– Az emberré válás útja a szocializmus –
A fasizmus jellemzői:
A finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legagresszívebb csoportjainak nyílt terrorista diktatúrája. A fasiszta pártok és szervezetek az imperialista burzsoázia legagresszívebb köreinek képviselőiként, a monopoltőke támogatását élvezik. A fasizmus-kapitalizmus agresszív külpolitikájával hódító háborúkat, világháborúkat készített elő és robbant ki.
A fasizmus elsősorban ott tudott uralomra jutni, ahol a munkásosztály erői megoszlottak! A fasizmus elnyomja a munkásmozgalmat és minden haladó demokratikus irányzatot.
A fasizmus veszélyének ellenhatásaként kialakult az antifasiszta mozgalom a haladó erők részvételével, élükön a kommunistákkal.
Néhány gondolat:
A polgári demokrácia a proletárok számára a kapitalizmus működési módja miatt, csak formális demokrácia lehet, ami valójában diktatúra; mert a hatalmat a saját érdekében a kisebbségben lévő tőkésosztály „felsőbbrendű” csoportja gyakorolja a proletár többség kizárásával: kizsákmányolás, élősködés céljából; ez önkényuralom!! a többség, a proletárok számára, akik a hatalom (gazdasági, politikai) minden formájából ki vannak zárva; még akkor is, ha törvényes jogállami forma van, és a tőkésosztály több pártból áll, a hatalmi ágak szét vannak választva, és úgynevezett „demokratikus” választások is vannak, amiben a bérrabszolgák is részt vehetnek. De a proletárok reálisan csak a bérrabszolgaságot választhatják! Választhatnak, hogy melyik kizsákmányolási modell képviselői hozzák a törvényeket.
A kapitalizmus a polgári demokráciában ilyen önkényuralom, ami a mosolygó fasizmus, ahol a proletárok nem szólhatnak bele a jogalkotásba, ami a tőkés jogállam alapja. A polgári demokrácia önkényuralmában a proletárok valós érdekei a hatalomban érdemben sehol nem jelennek meg, és nem is jelenhetnek meg. A proletár beszélő szerszámok érdekképviselői a polgári demokráciában a kapitalizmus érdekében alkotott törvények szerint működhetnek, nagyon csekély eredménnyel. Így csak a szocialista forradalom hozhat érdemben demokráciát a dolgozóknak.
A polgári demokráciában a választások hasonlóan, mint egy színdarabban, a tőkések érdekképviselőinek szervezésével, a tőkésállam anyagi politikai hatalmával zajlanak, így a végeredmény soha nem lehet a proletárok győzelme, legfeljebb a fasisztáké.
A kapitalizmus a hatalmának biztosítására veszély esetén felszámolja a polgári demokrácia önkényuralmát is és nyílt fasiszta diktatúrává válik!
A fasizmus az kapitalizmus, a tőkések diktatórikus hatalma, önkényuralom, a terror különböző formáiban a világ proletárjai felett, alapvetően a kizsákmányolás, az élősködés, a tőkés uralom, hatalom biztosítására. A fasizmus a fejlett (túlfejlődött) kapitalizmus harca a fennmaradásáért, az élősködésért, a társadalom demokratikus fejlődésének megakadályozására, a diktatúra, a terror, az önkényuralom különböző formáiban!
A demokrácia továbbfejlődése a kapitalizmust meghaladva a szocialista demokrácia irányában a mai fejlett termelőerők mellett már mindenképpen a népi demokratikus forma a szükséges, az optimális (kínai modell).
A kapitalizmus fejlődése a fasizmusba elkerülhetetlen, mert így védekezik a hatalma fennmaradásáért! Amennyiben a fasizmust – kapitalizmust – az emberiség tudati, erkölcsi fejlődése túléli és meghaladja, csak akkor valósítható meg a valódi demokrácia, a szocializmus majd a kommunizmus!
A kapitalizmus mosolygó fasiszta változata a fasizmus egyik modern, hatékony formája. A másik változat a klasszikus (hitleri típusú) fasizmus, de ezen változatok a szükség szerint felválthatják egymást. Közös vonásuk a felsőbbrendű kapitalisták diktatúrája, önkényuralma, terrorja világviszonylatban a proletárok feletti élősködésért, a monopolkapitalizmus hatalmával.
A polgári demokráciában működő mosolygó fasizmus ugyanolyan veszélyes az emberiségre, mint a klasszikus hitleri típusú fasizmus, sőt talán még veszélyesebb, mert, formális demokráciával, jogállamisággal álcázott, szervezett kapitalista önkényuralom, éppen ezért nehezebben látható meg az embertelensége!
A kapitalizmus a fasizmus különböző formái segítségével védi meg világviszonylatban az élősködés jogát, legfőbb erkölcsi jellemzője a jobboldaliság, ami felsőbbrendűség, kizsákmányolás, élősködés, szolgaság, önkényuralom, diktatúra.
