Gyenyikin leverése
(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)
3
A déli front jelentős erősítést — mintegy 50 000 főnyi utánpótlást — kapott szeptember végén és október elején. Október első felében a hétszáz versztnyi déli fronton a szovjet csapatok létszáma több mint 75 000 gyalogos és 13 000 lovas katona volt, 1733 géppuskával és 424 löveggel. A délkeleti fronton ez idő tájt több mint 36 000 gyalogos és mintegy 5000 lovas katona küzdött 1127 géppuskával és 263 löveggel. Október elsején, még a párthét előtt, a déli front alakulatainál 14 825, a délkeleti fronton pedig 9480 kommunista volt. Ez azt jelenti, hogy a hadra kelt sereg kommunistáinak mintegy 40 százaléka délen harcolt.
A szovjetköztársaságnak azonban Petrográd védőit is segítenie kellett, hiszen az ellenség a kapuk előtt állt, s már arra készült, hogy betörjön a városba. A párt Központi Bizottsága, a Honvédelmi Tanács és személyesen Lenin feszült figyelemmel kísérte az északnyugaton lejátszódó eseményeket.
Lenin még október 14-én ezt táviratozta a Petrográdi Szovjet Végrehajtó Bizottságának: „A fehérek offenzívája nyilvánvalóan manőver, hogy elvonják az erőket a mi déli előnyomulásunktól. Verjék vissza az ellenséget, irányítsák csapásaikat Jamburgra és Gdovra. Mozgósítsák az embereket a frontra. Számolják fel az ügyosztályok kilenctized részét … Mielőbb el kell kergetni őket, hogy önök segítséget nyújthassanak délnek.”45 Lenin Művei. 36. köt. Budapest 1958. 528. old.*
Október 15-én a Központi Bizottság Politikai Bizottsága határozatában kimondotta: „Petrográdot fel nem adjuk!” A Politikai Bizottság úgy ítélte meg a helyzetet, hogy Petrográd védelme fontosság tekintetében a második harci szakasz a moszkva—tulai körzet után, ahol döntő ütközet folyt a szovjet csapatok és Gyenyikin serege közt. Petrográd eleste súlyos csapás lett volna a szovjetköztársaság számára.
Ám Zinovjev és a Moszkvából érkező Trockij kidolgozták saját „tervüket”. Azt javasolták, a szovjet csapatok engedjék be az ellenséget Petrográdba, mert utcai harcokban könnyebb lesz leverni. A terv végrehajtása a város legjobb proletárerőinek tömeges pusztulását, az ipar és a közszolgáltatási intézmények szétrombolását, s végeredményben a fehérgárdisták nagy erkölcsi diadalát jelentette volna.
A Honvédelmi Tanács Leninnel az élén határozottan elvetette Trockij és Zinovjev tervét. Október 17-én hajnalban Lenin a Köztársasági Honvédelmi Tanács alábbi határozatát továbbította közvetlen vonalon Petrográdba:
„Először. A Honvédelmi Tanács 1919. október 16-i határozata alapvető utasításként előírja, hogy tartsák mindenáron Petrográdot az útnak indított erősítések megérkezéséig.
Másodszor. Ennélfogva védjék Petrográdot az utolsó csepp vérig, egy talpalatnyi földet se engedjenek át …”46 Dokumentumok Petrográd 1919-es hősi védelméről. Ogiz 1941. 98 old. (oroszul).*
Jelentős erősítéseket küldtek Petrográdba az ország különböző vidékeiről, még a déli front tulai tartalékából is. Petrográdban és a környező vidéken — akárcsak 1919 tavaszán — megkezdődtek a párt-, a szakszervezeti és a Komszomol-mozgósítások, amelyek a legállhatatosabb, harcos szellemtől áthatott párt- és proletár-utánpótlást biztosították a hadseregnek. A pártmozgósítás nagy méreteket öltött. A városi pártszervezet 250 felelős munkatársat és mintegy 2500 párttagot mozgósított. A kerületi pártbizottságok kommunista különítményeket alakítottak. A kormányzósági pártszervezet hat nap alatt — október 17-től 22-ig — 1168 kommunistát indított útnak az arcvonalra. Számos üzemi és községi pártszervezet teljes egészében mozgósítottnak nyilvánította magát. Az üzemekben munkásosztagok alakultak, és sokan közülük rögtön a frontra mentek.
