A baloldali és jobboldali világnézet

– Az emberré válás útja a szocializmus –

A baloldali és jobboldali világnézet jellemzői:

Baloldal a politikában általában a reakcióval szemben álló erők, pártok, mozgalmak, személyek összességének elnevezése.

A baloldal legnagyobb ereje a munkásmozgalom, legkövetkezetesebb ereje a kommunista mozgalom.

Tényleges társadalmi egyenlőség csak a kommunizmusban valósul meg, előfeltétele: minden dolgozó felszabadítása a kizsákmányolás alól.

Néhány gondolat:

A kapitalizmus hajtóereje végül is az élősködésre törekvés – „az amerikai álom” nem más, mint jól élni, meggazdagodni! Jól élni a saját munka alapján természetesen jogos érdek, de embertársaink rovására már embertelen élősködés, a kapitalizmus erkölcse ilyen! Az amerikai álom sikere azonban miden fonáksága ellenére hatalmas fejlődést eredményezett az emberiségnek, a termelőerők adott színvonalán!

Az amerikai polgári demokráciában működő kapitalizmus szabadsága hatalmas teret adott a vállalkozások számára, de ezt csak a kapitalizmus kereteiben kibontakozó „demokrácia”, ami a többség számára azonban szükségszerűen diktatúra és végül ennek a védelmére mosolygó fasizmussá fejlődött önkényuralom, ami világuralomra törekszik a föld nemzetei, proletárjai felett az élősködés jogáért! Mivel ez nagyon sikeres, így a föld népeinek is mintául szolgál, még akkor is, ha fasiszta módon más népek kárára terjeszkedik.

A „demokrácia” a polgári demokráciában a kapitalizmus védelmében nem lehet más, mint kapitalista önkényuralom, a proletár dolgozó többség kizárása a tényleges, a valódi hatalomból. A polgári demokrácia választásait a kapitalizmus élősködésének támogatására szervezik, ragyogó eredménnyel.

A kapitalizmusban szükségszerű a bérrabszolgaság és a kizsákmányolás, ez vezet elenyészően kevesek meggazdagodáshoz! Mert meggazdagodni csak élősködéssel, mások munkájának kizsákmányolásával lehetséges! A kapitalizmusban a sikeres vállalkozáshoz a kapcsolatokon kívül tudás, szorgalom, kitartás, szerencse és bérrabszolgaság is szükséges. A buta tudatlan, lusta, tehetségtelen, az emberséges, vagyis a nem eléggé következetesen könyörtelen a saját hasznáért, nem lesz sikeres vállalkozó, elkerüli az „amerikai állom”, és az okosabb ragadozók biztosan elveszik tőle amije van (pl.: amit örökölt) és lesüllyed a proli, akár a lumpen proli szintre.

De a legfontosabb, a meghatározó, hogy az ember honnan indul: a proli környezetben született nagy valószínűséggel proli is marad, közülük elenyészően kevesen gazdagodnak meg. A polgári demokrácia szabadságában elvileg lehetséges a proli szintről felemelkedni, de a túlnyomó többségnek ez nem fogy sikerülni! Így az „amerikai álom” csak keveseknek jöhet be és a többség őket fogja beszélő szerszámként szolgálni. Ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy az emberben, a proletár emberben lévő lehetőség csak a proli, a bérrabszolga színvonalra elegendő, de ez a kapitalizmusban nem lehet másként, így az emberek többsége alacsonyabb rendű beszélő szerszám lehet csupán.

A kapitalizmus erkölcse, „szabadsága” lehetővé teszi a másokon való élősködést, az erre törekvés a hajtóereje! Csak így lehet meggazdagodni! Hat tudsz, ha képes vagy rá, meggazdagodhatsz mások kárára! A kapitalizmus működési módja miatt alapvetően jobboldali az erkölcse és a világnézete. A szabadságelve a kizsákmányolás, a szolgaság, az élősködés, a felsőbbrendűség, ami a definiáltan az emberi jogok megsértése; ehhez viszont szükséges a többségben lévő proletár dolgozó nép kizárása a hatalomból; ami valójában önkényuralom, vagyis fasizmus, bár a polgári demokráciában ez csak a mosolygós változat!