A kapitalizmus a fasizmussal harcol a szocialista demokrácia, a dolgozó nép, az emberiség valódi demokráciája ellen és minden formája csak jobboldali erkölcsű világnézet lehet, mert a kapitalizmus működési módja miatt szükségszerűen élősködő és felsőbbrendű!
A nyílt fasiszta diktatúra felszámolja az alapvető polgári demokratikus szabadság- és emberi jogokat! A klasszikus fasizmus modell (Hitler, Mussolini, és a japán fasizmus) a demokrácia nyílt elvetésével védte a kapitalizmust! A klasszikus fasiszták szövetségese Horthy, a demokráciával álcázott tekintélyuralma, önkényuralma szintén fasizmus volt! A klasszikus fasizmus szélsőségesen nacionalista, fajüldöző, a népirtás, az embertelenség törvényes, de a mosolygó fasizmus erősen liheg nyomukban, akár le is előzheti őket.
A mosolygó fasizmus (USA, EU és szövetségesei) a polgári demokráciában a jogállamiság szervezésében védi a kapitalizmust! A polgári demokrácia jogállamában elsősorban a joguralom a fasizmus fegyvere a kizsákmányolás jogáért! A fasizmus modern formája a polgári demokrácia keretében törvényes formában önkényuralom, hatékony modern mosolygó fasizmus!
Az orosz és a kínai modell a kapitalizmus erőinek felhasználásával, de a fasizmus ellen harcol, a hatalomban a dolgozók érdekképviselője, a kommunista párt jelentős mértékben vesz részt. A vörös csillag veszélyesen fenyegeti a fasizmust!
A legkorszerűbb mosolygó fasiszta hatalom az USA harca a szocializmus ellen az emberiség végét jelentheti! Ha az USA-ban nem fejlődik ki a szocialista demokrácia, akkor a fasizmus az emberiséget elpusztíthatja! Ezért az emberiségnek életbevágó érdeke az USA-ban a szocialista demokrácia, de legalább a népi demokrácia megteremtése, mert az emberiség léte a tét; az USA a legfejlettebb kapitalista állam, elvileg ott alakul ki a szocializmus valóságos lehetősége a legkorábban! Bár Kína ebben megelőzheti! Oroszország a Szovjetunió vereségével lecsúszott a demokráciáért való harcban. Lenin, Sztálin forog a sírjában!
A mosolygó fasizmus a polgári demokráciában lehetőséget biztosít az egyéni vállalkozásokra, de a bérrabszolgaságra is! A mosolygó fasizmus mivel kapitalizmus, szélsőségesen megosztja az emberiséget élősködőkre és szolgákra! A polgári demokrácia kapitalista modellje a többséget kizárja a hatalomból, ezért önkényuralom, fasizmus!
„Az autokrácia (magyarul: egyeduralom, önkényuralom) olyan politikai rendszer, ahol a hatalom egésze egyetlen személy (vagy személyek kis zárt csoportja) kezében összpontosul, amely döntéseit nem korlátozzák külső jogi megkötések.” – Wikipédia
„A fasizmus a radikális, tekintélyuralmi nacionalizmusnak a 20. század első felében Európa egy sor országában megjelent formája. Nevét az olasz változatáról, a legkorábban kialakult olasz fasizmusról kapta. A fasiszták az adott nemzet totalitárius állammá történő egységesítésére törekedtek a nemzeti közösség tömegeinek mozgósítása révén, az élcsapat szerepét betöltő pártra támaszkodva. A fasizmus ellenséges a liberális demokráciával, a marxista szocializmussal, a kommunizmussal szemben. A fasiszta mozgalmak közös vonásai az állam fontosságának messzemenő hangsúlyozása, az erős vezető iránti rajongás, a nacionalizmus legszélsőségesebb formái, a saját etnikum felsőbbrendűségébe vetett hit, valamint a katonai szellem eluralkodása a társadalomban. A fasizmus a politikai erőszak, a háború és a gyarmatosítás eszközeivel keresi a nemzeti megújulást és álláspontja szerint a felsőbbrendű népeknek, „fajoknak” életteret kell szerezniük a gyengébbekkel és alsóbbrendűekkel szemben.” Wikipédia
(idézet: Filozófiai kislexikon)