Októberben özönleni kezdett az erősítés a 7. hadsereghez. Októberben és novemberben 107 katonavonat érkezett Petrográdba. A politikai szervek mintegy 1500 kommunistát küldtek. A petrográdi munkások és az egész ország hősies erőfeszítésével megteremtődtek a Jugyenyics-haderő legyőzésének feltételei. Szükség volt e feladat mielőbbi végrehajtására, hogy a szovjetország biztosítsa a győzelmet a legfőbb harci szakaszon, a déli fronton.
„Nagyszámú sereget küldtünk önöknek — írta Lenin október 18-án a petrográdi pártbizottságnak —, s most minden a Jugyenyics elleni támadás gyorsaságától és Jugyenyics bekerítésétől függ. Igyekezzenek minden erővel meggyorsítani a hadműveleteket. A Kaukázusban, Gyenyikin mögöttes területén kitört hatalmas felkelés, valamint szibériai sikereink a teljes győzelem reményét keltik, amennyiben rohamosan meggyorsítjuk Jugyenyics felszámolását.”47 Lenin katonai jellegű üzenetváltásai (1917—1920). 212. old.*
Szovjet-Oroszország dolgozói a végső fizikai és szellemi erőfeszítés idejét élték. A polgárháború soha nem látott mértékben kiéleződött, s az ország életének legfőbb tartalma lett. Míg az előző háborúkban, amelyeket az emberiségnek át kellett vészelnie, a front és a hátország fogalma többé-kevésbé világosan elhatárolódott, addig 1919 őszén a front teljesen egybeolvadt a hátországgal. A szovjetköztársaság a szó szoros értelmében katonai táborrá vált, amelynek helyőrségét a munkások és a dolgozó parasztok alkották, élükön a kommunista párttal és a nagy Leninnel.
Harcosok tízezrei adták életüket a szocialista forradalomért, azokért a nemzedékekért, amelyek meg fogják érni a kommunizmus fényes és örömteli hajnalát. S helyükbe újabb harcosok százezrei léptek. Az első vonalban küzdőknek tüzérségi lövedékre, puskára, katonaköpenyre és kenyérre volt szükségük, s mindezt a szerelvények áradata szállította az arcvonalra.
Hogy milyen eredményeket ért el a szovjetköztársaság 1919 őszén a haditermelés fellendítésében, erről ékesszólóan tanúskodnak az alábbi adatok. Augusztustól októberig a puskagyártás másfélszeresére nőtt; ugyanezen idő alatt a töltények havi termelése 3 millió darabbal emelkedett. A köztársaság legfőbb arcvonala — a déli — októberben és novemberben mintegy 30 000 puskát, 33 millió töltényt, több mint 80 000 tüzérségi lövedéket és nagy mennyiségű hadfelszerelési tárgyat kapott.
Október 17-én a Honvédelmi Tanács határozatot hozott a munka termelékenységének emeléséről. Az ipari üzemekben ideiglenesen bevezették a 12 órás munkaidőt. A határozat előírta a túlórák progresszív bérezését, a premizálást stb.; de sok hadiüzemben a munkások a határozat előtt is önként dolgoztak napi 12—14 órát.
Nézzük például, hogyan dolgoztak a petrográdi üzemek munkásai.