Jómódban élni a saját munka eredményeként a kapitalizmusban lehetséges, de nem ez vezet a meggazdagodásra! A jobboldali embertelen erkölcs lényege: felsőbbrendűként másokon élősködni, a kapitalizmus alapvetően ilyen, nem javítható! A jómódban élni a saját munka eredményeként a szocializmusban is lehetséges, de mások kárára meggazdagodni már nem lehet!

A kapitalizmus nem működik a bérrabszolga proletár dolgozók kizsákmányolása nélkül! A jobboldali erkölcs nélkül a kapitalizmus nem működik, pont úgy ahogy az ember kénytelen a többi élőlényt megenni, hogy szervezete működjön, mert egyenlőre ennek még nincs alternatívája. Az emberi társadalomban a létszükségletek megtermeléséhez viszont már nincs szükség kizsákmányolásra, kapitalizmusra, működik ez a szocializmussal emberségesen élősködés nélkül is, vagy a népi demokráciával, az élősködés kordában tartásával!

A jobboldali erkölcsű emberek nem bíznak az EMBER-ben, nem értik, nem képesek megérteni, hogy az élősködéssel, felsőbbrendűséggel soha nem válhatnak EMBER-ré, mindig csak ragadozó állatok maradnak, így gondolkodásuk torz, a dialektikus materializmust tagadva, az állatvilág szintjén beszűkült embertelen maradhat! Nem értik, hogy az embert a környezetének a hatása, a keletkezésének körülményei, a fejlődése, a társadalmi forma döntően befolyásolja, amit tudatosan kell kezelni, hogy értékes, civilizált, demokratikus emberiség fejlődjön ki, erre csak a szocializmus képes, ez azonban nem a jobboldali embertípus gondolatvilága.

Az emberek számára a szükséges létszükségletek, értékek a dolgozók munkájával keletkeznek, a kapitalisták ebből élősködnek, sőt jobban, gyakran sokkal jobban élnek, mint akik ezeket az értékeket munkával létrehozzák!
A baloldal az élősködés, a felsőbbrendűség ellen, a valódi egyenjogúságon alapuló a demokrácia megteremtésért harcol!

„Liberté, Égalité, Fraternité” (magyarul: „Szabadság, egyenlőség, testvériség”) a Francia Köztársaságnak az alkotmány 2. pontjába foglalt nemzeti mottója, amely az 1789. július 14-én kezdődött francia forradalom Liberté, égalité, fraternité, ou la mort! („Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy halál!”) jelmondatából származik.” Wikipédia

A kapitalizmusban nem lehet megvalósítani a polgárság által hirdetett szabadság, egyenlőség, testvériesség baloldali értékeit, erre csak a szocializmusban van lehetőség, de méginkább a kommunizmusban válik valóra!

Az igazán hatékony kapitalista vállalkozó jövedelme, profitja alapvetően mások munkájának kizsákmányolásával keletkezik, a kapitalizmus így működik! Ezért az emberiesség szintje a kapitalizmusban nem haladhatja meg lényegesen a kapitalizmus általi szűk kereteket, mert a többség szükségszerűen bérrabszolga, beszélő szerszám! A kapitalizmus a proletár tudatát ezen a szinten tartja.

A kisvállalkozó, aki maga is dolgozik, akár több alkalmazottal és a jövedelme alapvetően a saját munkájának felel meg, megérdemelten jól él, de mégsem tud igazán élősködni, keményen kell dolgoznia a vállalkozásáért, a munkája általában nagyon hasznos az egész társadalom számára, bár a kevés alaptőke vagy kapcsolatok nélkül sok tönkremegy, vagy éppen csak boldogul, vegetál!