Fasizmus (ol. fascio — eredetileg vesszőnyaláb, politikai jelentése szövetség) a legreakciósabb politikai irányzat a kapitalista országokban a kapitalizmus általános válságának időszakában; „a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, legagresszívebb csoportjainak nyílt terrorista diktatúrája” (G. Dimitrov). Uralomra jutása azt jelzi, hogy a burzsoázia már nem tudta osztályuralmát a hagyományos parlamentáris módszerekkel fenntartani. Az első világháború után a burzsoázia és a proletariátus közötti osztályharc kiéleződésének, a nagyarányú forradalmi fellendülésnek, a kommunista mozgalom előretörésének körülményei között alakult ki egyes országokban. A fasiszta pártok és szervezetek az imperialista burzsoázia legagresszívebb köreinek képviselőiként, a monopoltőke támogatását élvezve, a néptömegekben élő szociális elégedetlenséget, a burzsoá parlamentarizmusból való kiábrándultságot kihasználva, demagóg antikapitalista, sokszor álforradalmi jelszavakat hangoztattak, hogy maguknak tömegbázist szerezzenek. Az államhatalmat megragadva, azt korlátlanul az imperialista körök érdekei szerint gyakorolták. A fasiszta diktatúra felszámolta belpolitikájában az alapvető polgári demokratikus szabadságjogokat, elnyomta a munkásmozgalmat és minden haladó demokratikus irányzatot, agresszív külpolitikájával pedig hódító háborúkat készített elő és robbantott ki. Politikájának megvalósításában ideológiailag a tudományellenes, embertelen fajelméletre és a geopolitikára (élettérelmélet), valamint a sovinizmus és antiszemitizmus uszító propagandájára támaszkodott. Szociális demagógiája főként a deklasszálódott rétegekre és a kispolgárságra gyakorolt hatást. A fasiszta diktatúrában uralomra jutott fasiszta párt vezetői a politikai és katonai hatalom birtokában militarizálták az államapparátust és a társadalom egész életét, és létrehozták az un. „totális” államot, amely teljes mértékben a monopoltőke szolgálatában állt.
A nyugati polgári demokráciáknak a fasiszta hatalmak sorozatos agresszióit lehetővé tevő benemavatkozási és megbékéltetési politikája egészen a második világháború kitöréséig azon a törekvésen alapult, hogy a fasiszta agressziót a szocialista Szovjetunió ellen irányítsák.
A fasizmus elsősorban ott tudott uralomra jutni, ahol a munkásosztály erői megoszlottak, s emiatt a demokratikus erők nem tudták egységesen útját állni előretörésének. A fasizmus veszélyének ellenhatásaként kialakult az antifasiszta mozgalom a haladó erők részvételével, élükön a kommunistákkal.
Egyes országokban a munkásosztály erői a harmincas években egységfrontba tömörültek, amelyre támaszkodva népfront jött létre (pl. Franciaországban, Spanyolországban stb.).
A fasizmus először Olaszországban jutott hatalomra. Az 1919-ben alakult fasciokból létrejött olasz fasiszta párt 1922-ben magához ragadta a hatalmat, 1926-ra pedig teljesen kiépítette totális diktatúráját. Az olasz fasiszta állam elnyomta a munkásosztály szervezeteit, és létrehozta a korporációk rendszerét (amelynek alapján korporatív államnak, is nevezték), agresszív külpolitikájával pedig háborús kalandokon (pl. olasz—abesszin háború) keresztül egy nagy olasz földközi-tengeri birodalom létrehozására törekedett.
A fasizmus jellemző vonásai a legnyíltabban és legvisszataszítóbban Németországban mutatkoztak meg, ahol 1933-ban a „Nemzetiszocialista Német Munkás Párt” jutott uralomra a német és a külföldi monopoltőke segítségével. A hitleri uralom nyílt terrorista diktatúrája rendszerré tette a munkásmozgalom és minden haladó irányzat kegyetlen elnyomását, a koncentrációs táborokba való tömeges deportálást és az emberirtást, az azt igazoló felsőbbrendű (árja) és az alsóbbrendű (szlávok, zsidók stb.) fajokról szóló elmélet propagandáját, a féktelen militarizmust és sovinizmust, a kíméletlen agresszív külpolitikát, amely a világ újrafelosztásáért, idegen területek meghódításáért az olasz fasizmussal szövetkezve kirobbantotta a második világháborút.
A két világháború között más országokban is uralomra jutottak különböző jellegű fasiszta rendszerek, többségűkben katonai fasiszta diktatúra formájában, így pl. Spanyolországban és Japánban; Magyarországon már a Tanácsköztársaság leverése után megindult a fasizálódás. A kommunista párt törvényen kívül helyezése, a munkásmozgalom és a haladó erők ellen irányuló fehérterror, militarista és soviniszta alakulatok (ÉME, MOVE) szervezése, faji üldözés (numerus clausus), a demokratikus szabadságjogok korlátozása, soviniszta propaganda és revíziós törekvések a fasiszta Horthy-rendszer legfőbb jellemvonásai közé tartoztak.
A totális fasizmus bevezetésére irányuló tendenciák az 1930-as évek elejétől a gazdasági világválság és az annak nyomán jelentkező forradalmi tömegmozgalmak hatására, valamint az olasz, majd még inkább a német fasizmus befolyására egyre jobban kibontakoztak.