Putyilov-gyár. Itt páncélvonatokat, ágyúkat, vasúti kocsikat, páncélgépkocsikat gyártottak és javítottak. 1919 őszének viharos napjaiban számos műhely termelékenysége háromszorosára emelkedett; pedig éppen ebben az időszakban a munkások jelentékeny része a frontra ment, s a többieknek nemcsak a gépek mellett kellett dolgozniuk, hanem naponta még néhány órán át katonai kiképzésben is részesültek, sáncokat ástak, védelmi vonalakat építettek. A főbb megrendeléseken kívül minduntalan befutottak soronkívüli sürgős igények: hol páncélpajzsokat kértek a narvai kapuhoz, hol valamelyik sürgősen a frontra vezényelt csapategység tüzérségi felszerelését kellett megjavítani, hol pedig egy hadtáposztag lovai vártak patkolásra. Érkeztek időnként olyan megrendelések is, amelyeknek teljesítésére a gyár műhelyei nem voltak alkalmasak. Ilyenkor működésbe lépett a munkások mindenen győzedelmeskedő kezdeményező készsége és természetes esze. Honnan, honnan nem, előkerítették a szükséges szerszámokat, aztán egy kis átszerelés, egy kis átalakítás — és a front igényeit teljesítették.
Az emberek hetekig nem léptek ki a gyárkapun. S amikor hosszas távolmaradás után végre hazakerültek, az első hívásra éjnek idején ismét a műhelyben termettek. A munka nehéz volt, ennivaló kevés, de minden munkás úgy viselkedett, mintha az első vonalban lenne.
Egy másik üzemben, a Petrográd környéki Kolpino körzetében fekvő Izsor gyárban már igazi fronthelyzet uralkodott. Az ellenség mindössze néhány versztnyire volt; a műhelyek tetején és falain kopogtak a puskagolyók és a lövedékek szilánkjai. A munkások egy része harci osztagok kötelékében az első vonalban küzdött. S az üzem egy percre sem állt le. Itt gyártották a világ egyik legjobb minőségű páncélzatát. Egyik páncélvonat és páncélgépkocsi a másik után került ki a gyárudvarból az ütközetek poklába. Októberben és novemberben az üzem munkásai 27 nap alatt annyit termeltek, mint más időben három hónap alatt.
E két gyár példája nem volt egyedülálló. Ugyanígy dolgoztak számos moszkvai üzem, a tulai, az izsevszki, a votkinszki, a motovilihai hadiüzemek munkásai.
A honvédelem szükségleteire dolgozó iparvállalatok gyors ütemben növelték a termelékenységet. Ehhez igénybe kellett venni az összes erőforrásokat. Nagyszerű eredményeket értek el például az izsevszki fegyverkészítők. Izsevszk nemrég — 1919 júniusában — szabadult fel a kolcsakisták uralma alól. A fehérgárdisták alaposan megrongálták a fegyvergyárat, Oroszország egyik legnagyobb hadiüzemét. A rombolásokon kívül az ellenség erőszakkal magával vitt sok szakképzett munkást és fegyvermestert. A gyárat óriási erőfeszítésekkel sikerült ugyan hamarosan helyreállítani, de a termelékenység eleinte borzasztó alacsony volt: mindössze 2—3000 puska havonta. Ez volt a helyzet júniusban és júliusban. De a gyár októberben havonta már 21 000, az év végén pedig több mint 171 500 puskát gyártott.
A szovjet hadiüzemek munkatermelékenységének növekedését szemléltetően mutatják a következő adatok: 1919 első felében körülbelül 140 300 töltényt ég 201 400 puskát, az év második felében pedig már csaknem 217 000 töltényt és több mint 268 700 puskát gyártottak.48 A szovjet nép döntő győzelmei az intervenciósok és a fehérgárdisták ellen 1919-ben. Cikkgyűjtemény Sz. F. Najda és D. N. Kovalenko szerkesztésében, Moszkva 1960. 545., 551. old. (oroszul).*
1919 őszén különösen kiéleződött a fűtőanyag-válság. Fűtőanyag-hiány miatt veszély fenyegette a hadiipart, elakadtak a vonatok. Veszélyben volt a hadianyagszállítás, a fegyvergyártás, a városok és a front élelmezése.