Amelyik kapitalista vállalkozó, ha dolgozik is, de jövedelme alapvetően mások munkájának kizsákmányolásából (is) keletkezik, az élősködő, ennek ellenére a népi demokrácia keretében a társadalom számára igen hasznos lehet, de csak a kommunista párt vezetésével, proletárdiktatúrában!

Nehéz megtalálni a helyes mértéket: Ki az élősködő? Ki a hasznos a társadalom számára? A népi demokráciában ez optimálisan megoldható, kezelhető, kordában tartható, mert a marxizmus-leninizmus a vezérfonala, ehhez szükséges a kommunista párt vezető szerepe. Az ellenmondások miatt azért konfliktus is van, amit nehéz kezelni.

A kapitalizmusban azonban nincs határa az élősködésnek, a kapitalizmusban szabad korlátlanul élősködni, felsőbbrendűnek lenni! A kapitalizmus uralkodó osztálya felsőbbrendűként él a dolgozók kárára, így korlátlanul élősködhet, érdekeit a proletárok érdekei kárára érvényesítheti!

A kapitalizmus hívei – a jobboldaliak – elfogadják és jogosnak tartják a mások kárára történő meggazdagodást, vagy nem is értik a kapitalizmus lényegét, ami: élősködj! (vagy mégis?) Tipikusan a jól megfizetett bérrabszolgák, kispolgárok, kisvállalkozók! A létük meghatározza tudatukat: vagy haszonélvezői a kapitalizmusnak, vagy öntudatlan beszélő szerszámok, vagy a csőcselék, vagy az osztályárulók!

A proletárok közötti jobboldaliság az egyfajta szellemi toprongyosság, a saját osztályérdek feladása a rajtuk élősködők számára, ennél a szintnél a tőkés nézete az élősködése ellenére is hasznosabb.

A jobboldali proletár világnézete, erkölcse valójában a saját társadalmi osztályán való élősködés elfogadása, egyszerűen gerinctelenség, mert valójában ez a saját maga megalázásának, szolgaságának elfogadása, amit öntudatlanságában általában nem is ért, esetleg a reménytelen élősködésre való törekvés víziója reményében elfogad.

Jellegzetes, szélsőséges jobboldali forma a kapitalizmus terméke, a fasizmus, aminek különböző formái alakultak ki.

A jobboldaliság gyakran kötődik a szélsőségesen felsőbbrendű nacionalizmushoz, a fajgyűlölethez, a féktelen, embertelen terrorhoz, ami elvezet a fasizmus hitleri formájához. Bár az amerikai álom is elvezetett több tízmilliós gyilkosságra, népirtásra.

A szocializmus a baloldali értékek megvalósítására törekszik: a valódi egyenlőség megvalósítására, ami nem az egyformaság! A baloldali erkölcs nem tűri a felsőbbrendűséget, a szolgaságot, az embertelenséget, az élősködést, a fajüldözést, a sovinizmust! A szocializmus baloldali erkölcse tiszteli a nemzeti érzést, de más népekét is, a jövedelmek munkaszerinti elosztására, az egyenjogúság megvalósítására törekszik, ennek megvalósítása érdekében tudatosan szervezi a társadalmat. A szocializmus demokratikus baloldali erkölcse az emberi jogok és polgári szabadságjogok következetes megvalósulását hirdeti: nemre, fajra, nemzetiségre való tekintet nélkül! De a jobboldali, a kapitalista erkölcs, az idealizmus elleni harc elkerülhetetlen. A szocializmus baloldali erkölcse az internacionalizmust, a nemzetek dolgozóinak egyenjogúságát, összefogását hirdeti, valósítja meg!

A világnézet két alapvető válfaja létezik, amely az emberi agyban, akár két, de talán több példányban is létezhet! Alapvetően létezik a valóságot elfogadó materialista és a kitalált, a képzelt világban hívő idealista nézetek! A kapitalizmus meghatározó világnézete a működési módja miatt a tudománytalan idealista, reakciós, embertelen jobboldali! A szocializmus világnézete a tudományos, a valóságot elfogadó materialista, emberséges, társadalmilag haladó baloldali!