Magyarország német megszállásával (1944. márc. 19.) a fasiszta diktatúra teljesen nyílt formát öltött (az ellenzéki pártok betiltása, deportálások stb.), amely 1944. okt. 15. után a hitlerista fegyveres erőkre támaszkodó nyilaskeresztesek véres terroruralmába torkollott. A magyarországi fasizmus 25 éves uralmának a felszabadító Vörös Hadsereg győzelmes előretörése vetett véget. A Szovjetunió és a többi antifasiszta hatalom győzelme a második világháborúban a fasiszta „tengelyhatalmak” felett megtörte a nemzetközi fasizmus és a reakció fő erőit.
A háború után azonban egyes imperialista államokban a legagresszívebb monopolista körök támogatásával újból aktivizálódtak a — sokszor új módszerekkel és jelszavakkal fellépő — fasiszta elemek (pl. az NSZK-ban, majd Franciaországban). A fasizmus súlyos veszélyt jelent a békére és a nemzetközi biztonságra, ezért ismét fontos feladat, hogy a haladó erők összefogjanak ellene.
(idézet: Marxista fogalomlexikon)
A fasizmus az imperializmus viszonyai között, a kizsákmányoló osztályok legreakciósabb részének legsovinisztább, legagresszívebb nyílt terrorista diktatúrája, amely vad, erőszakos terjeszkedés, más népek leigázása, a faji gyűlölet szitása, szélsőséges kommunistaellenesség és antidemokratizmus jellemez. Szociális demagógiájával igyekszik tömegbefolyásra szert tenni. A kapitalizmus általános válságának talaján nagy társadalmi megrázkódtatások idején jött létre, amikor az uralkodó osztályok a régi módon, a polgári demokrácia eszközeivel nem tudnak kormányozni, a munkásosztály pedig nem elég erős a hatalom megragadásához, a társadalmi-politikai erők polarizálása kritikus szakaszba lépett, a jobboldali erők a szélsőséges reakció (fasizmus) oldalán tömörülnek, a munkásmozgalom és az antifasiszta demokratikus tábor viszont nem egységes, de potenciálisan fenyegető erő a reakcióval szemben. A fasizmus Olaszországban 1922-ben, Németországban pedig 1933-ban jutott hatalomra. Fasiszta diktatúra jött létre a két világháború között Magyarországon, Bulgáriában, Spanyolországban és néhány más államban. Ahol hatalomra jutott, megsemmisítette a demokratikus szabadságjogokat, militarizálta az államapparátust és agresszív politikát folytatott. A fasiszta hatalmak vereséget szenvedtek a második világháborúban. Némely ország azonban (pl.: Chile) még fennáll vagy újabban létrejött a fasiszta diktatúra és egyes tőkés országokban erősödnek a fasizálódásra irányuló törekvések.
(idézet: Filozófiai kislexikon)
Fajelmélet: (rasszizmus) (francia racisme a race faj) az emberfajok értékbeli egyenlőtlenségét, fölé- és alárendeltségét, a fajkeveredések káros voltát, az un. „tiszta faj” kitenyésztésének szükségességét hirdető antihumanista, reakciós, áltudományos elmélet. Az emberi fajok fiziológiai különbségéből azt a hamis következtetést vonja le, hogy az emberi fajok pszichológiailag, szellemileg nem egyenértékűek; egyesek jellegüknél, tulajdonságaiknál fogva eleve uralomra, mások ezek kiszolgálására hivatottak. A fajelmélet a faj, illetve a fajta biológiai kategóriáját minden más társadalmi kategória elé helyezi; ezzel különösen az osztálykülönbségek elsődleges szerepét tagadja vagy halvanyitja el. A nemzet fogalmát többé-kevésbé azonosítja a faj vagy a fajta fogalmával. Mindezzel igazolni akarja a nemzetek és osztályok egyenlőtlenségét, a népek elnyomását, vagyis az imperialista politika ideológiai alátámasztását szolgálja. Mint összefüggő elméletet először az eredeti tőkefelhalmozás, a gyarmatrendszer kialakulása idején dolgozták ki, azt hirdetve, hogy a felsőbbrendű „fehér faj” uralma jogos és törvényszerű az értéktelenebb színes bőrűek fölött. A hitleri fasizmus demagógiája és imperialista politikája nagyrészt a fajelméletre, a germán „kultúrfölény” elméletére támaszkodott. A fajelmélet megnyilvánulásai az antiszemitizmus, az angol—amerikai fajelméletből eredő négerüldözés. A fajelmélet ideológiájának kidolgozói a francia J. Gobineau, az osztrák L. Gumplowicz, G. Ratzenhofer és az angol származású, H Chamberlain.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!