, amelyek középpontjában három alapvető feladat megoldása áll: a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtése (az összes társadalmi-gazdasági feladatok döntő láncszeme), a kommunista társadalmi viszonyok létrehozása és az új ember, a sokoldalúan képzett személyiség kialakítása. A kommunizmus az emberek olyan közössége, ahol az egyén és társadalom viszonya teljes mértékben harmonikussá válik.
2. elmélet, amely feltárja a kapitalizmussal való forradalmi felváltásának történelmi szükségszerűségét és a kommunista társadalom felépítésének útjait (lásdtudományos kommunizmus).
3. társadalmi-politikai mozgalom, amely a kapitalizmus megdöntéséért és akommunizmus felépítéséért folyik, és amelyet korunkban a kommunista pártok képviselnek.

(idézet: Idegen Szavak Marxista Magyarázattal)

Kommunizmus: a munkásosztály felszabadításának, az osztálynélküli társadalom létesítésének, vagyis a kapitalista rendnek egy magasabbal: a kommunista társadalommal való helyettesítésének tana, amelynek első fokát szocializmusnak is nevezik. A tan és a megvalósításáért folytatott harc egységet alkot, képviselői 1847 óta kommunistáknak nevezik magukat. Ez az elnevezés ugyan egy időre háttérbe szorult, de az első világháború óta a munkásosztály harci pártjaira ismét alkalmazzák. A kommunizmusért folytatott elméleti és gyakorlati harc elválaszthatatlanul összefonódott Marx, Engels, Lenin, Sztálin nevével. A kommunisták világnézete a dialektikus materializmus (lásd materializmus), társadalmi elmélete a történelmi materializmus. A kommunizmus az osztálynélküli társadalom, rendszerint ennek magasabb fokát értik alatta. A kommunizmusban a termelőerők a társadalom kezén vannak, az osztályok eltűntek. A szellemi és testi munka között támadt szakadék eltűnik. A munka minden egészséges ember szükségletévé válik, melyet kényszer nélkül teljesítenek. A technika vívmányai a mezőgazdaságnak és a falusi lakosságnak teljes mértékben rendelkezésre állnak majd; ennek és a kultúra nagy fejlettségének következtében a város és falu közötti ellentét megszűnik. Megvalósul a kommunizmus alapelve: „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint”. Az ember minden irányban fejlesztheti majd tehetségét és képességeit. A kommunizmus megvalósításának reális alapját a technika, a termelőerők fejlettsége biztosítja.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!