A jobboldal erkölcse a felsőbbrendűség, az élősködés, a baloldal erkölcse a humánus emberré válás, a dolgozó többség valódi demokráciája, az egyenjogúságon alapuló összefogás! A dolgozók számára ezért a kapitalizmus diktatórikus, a szocializmus pedig demokratikus társadalmi forma!

Működési elve miatt a kapitalizmus ezért a reakciós jobboldali, a szocializmus pedig haladó baloldali társadalmi forma! Az emberré válás csak az emberséges, demokratikus, baloldali erkölcsű világnézettel valósítható meg!

Az emberré válás útján tovább haladni csak a valóságos egyenjogúságra, demokráciára törekvéssel lehetséges! A jobboldali erkölcsű hiába szereti, segíti embertársait, ha valóságban nem törekszik a valódi egyenjogúságra (de nem az egyformaságra)! A jobboldali erkölcs a bérrabszolgasággal az élősködésre törekszik, ezért csak embertelen felsőbbrendű lehet!

A kapitalizmus működési elve miatt nem lehet demokratikus a dolgozó többség számára, így a többség számára nem lehet emberséges, és nem lehet egyenjogúság sem! Mint ahogy az ókori görög demokrácia sem volt valójában a többségre kiterjedő demokrácia, mert a többség rabszolga vagy proletár volt és így a hatalomhoz semmi joga sem lehetett.

„… A kiteljesedő demokrácia (népuralom) továbbra is csak a szabad jogállású athéni férfi polgároknak biztosított politizálási lehetőséget, azaz csak az athéni társadalom 10-15%-át érintette. Az athéni demokrácia tehát nem mai értelemben vett széles körű felhatalmazással bírt, hiszen a szabad jogállású nők, a rabszolgák, illetve a metoikoszok (’együtt lakók’, a városban tartósan letelepedett idegenek) nem szólhattak bele a politikai ügyekbe. (A demokrácia kifejezés két görög szó – démosz: ’nép’ és kratosz: ’hatalom’ – összevonásán alapszik.)” nkp.hu/tankonyv/tortenelem

Az egészséges ember tudatában létezik egy a valós világot tükröző világkép, mert enélkül életképtelen! A materialista tudatát a valós világ képe uralja, a képzelet, a hit is a valóságnak van alárendelve! Az idealistát, a valós és a kitalált világkép kettős tudata torzítja, és gyakran a képzelt a domináló! Amint a képzelt világ uralkodik az ember agyán, az egyfajta betegség, katasztrófa lehet a vége!

A világnézet lehet emberséges, a valóságra támaszkodó tudományos baloldali és lehet embertelen jobboldali, ami ezért erősen kötődik a kitalált tudománytalan idealizmushoz és a tudománytalan hithez is! A materializmus a világot a tudományra támaszkodva fogadja el, az idealizmus alapvetően a képzelet világa! Az emberiségnek a valóságban létező úton kell járnia, a kitalált út a katasztrófába, vagy a semmibe vezet!

„A baloldal, illetve baloldali politika jellemzője, hogy nagy hangsúlyt fektet a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, szemben a társadalmi hierarchiával, illetve egyenlőtlenséggel. A baloldali politika támogatja a kisebbségek és a hátrányosabb helyzetű csoportok jogait, illetve e jogok érvényre juttatását, támogatja a szabadságjogokat, és általában támogatja a kulturális sokszínűséget, gazdaságilag pedig a nagyobb állami szerepvállalást. A baloldal meghatározása történelmileg és országonként is változó.