„A fűtőanyag-válságot mindenáron le kell küzdenünk, különben nem lehet megoldani sem az élelmezési, sem a katonai, sem az általános gazdasági feladatokat”49 Lenin Művei. 30. köt. 126. old.* — hangsúlyozta a Központi Bizottságnak a pártszervezetekhez intézett november 13-i körlevele. A párt a munkások és parasztok ezreit mozgósította a fűtőanyag-válság elleni küzdelemre, s ez csakhamar meghozta az első eredményeket.
Szilárd és megbízható hátországa volt a Vörös Hadseregnek. A háborútól, pusztulástól, éhínségtől, blokádtól sújtott szovjetköztársaság egyre újabb emberi erőt és gazdasági erőforrásokat talált, amelyek biztosították a hatalmas és nagyszámú ellenség, mindenekelőtt az antant-imperialisták feletti győzelmét.
1919 őszén a délen húzódó két arcvonal — a déli és a délkeleti — közül egyre nagyobb jelentőségre tett szert a déli front. Igen sok függött a moszkva—tulai körzetért folyó harc kimenetelétől, s a párt az előtte álló számtalan feladat közül megjelölte a legfontosabbat, ennek végrehajtására mozgósította a tömegeket, és ide összpontosított minden erőfeszítést.
Október 15-én a Központi Bizottság Politikai Bizottsága rendkívül fontos ülést tartott, amelyen Lenin elnökölt. A Politikai Bizottság minden tagját, még a fronton tartózkodókat is hazahívták. Ennek az ülésnek a legfőbb eredménye az volt, hogy lényegében új stratégiai alapokra helyezték a délen folyó küzdelmet. Az új stratégiai terv az október közepén előállott helyzetből következett. Addig úgy vélték, hogy az új délkeleti fronthoz tartozó 9. és 10. hadsereg erőinek kell a fő csapást mérniük Gyenyikinre a caricini körzetből, Novocserkasszk irányában; most viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a legnagyobb erőfeszítésnek a középső fehér hadseregcsoport leverésére kell irányulnia. A fő csapás tehát a déli front feladata lett. Itt vonta össze az ellenség legfőbb erőit, innen fenyegette a legnagyobb veszély a köztársaságot. Ezenkívül a Központi Bizottság szeptemberi ülése után a középső szakaszon összpontosították a legerősebb szovjet hadseregcsoportot. Mindez arra vallott, hogy a közeljövőben döntő ütközetnek kell megindulnia azokon a szakaszokon, ahol az ellenség a Moszkva felé irányuló áttörésben reménykedett.
A Politikai Bizottság úgy döntött, hogy a hadsereg-főparancsnokság minden eszközzel erősítse meg Tula és Moszkva védelmét, a tél folyamán pedig készítsen elő általános offenzívát déli irányban.
A délkeleti front seregei ideiglenesen védelmi feladatokat kaptak. A Politikai Bizottság úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a nyugati és az északi front hadműveletei háttérbe szorulnak az első rendű feladattal, a moszkva—tulai körzet biztosításával szemben. Az ezután következő legfontosabb harci körzetnek a Politikai Bizottság — mint már említettük — a nyugati front petrográdi szakaszát tartotta.
A Politikai Bizottság útmutatásai alapján más arcvonalakról újabb csapatokat dobtak át, s újonnan mozgósítottakból, elsősorban kommunistákból és munkásokból alakult osztagokat vezényeltek a déli frontra.
E rendkívül fontos határozatok végrehajtását Lenin személyesen ellenőrizte. Figyelemmel kísérte mindenütt a fronthelyzet alakulását, s elérte, hogy idejében és sürgősen vezényeljék az erősítéseket délre és Petrográdhoz.
Közeledett az óra, amikor a Vörös Hadsereg — a párt és a dolgozó tömegek akaratát teljesítve —, minden addiginál nagyobb erővel sújtott le a szovjethatalom ellenségeire. A frontokon fordulat érlelődött …
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!