Az elnevezés az 1789-es francia forradalomra vezethető vissza, ahol az alkotmányozó Nemzeti Konventben az elnöktől balra foglaltak helyet a monarchiát (és a status quót) ellenző és a radikális változásokat támogató képviselők, vagyis az ancien régime (régi rendszer) elvetői. Később a baloldal fogalma átalakult az új és régi rend képviselőinek a harcává, a munkásmozgalom osztályharcának megnevezésévé.

A jobboldal azon politikai eszmék, ideológiák csoportja, melyek fő jellemzője a társadalom hierarchikus felépítésének elfogadása, az emberek közötti társadalmi és anyagi egyenlőtlenség adottságként kezelése és helyeslése.

A jobboldal elnevezés eredetileg a nagy francia forradalomra vezethető vissza, ahol a Nemzeti Konventben az elnöktől jobbra foglaltak helyet a monarchiát és a nemesi előjogokat (a status quót) támogató és a radikális változásokat elutasító képviselők, vagyis az ancien régime hívei.

A 20. században jobboldali jelzővel illették a szabadpiac és a laissez-faire kapitalizmus híveit is.” Wikipédia

(idézet: Marxista fogalomlexikon)

Baloldal a politikában általában a reakcióval szemben álló erők, pártok, mozgalmak, személyek összességének elnevezése. Onnan ered, hogy a reakcióellen küzdő, többé-kevésbé haladó pártok képviselőit egyes polgári parlamentekben a baloldalra ültették (ellentétben a reakciós erők képviselőivel, akiket a jobboldalra ültettek). A baloldali megjelölés, ill. elnevezés azonban csak viszonylagos, mert különböző történeti időszakokban különböző tartalma van, más és más erőket képviselhet, különböző elveket és célkitűzéseket, pártokat és személyeket jelölhet; nem fejezi ki, hogy a hozzá tartozó pártok vagy személyek mely osztály vagy osztályok, érdekeinek képviselői és azok mennyire következetesek. A baloldal legnagyobb ereje a munkásmozgalom. De a kapitalista országokban a munkásmozgalom sem egységes, lényegileg három főirányzatra szakad: opportunista, reformista és forradalmi irányzatra. Az egész baloldal legkövetkezetesebb ereje a kommunista mozgalom. A kapitalista országok kommunista pártjai következetesen harcolnak azért, hogy az összes baloldali erőket egységbe forrasszák, mert ez képezi az alapját valamennyi monopoltőke ellenes erőegységfrontjának.

Egyenlőség a polgári forradalmak egyik fontos követelése volt. A feltörekvő burzsoázia elsősorban a régi kiváltságok megszüntetését és a törvény előtti állampolgári jogegyenlőséget értette alatta, amely az antagonisztikus osztálytársadalmakban megvalósíthatatlan. Tényleges társadalmi egyenlőség csak a kommunizmusban valósul meg. Előfeltétele: minden dolgozó felszabadítása a kizsákmányolás alól, a termelési eszközök magántulajdonának felszámolása, a termelőerők magas színvonala. A szocialista társadalomban az egyenlőség tartalma: mindenki egyenlő kötelessége arra, hogy képességei szerint dolgozzék, és minden dolgozó egyenlőjoga arra, hogy ennek fejében munkájának megfelelő díjazásban részesüljön; a kommunista társadalomban: a „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” elv megvalósulása. A marxizmus-leninizmus elveit az egyenlőség kispolgári értelmezését, amely a javak egyenlő felosztására irányul.

(idézet: Politikai kisszótár)

Emberi jogok alapjogok, szabadságjogok, természetes és elidegeníthetetlen jogok, állampolgári jogok: az állampolgárokat megillető, a különböző társadalmi rendszerekben eltérő terjedelmű alkotmányokban rögzített legfontosabb jogok gyűjtőneve. Az emberi jogok elismerésének követelménye a feudális kötöttségekkel szemben fellépő burzsoázia jelszavaként merült fel, kifejezve a tulajdon és a vállalkozás szabadságának követelését. A burzsoázia eszményített államáról írta Engels: „…az emberi jogok egyik leglényegesebbjének – a polgári tulajdont proklamálták …”

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új fejezetet nyitott az emberi jogok történetében. A Szovjetunió alkotmányai, majd a többi szocialista ország alkotmányai nemcsak leszögezik az emberi jogokat, hanem biztosítják azok érvényesülését is. A szocialista országok alkotmányaiban az emberi jogok fogalomköre kibővült, a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal (a munkához, tanuláshoz, a szociális ellátottsághoz, a művelődéshez, a pihenéshez stb. való jog).

Az ENSZ közgyűlése 1948. dec. 10-én elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ezt a napot az Emberi Jogok Napjaként ünneplik. Hosszas előkészületek után az ENSZ Közgyűlése XXI. ülésszaka 1966. dec. 16-án elfogadta a polgári és politikai jogokról, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló két egyezményt. Az okmányok egy fakultatív jegyzőkönyvvel egészültek ki s mivel ennek egyes rendelkezései sértik az állami szuverenitás elvét, számos állam – köztük a szocialista államok – ellene szavazott. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában a részt vevő államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy „tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat”. A helsinki értekezletet követő időszakban, elsősorban a Carter-kormányzat politikai kampányt indított a szocialista országok ellen az emberi jogok jelszavával, miközben együttműködik olyan országokkal, amelyekben fasiszta módszerekkel fellépnek az alapvető emberi jogok ellen.

(idézet: Filozófiai kislexikon)

Világnézet a világról alkotott nézetek, fogalmak és képzetek együttese, ill. rendszere. A világnézet a szó tágabb értelmében magában foglalja az ember környező világra vonatkozó nézeteinek összességét: filozófiai, társadalmi-politikai, vallási, etikai, esztétikai, természettudományos és egyéb nézeteit. Szorosabb értelemben minden világnézet alapvető részét a filozófiai kérdések alkotják. A világnézet legfőbb kérdése a filozófia alapkérdése. Ennek eldöntésétől függően különböztethető meg a világnézet két alapvető válfaja, a materialista és az idealista.

A világnézet a társadalmi létet tükrözi vissza, és az emberi tudásnak az adott történelmi korszakban elért színvonalától, valamint a társadalmi rendszertől függ. Az osztálytársadalomban a világnézet osztályjellegű: rendszerint a hatalmon levő osztály világnézete az uralkodó, s az ellentétes világnézetek összecsapásában ideológiai síkon és áttételesen az osztályérdekek ellentétessége tükröződik. A világnézetnek nagy gyakorlati jelentősege van: meghatározza az emberek viszonyát a környező valósághoz, és vezérfonal a cselekvés számara. A természet és a társadalom objektív törvényeit feltáró és a haladó erők érdekeit kifejező tudományos világnézet előmozdítja a társadalmi haladást, a tudományos fejlődést s az ember helyes orientációját a világban.

A marxizmus világnézetének filozófiai alapja a dialektikus materializmus és történelmi materializmus.

(idézet: Wikipédia)

„Az amerikai álom kifejezés azt az Amerikai Egyesült Államokban kialakult eszmét takarja, hogy minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Mások szerint „Minden amerikai képes üres zsebbel milliomossá válni.” Ez a közhely – ami a nemzet gazdaságára tekintettel természetesen csak egy utópia – évszázadok óta nem csak Amerikában volt jelen.

Megfelelő kezdőtőke nélkül ezt csaknem lehetetlen véghezvinni. Elvileg egy ilyen álom csak akkor valósulhat meg, ha a nettó jövedelemből eleget meg tudunk spórolni, tehát kevesebbet költünk el, mint amennyi szükséges. Amennyiben valaki nincstelen, tehát nincs lakóhelye, csak segédmunkásként dolgozhat, a bér ilyenkor alig elég ahhoz, hogy kezdőtőkét halmozzon fel. A szegénység és az álmok egymással szemben tornyosulnak.”

 

Maglód, 2021.12.20.   Salánki László

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!